The Wolf of Wall Street (2013)

A Walls Street farkasa

Tőzsde, papírok és részvények. Mi a „fészkes-fene” ebben az izgalmas? Pénz, drogok és meztelen bukszák, ugye mindjárt más a leányzó fekvése.

Joan Bredfort (Leonardo DiCaprio) az a legkisebb gyerek típus, aki a középosztályból a csúcsra küzdötte fel magát. A közeg, amelyben sikereit elérte, egy tipikus amerikai álom, hisz pénzzel spekulálni és közben drogozni, dögös bigékkel kéjelegni igazán szuper elfoglaltság.
A film fő kérdése, vajon önmagad tudsz-e maradni úgy, hogy szinte már teljesen lehúzott a korrupció és a bűnözés örvénye.

Scorsese zseniális filmet alkotott, neki ez már zsigerből jön. Nem tudom honnan veszi az ötleteit, de képes még mindig meglepni egy-egy különleges szcénával. Jonah Hill kezd lassan DeVito-i magasságokba emelkedni, pedig jelentéktelen fizimiskája és szenya karakterei miatt nagyon rühelltem eddig.
A szépen lassan puffadó történet kicsit megspékelése a jól bevált zsánert (meztelen lányok, drogos „világok’) követi, néhol a rendező legcsillogóbb alkotása, a Casino ugrott be. Kedvenc jelentem, amikor a két főszereplő kicsit lesajnálja a régóta szekrénybe porosodó tudatmódosítót és ezáltal egy igazán kellemes estében lesz részük.

Évtized bomba meglepetése lett a mozi, de DiCapriót annyiszor láttuk már zsigerből hozni a felfuvalkodott milliomost, hogy még is fanyalgunk egy kicsit.

Blood Diamond (2006)

Véres gyémánt

A 2000-es évek közepén kezdődött egy olyan mozis éra, hogy ha "Titanic" Leo szerepelt egy filmben, azt rögtön az egekig marasztalták a kritikusok. Én és a barátaim ezt akkor még igen kétkedve hallgattuk...

"Afrikában szinte hagyomány, hogy ha valami értékes dolog kerül a felszínre, az a helyieknek halált és 

kínszenvedést okoz."

Filmünk esetében ez a gyémánt, amit a lázadók rabszolgasorsba kényszerített társaikkal fejtetnek ki és eladva, annak árát rögtön fegyverre költik.
Solomont (Djimon Hounson) is egy ilyen bányába hurcolják a családjától elszakítva, de szerencséjére vagy szerencsétlenségére egy méretes drágakő akad a keze ügyében, amit gyorsan elás, mielőtt a kitör a háború a táborban. A börtönben együtt raboskodik Danny Archerrel (Leo), aki egy igazi simlis alak, hiszen fegyverkereskedésből és gyémántvadászatból él Siera Leonéban. A két lecsúszott életút ezen ponton összeér és együtt indulnak Solomon családjának megkeresésére, cserébe Acher meg akarja kaparintani a követ.

Zwick tökéletesen lavíroz a dráma és akció zsáner között, csúcsformába lévő színészei igazán kitettek magukért.
DiCaprio talán itt vetkőzi le először kisfiús stílusát és nő fel a színészóriások közé. Rég láttam (és hallottam) már olyan művet, amibe ilyen összhangba lenne a film zenéje a történettel, James Newton Howard zseniális dallamokat komponált a vászonra.

Mindenképpen látni kell, mert a mozi minden egyes képkockája iszonyú hatásosan mutatja be az afrikai nép küzdelmét és szenvedését.

Shutter Island (2010)

Teddy Daniels rendőrbíró (Leonardo DiCaprio) és hű társa a törvényben, Chuck Aule (Mark Ruffalo) egy eltűnt gyilkos után nyomoznak a Viharszigeten lévő elmegyógyintézetben. Mivel a szigetet csak egy helyen és csak hajóval hagyhatják el, feltételezik, hogy a gyilkos még a szigeten van. 

A nyomozás során Teddy-nek feltűnik, még egy elmegyógyintézethez képest is furcsa dolgok zajlanak a szigeten. Ráadásul sem az orvosok, sem az őrök nem túlságosan együttműködőek.

Az egyik legjobb pszicho-thriller, amit eddig láttam. A Bárányok hallgatnak és a Hetedik  mellett nálam dobogós helyen áll. Ráadásul Ruffalo az egyik kedvenc színészem, DiCaprio meg alapjában véve baromi jó szinte minden filmben. 

Kiegészül még a szereplőgárda többek között Ben Kingsley-vel és Max von Sydow-val és aki az egészet összegyúrta egy hangulatos filmmé, nem más, mint Scorsese. 

Izgalmas, ugyanakkor félelmetes is, szóval nem gyenge idegzetűeknek ajánlott. Borítékolhatóan ezzel álmodsz, ha lefekvés előtt nézed és keserű ízzel a szádban ébredsz. Borzongató.

The Great Gatsby (2013)

A nagy Gatsby

A Chicago című opus rendezője megint a húszas évek Amerikájába kalauzol, a helyszín most New York.

A szeszcsempészek idején az államokban kétfajta ember létezett: kő gazdag és szegény. Mesélőnk (Tobey Maguire) saját történeté meséli el nekünk, hogyan is sikerült bepillantania a luxus és a fergeteges, rongyrázós partik világába, szegény bróker lévén. A nagyalmában szinte nincs olyan ember, aki ne hallott volna Gatsbyről (Leonardo DiCaprio), de keveseknek adatot meg, hogy találkozzon ezzel az egyszerre bájgúnár, de közben Oxfordban tanult nemzeti hőssel. Mint vas a mágnest úgy vonzza Nicket (főhősünk) a csillogó forgatag, a híres emberek és a feltörekvő színésznők társasága. Közben szépen lassan romantikus történet bontakozik ki és megtudjuk, ki is lakik a milliomos mögött. Ausztrál rendezők ebben a művében se spórolt a színpadiassággal és a rájellemző stíluskeveréssel. A történet egy darabig izgatja a fantáziánkat, de végül győz a giccs és parádé.

Ettől a filmtől se estem hanyatt, mint a direktor eddigi művétől se. Jó érzékkel nyúl a klasszikusokhoz, de mint ha mindig egy lapáttal több csillogást akarna legyűrni a torkukon.

Inception (2010)

Eredet

Nagyon féltem, hogy ha másodszorra megnézem, akkor nem üt majd akkorát…

Ha írnék valamit a film tartalmáról, azzal igen csak rontanám mások mozis élményeit.

Szóval, ha valaki még nem hallott róla, akkor annak csak annyit: akciós, fikciós, Nolanos', álom az álombanos', megrázó és hátborzongató.
Rendezőnk új fogalmat adott a sci-finek, mert nem kellenek űrlények vagy űrhajók, hogy egy távoli bolygón érezzük magunkat. Elég, ha csak megvizsgáljuk az álmainkat vagy belemászunk a másikéba, esetleg megváltoztatjuk azt. Rendezőnk a nem hétköznapi történetet telerakta sötét akcióval és valami félelmetes atmoszférával, hogy mi is érezzük, bizony ez már a tudatalatti. Füttyentésére korunk legkülönlegesebb és legtehetségesebb színészei (Cotillard, Page, DiCaprio, Gordon-Levitt, Hardy, Murphy) álltak csatasorban. Itt nem lényeg, ki milyen karaktert kelt életre, hanem hogy egységet alkosson és mondanom se kell, kiválóan működik a kémia. Christopher Nolan korszakos zsenialitását tovább nem tudom magasztalni.

… a félelem az első félóra után szertefoszlott. Jobban vagy többet nem értettem meg a filmből. De feszengés nélküli kétórás mozgóképes sodródás miatt meg érte újra elé ülni.

Django (2012)

Django = múltja terhétől szabadulni kívánó, kirekesztett ember, aki a későbbiekben a nép hősévé válik.

A mi Jangónk (Jamie Foxx), szigorúan D nélkül a déli államok rabszolga kereskedőinek karmaiban sínylődik. Szerencséjére a kiváló fogorvosból lett fejvadász (Christoph Waltz) meglátja benne tehetséget, ezért ki - és felszabadítja. A néger és a fricc' igazán jó párossá érik össze a színészetet sem nélkülöző meló közben, míg fény nem derül Djangó titkára. Így végül elérkeznek a mesés Candylandben, hogy egy felettébb piszkos megállapodást kössenek a birtok piperkőc urával (Leonardo DiCaprio).

Átlagos western történet, de átlagon felüli tisztelgés Tarantino tollából, aki most egy kicsit lazábban tolja a megszokottnál. A balhét most Waltz (upsz,  már megint egy Oscar) egyedül viszi el, hatalmas teret kap a karaktere, bár nem annyira feszes, mint korábban. A film stílusa a Kill Bill sokoldalúságával mutat némi hasonlóságot, de vele nem veszi fel a versenyt. Az amerikai történelem sötét foltja, véres vadnyugati környezetben. Fox és Jackson közös jelenetei, Johnson cameója és a délies tájszólás mind-mind üde színfoltja a műnek.

Velősen humoros és szirupos akcióspagetti a vájtfülűeknek.

Body of Lies (2008)

"Ain't nobody likes the Middle East, buddy. There's nothing here to like."

Egy fedett CIA ügynök, Roger Ferris (Leonardo DiCaprio) vesszőfutása a Közel-Keleten, terroristák és a saját főnökei között (IMDB). A cél, hogy elkapják az egyik nagy terrorista sejt vezetőjét. A gond, hogy ahány ember, annyiképpen képzelik el a megvalósítást.

Jó film, DiCaprio remek, Mark Strong (Hani) egész egyszerűen félelmetes, mint a helyi titkosszolgálat vezetője, de jó, hogy nem vagyok az útjában.

Összességében  tényleg jó mozi, kiváló szereplőkkel és jó történettel. Ridley Scott rendezte és mindezek ellenére is egyszer nézhető, de attól félek, egy hét múlva nem nagyon fogok rá emlékezni.

J. Edgar (2011)

Az FBI első embere
Mondtam már, hogy utálom a biopic-eket, de Clint Eastwood neve nyomós indok volt, hogy végig szenvedjek 3 órát a vászon előtt.

J. Edgar Hoover (Leonardo DiCaprio). Ki is volt az FBI első embere? Öltönybe rakta ügynökeit, harcolt a jogaikért és lefektetett egy olyan intézményt, ami nyugodt álmot biztosít az amerikai népnek. Sznob volt, esetleg egy plaboy vagy igazi vaskalapos? A film az embert keresi a név mögött. S közben polgárpukkasztó témákat boncol (vagy éppen lerántja a leplet?).
A mozi hosszú és unalmas, de a két főszereplő valami lélegzetelállítót tesz le asztalra!

Hogy ezért érdemes-e megnézni, nem tudom. Döntsd el te!

Django Unchained (2012)

Egy kép Quentin Tarantino hazatájáról!