The Imitation Game (2014)

Kódjátszma

Az egyetemes világtörténelemnek mindig is lesznek vakfoltjai, de évről-évre kiderül valami meg döbbentő dolog, ami felforgatja eddigi teóriánkat. Alan Turning II világháborúban betöltött szerepét a brit kormány 50 évig titkolta. De ez már maga történelem!

Anglia egyik tragikus hőséről szól eme történet, aki megváltoztatta második világháború állását. Alan Turing amellett, hogy kiváló matematikus, megfejtette a németek megfejthetetlen kódját, az enigmát. Viszont eme tettét sosem hozhatták nyilvánosságra, ezért nem is kiáltották ki hőssé, inkább mássága miatt kínozták évekig. Ugyan is ezen időszakban királyságilag támogatott volt a homofóbia.

Ez a film után Benedict Cumberbatch csuklóból eljátssza majd azokat a csodabogarakat amelyeket Selymour már sajnos nem játszhat el. Felettébb érdekes maga a történet, amellett, hogy egy rögeszmés, különc és egysíkú matematikus életéről szól a játékidő nagy része. Sajnos a mellékszereplőkre ez nem igaz, talán túlságosan is nagy teret hagynak a jutalomjátékot összehozó főszereplőnek. De ez persze nem vesz el a film nagyszerűségéből semmit.

Begin Again (2013)

Dave, a felkapott énekes/dalszerző és párja, Greta (Keira Knightley) New York-ba telepednek le, ahol a Dave-t le is szerződteti egy nagy kiadó. Lemezek, fellépések, kecó, minden. Dave idővel egyre nagyobb sikereket ér el, hamarosan ki sem lát a csajok és a koncertek tengeréből. Greta lelép és már készülőben van hazafelé, amikor egy barátja koncertjén belefut egy munkanélküli zenei menedzserbe, aki totál részegen esküdözik neki, ha rábízza magát, sztárt farag a lányból.

Dan (Mark Ruffalo), miután a saját maga által alapított kiadóból kihajítják és a főnökének/haverjának (Mos Def) nem jön át az irodában előadott dalocska, elhatározza, hogy nem egy demót, hanem egy komplett albumot hoz össze a csajjal. Stúdió ugyan nincs, de New York elég nagy, egy csomó háztető és sikátor van, meg csónakázótó, ráadásul rengeteg unatkozó zenészt ismer, akik szívesen besegítenek.

Nem nagy történet, de amilyen egyszerű, olyan nagyszerű is. Ruffalonak majdnem olyan jól áll az alkes/borostás/lerobbant csóka szerep, mint Bruce Willis-nek. Már csak egy nagy torony és egy véres fehér trikó kellene és ikrek is lehetnének. Knightley-t meg ki szereti, ki nem, vagy egy stílusa, de nem olyan idegesítő a filmben és kicsit még énekelni is tud.

Most leleplezem ám a baromi nagy titkot, nem fognak egymásba habarodni. És ez pont így van jól. Két kiábrándult embert látunk, akit csak a zene kapcsol össze és hirtelen nagyon örülnek egymásnak, mert már szinte semmijük sincs a másikon kívül. Mialatt összehozzák a lemezt, sok kellemes dalt kapunk, kellemes helyeken. New York baromi látványos, több helyszínen is lehetett volna "stúdiózni", talán csak ebben tudok belekötni.

Nagyon kellemes csalódás, a Szerelemre hangszerelve magyar cím senkit ne riasszon el a megnézésétől, aki ezt kitalálta, egy idióta, a film meg tuti jó.

Begin Again (2013)

Szerelemre hangszerelve

John Carney hangos Sudance sikere után jó sokára kapta meg a lehetőséget, hogy végre ízig-vérig hollywoodi produkciót dirigáljon. A filmjéhez megkapta korunk két remek karakter színészét és mellé még a könnyűzenében igen csak tehetséges érzelmes rockert, Maroon 5 front emberét Adam Levine-t.

Van úgy, hogy az embernek minden össze jön egyszerre, na a film főhősei is ilyenek. Dan (Mark Ruffalo) egykoron ünnepelt kiadó vezető volt, de házassága tönkre ment és az alkohol problémái miatt ki csúszott a lábai alól a talaj. Láttunk már ilyet! (Ha ez most egy akció mozi lenne, akkor egy véres trikóba jól megbosszulná az asszony félre kettyintését). Great (Keira Knightley) a csöndes, angol kislány gimis szerelmével New Yorkba költözik, hogy zenészek siker felé vezető rögös útjain együtt induljanak el. De a srác (Levine), ahogy bekopogtat az ajtaján a hírnév már is dobja a sznob cicát. Gondolom már mindenki kitalálta, mi fog kisülni a két elfuserált lélek találkozásából.

Van valami megindító ebben a két elesett karakterben és valami iszonyúan jó fest alá a rendezőnk (Zeneszerzőnk) a megindító képek alá. Ezek a trackek bebújnak az emberbőre alá és a néző beleborzong abba, hogy mekkora tragédiák állnak a dolgok háttérben.
Persze lehet rajta bosszankodni, hogy néhány szituációt már lerágták a kutyát. De rég nincs már új a nap alatt …

Laggies (2014)

Megan (Keira Knightley) a már nem is annyira fiatal csajszi a szokásos problémákkal küszködik, vagyis gőze nincs mit akar az élettől. Még mindig a papa cége előtt forgatja a marketing nyilat, mint diákkorában, miközben a barátnői házasodnak, babát potyogtatnak és körülötte minden happy. A legidegesítőbb számára mégis az, hogy flott környezetbe kissé gyerekes viselkedésével már nem nagyon illik bele, sőt, a barátok/barátnők ilyenkor jó szokás szerint mindenben segíteni akarnak neki.

A hab a tortán, amikor az életképtelen barátja egy esküvőn megkéri a kezét. Persze, hogy igent mond, de nemsokkal ezután megpattan, hogy elgondolkodjon az életén. Közben találkozik Annika-val (Chloe Grace Moretz) és apukájával (Sam Rockwell) és az amúgy sem egyszerű helyzet bonyolultabb lesz.

Sam Rockwell belecsöppent a rom-kom világába, a Better Living Trough Chemistry után ez már hirtelenjében a második hasonló tipusú film. Be is kajoltam megint, bár nem ő a főszereplő, nagyon lazán hozza a gyerkőcöt egyedül nevelő ügyvéd fatert, aki egész jól tűri, hogy a lánya barinője' kicsit húsz évvel idősebb, mint maga a kiscsaj.

Nem jött be Knightley indokolatlanül hülye viselkedése, kicsit túlpörögte a rendező utasításait. Finomabban is lehetett volna utalni rá, mennyire gyerekesnek számít a viselkedése az őt körülvevő "felnőttes" környezetben, de ezekkel a nagy kilengésekkel már nem tudtam azonosulni. Attól, hogy nem tudom, mit akarok, még nem kell "fullba nyomni a kretént"!

Amikor alapjáraton szomorkodik, akkor viszont jó a szerepben, kellően kétségbeesett és kicsit hunyorítva egész jó párost alkotna Rockwell komával.

Semmi meglepetés nincs benne, de kellemes film, talán holnap is emlékezni fogok rá.

Jack Ryan: Shadow Recruit (2014)

A híres krimiíró, Tom Clancy pengeagyú ügynöke, Jack Ryan visszatér egy új, tisztázó sztoriban. Ryan (Chris Pine) a történet szerint még csak link egyetemista, amikor a repülők berobbannak a tornyokba szeptember 11-én. 

Egyből katona lesz belőle, hogy védje az igazat, de egy támadás következtében megsérül és rehabon megkísérti a CIA Kevin Costner képében. Pár év múlva már a Wall Street-en nyomja, mint a Cég elemzője, a nagyvállalatokat tartja szemmel. Amikor anomáliát észlel pár excel táblában, hirtelen operatív ügynökké léptetik elő és irány Moszkva,  egy helyi oligarchát helyre kell rakni.

Vissza a hidegháborúhoz, de az oroszok most gazdaságilag akarják romba dönteni Amerikát. És nincs más, aki ezt kiszúrja, csak Jack Ryan! Nincs is ezzel gond, egy porbafingó megmenti a világot (Amerikát). 

Minden hibája ellenére tetszett. Kenneth Branagh jó kis akciófilmet rendezett, attól függetlenül, hogy a legtöbb akció a filmben pár diagram komoly képel való bámulása. Kicsit felületes, jó pár sablont belepakoltak, szóval egyedinek nem nevezném, de egy működőképes mozit csináltak. 

A csajos-munkámateltiltkolós'-drámázás nem feküdte megy a gyomrom, Pine becsülettel megállta a helyét, ehhez jött Costner, aki itt is tuti, Branagh meg külön kedvencem, szóval elfogult vagyok. 

Szeretem az olyan kémes' filmeket is, amikben nem szuperügynökök ugrálnak háztetőről-háztetőre. Ez, az utolsó 15 perc kivételével ilyen - itt mintha feleszméltek volna, hogy kevés az akció -  uh. nem bántam meg, hogy megnéztem. 

Nem a legjobb, de a készítők biztonsági játéka - mindenből kicsit - nagy átlagban bejött a kasszáknál és a nézőknél. Jöhet a második rész.

Anna Karenina (2012)

Valahogy a realizmussal úgy vagyok, mint Petőfi a Kárpátokkal: ”tán kedvellek…” (imdb)

A szentpétervári bársony ruhaköltemények varázsában él Anna (Keira Knightley), módos tisztviselő férjével (Jude Law) igazi főúri pompában. Egy fagyos téli napon Moszkvába siet fivére házasságát megmenteni. Ha már ott jár, belekóstol egy kicsit a fővárosi bálok barokk világában, ahol mély benyomás tesz rá az ifjú Vronsky gróf. Főhősnőnknek dönteni kell a biztos hitvesi ágy és a mindent felolvasztó vágy között. Lehet találgatni vajon melyik érzés győzedelmeskedik majd.

Joe Wright nem egyszer bizonyítottat, hogy ronggyá koptatott romantikus könyveknek is tud új értelmet adni a vásznon. Szédületes misztikus táncok, pergő fényes kelmék, színpadiasan változó díszletek, piperkőcök és léhák, "oh jöjj Oroszország".

Kosztümös körökben megállja a helyét, de nem világrengető darab. Megnézheted például azért is, ha nincs kedved elolvasni a vaskos kötetet.

London Boulevard (2010)

Mitchel (Colin Farrell) most szabadult a sittről, új életet akard kezdeni, ahogy az már lenni szokott, de a londoni alvilág elől nem bújhat el. A híres színésznő, Charlotte ( Keira Knightley) testőre/mindenes lesz és már-már egymásba habarodnak, amikor berepül a kaki a ventilátorba.

Baromira tetszett a film, a londonos-gengszteres' filmek egy mintapéldája. Farrell remek, rászabták ezt a 'hard-boiled', kiugrani készülő maffiózó szerepet. Az enyhén szociopata maffiavezér, Gant (Ray Winston) született gengszter, bár a szerepe egy kissé közhelyesre sikerült, de egye-fene, olyan király, hogy elnézem neki!

Ha bejön a Torta, A Ravasz, az Agy...és a hasonló angol filmek, ezt nem hagyhatod ki. Igaz, ezeknél lényegesen lassabb és kevésbé vicces, de kár lenne kihagyni.

Londoni pillanatkép egy frissen szabadult sittes életéről.

Last Night (2010)

Tegnap éjjel

Valahol azt olvastam, hogy a mozi a hűség "szürkezónáiról" szól, csak a megtekintése után jöttem rá mit jelent ez a kifejezés.

A film főszereplői Michael (Sam Worthington) és Joanna (Keira Knightley), New York-i fiatal házasok. Egy parti után azonban mindkettőjükben megfogalmazódik a kérdés, vajon jó ez így?
Mick üzleti útra indul a csinos kolléganőjével (Eva Mendes), Joey pedig egy reggel összefut a volt szeretőjével.
A mű főkérdése, hogy ki meri megcsalni a másikat. Vajon puszta fizikai vágy vagy az érzelmi kötődés az erősebb. Hosszúra nyújtott túlontúl romantizáló történetet néha kínszenvedés nézni. A néző végül nem is tudja, kinek drukkoljon, az utolsó félórában viszont mindenki megkapja a magáét. Sokban hasonlóságot mutat az Egyéjszakás kalanddal, nekem inkább az jön be.

Biztos neked is már olyan estéd, amikor másnap arra ébredtél, hogy minden megváltozott, de te még is régi életedet akartad.

Never Let Me Go (2010)

Ne engedj el

Romantika nem éppen a megszokott környezetbe ágyazva.

Kathy (Carey Mulligan) és barátai egy a külvilágtól elzárt iskolában cseperednek fel. Minden gyerkőc hiszi még, hogy álmai valóra válnak. Van, aki lovakat szeretne tartani és akad olyan is, aki csak szimplán szerelmes szeretne lenni. Ahogy egyre tágul a nebulók látóköre, rá kell jönniük, hogy az ő sorsukat már előre megírták.
A történet szívszorító, a szürke látványvilág csak erősíti a szomorú hangulatot. Rachel Portman a dallamaival még meg is forgatja a tört a szívükben.

Megnézése után tutira elmegy az életkedved.