Sorozatok - Ozark (2017- )

Netflix van, "volt" és lesz...még nagyon sokáig, ha ilyen sorozatokat gyárt le. Oké, néha vannak melléfogások, de ahol fát vágnak, ott repül a forgács. 2016-ban 5 milliárdot, ebben az évben meg már 8 milliárdot tolnak bele a tartalomfejlesztésbe. Dollárban, gyerekek, dollárban. 
Ezzel már lehet mit kezdeni, szárnyukat próbálgató rendezőknek, a skatulyából kitörni vágyó színészeknek a kiskapu az óriások birodalmába.

Itt van nekünk rögtön Jennifer Ansiton szinte állandó romkom társa, Jason Bateman (akit mindenki az Arrested Development-ből ismer, csak én nem), nemcsak színészként, hanem producerként és rendezőként is jegyzi a sorozatot. 

Nagy falatnak tűnik így elsőre, de egy "dögölj meg kutya" felkiáltással csak megbirkózik vele és még csak bele sem döglik.

Marty Byrde (Jason Bateman) első ránézésre a szürke kis könyvelő archetípus tökéletes megtestesítője. Annyira szürke és unalmas az első pár percben, hogy az embernek kedve van kikapcsolni a tv-t. Egészed addig, amíg a mexikói kartell  emberei ki nem rángatják az ágyából az éjszaka közepén és el nem viszik a főnökhöz. Valaki sikkasztott a pénzmosodából. 

Sokan nem lehettek, Marty és a barátja könyvel a kartellnek. A cimbi megy a levesbe, Marty pedig egy mentő ötlettel ugyan megmenekül, de ezért nagy árat kell fizetnie. 8 millió dolcsit kell tisztára mosni egy világvége után még két órai autóútra levő helyen, Ozark-ban. Ha nem, akkor vége a dalnak és ez nem szóló buli, a család is fűbe fog harapni. 

Adott egy éppen szétesőben lévő, a költözéstől nem éppen örömtáncot járó család, a halálfélelemmel küzdő apa és a helyi tuskók, akik eleve bizalmatlanok az idegenekkel, hát még ha a szennyest is hozzák a nagyvárosból.

Marty a kezdeti félénkségét gyorsan letudja és nemhogy belepisál a helyi állóvízbe, de még egy kis citrommal és mentával fel is kínálja azt a helyi redneck arcoknak.

Minden potenciális üzletre ráteszi a kezét, lop, csal, hazudik, hogy túléljen.

Hiába vidék, itt sincs könnyű dolga, a helyi alvilág sem nézi jó szemmel, hogy helyettük most más csorgat a tóba, nekik meg azt kell inni.

Ráadásul az FBI is Marty nyomában van, csak hogy teljes legyen a kép. Az ügynök meg legalább olyan őrült, mint a kartell főnöke, ha nem még jobban.

Kicsit talán hasonlít a Breaking Bad-re, de csak annyiban, hogy a kisember a nagyok játékába keveredik. Nagyjából ennyi. Tartottam attól, hogy egyszemélyes show lesz, de itt minden karakter rendesen ki van dolgozva, érthetőek a motivációk, A pontból eljutnak B pontba (hogy az jellemfejlődés-e, amikor a B pont egy gyilkosságot jelent, azt nem tudom).

És hát a remek színészek. Laura Linney a feleség szerepében (egyátalán nem ártatlan elszenvedője a történteknek), vagy a személyes kedvencem, a kis Ruth Langmore (Julia Garner), a 160 cm-es szőke fürtös kiscsaj, aki vaskézzel irányítja a kisstílű Langmore famíliát, majd Marty pénzmosó sztriptíz bárját. Persze csak addig, amíg a nagyvárosi hülyétől el nem lesi az összes trükköt, utána már nem lesz szüksége Martyra. Kemény az élet vidéken.

10 rész, hülye kék szűrővel (amit nem is értek, thrillernek thriller, de valahogy nem illik a sorozathoz), eszméletlen színészekkel és mindig egy kis csavarral. 2017 egyik legjobb sorozata, szóval hajrá.

Keeping Mum (2005)

Az első kellemetlen meglepetés akkor ért, amikor rájöttem, még nem ajánlottam a filmet. Amit egyszerűen nem is értek, sok nézhetetlen mozi került már fel az oldalra, de pont ez maradt ki? Azt hittem, már régen van róla bejegyzés és akartam alternatívát mutatni a Reszkessetek betörők, Sissy, Rex felügyelő karácsonya és a hasonló borzalmak mellé. 

Mondjuk ez volt a második meglepetés, az első a cím magyar fordítása volt, vagyis az Eltakarítónő. 

Ennyire nem lehet valaki hülye, de mégis.

Szóval ebben a rendhagyó családi drámában/vígjátékban Grace házvezetőnőnek szegődik el a Goodfellow családhoz. 

A családfő pap, Walter Goodfellow (Rowan Atkinson), aki egy fontos egyáhzi konferenciára készül, ahol beszédet kell mondania. De nem jön az ihlet. 

A felesége, Gloria (Kristin Scott Thomas) elhanyagolva érzi magát, így ribancosodó lányával és az iskolában pofozózsákká minősült fiával nem törődve a golfklubban tanító amerikai ficsúrral (Patrik Swayze) kacérkodik. Mi több, el akar vele szökni.

A szétesőben lévő családhoz érkezik meg tehát Grace, aki néha jó szóval, néha egy csokis sütivel, vagy egy baltával rendbe hozza a dolgokat. Mivelhogy egy szociopata sorozatgyilkos volt fiatalkorában. De minden rendben, már kiengedték az elmegyógyintézetből. 

Aki szereti az angol humort, annak kihagyhatatlan. Olyan finom poénokkal van tele a film, amit a hollywood-i limonádék 99 százaléka képtelen még csak utánozni is. Atkison se rémítsen el senkit sem, ha Mr. Bean nem is a szíve csücske, eszébe sem fog jutni, Swayze pedig oltári jó, totál magát játssza. 

Kiváló választás ünnepekre (és máskorra is) a családnak bár talán nem a tíz év alatti gyerkőcöknek. Tovább nem is ragozom.

Begin Again (2013)

Dave, a felkapott énekes/dalszerző és párja, Greta (Keira Knightley) New York-ba telepednek le, ahol a Dave-t le is szerződteti egy nagy kiadó. Lemezek, fellépések, kecó, minden. Dave idővel egyre nagyobb sikereket ér el, hamarosan ki sem lát a csajok és a koncertek tengeréből. Greta lelép és már készülőben van hazafelé, amikor egy barátja koncertjén belefut egy munkanélküli zenei menedzserbe, aki totál részegen esküdözik neki, ha rábízza magát, sztárt farag a lányból.

Dan (Mark Ruffalo), miután a saját maga által alapított kiadóból kihajítják és a főnökének/haverjának (Mos Def) nem jön át az irodában előadott dalocska, elhatározza, hogy nem egy demót, hanem egy komplett albumot hoz össze a csajjal. Stúdió ugyan nincs, de New York elég nagy, egy csomó háztető és sikátor van, meg csónakázótó, ráadásul rengeteg unatkozó zenészt ismer, akik szívesen besegítenek.

Nem nagy történet, de amilyen egyszerű, olyan nagyszerű is. Ruffalonak majdnem olyan jól áll az alkes/borostás/lerobbant csóka szerep, mint Bruce Willis-nek. Már csak egy nagy torony és egy véres fehér trikó kellene és ikrek is lehetnének. Knightley-t meg ki szereti, ki nem, vagy egy stílusa, de nem olyan idegesítő a filmben és kicsit még énekelni is tud.

Most leleplezem ám a baromi nagy titkot, nem fognak egymásba habarodni. És ez pont így van jól. Két kiábrándult embert látunk, akit csak a zene kapcsol össze és hirtelen nagyon örülnek egymásnak, mert már szinte semmijük sincs a másikon kívül. Mialatt összehozzák a lemezt, sok kellemes dalt kapunk, kellemes helyeken. New York baromi látványos, több helyszínen is lehetett volna "stúdiózni", talán csak ebben tudok belekötni.

Nagyon kellemes csalódás, a Szerelemre hangszerelve magyar cím senkit ne riasszon el a megnézésétől, aki ezt kitalálta, egy idióta, a film meg tuti jó.

Bloodline (2015-)

"We're not bad people, but we did a bad thing."

A legjobb sorozat, amit az évben láttam, de lehet, a Breaking Bad (ami nálam még mindig az abszolút etalon első helyezett) mellett a kétezres évek dobogós második-harmadik helyét is megkapja nálam. 
Ezen még agyalok, mert ez már valami és mivel a sorozat az "új mozi", vannak vetélytársai is. Mindenesetre most fejeztük be és már néztem is, mikor kezdik játszani a második évadot. Sajnos nem most...
Amilyen vékony a sztori, annyira ütős is. A tékozló fiú, Danny Rayburn (Ben Mendelsohn) hazatér a festői, Florida Keys-i családi fészekbe. Anyának és apának (Sissy Spacek és a mindig király Sam Shepard) a 45. házassági évfordulója van, nemsokára egy dokkot neveznek el a családról, szóval biztos kikötő várja otthon, úgy gondolja, megérdemli a részét.
A szülők és az otthon maradt Rayburn gyerekek nem igazán örülnek Danny feltűnésének, látszólag boldogok, de úgy vannak vele, mint az átlagember a csövesekkel. Adok pénzt, mert jófej vagyok, de azért nem látnálak vendégül a házamban, mert büdös vagy. 
Danny midenki által rövidnek remélt látogatása egyre hosszabb lesz és szépen lassan a Rayburn család külső, ideálisnak tűnő máza végleg leolvad a néző szeme előtt. 

A fő vonal végig Danny pokoljárása és a szembenézés a múlttal, ami szépen lassan bukkan elő a részek folyamán és ehhez a többi szereplő csak asszisztálhat, ugyanakkor a megbélyegzett tesó mindenkire és mindenre hatással van. Kiválóan megírt karakterek mind, akik teljesen logikusan, avagy indokoltan logikátlanul cselekednek. 

A kedvenc részeim a nagytesó John (Kyle Chandler) és Danny jelenetei. Borzongatóan jó, ahogy John hitegeti magát, Danny megváltozott, jó útra tért és még az apjával és két testvérével szemben is megvédi Danny-t. Legalábbis egy ideig. 

Pont ő mondja még a kezdet kezdetén, hogy: "Sometimes - you know something's coming. You feel it - in the air. In your gut. You don't sleep at night. A voice in your head's telling you, something is gonna go completely wrong, and there's nothing you can do to stop it. That's how it felt when my brother came home." 

És úgy drukkoltam, ez ne legyen igaz. De mindig, amint elsimítottak egy "félreértést", Danny újabb hülyeséget csinált, mintha direkt hívná ki maga ellen a sorsot. Ezt a húzd meg-ereszd meg játékot nézhetjük az első évadban és ha unalmasnak is hangzik, biztosíthatlak róla, hogy nem az. 

Mint mondtam, a sorozat az új mozi.
Azt már említettem, hogy a legelső részben láthatjuk, mi történik a végén? Pontosan tudni fogjuk végig, a 13 részen át, mit tartogat a jövő a családnak. Mert itt nem a tetőpont a megrázó, hanem az odáig megtett út. A végén szinte megkönnyebbültem.

Bosch (2014-)

Harry Bosch (Titus Welliver) a LAPD gyilkossági nyomozója. A szabályokat véletlenül sem betartó, keserű és cinikus zsaru, aki ugyanekkor az osztály legjobb nyomozója (inkább az egész városé...nem, inkább a világé) a bíróság előtt üldögél, mert lepuffantott egy sorozatgyilkost és nagyon úgy tűnik, lett volna más választása is. 

A főnöke a tárgyalás alatt parkolópályára állítja, megkapja egy most előkerült csontváz "ügyét". Vagyis áskálódjál, kérdezősködj és legfőképp maradj csendben, amíg elül a sz*rvihar. És ahogy az lenni szokott, az eddigiek még annak a bizonyos viharnak csak az előszele volt.

Először is Welliver már nagyon régóta megérdemelt egy főszerepet. Mondjuk lehet, volt már neki, de ő az a tipikus rossz arcú, általában gonosz mellékszereplő, aki minden sorozatban és sokszor egész estés filmben is feltűnik, illetve feltűnt az elmúlt húsz évben. Kiválóan hozza a maga feje után menő zsarut, akinek ott van a zűrös múltja, zűrös családja és a zűrös személyisége is. 

Ezt patikamérlegen kapjuk sajna, közhelyesen problémás, de zseni nyomozóból már folyót lehet rekeszteni. Hozzáteszem, remek a szerepben.

Egy rendkívül kellemes sorozattal állunk szemben (inkább mellette), van részeken átívelő szál, rögtön kettő is és ezt színesítik még Bosch magánéleti problémái, az ex, a gyerek, a mostani csaja és a bíróság is.

Kiszámítható, de ezt szeretem benne, sok meglepetés nincs, sőt, az old-school stílusú nyomozást nagyon pihentető nézni. Jöhet a második évad is.

Kvinden i buret (2013)

Amikor Wallander leugrik Dániába nyomozgatni kicsit. Nikolaj Lie Kaas nem olyan szerencsétlenül szomorú karaktert alakít, inkább dühös és frusztrált, akinek egy jó szava sincs a másikhoz. 
Skandináv krimiként a készítők sokat törőnek a karakterekkel (bár semmi újat nem adnak hozzá a közhelyes morcos, de zseni nyomozó és az új színes bőrű társa első ügyes-nyomozós toposzhoz) és a hangulattal (olyan, hogy élni sincs kedve utána az embernek:)).
Carl Mork (Kaas) nyomozót egy sikertelen akció után lefokozzák és megkapja a Q ügyosztályt, melynek feladata a lezárt ügyek újbóli ellenőrzése és Assad-ot, a szervezetben ugyancsak feketebárány arabot társnak. És az első ügyben egyből beletenyerelnek a tutiba, vagyis az öngyilkosság nem is biztos, hogy öngyilkosság, mindenki ellenük van, a munkatársak nem hisznek nekik, stb. Nem egy nagy durranás a sztori, legalábbis újat nem mond, ez nyilvánvaló, de nem is ez az erőssége. Viszont húsz perc után sem bírtam volna kikapcsolni, a film a végéig odatapasztott a képernyő elé.
Mork és Assad jó páros, most néztem, Kaas és Fares Fares a 44. gyermekben is játszik.
Nagyon jó, ha nem is a legjobb a műfajban ha nem is a legvidámabb mozi. Nem negatívumként említem, hogy tényleg kicsit "sorozatos" a stílusa, vagyis olyan érzete van az embernek, ennek nem kell mozivászon. Tényleg nem kell és a sorozat jelleggel sincs baj, ebből/ezekkel sokat részt meg tudnék nézni.

Gone Girl (2014)

Nick Dunne és Amy Dunne (Affleck és Pike) látszólag a világ legboldogabb párja. Amikor viszont a külső körülmények kezdenek hatással lenni rájuk (munkanélküliség, szülők halála, sikertelenség, stb), látszatvilág egy pillanat alatt összeomlik. 

Az első pár hónapban, esetleg évben még minden oké, de a problémák megoldásához később már nem elég pár jó helyen eldurrantott poén, vagy egy kis lepedőakrobatika feszültséglevezetésnek. Bajban ismerszik meg a "barát", ezek viszont élve felfalják egymást.

Úgy olvastam, a könyvben az író remekül megtalálja az egyensúlyt a két főszereplő között, nem, vagy csak nehezen tudod eldönteni, végül is kinek van igaza. Vagy egyátalán, kivel tudsz szimpatizálni. 

A filmben viszont nagyon könnyen megy, Nick Dunne a szenvedő fél, hozzá képest Amy egy pszichopata picsa, akinek soha, semmi nem jó. Erre épült a sztori és ha valamit, ezt azért rendesebben ki kellett volna dolgozni. 

Konklúzió nem sok, pár közhely, hogy a bűnös nem mindig nyeri el büntetését, szemét a média, stb. 

Cserébe Rosamund Pike  eddigi élete alakítását nyújtotta. Őszintén szólva nem kedvelem a nőt, de ezt a szerepet igencsak rászabták a sápkórós bőrére.

Ha már a "nem tetszik" résznél tartok, akkor szerintem baromi hosszú a film. Két és fél óra. Ezen moziban - mivel nem egy látványorgia - minden izgalma ellenére (tényleg van benne azért) lehet, bealudtam volna. Fincher nem tudta lekötni a figyelmem ennyi időre, ez sajnálatos.

Szóval azért lehet rajta izgulni, vannak benne érdekes karakterek (az érdekes szó Emily Ratajkowski esetében nem igazán helytálló) és meglepő fordulatok, szóval egy nézésre mindenképpen megéri. Otthon, a fotelből, ha szereted a családi drámát.

The Drop (2014)

Dennis Lehane kortárs krimiagytörszt széles vásznon  feldolgozott regénye. A sokadik.  A Viharsziget, a Hideg nyomon, a Titokzatos folyó után. Hát emberek, ezek aztán az igazán fajsúlyos filmek krimi kategóriában az utóbbi években, szóval ideje lenne Lahane mesterrel könyvben is ismerkedni. 

Bob (Tom Hardy) egy bárban dolgozik pultosként. A bár, ami régen a nagybácsié (Marv kuzin, alias James Gandolfini) volt, most lerakóhelyként is funkcionál a csecsen maffia óvó keze alatt. Néha bejön valaki egy borítékkal, Bob és Marv elrakja a cuccot, amíg valaki nem jön érte. Ez Brooklyn egyik sötét kis titka.

Minden flottul megy, amíg két öngyilkos hajlamú marha ki nem rabolja a bárt és el nem viszi a maffia pénzét. 

Ez nagy gond, nem csak nekik, hanem a bárban dolgozóknak is. 

Valaki fizetni fog, nemcsak dollárral, hanem vérrel is. 

Közben Bob talál egy kiskutyát és kutyamentés közben megismerkedik Nadia-val (Noomi Rapace). 

Apró, de jelentős momentumai a filmnek, amikor mindkét sebezett ember a kutyának köszönhetően nyit a külvilág felé. Miközben néha úgy tűnik, Bob a világát sem tudja, körülötte zajlanak az események, csak az a kérdés, felszínen tud-e maradni, vagy elsodorja az ár. 

Kiváló színészek dobják fel az amúgy kicsit szegényes történetet. Erre is csak most jöttem rá, mármint hogy a sztori nem nagy durranás. A rövidke (és nagyon lassú) történet jól fel van építve, az utolsó fél órában jobban izgultam, mint a Pókember sokadik részén, mikor a hálóvetőből elfogy a patron (ja, az csak a képregényben van, bocs) és zuhan a föld felé, vagy majdnem nem ment meg valakit. Pedig nem verekedtek, nem lövöldöztek össze-vissza, nem ordibáltak. Mesteri.

Igazi bűnfilm, ami attól lehet még pikánsabb, hogy talán a való életben is így zajlanak a dolgok. Csak tudd, hol a helyed a táplálékláncban és nem lehet nagy gond. Ez a lényeg.

Tom Hardy rajongóknak, krimiőrülteknek, kutyabolondoknak kötelező. Meg aki egy jó filmet akar nézni, annak is.

Chef (2014)

Gasztro-bolondulás/street-food hullámlovaglás a Vasember rendezőjével és rendezőjéről (Jon Favreau), Vasemberes sztárok epizódszerepeivel. 

Az öreg szakács már sokszor vén szakács, aki híján minden kreativitásnak, azt főzi, amit jól begyakorolt és zabál a nép. 

Ezt várja a főnök, ezt várja a közönség és nem is sok meló van ezzel. 

Carl Casper (Favreau) még érez magában valamit a fiatalság tüzéből - az estére, amikor is egy nagy sztárblogger/ételkritikus jön az étterembe - újítani akar. 

A főnök (Dustin derohadtjólátniavásznonvégre' Hoffmann) viszont nem kér az újításból, ezért nagy lesz a gond, amit csak tetéz Casper közösségi hálózatok iránti hiányos tudása is. 

Egy csapásra sztár lesz, mert felveszik az őrjöngését az étteremben. Nincs más hátra, újra kell kezdeni, de hol, hogyan és kivel?

Minden hibája ellenére, ami jócskán van, nagyon tetszett. Igazi, közhelyekben topogó vidám kis film ez, jó sok guszta kajával és nagyon eltalált betétdalokkal. 

Robert Downey Jr. öt perce sokak szerint a film csúcspontja. Tényleg nem volt rossz, de nagyon felesleges rész, az biztos (gondolom, csak azért, hogy támogassa Favreau ismét függetlenné válását a nagy stúdióktól, ahogy Johannson is). Kellenek azért a nagy nevek, na.

A roadmovie' rész szuper, John Leguizamo mindig is a kedvenceim közé tartozott, remek a vicces sidekick szerepben, csakúgy, mint az apa-fiú történetszál kibontásáért felelős Casper Junior, vagyis Percy (Emjay Anthony). Nagyon bírom, ha egy gyerekszereplő nem töketlenkedik a vásznon és néz a kamera felett álladóan a rendezőt. Bár most is azt nézte, mert az játszotta az apját, de mindegy is. Ez a szál ugyan csak futólag lett érintve, mint ahogy a többi is őszintén szólva...de a hibákat elmossa a kubai fíling' és a lüktető déli ritmus. Na meg a kaja.

Nem a műfaj legjobb mozija, de bizony engem megfőztek rendesen.

A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt (2013)

Általában megpróbálom kiírni az eredeti címeket, de azért mindennek van határa.

Egy igazi öröm filmmel gazdagodtunk, az első percétől az utolsóig élveztük, hogy a százéves Allan Karlsson eltűnik a számára rendezett buliból az öregek otthonából és egy "véletlenül" talált aktatáskányi pénzzel és pár új baráttal nyakába veszi Svédországot.

A rendőrség és a táska tulajdonosai persze utána, a történetszálak néha keresztezik egymást, sokszor nagy szerencse árán Allan mindig megússza a veszélyes helyzeteket.

Kedvesen együgyű karakterekkel van tele a film, egyiket sem lehet igazán kedvelni, mert nem ismerjük meg őket túlságosan, de jókat el lehet kuncogni a néhol rendkívül penge párbeszédeken és a helyzetkomikumokon. 

Kicsit olyan, mintha Guy Richie megrendezte volna a Forrest Gump-ot a svédeknek. Old-school stílusban.

Ajánlom mindenkinek.

Soul Kitchen (2009)

Zinos, a külvárosi nem túl nívós étterem, a Soul Kitchen tulajdonosa. Kezd kicsúszni a lába alól a talaj, az étterem nem nagyon megy, a barátnője riporteri állást kap Sanghajban, a tesójának Illias-nak (Moritz Bleibtreu) is adnia kell egy kamu állást, hogy napközben kiengedjék a sittről. 

Amikor már az adóhatóság és a helyi ÁNTSZ is zaklatja, betelik a pohár. El akarja adni az éttermet, hogy a csaj után mehessen, de ekkor váratlanul beindul a biznisz, az új szakács még főzni is tud, nem is akárhogyan.

Mondanám, hogy egy jó romantikus komédia, de ez félreérthető lenne...igazán német, a rom-kom kategória - az mellett, hogy vicces és hogy párok mennek szét és jönnek össze benne - nem illik rá. 

Remek színészek, kellő feszültség és nem tolakodó romantikus szál teszi a filmet élvezhetővé, mégha első pillanatra kicsit gagyinak is tűnhet.

Külön tetszik benne a Zinos-Anna (Gryllus Dorka) szál, avagy hogy szedj össze egy csinos fizioterapeutát egy csúnya porckorongsérvvel. Iskolapéldája a gejl mentes romantikus vonal bemutatásának. 

Kicsit hiányolom benne a gourmet vonalat, több kaját és jelenetet a konyhában még elviseltem volna.

Ha monumentálisabb filmekkel áll rajthoz a mozi, azt mondanám rá, "az a lelkes vidéki versenyző". De pont ezért szeretem.

Julie & Julia (2009)

Avagy két nő, egy recept. Az alcím alapján akár egy Gordon Ramsay-féle Hell's Kitchen is lehetne. Ebben a lányok nem versenyeznek, sőt nem is egy idősíkban léteznek. Oké, kis átfedéssel igen, Julia Child akkor már elég idős, amikor egy unatkozó csajszi, Julie eldönti, hogy egy év alatt minden receptet kipróbál, ami Child Mastering the Art of French Cooking c. könyvében csak megtalálható és blogot ír róla. 

Ötszáz'valahány recept 365 nap alatt.

A könyv egyébként vastagsága ellenére a 60-as évektől kezdve óriási siker, több, mint 40-szer adták újra, a megjelenése óta. Ez volt az első könyv, ami francia ételeket írt le normálisan, "megcsinálható" módon, amerikai háziasszonyoknak.

De esetünkben a film a lényeg, ami jó, köszönet érte Merly Streep-nek és Stanley Tucci-nak. 

A magasságkülönbség ellenére remekül összeillenek, Tucci kezd a kedvenc színészemmé válni.

A történet nem a receptekre és a főzésre fókuszál, ez inkább csak kísérő tevékenység lett, sajnos. 

Míg Child szorija érdekes és szerethető a múltban (a könyv megszületése, hétköznapok egy kis politikával fűszerezve), a jelenben Julia (Amy Adams) élete legjobb esetben is unalmas, de inkább idegesítő (szokásos közhelyek, mint például a sikeres blog miatt kissé mániás lesz, amiért a barátjával összevesznek, aztán nagyon kibékülnek, stb). 

Ha Adams célja egy idegesítő kis ribi megformálása volt, akkor viszont remek színész, mert sikerült neki.

A film tehát megtörtént eseményeken alapul, még azt is belevették a végén, amikor Julia megtudja, Child nem szereti a blogját, sőt, közönségesnek tartja.

Nem árt az önkritika.

Még valami. Streep tényleg hasonlít Child-ra. A magassága, a darabos mozgása. Olyan idétlen. Az "eredeti" Child olyan a képeken, mint Vonnegut és Stahl Judit szerelemgyereke. Vicces.

A film pedig egész jó.

Non-Stop (2014)

Bill Marks (Liam Neeson) légimarsallnak több, mint száz utast kell megmentenie az esemesező' terroristáktól. 20 percenként ugyanis mindig meghal valaki, hacsak nem utalnak át 150 millió dollárt egy bizonyos bankszámlára. És mivel az állami szervek itt is lassan reagálnak, az utasok elkezdenek hullani.

Nem mondom, hogy a sztori újdonság. Sem Neeson, mint akciósztár. És hogy a történet logikai bakiktól mentes lenne. 

De azt igen, hogy én bizony végig izgultam a filmet. Tényleg sekélyes a gépeltérítők motivációja (konkrétan vicc) és a főszereplő is kissé unottan hozza a lerobbant, alkesz', de még mindig biztoskezű zsarut, ettől függetlenül a szűk térben időre rohangálós dramaturgia működik, izgulhatunk szinte az utolsó percekig.

Persze ez a film hátránya is egyben, másodjára már, hogy minden kiderült, nem fogom megnézni, semmi extra nem lenne már benne.

Szóval egyszer simán nézhető kategória.

Four Brothers (2005)

A négy örökbefogadott Mercer tesó (a főtesó' Marky'Mark Wahlberg) hazatér a szülői házba, hogy anyjukat eltemessék. A jóságos anyuka rablótámadás áldozata lett. 

A tesók eltemetik anyut és utánanéznek, ki húzta meg a ravaszt. Az ügyben nyomozó, régihaver' zsarut (Terrence Howard) ettől viszont kirázza a hideg. Ha a Mercer tesók beindulnak, a környékből semmi nem marad, a szó fizikai értelmében.

Wahlberg megint keménylegényt játszik, illetve játszott, ugyanis nem mai filmről van szó. Idegesítő, hogy nem is rosszul, ráadásul jók a partnerek is (Chiwetel Ejiofor, Garrett Hedlund, Sofía Vergara). Minden látszat és az érzelgős szál ellenére egy egyszerű bosszúmoziról van szó, de a külvárosi gettó hangulat egy pillanatra sem tolakodó, de mindig érződő jelenléte és a színészek miatt is nálam nézhető kategória, akár többször is. 

Humorból és akcióból nincs hiány, de azért akadnak olyan jelenetek, amikkel nem igazán tudtam mit kezdeni. Viccnek szánták, vagy komolyan gondolták? Pl. Wahlberg a befagyott tavon, iszonyatosan keményen közeledik (gyalogol) az égő hordó mellett, arannyal telepakolt, szőrmebundás főgengszter felé. Mé' nem autóval jött? Mert abban nem tud keményen közeledni, azé'!

Shutter Island (2010)

Teddy Daniels rendőrbíró (Leonardo DiCaprio) és hű társa a törvényben, Chuck Aule (Mark Ruffalo) egy eltűnt gyilkos után nyomoznak a Viharszigeten lévő elmegyógyintézetben. Mivel a szigetet csak egy helyen és csak hajóval hagyhatják el, feltételezik, hogy a gyilkos még a szigeten van. 

A nyomozás során Teddy-nek feltűnik, még egy elmegyógyintézethez képest is furcsa dolgok zajlanak a szigeten. Ráadásul sem az orvosok, sem az őrök nem túlságosan együttműködőek.

Az egyik legjobb pszicho-thriller, amit eddig láttam. A Bárányok hallgatnak és a Hetedik  mellett nálam dobogós helyen áll. Ráadásul Ruffalo az egyik kedvenc színészem, DiCaprio meg alapjában véve baromi jó szinte minden filmben. 

Kiegészül még a szereplőgárda többek között Ben Kingsley-vel és Max von Sydow-val és aki az egészet összegyúrta egy hangulatos filmmé, nem más, mint Scorsese. 

Izgalmas, ugyanakkor félelmetes is, szóval nem gyenge idegzetűeknek ajánlott. Borítékolhatóan ezzel álmodsz, ha lefekvés előtt nézed és keserű ízzel a szádban ébredsz. Borzongató.

About Time (2013)

Tim (Domhnall  BereczkiZoltán' Gleeson) nagykorúvá válik, így az apja (Bill Nighy) bevezeti a család férfi tagjait érintő óriási titokba. A férfiak, a 21-ik életévüket betöltve képesek az időben utazni. Csak a múltba, csak a saját életük egy olyan pontjára, ahol már voltak előtte.

A magyar kritikusok rendesen ekézik a filmet, de szerintem emészthető és maga módján jó is. 

Tényleg sok benne a közhely és a Coelho-szerű mély-nagyotmondás/idézet, de jó csomagolásban kapjuk meg, szóval engem nem zavart. 

Egy kellemes kis angol film, egy srác (és az egész család) története, amiben az időutazás nem kap központi szerepet, nem lesz futurisztkius világmegváltó mozi. A saját életét még így is nehezen irányítja. 

Talán csak ez negatív az egész filmben. Néha olyan ügyefogyott, hogy az már idegesítő és egy kicsit hosszúra is van nyújtva, a közepe ezáltal üresjárat lesz. 

Ja meg még az, hogy Rachel McAdams mi a túróért van elcsúnyítva? Ezt ugyan mi indokolta? Az a furfru, az 1800-as évekből maradt ruhák és cipők. Nem értem, de attól még jó film. Nem annyira, mint a rendező előző filmje, a Love Actually, de 2013-ban a romantikus dráma kategóriában győztes.

The Way Way Back (2013)

A film felforgatta az idei Sudance fesztivált, emellett az év vígjátékaként is emlegetik.(?)

Duncan, a szerethető, mélabús tini srác képébe bújva élete legrosszabb nyaralása előtt áll. Édesanyjával (Toni Colette) és mostoháival egy tengerparti házban töltik a nyarat.
Az új családtagjai szenyózzák', a régi pedig magasról tesz rá.
Még szerencse, hogy a helyi mókamester (az ügyeletes Adam Sandler helyettes: Sam Rockwell) felfigyel az ifjú Forrest Gump úszómesteri tehetségére.  Egy idő után a szomszédlány is elkezd nyomozni a mindennap „mesevilágba” átjáró Duncan után.

Hasonszőrű tini-buli kreálmány, itt is megtalálhatók a kötelező hányós és altesti poénok, csak a teljes alkotás nem arra koncentrálódik. A film előrehaladtával annyira belefeledkezik néző a zaklatott serdülőt kitűnően alakító tehetség játékéba, hogy észre se veszi, hogy egy sablon tini-drámát lát.
Ami mégis az átlag fölé emeli ezt a divatos szóval élve: „dramedy”-t, az Carell igazán ütős jelenléte a mostohaapa szerepében és Rockwell egyszemélyes stand-up showja.

Most már csak kérdés, hogy egy kortárs ifjúsági filmnek kell-e ennyi szenvedés?!

Gone Baby Gone (2007)

A 4 éves Amanda McCready eltűnik otthonról, ezért, mivel a rendőrökben nem bízik, a kislány nagynénje felbérel két magánnyomozót, hogy találják meg a kislányt. 

Az első pillantásra csak a profi látszatát keltő páros, Patrick (Casey Affleck) és Angie (Michelle Monaghan) beleveti magát a munkába, körbejárják Boston sötétebb részét, hogy megtalálják a lányt. Pofátlan zsaruk, pedofilok, drogdílerek között lavíroznak és az idő egyre csak fogy.

Ben Affleck első rendezése és egyből belenyúlt a tutiba. A forgatókönyvért Oscar díjra is jelölték. Kicsit gáznak gondoltam, hogy a tesót rakja be főszereplőnek az első rendezésébe, de állatira jól sült el a végén (+ az elején és a közepén is).

A hangulat, csakúgy mint Affleck 2. filmjében (The Town) nagyon el van találva, Boston "sittes" negyede szinte megelevenedik a vásznon. 

Ehhez jön még pár profi színész a mellékszerepekben (Morgan Freeman, Ed Harris), akik rengeteget tesznek azért, hogy azt mondhassam, ez egy baromi jó film. 

Nem olyan mozgalmas és akciódús, mint az előbb említett The Town, de kárpótol érte a hangulat és az, hogy a filmnek van mondanivalója. Illetve tanulsága. Te mit tettél volna a főbb karakterek helyében? Óhatatlanul választasz egy szereplőt és vele fogsz szimpatizálni, neki adsz igazat, de talán a vége felé megbánod és ez felér egy ökölcsapással. És fájni fog.

Tényleg jó.

Sorozatok 2013-ból

Rendhagyó módon egy-két bejegyzést engedélyezünk magunknak sorozatokat illetően is, mert időnk egy részében azt is nézünk (legalábbis én biztosan). És mivel az egész estés mozik elől veszi el a szabadidőt, valamint mozgóképről van szó, pár szó megilleti őket.

Ám ez egy véget nem érő történet lenne, hogy minden sorozat minden részéről írjunk , uh. jöjjenek azok, amiket ebben az évben arra méltattunk, hogy elkezdjük (hogy be is fejeztük-e, már más kérdés).

The Following

Sorozatgyilkosos sorozat (sajnos nem Dexter szintű), mely gyilkost már elkapták, de sok-sok követője akad, aki folytatja a művét, úgy, ahogy ő meghagyta nekik. Pár részt megnéztem, Kevin Bacon miatt, csípem. De ettől eltekintve baromi unalmas és kiszámítható, 4 rész után szanáltam.

Ray Donovan

Egy új eresztés, ami afféle' hollywood-i problémamegoldó emberről szól, a keménytökű Ray "fucking" Donovan-ról (Liev Schrieber), aki az álomgyár árnyékosabb oldalán melózik. Ha egy futballsztár ébred egy halott, kokaintól szétlőtt prosti mellett, akkor jön Ray és intézkedik. Csak a család ne lenne, azzal több a gond, mint a sztárokkal összesen. Nagyon ász, 2013 nagy meglepetése. Abszolút nézős! Nem tudom, mikor jön a 2. évad, de jöjjön csak.

Homeland

 Adrian Brody, az afgán fogságból kiszabadult katona mindennapjai az amerikai álomban. A képet árnyalja egy CIA ügynök, aki váltig állítja, Brody átállt, valójában maga is terrorista lett. 
Remek sorozat, egy kis politika, egy kis akció/thriller, sok összeesküvéssel. 
Tuti, most kezdtük el a 2. évadot, Amerikában pedig startolt a 3 season.

Elementary

Sherlock és Watson a magyar címe, szinkronosan is látható valamelyik csatornán! A Sherlock szabályokat alapjában rúgdossa fel, (pl Watson egy nőszemély, Lucy Liu), nem is Angliában játszódik, az alapkaraktereket elég szabadosan használják a készítők, stb. 

Nagyon egyszerű, de szerethető sorozat, Jonny Lee Miller remek választás a főszerepre. Jó kis "Monk pótlék".

Vikings 

A nyáron megnéztem az első évadot, baromi jó, aki szereti a kora-középkori hentelést, annak kötelező. Várom a 2. évadot.

Breaking Bad

"I am not in danger. I am the danger"

Szerintem a valaha írt és játszott legjobb sorozat a televíziózás történetében. Ez az én véleményem, de biztos vagyok benne, aki elkezdte, nem bírja abbahagyni. 

Tökéletesen kitalált történet, amiben a színészek, Bryan Cranston és Aaron Paul a végletekig beleélik magukat. Ahogy Mr White egy mezei kémia tanárból egy erkölcsileg lezülött vérengző vadállattá válik, valami mesés. 

Használhatjuk a jellemfejlődés szót is, persze ellentétes értelemben. Vagyis tökéletes jellemtorzulás. Már maguk a párbeszédek óriási feszültséget teremtenek, nem kell ahhoz mindig pisztolynak eldurrannia, vagy egy meth labornak porig égnie. 

Mostanában lett vége, 5 évados. Ideje nekiállni, jönnek az ünnepek, bejgli sütés közben lehet ragadni a képernyőre.

The Best és erről nem nyitok vitát.

Now You See Me (2013)

Egy csapat bűvész a világ legnagyobb mutatványára készül, közben főműsor időben Las Vegasból kirabolnak egy francia bankot (?Franciaországban?), hülyét csinálnak az FBI-ból és még viccelődni is marad idejük! 

Jesse Eisenberg és Woddy Harrelson "főbűvészek" szinte elviszik a hátukon az egész filmet, ennek ellenére még feltűnik Michael Caine, mint mecénás, Morgan Freeman, mint trükkleleplező ex-bűvész és végül a személyes kedvencem, a szinte mindig lerobbantnak kinéző (majdnem, mint Bruce Willis a Die Hard filmekben) Mark Ruffalo szpesöl'édzsönt, akiből olyan szinten csinálnak hülyét főhőseink, hogy az már művészet. Szóval nem amatőr a gárda.

A feszes tempó és a látványos képek a helyemre ragasztottak, nem értem rá agyalni közben azon, hogy nem akkora csavar van a végén, amekkorának szánták és hogy logikailag néha bukó a film.

Lekötött, jól szórakoztam rajta, sőt, tetszett.
Kikapcsolódásnak kiváló.