Baywatch (2017)

Mitch Buchannon (Dwayne Johnson) a sztár vízimentő egy átlagos napján két-három életet is megment, mentés közben feszít mint állat, villogtatja az ezer dolláros mosolyt, mindenkit ismer, mindenki ismeri. Ő a part királya, de még a királynak is kell segítség néha, uh az éves életmentő toborzás alkalmával kis csapata plusz három fővel bővül. Egy Zac Efron-nal, valami kövér kis zsurmóval (hogy Dwayne és Efron még übermacsóbbnak tűnjön) és duda 3-al. Duda 1 és duda 2 már a eleve a csapatban van. 

Talán túlzásnak tűnik a dudálás, de ha csak erre mennek rá az operatőrök, miért keressem meg a hozzájuk tartozó neveket?

Dwayne és Efron két percenként játsszák le az alfa hím meccseket, közben a gonosz indiai duda (azért nem kapott számot, mert nem a csipet-csapatban van, ő az ellenség), valamiért fel akarja vásárolni a partmenti telkeket, nem mellesleg kábítószert is csempésznek. Ennek folyamán pár hullát partra mos a víz, több sem kell Mitchnek, High School Efronnak és a három dudának, nyomozni kezdenek, miközben röpködnek a laza, de annál jobb poénok.

Hát igen, ha ezért moziban pénzt adok, úgy belefojtottam volna magam a literes kólába, hogy nincs vízimentő, aki megment.

Az első nagy poén, amikor a "még nem vízimentő" zsurmó farka beszorul valami napágyba és tíz percig tanakodnak, hogy szedjék ki, miközben fél Florida köréjük gyűlik és nem győznek villogni a telefonjaikkal. 

Ekkor már sejtettem, ez nem az én mozim lesz, de a következő háromszáz altesti poén után (na jó, már előtte is) tudtam, ez a film egyszerűen szar, kár ezt ragozni, nincs történet, csak ócska, gimis poénok...nem, még az sem, bocsánat, az Amerikai Pite első része fényévekkel jobb, komolyan mondom.

A lényeg, hogy lássuk, Efron és Dwayne mennyire izmos és hogy feszít akármin, akárhol. Kösz, erre azért kár volt egy majd két órás filmet ráhúzni.

Szóval kíméljétek meg magatokat.

Sorozatok - Lethal Weapon (2016)

Amikor megtudtam, hogy a Halálos fegyverből is sorozatot csinálnak, mérgemben megnéztem újra a négy részt és tisztáztam magamban, ezt nem lehet lekoppintani sorozat formátumban. Pontosabban le lehet, csak szar lesz és kész. És most lelövöm a poént. Nem lett. Nagyon nem.
Ja, hogy ez nem a Halálos Fegyver az biztos. Lenyúlták az alapötletet, Riggs ketyós és meg akar halni, Roger aki már 87'-ben is "too old for this shit" volt, pedig egy szívműtétről éppen visszatért zsaru, akinek még ugyan hosszú át vezet a nyugdíjig, mégis alapjáraton szeretne csak pöfögni.
Hogy miért kellett a "Halálos Fegyver" máz? Fele annyira kellett reklámozni a filmet, az előzmény miatt szinte eladta magát. 
Plusz nem kell annyit magyarázkodni, kifejteni, elmesélni, a néző készen kapja a tutit (mondjuk pont ez a lényege a sorozatoknak a mozifilmekkel szemben, itt aztán ki lehet fejteni, idő mint a tenger). 
Szóval ránézünk, jaaa, ez az a Riggs, aki a Mel Gibson volt, ez meg a Murtaugh őrmester, aki mindig rinyál és ennyi, jöhetnek a részenként megoldott aktuális ügyek, a vicces beszólások.

És baromira működik. Nagyon jól eltalálták a buddy cop mozik eszenciáját. 

Akciódús, humoros, 45 percre leköt, aztán következő héten jöhet a következő eset.

Nem kell hasonlítgatni, a mozi és a Tv itt elfér egymás mellett, nem zavarják egymást, engem sem, két rész után téged sem. Olyan ez, mint a DC Comics (vagy a mostani politika) alternatív valósága, vagyis minden belefér.

És Damon Wayans, mint Murtaugh?? Kinek jutott ez eszébe? Pacsit neki, Wayans nagyon éli a szerepet, ha már buddy cop mozi, akkor ő bizony a legjobb helyen volt kiképzésen (The Last Boy Scout)

Ha már itt tartunk, dicséret Clayne Crawford-nak is, ha nem is őrült, mindenképpen kétségbeesett és szenvedő Martin Riggs-et kaptunk tőle. Jó színész, a Rectify-ban és király volt.

Ha kicsit kötekedhetek, a sok CGI robbanás és trükk, nameg' a lehetetlen megmenekülések/zuhanások azért kicsit már túl sok. 

Ez minden. Tuti és várom a 2. évadot.

Keeping Mum (2005)

Az első kellemetlen meglepetés akkor ért, amikor rájöttem, még nem ajánlottam a filmet. Amit egyszerűen nem is értek, sok nézhetetlen mozi került már fel az oldalra, de pont ez maradt ki? Azt hittem, már régen van róla bejegyzés és akartam alternatívát mutatni a Reszkessetek betörők, Sissy, Rex felügyelő karácsonya és a hasonló borzalmak mellé. 

Mondjuk ez volt a második meglepetés, az első a cím magyar fordítása volt, vagyis az Eltakarítónő. 

Ennyire nem lehet valaki hülye, de mégis.

Szóval ebben a rendhagyó családi drámában/vígjátékban Grace házvezetőnőnek szegődik el a Goodfellow családhoz. 

A családfő pap, Walter Goodfellow (Rowan Atkinson), aki egy fontos egyáhzi konferenciára készül, ahol beszédet kell mondania. De nem jön az ihlet. 

A felesége, Gloria (Kristin Scott Thomas) elhanyagolva érzi magát, így ribancosodó lányával és az iskolában pofozózsákká minősült fiával nem törődve a golfklubban tanító amerikai ficsúrral (Patrik Swayze) kacérkodik. Mi több, el akar vele szökni.

A szétesőben lévő családhoz érkezik meg tehát Grace, aki néha jó szóval, néha egy csokis sütivel, vagy egy baltával rendbe hozza a dolgokat. Mivelhogy egy szociopata sorozatgyilkos volt fiatalkorában. De minden rendben, már kiengedték az elmegyógyintézetből. 

Aki szereti az angol humort, annak kihagyhatatlan. Olyan finom poénokkal van tele a film, amit a hollywood-i limonádék 99 százaléka képtelen még csak utánozni is. Atkison se rémítsen el senkit sem, ha Mr. Bean nem is a szíve csücske, eszébe sem fog jutni, Swayze pedig oltári jó, totál magát játssza. 

Kiváló választás ünnepekre (és máskorra is) a családnak bár talán nem a tíz év alatti gyerkőcöknek. Tovább nem is ragozom.

Liza, a rókatündér (2015)

Azt mondanom sem kell, hogy Kovács Lehel cimborám munkásságára máshogy tekintek. Már itt az elején kijelenthetem, hogy eme mű mind hangulatában, történetében és kivitelezésében mérföldkő a honi filmgyártás sorában.

Liza (Balsai Mónika) rókatündérnek képzeli magát, mert egy könyvből azt olvasta, hogy a japán mitológia szerint az ilyen fajta lányok soha nem lehetnek igazán boldogok. Pedig sanyarú sorsú hősnőnk mindent megpróbál, hogy megtalálja végre a szerelmet, de ez nem igazán sikerül neki. Miközben sorra dőlnek ki mellőle az udvarlók, a boldogság „aprómadara” Zoltán Zászlós (Bede Fazekas Szabolcs) képében költözik be a szomszéd szobába.

Amélie és Wes Anderson filmek magyar szerelemgyereke olyan hatásosra sikeredett, hogy bebújik rögtön a bőrünk alá. Minden apró részlet és szereplő a helyén van, a vágás s dramaturgia a hőskori álomgyárat idézi. Ha kötözködnék egy kicsit, akkor a vége szerintem egy kicsit sutára lett hagyva, de ami előtte történik az kárpótol mindenért. Csak így tovább, Ujj Mészáros Károly!

Spy (2015)

Szét van pontozva a neten (IMDb). Illene megnézni, habár Melissa McCarthy eddigi munkássága eléggé távol áll tőlem, lásd Női szervek és egyéb, amit meg sem néztem:)). Rámfért egy igazi akciókomédia, legyen látványos, vicces és kapcsoljon ki másfél órára. Némileg be is jött.
Susan Cooper (McCarthy) elemző és aktatologató a CIA kötelékében. Ügynöke, Fine (Jude Law) akció közben elhalálozik, így Susan álruhát ölt és elindul megbosszulni titkos szerelmét és visszaszerezni egy ellopott atombombát...Budapestről (jobbára).

Vannak benne jó poénok és vicces karakterek. Egyik sem a főszereplőhöz tatozik, az marad egy büdösbunkó', amit a Női szervekben is alakított (ugyanaz a rendező is, uh. minden érthető). Vágom, hogy az már milyen ász, hogy a saját kinézetével poénkodik, de egy jelenetben ezt tizenkétszer csinálja és így már nem csak unalmas, de rohadtul idegesítő is.
A készítők viszont emelték a tétet, olyan mellékszereplőkkel pakolták tele a filmet, akik miatt majd tódulnak a mozikba az emberek. Itt van mindjárt 50 cent (mondjuk ennyit is ért a szerepe, de gondolom, simán bevállalta, mert mintha csődbe ment volna a lelkem...holnap már valami igazi felnőttfilmbe láthatjuk, de ott már változik a mértékegység 50 mm-re).
Aztán persze itt van maga a nagy ügynök, Law, aki kifejezetten jól állít görbe tükröt a nagyüzemben előállított ügynök karakterek elé, ugyanakkor néha tényleg komolyan is lehet venni. Nem rossz. De Statham az igazi király. Annyira jól parodizálja saját magát az előző, hitvány akciófilmjeiből, hogy élmény nézni ezt a kopasz kocsmaibunyóst. Amikor már úgy éreztem, nem bírom tovább nézni a filmet, jött Statham és benyögte, hogy "ő egyszer akkora király volt, hogy amikor meghalt, magának kellett magát újraéleszteni". Csak ezért néztem tovább. Talán ez nem hangzik most viccesen, de a filmben az, elhihetitek.
Ezen kívül maradnak nekünk a kakis/fingós/b*szós poénok, amire - látva, hogy mivel egyre több film erre épít - úgy látszik, igény van. Pedig milyen jól fel lehet építeni egy hasonló jellegű filmet altesti poénok nélkül is, pl. a Kingsman.
Konklúzió, hogy kizárólag Statham meg Budapest és a Balaton (na meg Morena Baccarin) miatt nézhető. A végén Statham egy "irány Róma" felkiáltással csónakba pattan, hogy lehajózzon olaszba...a Balatonon. Inkább lett volna ő a főszereplő.

The Lobster (2015)

By Bikfic Adamik-hammer

Az ember nem is tudja eldönteni, mit lát: Monty Python-szkeccset, beteg fantasztikusfilmet, tanmesét a szerelemről - aztán rá kell jönnünk, hogy valójában mind a hármat egyszerre. 

A jövőben (nem derül ki, mikor, és igazából a „jövő” itt csak idézőjelben érvényes) aki nem szerez magának párt 45 napon belül, azt állattá változtatják. Hozzá kell tenni, az illető választhat, milyen állattá. A Colin Farrell által játszott férfi (nincs neve, senkinek nincs neve, fú, hát akkor ez valami allegória lesz), akit a felesége hagyott el, például homár szeretne lenni, ha nem jön össze a biznisz a bizarr szállodában, ahová a szingliket viszik. 
Ha most mi lennénk a Hunter S. Thompson, akkor egyrészt ideírnánk Dr. Johnson idézetét: aki vadállatot csinál magából, megszabadul az emberi lét fájdalmából, másrészt viszont már rég fejbelőttük volna magunkat, szóval inkább maradjunk annyiban, hogy Yorgos Lanthimos filmje földhözragadt, de mégis felemelő. Színpadias. Túljátszott (megjegyezzük: színésznek direkt túljátszani talán a legnehezebb feladat: úgy kell csinálni, hogy a lóláb ki ne lógjon.) 
Azért nem sci-fi, mert örkényi groteszk, és az, amin nem tudjuk eldönteni, röhögjünk-e vagy sírjunk, mindig erősebb, mint a dolgok kihelyezése. Mert abból táplálkozik, ami minket esz. Nem hagy nyugodni. Egy szerelmes moziban a „Te mit tennél meg azért, akit szeretsz” kérdés megmarad annak, ami, itt azonban folyamatosan, jelenetenként (amiből úgy hisszük, négy nagy stáció van) változik. „Szereted te egyáltalán azt, akivel vagy? És ha szereted, akkor mi van? És mi lesz? Miért szereted? És miért szeretsz?” 
A kezünket nem tennénk rá, de tippünk bőven van arra, Yorgos Lanthimos kikkel szocializálta magát a mozivászonra: Stanley Kubrick, Terry Jones, Pedro Almodovar, Terry Gilliam, és oké, a Homár nélkülük is éppen elég erős, de velük még inkább. Erős darab, mivel sci-fi(be oltott tanmesébe oltott allegória-szerű fantáziakálvária), olykor kicsit leül, de nem ereszt el, és nézni akarod. És utána lesznek kérdéseid, haj de mennyi, például hogy Rachel Weisz még most is hogy lehet ennyire rohadtul gyönyörű.

Absolutely Anything (2015)

Simon Pegg és Terry Monthy Phyton' Jones angolnál is angolabb vígjátéka. Pegg egy közönséges pedagógust alakít, akit valamiféle űrbéli lények mindenható erővel ruháznak fel. 

Amit akar, megkapja, csak lendíti a kezét és kész. Mi legyen az első? Világbéke? A szomszéd csaj szerelme? Vagy hogy a tetves osztálya tűnjön el örökre?

Jones és Pegg nem birtokolta a szupererőt, hogy összehozzon egy tényleg vicces vígjátékot. Az alapsztori itt sem rossz, kis ember nagy hatalommal jár, ezt még Jim Carrey is össze tudta hozni úgy ahogy a Minden6óban (ott mondjuk Jennifer Anniston volt a lényeg, itt meg Kate Beckinsale, a szomszéd jócsaj'). 

A megszokott, lineáris történet is jól jön pihenésképpen, ha tele van jó poénokkal. Először mindenféle hülyeségre használná az erejét (pipa), utána megkomolyodna, de közben rájön, hogy sok galibát okozott (pipa), rendberakja a felfordulást (pipa), közben övé a jócsaj és happy end (pipa és pipa). És sok-sok poén bele, ami viszont hiányzik. 

Ami van benne, az inkább kínos, főleg Terry Jones-nak. A táncoló kutyakaiknál majdnem kikapcsoltam, a fene enné meg, aki ezt benne hagyta a filmben. 

Pegg csípőböl hozza a full kretént, Beckinsale arcán látszódik néha az "úristen, hogy kerültem én ide" kifejezés. Gagyi, semmi értelme nem volt sem elkészíteni, sem megnézni.

Dumb and Dumber To (2014)

Dumb és Dumber kettyó

A klasszikus Dump és Dumper az évtizedek alatt nem veszített varázsából, remek szórakozás még napjainkban is. Esetleg elő lehet venni például szilveszterkor is haverokkal vagy csak úgy, esetleg egybe nézni a kettőt.

A két lúzer az utóbbi húsz év alatt legnagyobb megnyugtatásunkra mit sem változott. Dumb (Jim Carrey) élőhalott állapotban egy szanatóriumban múlatja az időt, mióta álmai asszonya elutasította. Dumberről (Jeff Daniels) viszont kiderül, hogy vese dialízisre lesz szüksége, és minő véletlen, hogy van egy felnőtt lánya (tökéletes donor), már csak meg kell találni őt. Az idióta páros megint felkerekedik, hogy belevágjon a nagy kalandba és persze garantált, hogy útjuk során, kő kövön nem marad.

Idétlen, kíméletlen néhol kínos, de egy biztos nagyon is szerethető. És ha már mindenképpen el akarunk határolódni attól, hogy ez egy kakis-pisi-fingós poénokkal operáló film, akkor nagyon ügyesen és logikai buktatók nélkül követték el az írók a forgatókönyvet. Van az alkohol mennyiség, amiért újra megnézném az alkotást. Ja és BUÉK!

Birdman (2014)

A mellőzés meglepő ereje

Az idei Oscar-gála nagy nyertese Alejandro González Iñárritu bizarr vígjátéka. Michael Keaton végre átvehette az első oscárját, az elképesztően hosszú snittekkel készült Birdmanért pedig megőrültek a kritikusok.

A film főhőse (szó szerint), Riggan Thomson (Michael Keaton) egy egykori hollywoodi celeb, aki szuper képességei lévén évekig csak madáremberként domborított a filmvásznakon. De sajnos karrierje leáldozott és inkább egy saját rendezésű színdarabbal próbálja új oldalát megmutatni. Nincs szerencséje, hisz a kritikusok utaznak rá, a tehetséges ifjoncok (Edward Norton, Naomi Watts) pedig szinte kitúrják a darabjából és ennek tétjébe meg kell találnia hangot is szinte már felnőtt gyermekével (Emma Stone).

Kimondom: Nekem ez a film nagyon nem jött be! Élettelen, néhol igen vontatott párbeszédek. Keaton túl ripacs, Norton túl harsány, talán Stone volt az egyetlen, akinek elhittem, hogy igazi ebben a világban. Szerintem nagyon idegesítő lett ez a forgó pörgő kamera mozgás és nyaka is belefájdult, pedig azt hittem, hogy olyan ez mint egy rossz cipő, majd megszokom,  de most nem. Az alapötlet nem rossz gondolat, hogy egy  meg csömörlött szuper hős aki emberré (színésszé) akar válni, de jó lett volna néhány flashbackkel többet látni Birdman múltjából.

The Man from U.N.C.L.E. (2015)

A világhírű tolvaj, később CIA ügynök, Napoleon Solo (Henry Cavill) küldetése, hogy egy ex-náci atomfizikus lányát menekítse ki Kelet-Berlinből. Gaby Teller (Alicia Vikander) talán közelebb juttatja a lány apjához. Az orosz fél is érdekelt az ügyben, a legjobb ügynökük üldözi őket fél Berlinen keresztül, de az amicsi és a lány átjut a falon. A két ügynök már másnap találkozik, a főnökeik azt akarják, együtt dolgozzanak a "nagy ügyön", vagyis buktassák meg azt a nemzetközi terrorszervezetet, akinek Gaby apja tervezi az atombombát. Elindul a kémesdi, országhatárokon át, az óra meg ketyeg.
Nincs új a nap alatt. Guy Ritchie-nek sem sikerült semmit hozzátenni a 60'-as években futó sorozathoz. Ahhoz nem volt szerencsém, a Mission: Impossible sorozathoz volt hasonló, elvileg. A főhőst, Solo karakterét maga Ian Fleming eszelte ki, amolyan amerikai James Bond-nak. Ehhez jött akkor (és most is) az orosz ügynök, Illya Kuryakin, az egyszerű recepthez hozzácsaptak egy jó csajt és mehetett is a széria vagy száz részen keresztül. Guy Ritchie pedig felrázva, de nem keverve szállítja nekünk a 2015. évi verziót.
Állítólag egy sorozat epizódot nyújtott el egy teljes estés mozivá. Ez meg is látszik a nem túl bonyolult történeten. Láttunk már ilyet elég sokszor. A mozi legnagyobb erőssége a korszak hangulatának megjelenítése. Annyira a hidegháborús 60'-as évek, hogy szinte már a szagát is érzem. Eszméletlenül korhűek a helyszínek, a ruhák, a szemüvegek, stb., a betétdalokról nem is beszélve. Erre még Calvill karaktere rátesz egy lapáttal, Solo szerepét egy úriszabó illesztette a széles vállaira. Annyira jól alakítja az nőcsábász/playboy ügynököt, hogy egynémelyik James Bond színész sírva könyörgött volna a receptért.
A nagy ellenpont meg olyan, amilyennek egy orosz ellenpontnak lennie kell (nagy, erős, kemény orosz akcentus, előbb üt és aztán kérdez személyiség).
A mindig aranyos Vikander sajnos nem látszik ki a két főszereplő mögött, sokszor a jelenete kimerül a pofavágásban és a fintorgásban.
És akkor jöhetne a helyzetkomikum, a két teljesen különböző karakter hogyan oldja meg a problémákat, hogy piszkálják egymást, kinek jobbak a kémes szerkentyűi? Na, itt már találunk hibákat, illetve mindenhol máshol sokszor látott közhelyeket. Ebből a szempontból semmi eredeti nincs benne, Ritchie saját stílusa meg pláne nem látszik.
Gyenge sztori és kiszámítható viccek vs. hangulat, stílus és látvány? Én döntöttem, magam is meglepődtem, de tetszett. Igazi egynyári akcióvígjáték. A berlini autós üldözés (trabant és wartburg csata) miatt már megéri megnézni.

VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan (2014)

Szentesi Áron a piacképes diploma megszerzése után csak teng-leng a nagyvilágban. A barátnője elhagyta, munkája, életcélja nuku. Az albérletet a szülők fizetik, meg a zsebpénz is, amivel esténként a bulinegyedben iszogat a haverokkal és az élet nagy dolgain agyalnak.
Miután a fészbúkon meglátja a volt csaját egy másik férfival, keményen felöntenek a garatra és másnap arra ébred, satu részegen rendelt egy csakoda' repjegyet Lisszabonba.
És akkor most menjen, vagy ne menjen?
Vagy keresse meg az azt a csinos ellenőrcsajt, akibe két pillanat alatt belehabarodott a négyes-hatos villamoson?! Maga sem tudja, a néző sem tudja, úgy néz ki, néha a rendező sem tudja. 

Kapunk egy jó nagy adag Budapest a legjobb hely életérzést, ami a kritikák szerint annyira megfogta a főváros lényegét, hogy az már csuda. Ezzel ugyan nem tudok azonosulni, elhiszem nekik, ezért viszont még nem kiáltanám ki az év, mit az év, az évtized magyar filmjének. 

Azért viszont már lehetne "generációs film" a "harmincasok Moszkva tere", ha mondjuk frankón bemutatná a fentebb említett harmincas korosztály problémáit, a munkakeresés buktatóti, a reménytelen szélmalomharcot, majd a behódolást és  végül a sorba állást. 

Szó se róla, egyedi stílusban ugyan ezek meg is jelennek, de nagyon súlytalanul, vicceskedve, úgy néz ki, Áront pont nem érdekli, végül is mint fog mondjuk dolgozni, egy étteremben mosogatni kb. ugyanaz, mint egy multi irodájában csücsülni és pecséteket nyomkodni. 

Félreértés ne essék, értem, mit akar ezzel megmutatni a rendező, átérezzük Áron tanácstalanságát de hogy is mondjam csak finoman...rohadtul idegesít is egyben. 

A sztori egy helyben topog, semmi fejlődés semmi előrehaladás, vagy valamerre haladás, se a történetben, se a főbb karakterekben. Nekem ez kell, kész, ennyi, tudom, hogy bennem van a hiba. Van, amikor a filmet elviszi a fíling', ez talán a pestieknek meg is van, de én csak egy tesze-tosza kócos gyereket látok, aki nem halad semerre. Nagy eséllyel mindenkinek van egy hasonló ismerőse, de hogy ezt még nézzem is?

Nem mellékesen a főszereplő, Ferenczki Áron tökéletes a szerepre, remek lúzer típus, elhiszem neki, hogy nem tudja, merre van az arra és a másik kedvencem (kár, hogy nem sokat szerepel), Áron faterja, Kovács Zsolt, aki annyira Apa archetípus, hogy szinte érte megéri végigülni a mozit. 

A Lisszabon szín kicsit elkapkodott szerintem, de ez már csak hab a tortán. 

Összességében azt mondanám mindenkinek, nyugodtan nézze meg a filmet, magyar alkotáshoz képest viszonylag egyedi és érdekes is, látszik rajta valamiféle amatőr báj, így megérdemli, hogy jegyet váltsunk rá.

Begin Again (2013)

Dave, a felkapott énekes/dalszerző és párja, Greta (Keira Knightley) New York-ba telepednek le, ahol a Dave-t le is szerződteti egy nagy kiadó. Lemezek, fellépések, kecó, minden. Dave idővel egyre nagyobb sikereket ér el, hamarosan ki sem lát a csajok és a koncertek tengeréből. Greta lelép és már készülőben van hazafelé, amikor egy barátja koncertjén belefut egy munkanélküli zenei menedzserbe, aki totál részegen esküdözik neki, ha rábízza magát, sztárt farag a lányból.

Dan (Mark Ruffalo), miután a saját maga által alapított kiadóból kihajítják és a főnökének/haverjának (Mos Def) nem jön át az irodában előadott dalocska, elhatározza, hogy nem egy demót, hanem egy komplett albumot hoz össze a csajjal. Stúdió ugyan nincs, de New York elég nagy, egy csomó háztető és sikátor van, meg csónakázótó, ráadásul rengeteg unatkozó zenészt ismer, akik szívesen besegítenek.

Nem nagy történet, de amilyen egyszerű, olyan nagyszerű is. Ruffalonak majdnem olyan jól áll az alkes/borostás/lerobbant csóka szerep, mint Bruce Willis-nek. Már csak egy nagy torony és egy véres fehér trikó kellene és ikrek is lehetnének. Knightley-t meg ki szereti, ki nem, vagy egy stílusa, de nem olyan idegesítő a filmben és kicsit még énekelni is tud.

Most leleplezem ám a baromi nagy titkot, nem fognak egymásba habarodni. És ez pont így van jól. Két kiábrándult embert látunk, akit csak a zene kapcsol össze és hirtelen nagyon örülnek egymásnak, mert már szinte semmijük sincs a másikon kívül. Mialatt összehozzák a lemezt, sok kellemes dalt kapunk, kellemes helyeken. New York baromi látványos, több helyszínen is lehetett volna "stúdiózni", talán csak ebben tudok belekötni.

Nagyon kellemes csalódás, a Szerelemre hangszerelve magyar cím senkit ne riasszon el a megnézésétől, aki ezt kitalálta, egy idióta, a film meg tuti jó.

Hot Pursuit (2015)

És én még reménykedtem. Tuti romkomnak kinéző mozi. Reese Witherspoon azért valamennyire garancia egy jobb filmre, Sofía Vergara pedig még ott van ráadásnak. 
Van a töketlen, de szabálykövető rendőrnő (Witherspoon) és a hamar kinyiffanó mexikói drogkartell elleni koronatanú könnyű természetű felesége. 
Gyorsan összekeverednek, majd haragszanak egymásra, kergeti őket a fél világ, de csak megoldják a problémákat és a végén egész jóban lesznek. 
Közben persze rengeteg vicces jelenet van, igazi csajos mozi. Kár, hogy idegesítően egyszerű, sőt, ostoba és ostobának tekinti a nézőt is, mert elvárja, hogy olyan poénon kacarásszunk, ami már a kilencvenes években is gáz volt. 
A fenti sztorit meg kitaláltam, az "össze" vagy egymás mellé keveredésig láttuk, húsz perc után fénysebességgel kapcsoltam ki és szabadultam meg tőle. Lehet, öngólt rúgtam, mert kiderül, hogy nem ez a sztori és egy baromi jó film, de én nem pocsékolom erre az időmet. Még randimozinak is kínos lenne és az már nagyon gáz kategória.

Top Five (2014)

Andre Allen (Chris Rock), volt stand-up komikus, jelenleg filmsztár, aki folyamatában gyártja a sikeres vicces-lövöldözős filmeket, legújabb filmjének reklámkörútján New York-ba érkezik. 
Pár tv és rádióműsor mellett találkozik a Times riporternőjével (Rosario Dawson), aki egy napra a nyomába szegődik, hogy egy korrekt interjú legyen a vége. 
Azonban semmi nem megy úgy, ahogy azt Allen elképzelte, a jövendőbeli celeb feleségével nem nagyon találják az összhangot, az új filmje a kutyát sem érdekli, ráadásul a riportercsaj, Chelsea elég csinos...és a jövendőbelijéhez képest normális és okos is.

Írta és rendezte, Chris Rock. A főszerepben pedig Chris Rock. Akinek még nem láttam stand-up műsorát, akivel a Dogmában találkoztam először, majd a Halálos Fegyver 4-ben nyomta a vicces fekete zsaru szerepet. Akit mindig felháborít a fehérek rasszizmusa és akinek minden vicce és minden második mondta erről is szól. Visszagondolva, a Dogmában is ez van (Jézus fekete volt:)), a Halálos Fegyverben pedig a hátsó ülésről osztotta ki Leo Getz-t, akinél a minőség szuperg*ci. Tényleg nem tudom, ennyi a "művészete", vagy mindig csak ezeket a pillanatokat kapom el?!

A film persze önreflexió, jócskán pakolt bele a saját életéből is. A gond, hogy nem sikerült olyan nagyot mondania, mint ahogy akarta, kicsit erőlködik ugyan, de nem jön össze a nagy mutatvány, ami lerántja Hollywood-ról a leplet, milyen embertelen sztárgépezet működik ott. Pedig szegény művésznek lenne már saját hangja, de azt meg nem engedik hallatni. Szemetek. 

Nincs ott semmiféle lepel, csak megsúgom, Hollywood már régen meztelen. Így működik és ha nem tetszik, ne csináld és kész.

És akkor most mindenki azt gondolhatja, hogy ez egy rossz film, pedig egyátalán nem. Tetszett, mivel jók a karakterek, van egy jó kis sztori, ami lineáris és kiszámítható, de úgy minden a helyén van és még néha vicces is. Nem annyiszor, mint azt Rock akarja, de lehet rajta mosolyogni (bár a visszatérés show a stand-up világába jelenet remélem nem élete alakítása volt, mert akkor nem hiába nem ismerem az ezen a téren nyújtott teljesítményét).

Kellemes kis mozi, ahol a fekete herceg jön fehér lovon, rasszista/fehérfób humorbonbonokat puffogtatva.

St. Vincent (2014)

Vincent (Bill Murray) egy megkeseredett, végtelenül házsártos és bunkó vénember, aki apró stiklikből és fogadásokból tartja el magát. A szomszédba költözik az éppen váló anyuka (Melissa McCarthy) és nem éppen életre való fia, Oliver. 

Mivel anya sokat dolgozik, Vincent valahogy bébiszitterré lép elő és gondolom, nem lepődik meg senki, ha elmondom, összebarátkozik a sráccal. Együtt járnak ki a lovira, kocsmába, szedik fel Vincent csaját, az "éjszakai pillangó" terhes orosz prostit (Naomi Watts).

Bill Murray majdnem minden mennyiségben jöhet (kivéve talán Wes Anderson filmjeiben, bocs), attól függetlenül, hogy az első három percben már láttam, ez is a fiatal gyerek felfedezi, a vén hülyének aranyból van ám a szíve, aztán hirtelen nagyon nem lesznek barátok, majd a végén happy end és pont sémára épül 

Ha ez is lesz (ez lett), legalább Murray majd lubickol a szerepben, mint kisvárosi Dr. House. Meg Watts, mint prosti és McCarthy, mint állandóan szenvedő és idegesítően ugyanazt a témát felhozó anyuka. Na meg a pap Oliver iskolájában. Ő is megér egy misét.

Nos, ez félig-meddig teljesült. Átlagon felül, pontosabban sablonon felülit nyújtottak a szerepben, talán maga Murray volt kicsit bizonytalan, de mindenki hozzátett valamit a karakterhez (Watts félelmetesen közönséges, a csuhás kúl' csóka, az uzsorás kedves és türelmes).

Csak ne lenne annyira egyenes és kiszámítható a történet. Egyszerűen fantáziátlan. És ez kinyírta az egész filmet.

Poligamy (2009)

Egy romokom a magyar karrierista 30-as korosztályról, a szorongásokról és a kapuzárási pánikról.

András (Csányi Sándor) a honi szappanopera szerző, boldog és stabil kapcsolatban él az ő Lillájával (Tompos Kátya). Egy napon azonban Lilla bejelenti, hogy állapotos és Andrásba lelkivilágában elindul valami változás. Ezután pedig főhősünk minden egyes reggel más Lilla mellette ébred és elkeseredett, küzdelem veszi kezdetét, hogy megtalálja az igazi szerelmét.

„Óh! csak Lillát hagytad volna..”

Mint ha András múzsája Csokonai Lillájának 21. századi reinkarnációja lenne. Mert ugye bár mit ér a tökéletes élet a tökéletes társ nélkül, de néha szokták mondani kincs ott van előttünk csak mi nem látjuk a fától az erdőt, meg hasonlók. Na ez mű is egy ilyes fajta anekdotát mesél el és nem véletlen, hogy eme prózai művet hoztam fel, amely nagy királya már megint csak jó magyar honban kell keresni. Ugyan is filmünk is Mikszáth féle zsáner útját járja be, néhol humoros, keserű és van biz ám csattanója is.

This Means War (2012)

Kémes hármas

A film alapötletét olvasva, vagy plakátját nézegetve csuklóból rögtön leírja az emberfia. Pedig Reese már egyszer megdolgozott az Oscárért és a partnere korunk igazán egyedi alfahímje, Mr Tom Hardy. Felcsigáztalak?!

Adott két szupertitkos ügynök és a közéjük éket verő aranyos szőke reklámtündér. A két bájgúnár a nő lenyűgözése végett nem rest bevetni a titkosszolgálat legújabb high-tech kütyüijeit és megindul a harc a macáért. Ennek tetejébe főhősnőnk nem igazán határozottságáról híres, mondhatni döntésképtelen, viszont van egy okos barátosnéja' aki ellátja olyan jó tanácsokkal, mint például feküdj le mindkettővel… Hihihi!

Szuper látványos akció-romantikus-komédia, amely nem rest jól belemászni az arcukban, hogy megmutassa, mit meg nem tehet egy hypertitkosügynök.
Az viszont már némi aggodalomra ad okot, hogy a szűkre vágott villódzó verekedős jelentekben már azt sem tudjuk ki kivel van. Sebaj, Witherspoon kisasszony annyira bájos, hogy el hisszük neki milyen nagy gondban van a párválasztás terén.
Egy-két kiváló mellékszereplő is feltűnik a vásznon, például a legjobb barátnőt alakító Chelsea Handler. Na meg persze a csajok legnagyobb örömére itt van Hardy meg az ő nagy boci szemei.

Néhol azért felveszi fonalat és működik a film. Simán ajánlhatod a csajodnak, te meg közben láthatod fehérneműben a Doktor Szöszit.

Horrible Bosses 2 (2014)

A három jómadár újabb és újabb bajba keveredik, pedig saját üzletet csinálnak, nincsenek szörnyű főnökeik. Aztán rájönnek, hogy a kis virág lelkületük az üzleti életben nem kifizetődő, rajtuk kívül mindenki szemétláda, nem véletlenül voltak a főnökeik is olyanok, amilyenek.

Próbálok egyébként visszaemlékezni az első részre még mindig, de nem nagyon megy. Biztos végigtekertem.

A második rész jobban tetszett, majdnem végig tudtam figyelni. 

Sajnos annyira nem volt vicces, de érdekelt a vége és Chris Pine egész jó "elrabolt", ellopta a show-t a főszereplők elől, uh mindenképpen kellemes csalódás a film. Volt honnan feljönni. Ezt csak én mondom, úgy látszik, mindenkinek az első rész tetszett, ez "nekik" már nem vicces. Hát igen, ebben kevesebb a kaki/pisi/kuki motívum.

Hibája számtalan (Jennifer Aniston és Kevin Spacey totál érdektelen a történet szempontjából mégis szerepelnek benne, vagy hogy idegesítően hülyék a karakterek), de ha nincs más, egy délutánra jó lehet. Moziban pénzt ezért viszont vétek lett volna kiadni.

Odd Thomas (2013)

Odd Thomas, fura szerzet, mint ahogy a neve is mutatja. Látja a halottakat, persze ezt csak páran tudják róla. A többség szerint egyszerűen csak fura. A halottak nézegetése mellett segít is neki mondjuk lebuktatni a gyilkosukat, megtalálni és megetetni az egyedül hagyott Mirci cicát, stb. 

A sok szellem mellett vannak még fura lények, amik csak akkor jönnek elő, ha valahol egyszerre sokan halnak meg. És ezek a lényeg most nagyon sokan vannak, ergó nagy mészárlás van kialakulóban. 

Thomas és kis csapara, a cuki barátnő és a helyi nyomozni kezdenek, hogy megtudják a válaszokat a ki, mikor, miért és hol kérdésekre.

Mintha a Hatodik érzéket telerakták volna fiatal színészekkel és a Buffy rendezője ült volna a direktori székben. 

Kellemes csalódás a film, aminek a legnagyobb pozitívuma, hogy nem veszi magát komolyan. Vannak benne halottak, szellemek és miegymás, látványban is elmegy, de nem görcsöl rá a nagy mondanivalóra és kellően vicces is. 

Mondjuk azért kijárt volna a főgonosznak is egy jobb indíték, amit nem intéznek el egy tőmondatban, de mindegy, így is működik a sztori.

Szórakoztató, nyomozós-szellemes matiné. Én bizony megnézném a második részt is, ha egyszer elkészülne...

Sex Tape (2014)

Szexvideó

A Rossztanár alkalmi párosa kapott még egy lehetőséget az élettől (Hollywood-tól), hogy alkossanak valami maradandót a romantikus vígjátékok nagy szürke egén.  

Kedves, aranyos középosztálybeli párocskánk 10 évnyi gyerekneveléssel töltött házasság után rájön, hogy a kapcsolatukból, csak úgy huss, elillant a szenvedély.
Mit lehet ilyenkor tenni?
Válni, terapeutához járni vagy megvan, szexvideót forgatni és forgatókönyvként használni a kámaszutrát (esetleg még blogot írni róla?). Jupijé, kész a film a házasság megmentve, de mi viszont már tudjunk Murphy óta, hogy az aminek nem kéne kikerülnie nagyvilágba, az tuti biztos, hogy végül a világhálón köt kit. Mit lehet ilyenkor tenni? Hát kínosabbnál-kínosabb szituációkba keveredni és szétverni a fájlmegosztó központot, csak úgy családilag (hopsz lelőttem a főpoént! Ezer bocs!).

Segel alakítása most is annyira semmilyen, hogy az már fáj, Diaz pedig álbájosságával próbálja megmutatni, hogy 40 felett még mindig dögös és otthon van a romokomok világában. Ebben a filmben nem meglepő módon a tökéletes szex körül forog cselekmény.
Az alkotók arra törekedtek, hogy egy intim „vallomásból” akkora cirkusz csináljanak, hogy az már mindenkink kínos legyen, ja meg szerintük elég csúnyán beszélni róla, hogy működjön (ízlések és pofonok). A film végül egy azonnal oldódó instant valami lett, amely csekély ideig jó szórakoztatást nyújt, de gyorsan elveszíti zamatát és valamiféle túl édes utóízt hagy maga után.

Csak a trendinek tűnni akaró, harmincas korosztály számára fogyasztható, de ők biztos élvezni fogják.