A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szexfüggő. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szexfüggő. Összes bejegyzés megjelenítése

Don Jon (2013)

Joseph Gordon-Levitt miután többször (Batman, Eredet) látta Nolan mestert munka közben, úgy döntött, már eltanulta a mesterséget és akkor most már ő is rendez egyet. Bemutatkozásul össze is dobott egy romokomot. Hipijéjjááá!

Főszereplőnek magát rakta be, hogy eljátsszon egy tipikus bájgúnárt, aki igazán menő a lányok körében. De nem lenne semmi kraft a történetben, ha nem lenne vele kapcsoltban valami simlisség. Jelen esetünkben ez a pornófüggőség, hisz főhősünkhöz hiába dörgölődzik a Scarlett Johnasson által kiválóan hozott, gyönyörű buta (szőke) nő, neki ez sem elég(ugye simán kinyírnátok érte?!). Jön viszont egy dögös és okos MILF (Julianne Moore), aki megmutatja hogyan döglött a légy a hetvenes évek „Szerelmeskedj, ne háborúzz!” tivornyákon.

Egy tipikusan olyan mozival van dolgunk, amiben a rendezőben még buzog a bizonyítási vágy és ezáltal valami hatalmasat akar dobni. De ez azért nem nagyon jött össze, mert a forgatókönyv megragad a biztonságos (szex) hagyományok keretén belül. Azért dicsérni is lehet kicsit Levitet, mert ragacs mentes és egy néhol izgalmas filmet hozott ki az anyagból, miközben igazából mozi nem szól máshol, mint hogy milyen az ideális család vagy egy tökéletes párkapcsolat.
Kézenfekvő első randis mozi. Arra viszont figyeljünk, hogy ne csorogjon a nyálunk amikor Johansson kisasszony domborít egyet a vásznon.

Don Jon (2013) on IMDb

Young & Beautiful (2013)

A 2013-as Cannes-i filmfesztiválon Francois Ozon szolgáltatta a legújabb botrányfilmet.

A történet főszereplője Isabelle, aki egy átlagos 17 éves francia lánynak látszik, így első ránézésre. A felnőtté válásának lépcsőit érzelem nélküli arccal vészeli át, mint például a szüzességének elvesztését. A film maroknyi cselekménye négy évszakban elevenedik meg, hogy azért a néző érezze az idő múlását. A főszereplőnk igazán érdekes kalandokat él át, eközben feszegeti önmaga korlátait és szülei jó ízlésének határait.

A film rendkívül jól megeleveníti az elkényeztetett lány szindrómájának árnyalatait és ezt teszi úgy, hogy nem utáljuk meg a főszereplő szépséget. Marine Vacth érintetlen bájosságával elvarázsolja a nézőt, de emellett kitűnően hozza üres fruskát.
Egyszerűsége és klisémentessége teszi jó filmmé, néhol elgondolkodtató, ráadásul jó nézni a franciásan megkomponált képeket.

Young & Beautiful (2013) on IMDb

Filth (2013)

A heti kultfilm' gyanús filmet a skót születésű John S. Baird műve szolgáltatja. A Trainspotting rajongóknak érdemes megjegyezni a rendező nevét.

Bruce Robertson (James McAvoy) már a film elején elnarrálja, hogy ő egy mocskos  zsaru, aki mindent meg fog tenni, hogy hőn áhított előreléptetését végre megkapja. Mindennap a drogoktól és prostiktól bűzös pokolba merül le, hogy mindenkit átcsesszen és lejárasson, aki számításba jöhet a főnyomozói székbe. Közben magánéletében próbálja kihámozni, ki az igazi és ki csak a képzelet játéka. Egyre jobban elhatalmasodik rajta az érzés, hogy ő bizony nincs jól, nagyon nincs jól.

A szétesés határán egyensúlyozó Avoy karaktere iszonyú jól kitalált figura, igazán nagy jutalomjáték a karakter. A többi színész is remekül megállja helyét ebben az igazi fekete humor minden szonettjét felvonultató alkotásban. A film zenéje egyszerűen fenomenális, mint általában a szigetországbeli filmeknél.
Nem azt mondom, hogy tökéletes alkotás, de mindenképpen érdemes a továbbiakban oda figyelni a pályakezdő direktorunkra.

Filth (2013) on IMDb

The Squid and the Whale (2005)

Woody Alllen nem lehet másolni vagy utánozni, de még is sokan megpróbálják.

A New York-i kertváros egyik szebb napokat is megért csodabogarai a Berkman família. Hiszen a felnőttek és a gyerekek is levegővétel nélkül képesek órákat beszélni Kafkáról vagy más híres szerzők műveiről.  (Mondtam, hogy tiszta vúdi' ) Viszont a család széthullása elkerülhetetlen, anyuci (Laura Linney)a teniszedzővel (az egyik Baldwin) kamatyol, apuci (Jeff Daniels) pedig egyik helyes tanítványát (Anna Paquin) készül felcsípni. A gyerekek a saját szexuális forrongásaik közt próbálnak kötődni valakihez vagy valamihez (macska), van aki az egyik szülőt gyűlöli és akad aki a Filiszteusokat.

A feltörekvő tehetségek és öreg rókák próbálják felszítani a páratlan forgatókönyv tüzét, de sikertelenül. Sajnos nem áll a kamera mögött egy olyan karmester, aki „ízt” tudna bele vinni a filmbe. Néhol lapos és unalmas, mint sehova se akar kilyukadni, vagy nem merne állást foglalni. Na ne már, hogy a kommersz társadalom hibája a családszéthullás, ugyan ezt a buta amerikaiak se kajálják be. Sőt, nincs eleje se vége.
Talán csak a tanulság miatt nézhető, de főleg azoknak, akik már átestek ilyen szituáción.

The Squid and the Whale (2005) on IMDb

Ultimo tango a Parigi (1972)

Hogyan beszéljünk úgy a szexről, hogy az már művészi legyen.

A film központja egy lerobbant hotel padlásszobája, ahol találkozik két kóborló, szeretetre vágyó lélek. Jeanne a fiatal egyetemista lány a felnőtté válás küszöbén fut össze a nála jóval idősebb Paullal. A férfiről kiderül, hogy nemrég vesztette el feleségét és ezért jó mélyen bezárkózott a saját világába. Az első légyott után a lánynak imponál a Marlo által zseniálisan életre keltett vulgáris, kakasként viselkedő figura. Az egyre magabiztosabbá váló Paul pedig nem hagyja ki a ziccert, hogy ne élje ki perverz hajlamait egy huszonéves lányon. Ezek után peresze borítékolható a végső tragédia.

Bernardo Bertollucci utolsó mozielőadásában megidézi A vágyak villamosából megismert szexuális ösztön démont. Brando pedig az egyik legerősebb játékával szinte kilép vászonról és erőszakolja meg a figyelmünket.
Iszonyú nagy önuralmat igényel a film végignézése, de a korszak zsenije miatt megéri.
Az utolsó tangó Párizsban (1972) on IMDb

Shame (2011)


„Steve McQueen - nem a halott amerikai színész, hanem az élő brit rendező”

Brandon egy igazi nagyvárosi agglegény: sikeres, jóképű és imádják a nők,ő viszont durván szexfüggő. Ez az élet egészen addig működik ameddig a kishúga, Sissy (Carey Mulligan) be nem költözik otthonába. A mozi erősen hajaz egy „light –pornóra”, viszont nem akar az lenni. Mulignan a kislányos bájos imidzsét örökre lerombolta, legalábbis nálam. A film fő mondani valója talán az lehetne: aki perverz az is marad.
Nekem nagyon tetszett a film, ez az jelenti, hogy én is szégyentelen vagyok???
tás