A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt (2013)

Általában megpróbálom kiírni az eredeti címeket, de azért mindennek van határa.

Egy igazi öröm filmmel gazdagodtunk, az első percétől az utolsóig élveztük, hogy a százéves Allan Karlsson eltűnik a számára rendezett buliból az öregek otthonából és egy "véletlenül" talált aktatáskányi pénzzel és pár új baráttal nyakába veszi Svédországot.

A rendőrség és a táska tulajdonosai persze utána, a történetszálak néha keresztezik egymást, sokszor nagy szerencse árán Allan mindig megússza a veszélyes helyzeteket.

Kedvesen együgyű karakterekkel van tele a film, egyiket sem lehet igazán kedvelni, mert nem ismerjük meg őket túlságosan, de jókat el lehet kuncogni a néhol rendkívül penge párbeszédeken és a helyzetkomikumokon. 

Kicsit olyan, mintha Guy Richie megrendezte volna a Forrest Gump-ot a svédeknek. Old-school stílusban.

Ajánlom mindenkinek.

JFK (1991)

Oliver Stone-nak fiatalabb éveiben még volt bátorsága botrány témákat előhúzni a nyuszis kalapból. A kritikusok meg feszengve székeikben, figyelték ahogy zsenink kicikizi mindenki Amerikáját. 

Született július negyedike sikerei után még mélyebbre hatolt Stone, a jenki politika posványában. Elővette JFK aktát fogta és jól leporolta, majd kigondolt egy közfelháborodást keltő filmet. Aztán gondosan kiválogatta a megfelelő színészeket és az egyszerű honpolgárok orra alá dörgölte a megmaradt nyitott kérdéseket. Meglátszik, hogy az alkotók ízzé-porrá szedték a történetet, a „fekete lyukakat” pedig okosan meghagyták. Ezáltal egy olyan filmet kaptunk, ami nem foglal állást inkább több összeesküvés-elméletet préselt amúgy is rengeteg kérdés közé.

Miért is olyan lélegzetelállító akkor ez film? 

Szinte hihetetlen, hogy Kevin Costner milyen erőteljes alakítással ugrik fejest a műbe, én még speciel nem láttam soha ilyen jól játszani. A rendező zsenialitását dicséri, hogy a dokumentarista részek mindegyike eredeti kópia, szóval aki nem élt még a merényletkor az most végig izgulhatja.

Miről is szól akkor mozi? 

Garison szenátor (Costner) nem tud bele nyugodni, hogy eltusolták az igazságot Kenedy halálával kapcsolatban. Felkerekedik régi cimboráival és újra végig járja gyilkosság helyszínét és szépen lassan kibontakozik a felismerés, hogy nem lehetett a tettes csak Oswald (Gary Oldman).

Egyetlen hibája talán a játék idő kívül (Egy seggel végig ülni lehetetlen!), hogy ez a téma Amerikán kívül a kutyát sem érdekli!

Ironclad (2011)

Lovagok háborúja – Harc a végsőkig

Egy újabb adag angol történelem.

A britt birodalom szívében, Földnélküli János (Paul Giamatti) próbálja megtépázott hírnevét visszaszerezni. Várakat foglal, polgárok igáz le, aki szembe száll, azt elpusztítja. Egy templomos lovag (James Purefoy) vezetésével néhány hazához hű katona mer csak a király útjába állni. Kitűzött céljuk, hogy az utolsó bástyát védelmezzék akár az életük árán is. Főhősünknek meg kell küzdeni a kilátástalansággal, belső viszályokkal és a gyönyörű Myladyvel (Kate Mara) is. És ahogy ez már lenni szokott, addig jár a korsó a kútra, még a vízhordólányt… Lovag dráma véresebben, élethűben. Egyszerű történet, szereplők, levezénylés. Semmi extra.

Ha kihagyod nem lesz semmi bajod tőle.

tás

Fegyverszünet karácsonyra (2005)

Ez az 1914 karácsonyán, a francia fronton játszódó történet az egyik legjobb háborús film, amit valaha készítettek. 1914 szentestéjén a francia, skót és a szembenálló német katonák ideiglenes fegyverszünetet kötöttek, majd megindult a frontbarátkozás, kölcsönös ajándékozás. A film rendezője archívumok, családi albumok, visszaemlékezések segítségével megtörtént események sorát fűzte fel egyetlen film fonalára, ami a végeredményt tekintve bámulatos teljesítmény. Nagyon végletes érzelmeket képes megmozgatni az alkotás bennünk. Összeszorul a gyomrunk, ahogy a film kezdetén a francia katonák rohamra készülnek a német vonalak ellen, várva a zárótűz végét és a sípszót. Egyesek imádkoznak, mások hánynak a félelemtől. Karácsony napján ugyanezek az emberek együtt fociznak a németekkel, és kölcsönösen meghívják egymást a saját lövészárkaikba, míg tüzérségük puhítja az „ellenséget”. Összességében egy torokszorító, ironikusan humoros történetet láthatunk, amelynek az üzenetét sajnos csak mi, „átlagemberek” fogjuk fel.
O.J.