A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Marion Cotillard. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Marion Cotillard. Összes bejegyzés megjelenítése

Inception (2010)

Nagyon féltem, hogy ha másodszorra megnézem, akkor nem üt majd akkorát…
Ha írnék valamit a film tartalmáról, azzal igen csak rontanám mások mozis élményeit.

Szóval, ha valaki még nem hallott róla, akkor annak csak annyit: akciós, fikciós, Nolanos', álom az álombanos', megrázó és hátborzongató.
Rendezőnk új fogalmat adott a sci-finek, mert nem kellenek űrlények vagy űrhajók, hogy egy távoli bolygón érezzük magunkat. Elég, ha csak megvizsgáljuk az álmainkat vagy belemászunk a másikéba, esetleg megváltoztatjuk azt. Rendezőnk a nem hétköznapi történetet telerakta sötét akcióval és valami félelmetes atmoszférával, hogy mi is érezzük, bizony ez már a tudatalatti. Füttyentésére korunk legkülönlegesebb és legtehetségesebb színészei (Cotillard, Page, DiCaprio, Gordon-Levitt, Hardy, Murphy) álltak csatasorban. Itt nem lényeg, ki milyen karaktert kelt életre, hanem hogy egységet alkosson és mondanom se kell, kiválóan működik a kémia. Christopher Nolan korszakos zsenialitását tovább nem tudom magasztalni.

… a félelem az első félóra után szertefoszlott. Jobban vagy többet nem értettem meg a filmből. De feszengés nélküli kétórás mozgóképes sodródás miatt meg érte újra elé ülni.

Midnight in Paris (2011)


Néha már szégyellem, hogy szeretem a Woody Allen filmeket. Még rá is teszek egy lapáttal, mióta kimozdult a „Nagyalmából”, egyre zseniálisabb filmek kerülnek ki műhelyéből.

A neurotikus írónkat (Owen Wilson, csak egy picit kínos) Párizs utcái szippantják be. Főszereplőnk annak rendje-módja szerint bele is szeret a városba, vágyik a húszas évek pezsgő éjszakai élete után. Mint ha az istenek meghallgatnák imáját, mikor éjfélt üt az óra, ő Picasso, Fitzgerald és Hemingway mellett találja magát. Ők viszont a századforduló előtti időkbe vágynak vissza. Mindenhol jó, de legjobb… szindróma.

Sajnos az idősödő Woody egyre kommerszebb romantikus filmeket gyárt. De az alkotói válság nem jellemző rá, piszok jól sikerült megálmodni ezt is. Nálam most nem a dialógusok, hanem a nagyon jól eltalált filmzene vitte prímet.

Párizs megér egy misét (még ha csak a vásznon is)!
Éjfélkor Párizsban (2011) on IMDb