Bird (1988)

Clint Eastwood rendezői pályája során többször nyúlt már önéletrajzi darabokhoz. A nagy tisztelgése a Jazz koronázatlan királya előtt is egy nagy fába való vágás volt.

Bird (Forest Whitaker) munkásságát a kezdetektől hullámhegyek és völgyek tarkították, fiatalon és sikeresen a drogok világába került. Több betegség kínozta pályafutása során, egyedül felesége tudta kezelni ezt a kiváló képességű vadlovat. Született tehetség volt az nem kérdés, de sajnos ez egy olyan szakma volt a 40-es évek Amerikájában amiből nem lehetett

 megélni. Ebben az időben az emberek már nem voltak kíváncsiak az igényesebb Bbop-ra, inkább a „butább” Rock’n Rol hozta lázban őket. Rendezőnk alaposan kidolgozta a rövidke életút folyamatát és megfestette nekünk a whiskytől gőzölgő izzadságszagú csehók hangulatát. A saját bőrünkön éreztük, amikor a mississippi egy eldugott szegletében a zene történelmet írt. A mindig tökéletes Whitaker olyan szívet melengetően fújta a hangszert, hogy minimum egy Oscar jelölést érdemelt volna.

Viszont a film hosszúsága miatt csak a nagyszerű zene szerelmeseinek ajánlom.

Hereafter (2010)

Azután

Clint Eastwoodot avasuk szenté, vagy legyen elnök vagy ilyesmi, mert összehozta az utóbbi évtized legjobb hangulatú filmjét.

Három ember keserédes története bontakozik ki a több mint két órás játékidő alatt. Egyik a híres francia tévés, aki nem éppen álomnyaralását tölti szeretőjével, amikor lecsap a cunami. Mary Lelay (Cécile De France) miután halál közeli élményre tesz szert, nem bír vissza térni a régi kerékvágásba. Munkáját otthagyva elkezdi kutatni, hogy mi van „azután” és könyvírásba kezd.
A másik az elfuserált életű George (Matt Damon), aki médiumként induló derékba tört pályafutása után egy kis nyugalomra vágyik. Sajnos pechjére a bátya kuncsaftjai állandóan megtalálják, ezért inkább kedvenc írója, Dickens hazájába menekül.
A harmadik életút Marcusé, aki fiatalon ikertestvére nélkül marad, ezzel nemcsak bátyját, hanem támaszát és egy normális élet lehetőségét is elveszíti. Nem csoda hogy a serdülő fiú minden elkövet, hogy még egyszer beszéljen Jason-nal.

Lehelet finoman rángatja szálakat rendezőnk, meghagyva a nézőnek, hogy megrágja a dolgokat mielőtt továbblépne. Hihetetlen alázattal nyúlt a témához és nem engedi, hogy átlendüljön a másik oldalra. A realista ábrázolásmód nagyon jól illik a színeszek játékához, így megmarad a történet misztikussága.

Még egyszer meg akarod majd nézni, hogy jobban megértsd mit is látsz.

Trouble with the Curve (2012)

Az utolsó csavar

A visszavonult Eastwood, a rászabott házsártos öregembere visszatér.

Gus (Clint) öregedő toborzója egy patinás baseball klubnak, persze a fiatal társai a cégnél a nyugdíjazásán fáradoznak. Csak egyvalaki hisz benne, jóbarátja, Pete (John Goodman), de érzi nem az a ravasz flótás már főszereplőnk, aki volt. Támad egy ötlete: Gus lányát, Mickeyt (Amy Adams) elküldi a következő tehetség vadászatra, hátha együtt találnak valami értékeset. A modern cica baba meglepően jól érzi magát az ütők és labdák világában, de apja-lánya kapcsolatot valami múltbéli titok nyomasztja. Amolyan közvetítőnek csöppen kettőjük közé az egykori remek játékos Johnny (Justin Timberlake), hogy egy nagy családi kalamajkába csapjon át a remek hétvége. Persze a fiatal srácnak rögtön megtetszik a lány és még az időstől is tanulhat a szakmáról.
Dráma erős karakterekkel, Eastwood mintha a Grand Torino énjét hozta volna át. Jól áll neki a zsörtölődés, minden technikai kütyüt kifiguráz, csak a film vége felé unalmassá válik. A szerelmi szál sznob egy kicsit, de a humor miatt megbocsájtható.

Ízig-vérig sportfilm, ami picit több hangsúlyt fektet a drámára. A Milliódolláros bébi mellet viszont nem rúghat a labdába.

Invictus (2009)

A legyőzhetetlen

Sportfilm, avagy életrajzi dráma?

Nelson Mandela-t (Morgan Freeman) a börtönből szabadulása után nemzeti hőssé és miniszterelnökké választják Dél-Afrika fekete polgárai. Pont ez idő tájt a helyi fehérek jelképe, a rögbi válogatott a saját rendezésű világbajnokságára készül. Vezérük Francois (Matt Damon) és az elnök megpróbálják a két közösséget összebékíteni. Mindketten tanulnak valamit annak érdekében, hogy megmutassák, hogy létezik az egységes Dél-Afrikai Köztársaság.
A film hűen követi a történelmet, mindkét oldalt igyekszik részeltes képekkel bemutatni. A két főszereplő legkiválóbb alakítását hozza, tényleg járt érte az Oscar jelölés. A fent említett kategóriákból mindkettőben remekül helytáll a film, viszont a közhelyes „happyend” borítékolható.

Ha még mindig nem kaptatok elég kedvet hozzá, akkor még egy adalék, a rendezői székben nem mást, mint Clint Eastwood bácsit láthatjátok, személyesen.

Midnight in the Garden of Good and Evil (1997)

Éjfél a jó és a rossz kertjében

Egyik nagy kedvencem Mr. Eastwoodtól, most megnéztem megint, sokadszorra.

John Kleso (Joh Cusack) Szavana-ba érkezik, hogy egy karácsonyi partiról tudósítson lapjának. A város legnagyobb estéjét, amit az új gazdag Jim Williams (Kevin Spacey) rendez, mondhatni hatalmas érdeklődés övezi. Főhősünk szépen lassan ráébred, a hely ahová csöppent, az maga a paradicsom, itt az élet szinte állandó bulizásból áll. A város szépen magába szippantja és a nagy sztori is megtalálja közben. Azt forgatja a fejében, hogy Jim felemelkedéséről ír egy könyvet és pont kapóra jön, hogy az estélyen egy gyilkosság is történik. Az ügy felgöngyölítése közben megismerkedik a woodoo-mágiával és összebarátkozik a különc milliárdossal.

Clint papa jól ötvözi a thrillert, a füledet sötét misztikummal és az egészet megspékeli egy kis Mississippi menti jazzel. Cusack többször bizonyította, hogy a lelki válságban lévő írót remekül tudja hozni, Spacey pedig bármit el tudott hitelesen játszani ekkortájt. Figyelemre méltó még a forróvérű ifjonc szerepében a fiatal Jude Law.

Igazi a krimi élmény a kilencvenes évekből.

A Perfect World (1993)

Tökéletes világ

Clint Eastwood első igazán nagy dobása rendezőként ami nem western és Piszkos Harry.

Butch (Kevin Costner) és bunkó társa megszöknek egy börtönből és egy nyugis kisvárosba visz az útjuk. Itt kerülnek kapcsolatban a Perry családdal, aki Jehova tanúi és nagyon steril életet élnek. Túszként magukkal cipelik a kis Philippet. A kisfiú és hallgatag Butch között különös kapcsolat szövődik, amolyan apa-fiú szál. A roadmovie elkezdődik, főszereplőink Alaszkába szeretnének eljutni a törvényőrei elől. Nyakukba lohol az FBI-os, a szőke törvényszéki maca (Laura Dern) és egy igazi nyomozó fenomén Red (Clint Eastwood) a kormányzó luxus lakókocsijával. Costner-nek jól áll a megtört bűnöző szerep, szinte az arcára szabták. Eastwood megragad a hátérben, de így is az igazi kemény rendőrt hozza. A film szinte tökéletes kaland mozi, gyöngyszeme a zsánernek, évek múltán is sokat idézik.

Mindenképpen célszerű ezzel a filmmel kezdeni rendezőnk megtekintendő filmjeinek sorát.

tás

J. Edgar (2011)

Az FBI első embere
Mondtam már, hogy utálom a biopic-eket, de Clint Eastwood neve nyomós indok volt, hogy végig szenvedjek 3 órát a vászon előtt.

J. Edgar Hoover (Leonardo DiCaprio). Ki is volt az FBI első embere? Öltönybe rakta ügynökeit, harcolt a jogaikért és lefektetett egy olyan intézményt, ami nyugodt álmot biztosít az amerikai népnek. Sznob volt, esetleg egy plaboy vagy igazi vaskalapos? A film az embert keresi a név mögött. S közben polgárpukkasztó témákat boncol (vagy éppen lerántja a leplet?).
A mozi hosszú és unalmas, de a két főszereplő valami lélegzetelállítót tesz le asztalra!

Hogy ezért érdemes-e megnézni, nem tudom. Döntsd el te!

Hang'em high (1968)

Leone harmadik és egyben leghíresebb westernje, a Jó, a rossz, és a  csúf után Clint Eastwood ismét pisztolyt ragad.

Jed Coopert ( Eastwood) egy félreértés miatt felakasztják. Nos, ezzel nem lehet a vadnyugat keménytökű, bagórágó fenegyerekét csak úgy leszerelni...persze, hogy túléli és bosszúra szomjas! Felcsap sheriffnek és a törvény nevében kezdi üldözni azt a fél tucat embert (többek közt), aki miatt kendőt kell hordania a nyakán.

Nem olyan jó, mint a már emlegetett Leone filmek, de a maga nemében nézhető film. Iparosmunka, ahogy szokták mondani! 

Egyszer nézhető.

ignem