Her (2013)

A nő

Spike Jonze mint rendező először egy a tudatalattin jócskán túllépő mozival dobott nagyot (John Malkovich menet). Majd később egy a gyermeki érzékenységgel operáló drámát tolt elénk. (Ahol a vadak várnak) Legújabb alkotásában pedig első hallásra mintha ezeket elegye lenne.

Theodore (Joaquin Phoenix) egy olyan világban éli megkeseredett napjait, ahol a személyi számítógépekkel már társalogni is lehet. Válása után szeret elvonulni a világ zajától és visszaemlékezni a boldog, de ég is szívszorító időkre. A legújabb specifikus rendszer installálása után, Samantha lesz az aki segít kilábalni főhősünknek az érzelmi válságból. De nem is akár hogyan…

Ha túltettük magunkat azon a sokon Phoenix egy OP. rendszerrel kavar a vásznon, akkor egészen jól is fogunk rajta szórakozni. Rendezőnk kellően szívszorítóra lőtte be a legújabb filmjét, szinte a Plasztik szerelem bájossága ötvöződik Az elveszett jelentés hangulatával. (Bátrabbak kereshetnek párhuzamot a két film között!) Aktorunk pedig egy újabb oldalát mutatja meg az a részletekben elvesző romantikus hős életre keltésével.  A gondosan köré gyűjtött hölgykoszorú (Amy Adams, Rooney Mara, Meglepetés) megint csak magáért beszél.

Lehet, hogy csak nézőpont kérdése az az út, ahogy valaki rá talál a tökéletes boldogságra. De én speciel inkább szeretek a stabil realitás talaján maradni.

Winter's Tale (2014)

A Téli mese az az a film, amiben csodák mégis lehetnek.

Egyszer volt, hol nem volt, egy csavargó, Peter Lake (Colin Farrell) aki nem tudta, hogy kiemelt szerep vár rá a jó és rossz mindent eldöntő harcában. Híres tolvajként állandó meneküléssel telik az élete, míg nem egy szép nap egy csodás ló megmenti a kerületi rendfenntartó (Russell Crowe) és serege karmaiból. Ezután az árva fiú sorsa meglepő fordulatot vesz, összeismerkedik a gyönyörű Beverly Pennel, aki mellesleg halálos tüdőbajban szenved. De ki tudja, segíthet-e még valamilyen misztikum a két szerelmesen?!

Az alkotók nem akartak nagyszabású romantikus mozit csinálni, inkább a jó és a rossz harcát akarták nekünk bemutatni korunk legjobb férfi színészei tolmácsolásban. Tehát felejtsük el azt, hogy a film forgalmazói ezt az alkotást becsomagolták egy színes, csillogó papírba és betették a karácsonyfa alá.

A Téli mese az az a film, amelyben csodák még is léteznek.

Young & Beautiful (2013)

Fiatal és gyönyörű

A 2013-as Cannes-i filmfesztiválon Francois Ozon szolgáltatta a legújabb botrányfilmet.

A történet főszereplője Isabelle, aki egy átlagos 17 éves francia lánynak látszik, így első ránézésre. A felnőtté válásának lépcsőit érzelem nélküli arccal vészeli át, mint például a szüzességének elvesztését. A film maroknyi cselekménye négy évszakban elevenedik meg, hogy azért a néző érezze az idő múlását. A főszereplőnk igazán érdekes kalandokat él át, eközben feszegeti önmaga korlátait és szülei jó ízlésének határait.

A film rendkívül jól megeleveníti az elkényeztetett lány szindrómájának árnyalatait és ezt teszi úgy, hogy nem utáljuk meg a főszereplő szépséget. Marine Vacth érintetlen bájosságával elvarázsolja a nézőt, de emellett kitűnően hozza üres fruskát.

Egyszerűsége és klisémentessége teszi jó filmmé, néhol elgondolkodtató, ráadásul jó nézni a franciásan megkomponált képeket.

Ghost World (2001)

Tétova tinédzserek

Sok beharangozóban azt olvastam, hogy ez a film az Amerikai Szépség előfutára. No akkor lássuk!

Érettségi után minden fiatalnak megvan a továbbtanulási terve, csak az iskola két csodabogara, Enid (Thora Birch) és Rebeca (Scarlett Johansson) próbál egyből fejest ugrani a nagybetűs életbe. A suli utáni napok unalmasan telnek, munkát kéne szerezni vagy továbbtanulni, mégis Enid inkább a céltalan bolyongást választja. Egy „véletlen” folytán megismerkedik a nála jóval idősebb Seymourral (Steve Buscemi), aki egy megrögzött hanglemez gyűjtő. A két ember kapcsolata igazán harmonikussá válik, de azért a nagy korkülönbséget nem egyszerű legyűrni.

Tipikus Woody Allen mozi lehetne, de inkább egy felnőtté válás felszínét kapargató, kényes alkotás. Hosszú dialógosuk a koraérett tinik szájából néha igazán abszurdként hatnak nézőre. Az Amerikában alapvető tovább tanulási kényszer drámáját jó lovagolja meg a rendező, sőt még a mai modern művészet (tampon és kávécsésze) kifugázásával is nagyot dobbant. De valahogy nem tart sehová film cselekménye.  Jó, tudom, az életútkeresés fontos dolog, de ez sajnos nem viszi el mozit.

Tini melodrámának elmegy, de korszakalkotónak nem nevezném, mint az „utódját”.

The Book Thief (2013)

Könyvtolvaj

Amerikai színészekkel telített német fricska és téma mi lehetne más, mint a ...?

A 7 éves Liesel (Sophie Nélisse) nem érti a körülötte lévő világot, egyik percben még szeretett édesanyja karjai közt pihen, aztán pedig egy koszos kis faluban tengeti "ébred". Az elárvult leányka szépen lassan összebarátkozik nevelőapjával (Geoffrey Rush) és a sárga hajú szomszéd kisfiúval végül még zsörtölődő mostohája szívét is meglágyítja gyermeki pajkosságával. Egy szép napon új vendég érkezik a házban, Max a zsidó fiú, aki a háború borzalmai elöl a család pincéjébe menekül. A két fiatal itt köt életre szóló barátságot, miközben kint dúl a második világháború. Ők viszont a borzalmak helyet csak a szépirodalomra koncentrálnak.

A gyermekdráma fonalát felvevő filmen nagyon meglátszik a tökéletességre törekvés. Ügyesen és hatásvadászóan facsargatja szívünket rendezőnk egy 120 perces mesén keresztül.

De hiába a sok fondorlat és ügyeskedés, senki nem fogja elhinni, hogy ez csak egy mese lenne.

Flipped (2010)

Változó szerelem

A kétezres évektől egyre nagyobb igény lett az úgynevezett intelligens romantikus mozikra. Ennek a stílusnak a kiváló képviselője Rob Renier, aki csak úgy ontja magából a közönségkedvenc filmeket.

 
Bryce és családja éppen beköltözni készül a kertvárosi idillbe, amikor letámadja őt a szomszéd kislány, Julie. A lány rajongása az általánostól egészen a közép suliig elkíséri főhősünket, aki viszont legszívesebben a föld alá süllyedne szégyenében. Egy nap viszont egy nem várt fordulat következik be a párocska életében. Julie az évek múlásával csinos és intelligens hölgyé cseperedett és Bryce meg azon kapja magát, hogy belezúgott az utálata tárgyába. Csakhogy addigra szerelme tárgyát már annyira megbántotta hülyébbnél-hülyébb cselekedetivel, hogy most a lány menekül ő előle.

Cuki kis habkönnyű romantika bontakozik ki a vásznon, miközben a két édes főszereplő narrálja a saját véleményét a másikról. S eközben szembesülnek az élet apróbb buktatóival és nyűgeivel.

Bájos és tökéletes minden perce, meleg szívvel tudom ajánlani a stílus kedvelőinek. (pl. Jucinak!)

Blue Valentine (2010)

Derek Cianfrance rendező már azzal megdobogtatta szívünket, hogy a „tragika” Williamst és „cool” Goslingot összehozta egy vászonra.

Nyomasztó családi jelenetekkel kezdődik a film, unalmas álmos reggelre ébred Cindy (W) és Dean (G). Már ezeken, képkockákon érződik, hogy a film nem egy tini-románc film lesz. Aranyos kis időutazásokkal megismerjük a főszereplőink előtörténeteit. A film első felében még szurkolunk a szerelmeseknek, de aztán rájövünk, hogy nem is olyan egyszerű, mint amilyenek látszik a helyzet.

 „... s ha múlik, akkor fájnia kell!”

Ebben a keserű család-drámába gyönyörűen bontakoznak ki férfi-női kapcsolatok nyűgei. A kiváló női főszereplőnk rideg játéka és Gosling természetes-egyszerűsége lenyűgöz bennünket. Rendezőnk pedig nem teszi meg nekünk azt a szívességet, hogy megalkuszik, inkább választja a „gyomron-rúgást”.

Ez egy tipikusan olyan mozi, amelyen könnyesre sírhatod a párnádat.

Never Let Me Go (2010)

Ne engedj el

Romantika nem éppen a megszokott környezetbe ágyazva.

Kathy (Carey Mulligan) és barátai egy a külvilágtól elzárt iskolában cseperednek fel. Minden gyerkőc hiszi még, hogy álmai valóra válnak. Van, aki lovakat szeretne tartani és akad olyan is, aki csak szimplán szerelmes szeretne lenni. Ahogy egyre tágul a nebulók látóköre, rá kell jönniük, hogy az ő sorsukat már előre megírták.
A történet szívszorító, a szürke látványvilág csak erősíti a szomorú hangulatot. Rachel Portman a dallamaival még meg is forgatja a tört a szívükben.

Megnézése után tutira elmegy az életkedved.

Cougars, Inc (2011)

Randiügynökség

A címe alapján lehet akár valami idétlen tini vígjáték is, de nem ennek szánták az alkotók.

Sam egy tipikus kezelhetetlen diák, az állam összes iskolájából kicsapták már. A sokadik intézmények végén eljut Dan Fox igazgató úrhoz (James Belushi), ő viszont a fejébe veszi, hogy betöri főhősünket és kezes bárányt varázsol belőle. Valamennyire ez sikerül is, míg nem egy szép napon az újdonsült haverok egy nagy ötlettel élő nem állnak. Vállalkozásszerűen randizzanak kiábrándult családanyákkal, akik cserébe finanszírozzák a srácok tanulmányait. Mind addig sikeres a dolog, míg Sam életébe fel nem bukkan a szerelem. (Remélem azt azért senki nem hiszi el, hogy ezek a negyvenes bombázok ezekre a lúzerekre buknának.)

Főhősünk néha már túl érzékeny a történet szempontjából, érthetetlen módon. Ezért a film néhol teljesen realitását veszti. Művészinek túl ifjúsági, ifjúságinak meg túl művészi. Pár csavar és Belushi aranyköpései mentik meg a filmet.

Ajánlom azoknak, akik másra vágynak, mint a pite részek. De ha igazán jó tini filmet akarsz látni, akkor ezt nézd meg.

Another Earth (2011)

Felettünk a föld
"érzelmekkel teli...különlegesen izgalmas film” (Claudia Puig, USA Today)

Rhonda (Brit Marling)az iskolások gondtalan életét éli. Szép, intelligens és lába előtt hever a világ. Buliból tart
hazafelé, amikor egy másik Földet pillant meg az égen és belerohan egy család autójába. A balesetben mindenki meghal csak a karmester apa éli túl. Börtönbüntetése letöltése után főszereplőnk megpróbál visszailleszkedni a társadalomba, egy iskolában vállal takarítói állást. Egyszer aztán elindul, hogy bocsánatot kérjen az azóta lezüllött áldozatától. De nincs elég bátorsága és inkább bejárónőnek ajánlja magát. A film központi témája ezután a két ember kapcsolta, a másik bolygó inkább az idő múlását szimbolizálja és egy kis Sci-fi beütést kölcsönöz.
A képi világa jellemzően nyers és realisztikus, alig van "szűrözve". Ettől az embernek van egy olyan érzése, mintha már láttam volna. A színészek megfelelő érzékenységgel hozzák a karaktereket, nem érződik, hogy nem A listások.
Ajánlom azoknak, akik szeretik a kis költségvetésű, szinte csak színészi játékra összpontosító új-hullámos filmeket.

Super 8 (2011)

Ha a gyerekek nyelvén viszi valaki a vászonra szerelem, féltékenység kérdéseit, talán jobban hiszünk nekik. Már az Engedj be! is hatásosan keverte a vámpíros és a tini zsánert, ebben a filmben még összetettebb lett a dolog.

Van pár tini kölykünk, akik filmet forgatnak elég profi módon, mikor szemtanúi lesznek egy vonat katasztrófának. Később kiderül, nem szokványos rakomány volt a vonaton és a biosz tanáruknak is köze van az ügyhöz. A nyugodt kisváros hirtelen zűrzavaros hadszíntérré változik és a bajt tetézi, hogy rejtélyes módon eltűnnek a fémtárgyak. A főszereplő apja a rendőrparancsnok helyettese, ő próbál úrrá lenni a káoszon. Rendezőnk kevergeti a drámát, a romantikát és a sci-fi-t, plusz ad hozzá még egy kis akciót is nagyon ügyesen.

A színészek tök ismeretlenek, vagy sorozatokból nyergeltek át, még is jól működik a dolog. A végeredmény egy izgalmas, feszültséggel teli érzékeny akció film. J.J. Abrams meg örökre letette a névjegyét ezzel a mozival.
Ajánlom tinédzsereknek, dráma kedvelőknek, romantikusoknak, sci-fi őrülteknek, akció fanoknak.