A következő címkéjű bejegyzések mutatása: középsuli. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: középsuli. Összes bejegyzés megjelenítése

Dazed and Confused (1993)

Valahol azt olvastam, hogy utazási, pornó és buli filmet nem nézni, hanem csinálni kell. Lehet benne igazság, de 80-as évek buli filmjei egy abban korban felnövő tininek még lehet nosztalgikus élmény, nem?

A kilencvenes évek második felében még nem volt veszélyes a szex és drogok, Még minőségi zene bömbölt a hatalmas amcsi autókból és fiataloknak se kellet sokat agyalniuk. Pink (Jason London), Mitch, és társaik éppen most fejezték be az iskolát ezért szeretnék egy kicsit élvezni a szünidőt.

Linklater karakterei itt még nem voltak annyira kiforrva vagy csúcsra járatva, mint később. Ha azt nézzük tulajdonképpen semmi különlegeset nem csinált első komolyabb rendezésében. Talán csak annyit, hogy egy pár hamvas színészóriás asszisztált a tini problémákat felvető filmjébe. Élvezhető, de semmi újat nem mondó művel van dolgunk, tényleg csak a kor szerelmeseinek való a múlt sebei feltépésére.

Tökéletlen idők (1993) on IMDb

Boyhood (2014)

Valami oknál fogva Richard Linklater úgy álmodta meg aktuális filmjét, hogy ő elbíbelődik vele úgy tizenkét évig és eközben a színészek hagy öregedjenek kedvükre. Rizikós vállalkozás volt, de a szakma úgy látszik imádta.

Mason élete nem fenékig tejfel az biztos, Anyja (Patricia Arquette)
párválasztásai miatt szív egész életében. Állandó költözködés, piás pótpapa szívatásai, na ezért is veszi nehezen a srác az élet buktatóit, pláne, hogy ő azért szeretne kitűnni a sablonos világból. Jóravaló eredeti apja (Ethan Hawke) az egyetlen valamire való támasza, hiszen látszik a két különcre ugyan az életút vár. Mindeközben szívjuk magunkba a kor híres történelmi történéseit és hamisítatlan retró dalok szólnak.

Az alkotók nem teszik meg azt a szívességét, hogy megálljanak egy percre is. Csak tolják és csak tolják a felszínes sztereotípiákat. Az érdekesebb élethelyzeteket pl. verekedés kezdeményezése a vécében vagy az idősebb fiukkal való bandázás lényegét ki sem bontják, de egy egész jelenetet kap az apa-fiú beszélgetése az gimis-szerelem viszontagságairól. Sajnos a film készítői semmiben nem foglalnak állást, csak siklik, mint egy vészjósló hüllő és eközben egyre többször mutatják a szenvedő Anya (Még jó hogy nem szűz!) arcát. De jó, hogy ennyi magát tehetségesnek képzelő amerikai tini él a földön, így szinte minden filmdrámára jut egy ilyen történet. 

Mitől lett ez a családi dráma az év filmje? (Teszem fel magamnak a kérdést!) Talán mert Aruqette nem plasztikáztatott a 12 év alatt vagy csak azért, hogy jól hozza a kalácsképű lestrapált anyát. A többi segédszínésszel viszont jól elbánt a rendező: főszereplőnk mindig zsíros hajjal és idétlen vigyorral néz a kamerába, a Samet játszó hölgy frufrujáról (12 évig ugyan az frizu, na nee!)meg ne is beszéljünk. 


Egyetlen egy valamire való alakítás van a műben, az pedig Hawke-é, de ő már sokszor bizonyította, hogy hitelesen tudja eljátszani a jóképű világcsavargót.
Szimpla családi dráma, na jó a jobbik fajtából.

Boyhood (2014) on IMDb

Beautiful Creatures (2013)

Én már abban a hitben éltem az alkonyatos nyúlós tészta után végre megtisztulnak a mozik a tizenévesen „olyan akarok leni, mint Bella” jelmondatú tiniktől. De tévedtem sajnos az általam eddig komoly rendezőnek tartott Richard LaGravenese (P.S. I love you) valamilyen megmagyarázhatatlan késztetést érzett, hogy rendezzen egyet Margaret Stohl négykötetes varázslós rettenetéből.

Gaitlin városa egy dög unalmas helynek tűnik első ránézésre, még is az itt felcseperedő fiút különös álmok gyötrik. Ethan viszont csak akkor lepődik meg igazán amikor a sulijába érkezik a fantáziálásnak élethű mása, Léna. A lány viszont nem az elkényeztettet fruska, aki beáll jópofizni a helyi sületlen társadalomba. Sajnos a családjának híre is annyira irritálja a helyieket, mint ha az Antikrisztus öltött volna alakot a birtokon. Sőt miután Ethan rájön, hogy a prűd társadalom feltevése nem is alaptalan el is szabadul a pokol rögtön.

Eltúlzóan klisés misztikus szirupot sikerült az alkotóknak varázsolni az üres alapanyagból. De még is remény teli próbálkozásnak tűnik, hogy a nagy öregek (Irons, Thompson) némi színészkedéssel töltik meg a vásznat és ehhez alkotók kitűnően adagolják a különleges effekteket aláfestésnek.
Ha nem lenne, ennyire erőltet és mélyenszántó dialógusokkal megspékelve a történet, még elég kellemes mozi is lehetne belőle. De hát elődei már lefektették a kijelölt utat.

Beautiful Creatures (2013) on IMDb

Moszkva tér (2001)

Ezt a filmet az a korosztály tudja igazán élvezni, akinek mond még valamit: a kőbányai, a Pajtás vagy Levelet kaptam lájf.

1989-es évben a fiatalok gyűjtőhelye a Moszkva tér, ahol mindig pezseg az élet. Petya és barátai is élvezik a 18. születésnap betöltése után bekövetkező vibráló mámort. A bulizás, a csajozás, a piti üzletek világában remekül helytálló fiataloknak egyetlen egy feladata van a megérdemelt nyári pihenés előtt, ez pedig az érettség. Míg ők görcsösen a vizsgákra koncentrálnak, addig éppen széthullni készül a régóta döcögő szocialista rendszer. De őket ez cseppet sem zavarja amikor egy 1200-es lehet csapatni és olcsón lehet sörhöz jutni.

Ebben a vizsgafilmben igazából az ifionti szerelem a főszereplő a mellé csapódó 80-as évek végi életérzés már csak hab a tortán. Fanyar humorral elviselni az elvárásokkal teli felnőtté válás zeg-zúgos akadályait manapság sem könnyű. Viszont akkoriban volt egy korszakos báj, amely belengte azt, ha valakinek az álma egy zsiguli volt vagy csak egy Bécsi bevásárló körút futotta nyaralás gyanánt.
Friss, lendületes és vidám filmként vonult be a Magyar köztudatba a Moszkva tér. 

Young & Beautiful (2013)

A 2013-as Cannes-i filmfesztiválon Francois Ozon szolgáltatta a legújabb botrányfilmet.

A történet főszereplője Isabelle, aki egy átlagos 17 éves francia lánynak látszik, így első ránézésre. A felnőtté válásának lépcsőit érzelem nélküli arccal vészeli át, mint például a szüzességének elvesztését. A film maroknyi cselekménye négy évszakban elevenedik meg, hogy azért a néző érezze az idő múlását. A főszereplőnk igazán érdekes kalandokat él át, eközben feszegeti önmaga korlátait és szülei jó ízlésének határait.

A film rendkívül jól megeleveníti az elkényeztetett lány szindrómájának árnyalatait és ezt teszi úgy, hogy nem utáljuk meg a főszereplő szépséget. Marine Vacth érintetlen bájosságával elvarázsolja a nézőt, de emellett kitűnően hozza üres fruskát.
Egyszerűsége és klisémentessége teszi jó filmmé, néhol elgondolkodtató, ráadásul jó nézni a franciásan megkomponált képeket.

Young & Beautiful (2013) on IMDb

Ghost World (2001)

Sok beharangozóban azt olvastam, hogy ez a film az Amerikai Szépség előfutára. No akkor lássuk!

Érettségi után minden fiatalnak megvan a továbbtanulási terve, csak az iskola két csodabogara, Enid (Thora Birch) és Rebeca (Scarlett Johansson) próbál egyből fejest ugrani a nagybetűs életbe. A suli utáni napok unalmasan telnek, munkát kéne szerezni vagy továbbtanulni, mégis Enid inkább a céltalan bolyongást választja. Egy „véletlen” folytán megismerkedik a nála jóval idősebb Seymourral (Steve Buscemi), aki egy megrögzött hanglemez gyűjtő. A két ember kapcsolata igazán harmonikussá válik, de azért a nagy korkülönbséget nem egyszerű legyűrni.

Tipikus Woody Allen mozi lehetne, de inkább egy felnőtté válás felszínét kapargató, kényes alkotás. Hosszú dialógosuk a koraérett tinik szájából néha igazán abszurdként hatnak nézőre. Az Amerikában alapvető tovább tanulási kényszer drámáját jó lovagolja meg a rendező, sőt még a mai modern művészet (tampon és kávécsésze) kifugázásával is nagyot dobbant. De valahogy nem tart sehová film cselekménye.  Jó, tudom, az életútkeresés fontos dolog, de ez sajnos nem viszi el mozit.
Tini melodrámának elmegy, de korszakalkotónak nem nevezném, mint az „utódját”.
Ghost World (2001) on IMDb

17 Again (2009)

Nem tudom melyik idegesít jobban Chandler modorossága vagy Justin izé Zac tehetségtelensége.

Mike O’Donnell (Matthew Perry) úgy érzi a középsulis boldog évek után a korai gyerek áldás miatt 40 éves korára az élete dugába dőlt. De az élettől kap egy lehetőséget és megint 17 lehet és vissza térhet szerettet gimnáziumába. Az eddig semmi be se néző gyerekeit gyorsan sikerül magam mellé állítania, de kölyökkén visszahódítani az exét már nem könnyű feladatnak ígérkezik.

Ismerős alapszituációt a kétezres évek végén megint meglovagolta valaki. Néhány feszengős poén ellenére az élvezhető a mű. Hab könnyű romantika, egy kevés életérzés és több kínos mozibuzi montázs is belekerült a történet forgatagába.
Tipikusan olyan alkotás amelyet ha látod a tévében, akkor előtte ragadsz. De film végén elátkozod magad, hogy ennyi időt elpazaroltál az életedből.

Megint 17 (2009) on IMDb

The Breakfast Club (1985)

A film alaphelyzete: végy egy maroknyi serdülő, egymásra nem hasonlító karaktert, rakd be be egy zárt térbe és nézd meg mi sül ki belőle. Ismerős?

Büntetésből öt fiatal vergődik a suli könyvtárában, méregetve egymást. Először közutálatuk tárgyát, a tanárukat kezdik el idegesíteni, majd ezen túllépve egy jót marakodnak egymással. Az okos, a szép, a jó (Emilio Estevez), a vagány (Judd Nelson) és a dilis között egy idő után kialakul a megértés halvány csirája, miután felszínre kerülnek a háttérben megbúvó körülmények. A reggeli összejövetel alatt egymásra (magára) találás nagy kérdése: vajon megmarad ez a kötelék holnapra.

A kor nagy bátorsága volt, hogy az eddig csak horror vagy vígjátékok tini hőseit áthelyezni egy lepellerántó társadalmi drámába. Az úttörő mű után számtalan sikeres és sikertelen alkotás (pl Sex, hazugság videó) foglakozott még a fiatalok egy beteg világról alkotott gondolataival. Lassan már külön szekciót lehetne nyitni a tékák polcain ennek a stílusnak. Tehát ne csüggedjünk, ha ránk tör az „ezt már mintha láttam volna” érzés a film nézése közben.
Egy igazi nagy monológ a serdülőket foglalkoztató problémákról. Ami szerintem, így 30 éve se vesztett aktualitásából.

The Breakfast Club (1985) on IMDb

The Girl Next Door (2004)

Nem is írnám le, hogy megint milyen borzalmas címet tudott kreálni a magyar forgalmazó, eme nek. Miért nem futhatott a film szimplán A szomszéd lány címmel?

Matthew (Emile Hirsch) a csodabogár tini, az évkönyvbe való bejegyzése közben döbben rá, hogy semmi hülyeséget nem csinált az iskolai évei során. Minő véletlen, pont ekkor költözik a szomszédba egy dögös szőke lány, akinek a vérében van a rosszlányság'. Jöhet szép sorjában az örültebbnél örültebb kaland, amihez persze partnerek a szintén nem mindennapi szűz haverok. A múlt bilije pedig azért van, hogy kiboruljon és még a rosszarcok is előkerülnek. Szex, buli és drogok után nem könnyű megírni egy beszédet az erkölcsről főhősünknek, pedig nagyon kellene az álomösztöndíjhoz.

Ilyen típusú filmeknél kötelező a nemi vágy csetléssel-botlással ötvözése, de mindenki megnyugodhat, végül győz az abszurd romantika. Talán nem merülnek el az alkotók annyira a gusztustalanságokban, mint a kortárs buli-filmekben. A fim közhelyes középrészek után csak beindul és a végére egy jó csattanót is összehoz.

Csöppet sem rossz film.
The Girl Next Door (2004) on IMDb

The Virgin Suicides (1999)

Sofia Coppola filmjeinél már megszokhattuk, hogy biztos kapunk a nyakunkba egy nagy adag bús-komor hangulatot.

A Lisbon lányok különleges teremtmények, okosak, szépek és vaskalapos mamájuk szinte börtönben tartja őket. Matek tanár apjuk (James Woods) próbál lazítani a gyeplőn egy zsúrral, de ez is balul sül el. Pár szomszéd kölyök megpróbál beférkőzni a lányok lelkivilágába, naplót lopnak, távcsővel kukkolnak a misztikus fruskák után. Egy napon új fiú érkezik a suliba, a jóképű Trip (Josh Hartnett), aki hamar elcsavarja a hamvas Lux Lisbon (Kristen Dunst) fejét. Ezzel egy láthatatlan lavina indul el, ami nem sok jóval kecsegtet a békés kisváros számára.

Rendezőnőnk kellő hangsúly fektet a Lisbon ház mindennapjainak bemutatására, teszi ezt a tőle megszokott profi módon. A néző átérzi a főszereplők minden bánatát a hatásos közelik és lassú filmzene miatt. A főszereplők tökéletes választás, talán Hartnett egy kicsit túl tenyérbe mászó.
Keserédes romantikus dráma, borús esős napokra.

Öngyilkos szüzek (1999) on IMDb

Win Win (2011)

Győzzünk már!
Ha dráma, akkor Giamatti, vonzom, mint mágnes a vasat.

Kis család, kis ügyvédi praxis, kis birkózó csapat edzése ez nem más, mint Mike Flaherty (Paul Giamatti). Szűkös anyagi helyzete végett nem éppen jogász-etikusan cselekszik, amikor elvállalja módosabb ügyfele gyámságát. Az extra pénzt a zsebébe, az öreget pedig egy otthonba rakja. Mint aki jól végezte dolgát élvezné a könnyebb életet. De hát tudjuk, ez nem egy tündérmese, tehát meg is érkezik a feszültség faktor, először Kyle, az unoka személyében, aki beénekli magát rögtön a Flaherty család szívébe. Micsoda véletlen, hogy mellesleg kiválóan birkózik.  Másodsoron anyuci is beállít, akinek nem másra, mint a nagypapa pénzére fáj a foga.

Egyszerű családi dráma és sportfilm keveréke. Alacsony költségvetés, ismeretlen arcok, mondjuk a történet még ér valamit.
Talán ha szereted a birkózást, vagy Giamatti-t, akkor megnézed.

Win Win (2011) on IMDb

Warrior (2011)

A végső menet
Miért van olyan sok jó film a bokszról? Talán a show, vagy a dráma???


Igazi tündérmesébe illő sztorival indít a mozi. Az apjához visszatérő, egykoron birkózó fenomén, ma már háborús veterán Tommy (Tom Hardy) gyorsan hírnevet szerez magának, amikor porrá zúzza az aktuális bajnokot. Valahol talán nem is oly messze él egy fizika tanár Brendan (Joel Edgerton), aki szűkös anyagi helyzete miatt kénytelen ketrecharcost játszani esténként. Lehet hogy csak véletlen, de egy ugyanazon a versenyen indulnak el mindketten, a Spártain (MMA középsúlyú szint). Na, most kinek szurkoljon a néző? A "csak" fizika tanárak, aki családját szeretné segíteni vagy a túl oldalon lévő tökéletes katonának és bajtársnak, aki sosem adja fel harcot.

Két főszereplő mindent megtesz, hogy igazi bokszot láthasson a közönség és még a drámai elemek is működnek. A zseniális Nick Nolte (az apa szerepében) arcára rá van írva egy csonka család története, megérdemelt Oscar jelölés.
Egy nagyon jó film, tele küszködéssel, szenvedéssel és nagyszerű alakításokkal.
Warrior (2011) on IMDb
Top 5 bokszról szóló film:

One Day (2011)

Egy nap
Anne Hathawayről még mindig nem tudom eldönteni, hogy jó nő e vagy csak túl van sztárolva. Ebben a filmben egyszer talán szép volt.

Szokványos sztori, amely azt boncolgatja, lehet e fiú és lány között tartós barátság. Emma (Hataway) a tipikus álmodozó, Dexter (Sturgess) igazi kalandor, a diplomaosztójuk estéjén találkoznak. A mozi a párocska megismerkedésük napjának évfordulóit tárja néző elé két évtizeden keresztüli. Hogy lesz a csúnya lányból csodaszép hattyú és a léha életű macsóból, lecsúszott alkoholista.

Néha ha már azt hittem, hogy a filmtől sírok, de ... csak erős ez a fény, attól könnyezem! Még egy lapáttal rá tesz Rachel Portman szívszorítóan fülbemászó dallama is. Nagyon rendben van minden a művel.
Talán életem legjobb romantikusát láttam, de elő kell vennem a Harry és Sallyt, hogy ezt a kérdést eldöntsem.

One Day (2011) on IMDb

Chronicle (2012)

Három középiskolás srác (egy hvcs, egy átlaggyerek és egy zűrös családból származó, problémás különc) egy buli után az erődben talál egy lyukat a földben.
Bekukucskálnak és valami fura tárgy megtapizása után másnap már telekinetikus erő birtokában kelnek fel az ágyikóból (azt, hogy hogyan kapták meg igazából az erőt és miért, nem magyarázzák meg, amiért külön piros pont a készítőknek).
A film áldoksi, vagyis mindig egy "amatőr" szereplő az operatőr, általában Andrew, a problémás gyerek szereti felvenni a dolgokat, többek közt magát, amikor a fater épp behúz neki, vagy éppen pókokat szadizik unalomból, stb.
Később már nem kell tartani a kamerát, ahogy a kölykök erősödnek, a kamera már repül magától, érteeeeed:)!
12 misiből hozták ki a filmet, már az első hétvégén kaszált vagy 22 milliót.
Nagyon tetszett, mert ötletes, ha mondhatom ezt, eredeti a mostani szuperhősös/szuperképességes filmek között magasan kiemelkedik. A repülős jelenetek tényleg nagyon jól sikerültek. Vannak még használható színészek és jó ötletek Hálivúdban'!
Ász film!

Az erő krónikája (2012) on IMDb