Sorozatok - Lethal Weapon (2016)

Amikor megtudtam, hogy a Halálos fegyverből is sorozatot csinálnak, mérgemben megnéztem újra a négy részt és tisztáztam magamban, ezt nem lehet lekoppintani sorozat formátumban. Pontosabban le lehet, csak szar lesz és kész. És most lelövöm a poént. Nem lett. Nagyon nem.
Ja, hogy ez nem a Halálos Fegyver az biztos. Lenyúlták az alapötletet, Riggs ketyós és meg akar halni, Roger aki már 87'-ben is "too old for this shit" volt, pedig egy szívműtétről éppen visszatért zsaru, akinek még ugyan hosszú át vezet a nyugdíjig, mégis alapjáraton szeretne csak pöfögni.
Hogy miért kellett a "Halálos Fegyver" máz? Fele annyira kellett reklámozni a filmet, az előzmény miatt szinte eladta magát. 
Plusz nem kell annyit magyarázkodni, kifejteni, elmesélni, a néző készen kapja a tutit (mondjuk pont ez a lényege a sorozatoknak a mozifilmekkel szemben, itt aztán ki lehet fejteni, idő mint a tenger). 
Szóval ránézünk, jaaa, ez az a Riggs, aki a Mel Gibson volt, ez meg a Murtaugh őrmester, aki mindig rinyál és ennyi, jöhetnek a részenként megoldott aktuális ügyek, a vicces beszólások.

És baromira működik. Nagyon jól eltalálták a buddy cop mozik eszenciáját. 

Akciódús, humoros, 45 percre leköt, aztán következő héten jöhet a következő eset.

Nem kell hasonlítgatni, a mozi és a Tv itt elfér egymás mellett, nem zavarják egymást, engem sem, két rész után téged sem. Olyan ez, mint a DC Comics (vagy a mostani politika) alternatív valósága, vagyis minden belefér.

És Damon Wayans, mint Murtaugh?? Kinek jutott ez eszébe? Pacsit neki, Wayans nagyon éli a szerepet, ha már buddy cop mozi, akkor ő bizony a legjobb helyen volt kiképzésen (The Last Boy Scout)

Ha már itt tartunk, dicséret Clayne Crawford-nak is, ha nem is őrült, mindenképpen kétségbeesett és szenvedő Martin Riggs-et kaptunk tőle. Jó színész, a Rectify-ban és király volt.

Ha kicsit kötekedhetek, a sok CGI robbanás és trükk, nameg' a lehetetlen megmenekülések/zuhanások azért kicsit már túl sok. 

Ez minden. Tuti és várom a 2. évadot.

The Autopsy of Jane Doe (2016)

2016 jó év volt a horror műfajban. A korábban kissé elhanyagolt és inkább a hentelős-véres stílust megjelenítő horror kezd visszatérni a rémisztgetés kellemesen fosatós világába. Ráadásul örömmel értesítek mindenkit, nem csak hollywood-i filmek vívják ki mostanában a nézők elismerését (ezekről egy későbbi bejegyzésben).

Apa és fia (Brian Cox és Emile Hirsch) a helyi temetkezési vállalkozók, halottkémek és kórboncnokok is egyben. Kis város, itt mindenkinek mindenhez kell érteni. Az öreg ráadásul elég jó, a helyi rendőrség nagyban támaszkodik a véleményére.

A fiú már nagyban menne bulizni a csajával, amikor betolnak egy hullát, egy "azonnal eredmény kell, de tegnapra" felkiáltással. A fiatal nő holttestét félig eltemetve találták egy többszörös gyilkosság színhelyén. Külsérelmi nyom nuku.

A gyerek kíváncsi, tehát marad a papával, hogy kiderítsék, mi a fene történt. A furcsaságok fokozódnak, amikor kiderül, a lány belső szerveit összevagdosták és összeégették...de ennek semmi külső nyoma.

Nem kellett ide nagy csoda, csak egy szűk tér, két jó színész és egy jó kis misztikum. Az elején különösen tetszik a nyomozós rész, mint a patológia Dr. House-át látnám, bontanak, mérnek, vizsgálnak, agyalnak...aztán meg futnak.

Így megy ez. 

Ajánlom, ha tetszik a műfaj.

Solace (2015)

Merriweather (Jeffrey Dean Morgan) és Cowles (Abby Cornish) ügynökök egy rázós ügyön dolgoznak. Egy sorozatgyilkos tartja rettegésben a várost és a nyomozásban nem jutnak egyről a kettőre. John Clancy (Anthony Hopkins) orvos/biológus/műkedvelő mindentudó és nem utolsósorban médium segítségét kérik az ügy felderítéséhez. Mint médium, számos ügyben segédkezett már, de a lánya halála után visszavonult.
A nyomozás során Clancy rájön, a gyilkos azért jár előttük mindig egy lépéssel, mert neki is hasonló képességei vannak.
A leírás alapján akár izgalmas is lehetne, de nem az. Megsúgom (mert amúgy is gyorsan kiderül), a gyilkos csak a halálos betegeket "menti" meg a szenvedéstől. Látja a halálukat és inkább gyorsan végez velük, még a sok kín és fájdalom előtt.
Érdekes, sőt, előnyös lett volna, ha úgy írják meg a forgatókönyvet és rendezik a filmet, hogy megkedveljük a csókát, így amikor a fináléban majd egymásnak esik a két jós, legalább lehetett volna izgulni valamelyikért. Viszont Farrell (a gyilkos) inkább tűnik egy tutyimutyi alaknak, Hopkins meg egy búskomoran néző vén trottynak. Ennek a kettőnek a szenvedése kevesebb izgalmat takar, mint a Derrick búcsú epizódja.  Igazi hétköznap késő éjszakás, fim+ kategória
Hogy egyébként jó színészeket vásárolsz össze, utána meg őket felvéve képeket illesztesz össze, nem jelenti azt, hogy filmet csináltál. Jó filmet meg pláne nem.
Ritka nagy vicc, szóval esetleg akkor nézd meg, ha Farrell, vagy Hopkins rajongó vagy és éppen nincs meg a London Boulevard, vagy a Fracture.

Mr. Holmes (2015)

Egyszer mindenki megöregszik, még a nagy Sherlock Holmes is. Eredetileg mondjuk erőszakos halált halt volna a Reichenbach vízesésnél a nagy Moriarty professzorral együtt. Mivel közfelháborodásban törti ki a fél világ (a másik fele ekkor még olvasni sem tudod, azért nem közfelháborodott), Doyle visszahozta, majd nyugdíjas koráig egyengette a nagy nyomozó életét. Amit most szépen végig is nézhetünk.
Holmes (Ian McKellen) már bőven a kilencvenedik évtizedét tapossa, egy egyedülálló nő (Laura Linney) és fia, Roger (Milo Parker) viseli gondját. Watson, Mrs. Hudson már nem élnek, az idejét a méhészkedés és az írás tölti ki. Roger hatására ugyanis meg akarja írni az utolsó esetét, ahogy az valójába történt, nem úgy, ahogy azt a jó öreg Watson látta.
Egy megoldott ügyről van szó, így a legnagyobb ellenfél a történetben ő maga, mivel alig emlékszik már a harminc évvel ezelőtt történtekre. Szinte csak annyit tud, ezután akasztotta szögre a pipáját és a sapkáját, hogy ezután csak a méheknek éljen.
Szeretek mindent, ami Holmes. Csak rossz látni illetve elképzelni, hogy megvénült, ettől keserű a szám íze.
A rendező szándéka, hogy reálisan bemutassa, milyen volt a "valódi" nyomozó, a színes történetektől eltekintve. Ez teljesült is, minden felesleges közhelytől mentesen. Nem nevettette ki a könyvbeli Holmes-t és jelentette ki, hogy az teljes hazugság volt, de nem nem is volt gond neki lekapni róla a keresztvizet, ha az kellett ahhoz, hogy a nyomozó emberibbnek tűnjön.
A színészek óriásiak, Parker sem idegesítő gyerek és ha nem is fordulatos a történet, a kellemes angol vidéki légkör és McKellen bőven elég, hogy lekösse a figyelmet.
De hogy nem nézem meg még egyszer, az biztos. Nekem Holmes ott hegedüljön a Baker street  221B-ben, Maigret felügyelő koptassa a flasztert Párizs utcáin, betérve egy lokálba, hogy felhörpintsen egy pohár calvadost, Bécsben meg Rex felügyelő lopkodja tovább Stockinger sonkás szendvicseit. Így kerek a világ.

Kill the Messenger (2014)

Jobb, ha hallgatsz

Jeremy Renner a tucat akció mozik után vérbően igyekszik bebizonyítani, hogy ő még is csak színész. Ezért viszont nem válogathat a forgatókönyvek között.

Gary Webb egy közepes újságíró egy sacramentói lapnál, de a szerencse rámosolyog, és véletlenül rábukkan egy igazi összeesküvés elméletre, amely felfelé íveltetheti karrierjét. Ebben a történetben a CIA is jócskán benne van, hisz a bizonyítékok igazolni látszik azt a tézist mi szerint a nemzetközi bűnüldözésszerv érdekelt volt a Nicaraguából az államokban drog csempészetben és lázadó seregek felfegyverkezésében. Miután megírja a történetet és nyilvánosságra hozza a bizonyítékokat, rögtön ezer veszély leselkedik az újságíróra és családjára egyaránt.

Egy kicsit katyvaszosra sikerült ez az igaz történet ihlette oknyomozós riportfilm. Nem igazán értettem ki kivel van, ki az ellenség és ki a segítő barát. Rég nem hollywoodi szuper latidus egy igazság mellé álló közemberből hőst csinálni, de néhol a klisék bombázása helyett jobban rákoncentrálhattak volna a dolgok emberi oldalára. Sebaj, a tucat mozik között elfér majd a polcon, az alkotok meg verhetik a mellüket mekkora hazafias tette hajtottak végre.

Banshee (2013-)

Lucas Hood a sittről szabadul, de máris a nyomában van a maffia. 15 évet húzott le fegyveres rablásért, a szajré sosem lett meg, ez kell az üldözőknek. Társa és egyben párja eltűnt. Ha megvan a csaj, megvan a cucc is.
A hely, amit keres, Banshee.
Az első éjszakán már balhéba keveredik a külvárosi kocsmában. Az új sheriffet a szeme előtt gyilkolják meg. Erre jön a szuper ötlet, ha ezt itt még nem ismerik, akár ő is lehetne az új közeg. Pár szívesség a régi havertól és meg is vannak a papírok. Rendőr mindenki tud lenni, főleg egy kisvárosban. Ha van elég fánk és kávé, a világ végéig is őrzi majd a rendet.
Banshee azonban nem egyszerű hely. Hood kemény gyerek, mondani sem kell, elég lazán kezeli a törvényeket, de van másik legény is a gáton. Kai Proctor (Ulrich Thomsen), a helyi kiskirály cseppet sem örül az új sheriffnek, uh. kettejük csatája nem sokáig várat magára.
Aztán ott van még a Hood nyomában loholó maffia, a régi asszonya, aki már tisztes családanya, meg az a sok csip-csup ügyecske, amivel rendőrként törődnie kell.
A nagyon badass' Hood remek karakter, külön élmény, hogy a jelvény ellenére sem igazán próbál rendőrnek látszani. Dühös és csalódott, mert más ölelgeti a csaját, a pénznek hűlt helye és rájön, Banshee nem az a képeslapon tündöklő nyugalmas kisváros.
Kemény bunyókat kapunk, a város nagyhangú tagjainak hamarosan beveri az orrát, a város asszonyait meg....hát na, csak tizenpár' évet ült a sitten.
Az első évadban, a szebbnél szebb nők és véres jelenetek ellenére, sőt, a nagy átívelős történetszál ellenére is a legjobb Proctor és Hood párosa. Thomsen a tőle megszokott profizmussal hozza a hatalmát építgető helyi gonoszt. Egyátalán nem egydimenziós karakterről van szó, egy idő után érthető, milyen motivációi vannak, így a végén már szinte drukkoltam neki.
Egy nagyon pörgős és látványos akciósorozat kidolgozott karakterekkel. Hamarosan kezdem a második évadot.

Bloodline (2015-)

"We're not bad people, but we did a bad thing."

A legjobb sorozat, amit az évben láttam, de lehet, a Breaking Bad (ami nálam még mindig az abszolút etalon első helyezett) mellett a kétezres évek dobogós második-harmadik helyét is megkapja nálam. 
Ezen még agyalok, mert ez már valami és mivel a sorozat az "új mozi", vannak vetélytársai is. Mindenesetre most fejeztük be és már néztem is, mikor kezdik játszani a második évadot. Sajnos nem most...
Amilyen vékony a sztori, annyira ütős is. A tékozló fiú, Danny Rayburn (Ben Mendelsohn) hazatér a festői, Florida Keys-i családi fészekbe. Anyának és apának (Sissy Spacek és a mindig király Sam Shepard) a 45. házassági évfordulója van, nemsokára egy dokkot neveznek el a családról, szóval biztos kikötő várja otthon, úgy gondolja, megérdemli a részét.
A szülők és az otthon maradt Rayburn gyerekek nem igazán örülnek Danny feltűnésének, látszólag boldogok, de úgy vannak vele, mint az átlagember a csövesekkel. Adok pénzt, mert jófej vagyok, de azért nem látnálak vendégül a házamban, mert büdös vagy. 
Danny midenki által rövidnek remélt látogatása egyre hosszabb lesz és szépen lassan a Rayburn család külső, ideálisnak tűnő máza végleg leolvad a néző szeme előtt. 

A fő vonal végig Danny pokoljárása és a szembenézés a múlttal, ami szépen lassan bukkan elő a részek folyamán és ehhez a többi szereplő csak asszisztálhat, ugyanakkor a megbélyegzett tesó mindenkire és mindenre hatással van. Kiválóan megírt karakterek mind, akik teljesen logikusan, avagy indokoltan logikátlanul cselekednek. 

A kedvenc részeim a nagytesó John (Kyle Chandler) és Danny jelenetei. Borzongatóan jó, ahogy John hitegeti magát, Danny megváltozott, jó útra tért és még az apjával és két testvérével szemben is megvédi Danny-t. Legalábbis egy ideig. 

Pont ő mondja még a kezdet kezdetén, hogy: "Sometimes - you know something's coming. You feel it - in the air. In your gut. You don't sleep at night. A voice in your head's telling you, something is gonna go completely wrong, and there's nothing you can do to stop it. That's how it felt when my brother came home." 

És úgy drukkoltam, ez ne legyen igaz. De mindig, amint elsimítottak egy "félreértést", Danny újabb hülyeséget csinált, mintha direkt hívná ki maga ellen a sorsot. Ezt a húzd meg-ereszd meg játékot nézhetjük az első évadban és ha unalmasnak is hangzik, biztosíthatlak róla, hogy nem az. 

Mint mondtam, a sorozat az új mozi.
Azt már említettem, hogy a legelső részben láthatjuk, mi történik a végén? Pontosan tudni fogjuk végig, a 13 részen át, mit tartogat a jövő a családnak. Mert itt nem a tetőpont a megrázó, hanem az odáig megtett út. A végén szinte megkönnyebbültem.

Bosch (2014-)

Harry Bosch (Titus Welliver) a LAPD gyilkossági nyomozója. A szabályokat véletlenül sem betartó, keserű és cinikus zsaru, aki ugyanekkor az osztály legjobb nyomozója (inkább az egész városé...nem, inkább a világé) a bíróság előtt üldögél, mert lepuffantott egy sorozatgyilkost és nagyon úgy tűnik, lett volna más választása is. 

A főnöke a tárgyalás alatt parkolópályára állítja, megkapja egy most előkerült csontváz "ügyét". Vagyis áskálódjál, kérdezősködj és legfőképp maradj csendben, amíg elül a sz*rvihar. És ahogy az lenni szokott, az eddigiek még annak a bizonyos viharnak csak az előszele volt.

Először is Welliver már nagyon régóta megérdemelt egy főszerepet. Mondjuk lehet, volt már neki, de ő az a tipikus rossz arcú, általában gonosz mellékszereplő, aki minden sorozatban és sokszor egész estés filmben is feltűnik, illetve feltűnt az elmúlt húsz évben. Kiválóan hozza a maga feje után menő zsarut, akinek ott van a zűrös múltja, zűrös családja és a zűrös személyisége is. 

Ezt patikamérlegen kapjuk sajna, közhelyesen problémás, de zseni nyomozóból már folyót lehet rekeszteni. Hozzáteszem, remek a szerepben.

Egy rendkívül kellemes sorozattal állunk szemben (inkább mellette), van részeken átívelő szál, rögtön kettő is és ezt színesítik még Bosch magánéleti problémái, az ex, a gyerek, a mostani csaja és a bíróság is.

Kiszámítható, de ezt szeretem benne, sok meglepetés nincs, sőt, az old-school stílusú nyomozást nagyon pihentető nézni. Jöhet a második évad is.

Hervadó virágok (2005)

Hervadó Virágok

Bill Murray mostanában azzal hívja fel magára a figyelmet, hogy nem rest saját maga paródiájává válni. Nem tudom mikor kezdődött el ez a folyamat és meddig tart még, de én nagyon „csipázom” az öreg játékát az utóbbi időkben.

A mi „jóöreg” Donunk (Murray) miután lapátra tette a legutóbbi csaja (Julie Delpy) naphosszat heverészik a kanapéján, így áldozik a vezeklés oltárán. Csendes magányba vonulásának egy rózsaszín levél szakít véget, amelyben az áll, hogy Donnak van egy 19 éves fia, aki valószínűleg hamarosan felkeresi őt. Persze ő először tudomást sem akar venni róla, de a szomszéd-barátja addig nyaggatja főhősünket, amíg ő bele nem vág egy különös utazása. A megrögzött agglegény miközben nyomozni próbál a fia után, felkeresi a régmúlt szerelemeit és a találkozásokból régi titkokra derül fény és muris kalandok születnek.

Nem túlzás azt állítani, hogy a Hervadó Virágok direkt Bill Murray-re íródott. Jarmusch megteszi nekünk azt a szívességet, hogy direkt lassítja filmjét azért, hogy a néző tudjon azonosulni a főszereplőjének szenvedésével. Van itt kérem fanyar humor, áttetsző romantika és kiváló színész hölgyek is.

Child 44 (2015)

Hardy, Oldman, Rapace és Kinnaman. Igen jó szereposztás, azt sem tudom, melyikre figyeljek. Amikor néztem a filmet, akkor se tudtam, ez viszont már nekem nem volt oké. Hozzáteszem, tetszett, nem fogom lehurrogni, de tény, azért vannak negatívumok is bőven.
Az első és legnagyobb, hogy már az akárhanyadik filmként csak ebben az évben, nem tudom, mire akar fókuszálni a történet. Van benne egy történelmi szál, amerikai megközelítéshez képest szerintem aránylag hiteles korrajz, a szereplőkről pedig annyit, hogy Hardy a legkirályabb, Rapace-val már a The Drop óta működő párost alkotnak, Oldman és a rendező kedvence, Kinnaman viszont kicsit mellőzve volt, kár érte.
Szóval van egy titkosrendőrünk (Hardy), aki nagyon hű a rendszerhez, legalábbis nagyon dolgozik, a Sztálin érában rengeteg a "belső ellenség", mert "a forradalom felfelfalja saját gyermekeit"
Szokás szerint a véresre vert áldozat köpi a neveket és mennek tovább, amíg egy szép napon Raisa (Rapace), a felesége kerül a célkeresztbe. 
Tovább bonyolítja az eddig egyszerűnek kinéző történetet, hogy Moszkva utcáin egy őrült gyerekekre vadászik, Hardy barátjának (Fares Fares) fia is áldozatul esik a gyilkosnak. Mivel a "paradicsomban nincs gyilkosság', az eseteket különálló ügyként, ráadásul balesetként tálalják.
Hardy-t és asszonykáját áthelyezik (száműzik) egy isten háta mögötti bányavároskába, ahol is Nesterov rendőrparancsnokkal szövetkezve nyomozásba kezd.
Itt a mozi nem vált át egy nyomozós thrillerbe, a gyilkos-szál csak másodlagos, Hardy önmagával, a rendszerrel, a feleségével "harcol", az utolsó tíz percben megkapjuk a gyilkosunkat, kis hiányérzettel, hogy "ennyi volt?". Miközben nagyobb hangsúlyt kap a homoszexuális vasutas, aki a rendszer szerint csak azért gyilkos (pontosabban ő ölte meg a gyerekeket), mert nem nőket visz az ágyába. 
Értjük, már az első fél órában leesett, milyen a rendszer, nem kell ennyire sulykolni.
Mint mondtam, tetszett, nem is tekertem bele, szóval bátran ajánlom, hangulatos film.

Kvinden i buret (2013)

Amikor Wallander leugrik Dániába nyomozgatni kicsit. Nikolaj Lie Kaas nem olyan szerencsétlenül szomorú karaktert alakít, inkább dühös és frusztrált, akinek egy jó szava sincs a másikhoz. 
Skandináv krimiként a készítők sokat törőnek a karakterekkel (bár semmi újat nem adnak hozzá a közhelyes morcos, de zseni nyomozó és az új színes bőrű társa első ügyes-nyomozós toposzhoz) és a hangulattal (olyan, hogy élni sincs kedve utána az embernek:)).
Carl Mork (Kaas) nyomozót egy sikertelen akció után lefokozzák és megkapja a Q ügyosztályt, melynek feladata a lezárt ügyek újbóli ellenőrzése és Assad-ot, a szervezetben ugyancsak feketebárány arabot társnak. És az első ügyben egyből beletenyerelnek a tutiba, vagyis az öngyilkosság nem is biztos, hogy öngyilkosság, mindenki ellenük van, a munkatársak nem hisznek nekik, stb. Nem egy nagy durranás a sztori, legalábbis újat nem mond, ez nyilvánvaló, de nem is ez az erőssége. Viszont húsz perc után sem bírtam volna kikapcsolni, a film a végéig odatapasztott a képernyő elé.
Mork és Assad jó páros, most néztem, Kaas és Fares Fares a 44. gyermekben is játszik.
Nagyon jó, ha nem is a legjobb a műfajban ha nem is a legvidámabb mozi. Nem negatívumként említem, hogy tényleg kicsit "sorozatos" a stílusa, vagyis olyan érzete van az embernek, ennek nem kell mozivászon. Tényleg nem kell és a sorozat jelleggel sincs baj, ebből/ezekkel sokat részt meg tudnék nézni.

The Detective (1968)

A detektív

Szerintem kevesen tudják, hogy Sinatra előbb volt John McClane, mint Willis. Ugyan is a Drágán add az életed film alapjául szolgáló Nothing Lasts Forever című magándetektíves ponyvaregény egy folytatás volt, amelynek az első részét, a The Detective-t 1968-ban megfilmesítették a híres énekes-színész főszereplésével.

Joe Leland (Frank Sinatra) egy tipikus keménykezű detektív, aki élvezi, ha a szennyet takaríthatja New York City  utcáiról. Legújabb melója miatt megint rázósabb terepre keveredik: egy homoszexuális férfi gyilkosát kell elkapnia. A nyomok persze olyan kínos helyre vezetnek, mint a városháza. Az idő meg ketyeg és főnöke pedig ott lohol a nyakán. Eközben otthon sincs rendben, csinos felesége nem igazán az a monogám típus.

Sinatra régi vágású mozija nem sok mindenben tért el a kortárs nyomozós-detektíves alkotásoktól. Tabukat döngöl úgy, hogy közben nem foglal állás, még ha az akkori közvélemény ezt másképp várta volna el. A bájos hölgykoszorúval körül vett főhősünknek most nem család vagy munka dilemmával kell karöltve együtt élnie, inkább megmaradni az egyenes útnál, még ha a sötét oldal könnyebb is meg simább is, ahogy Yoda mestert mondaná. A színész-énekesnek játéka abból áll, hogy mélabús képet vág a totál közeli felvételeken. Sajnos színészeti szempontból alulmarad Bogartal szemben, neki sokkal jobban ment a karakterei keserűséggel és rokonszenvvel megtöltése.

Sorozatok - 2015

Fortitude (2015- )

Extra helyszínen, a Spitzbergákon játszódó, Twin Peaks/Lost/Columbo stílusú, kis helyen, kis közösségben játszódó krimi. 

A városban gyilkosság történik, amiért is a szárazföldről küldenek egy sztárnyomozót (DCI Morton, alias Stanley Tucci), hogy a nyomozást vezesse. 

Természetesen a helyi sheriffnek ez nem nagyon tetszik, főleg, hogy első pillantásra neki is köze van a halálesethez. Sőt, úgy tűnik a végén már mindenkinek a városban köze van hozzá.

Természetesen nem csak a nyomozós szál lesz a lényeg, minden szereplő kap jópár percet a kamera előtt, hogy megmutassa, miért kötött ki ott, a világvégén. Megismerjük a város lakosait, ki mi elől menekült ide, ki kivel hányszor csinálja, ki ölt és ki tervez ölni a közeljövőben. 

Csak 12 rész az első évad, gyönyörű képekkel, érdekes történettel és a nagyszerű Stanley Tucci-val. Nekem jobban ínyemre lett volna, ha "nyomozósabb" a sorozat, egy sarkkörön túli Tíz kicsi indián azért odavágna. Azért így sem lett rossz.

Daredevil (2015- )

Matt Murdock a Pokol Konyhájának védelmezője, mind a tárgyalóteremben ügyvédként, mind pedig önjelölt igazságosztóként éjszaka New York sikátoraiban. 

Na, nekem ő nagyon kimaradt a képregényes korszakból. 

Szerintem abban az időben nem is jelent meg magyarul egyátalán. Vagy csak a Pókembert vettem észre és kész.

Szóval Daredevil, a vak szuperhős. Merthogy vak, mint a denevér, de olyan szuper érzékei vannak van és ezzel együtt annyira jól bunyózik, hogy szinte kötelező esténként jól elkalapálni a Vezér (Kingpin) embereit. 

Ha már itt tartunk, jók a verekedős jelenetek, élmény nézni a bunyókat. 

Külön pont a készítőknek, hogy Daredevil emberségét emelik ki, nem csak morális, hanem fizikai értelemben is. Nem igazi szuperhős, inkább egy nagy igazságérzettel megáldott fickó, aki tenni is akar valami a gyengékért. Stílusban sokan a Batman Begins-hez hasonlították, nem véletlenül.

Szuper noir hangulat, egy igazán jól megírt főhős-főgonosz páros és máris kész a Pokol Konyhájának főfogása. Végig is néztem pár nap alatt. Nagyon jó.

Gone Girl (2014)

Nick Dunne és Amy Dunne (Affleck és Pike) látszólag a világ legboldogabb párja. Amikor viszont a külső körülmények kezdenek hatással lenni rájuk (munkanélküliség, szülők halála, sikertelenség, stb), látszatvilág egy pillanat alatt összeomlik. 

Az első pár hónapban, esetleg évben még minden oké, de a problémák megoldásához később már nem elég pár jó helyen eldurrantott poén, vagy egy kis lepedőakrobatika feszültséglevezetésnek. Bajban ismerszik meg a "barát", ezek viszont élve felfalják egymást.

Úgy olvastam, a könyvben az író remekül megtalálja az egyensúlyt a két főszereplő között, nem, vagy csak nehezen tudod eldönteni, végül is kinek van igaza. Vagy egyátalán, kivel tudsz szimpatizálni. 

A filmben viszont nagyon könnyen megy, Nick Dunne a szenvedő fél, hozzá képest Amy egy pszichopata picsa, akinek soha, semmi nem jó. Erre épült a sztori és ha valamit, ezt azért rendesebben ki kellett volna dolgozni. 

Konklúzió nem sok, pár közhely, hogy a bűnös nem mindig nyeri el büntetését, szemét a média, stb. 

Cserébe Rosamund Pike  eddigi élete alakítását nyújtotta. Őszintén szólva nem kedvelem a nőt, de ezt a szerepet igencsak rászabták a sápkórós bőrére.

Ha már a "nem tetszik" résznél tartok, akkor szerintem baromi hosszú a film. Két és fél óra. Ezen moziban - mivel nem egy látványorgia - minden izgalma ellenére (tényleg van benne azért) lehet, bealudtam volna. Fincher nem tudta lekötni a figyelmem ennyi időre, ez sajnálatos.

Szóval azért lehet rajta izgulni, vannak benne érdekes karakterek (az érdekes szó Emily Ratajkowski esetében nem igazán helytálló) és meglepő fordulatok, szóval egy nézésre mindenképpen megéri. Otthon, a fotelből, ha szereted a családi drámát.

Az áldozat (1980)

„Az enyim, a tied mennyi lármát szűle …”

Igazi fullasztó kriminek harangozták be anno. De valahogy félre siklott az évtizedet homályában.

Kristály Zoltán (Gábor Reviczky) a munkamániás nyomozó egy kíméletlen sorozatgyilkos után kutat. Az egész ügyosztály sötétben tapogatózik, de Kristály mintha előre érezni, hogy hol fog lecsapni az illető vagy ki lesz az Áldozat. Mint ha nem is Magyarországon, de még nem is csak e világban játszódna a történet, hanem inkább valamiféle szürreális álomban.

A sorozat gyilkos motívumok ebben a filmben csak másodrendű adalékok, az igazi fűszer a lázas szerelem és az ezzel járó ideológus megalkuvások. Revicky már fiatalon megmutatta, hogy nem kell egy kis drámai alakításért a szomszédhoz becsöngetnie.

Retró thriller élmény!

22 Jump Street (2014)

A túlkoros osztag

A kopasz osztag (Jóisten most esik le, hogy mekkora gagyi a cím!) jól teljesített a kasszáknál ezért evidens volt, hogy lehúznak még egy bőrt az aranyat tojó tyúkról. A forgatókönyvírók (Jonah is beszállt a buliba!) nem nagyon erőltettek még a buksijukat, tehát evidens volt, hogy a fősuli lesz a következő fergeteg akció helyszíne.

A csetlő-botló páros megint elszúr egy balhét, most éppen ritka állatkereskedőkkel gyűlik meg a bajuk. Feletteseik benyomják őket a helyi egyetemre, hogy egy friss partydrog nyomába eredjenek. A vad orgiák és féktelen piálás világában főhőseinket be is szippantja a hely miliője. Csak hogy most úgy látszik a barátságuk túlélése a tétje a mostani akciónak. Schmidt (Jonah Hill) most a csajoknál alkot maradandót, míg Jenko (Tatum) az amerikai foci világában jut előbbre.

A séma ugyan az csak a story üt el egy kicsit az előző résztől. Itt most nem a felnőtté válás a lényeg, hanem a barátság viszontagságainak megélése A film egyetlen erénye a három főszereplő tökéletes kontrasztja.

Néhány poén üt rendesen, de a többit csak akkor ha bírod a balfék tini-gimi hülyeségeket.

Cold in July (2014)

Richard Dane (Michael C. "Dexter" Hall) éjszaka furcsa zajokat hall a házban. 

Mivel egy déli állam polgáráról van szó, fegyverrel néz utána, mi is lehet a gond. Szétloccsantja a rajtakapott betörő agyát se perc alatt.

Nem is lenne gond, azért nem rossz, ha hősként ünnepel a kisváros. "Jól megadtad a mocsoknak"-mondják.

Az áldozatnak vagy egy apja is, aki nem rég szabadult a sittről? Még ez sem probléma. 

Hogy bosszút akar állni? Na, itt már kezdődik a bonyodalom, de messze nem ez lesz a film története.

Hála'istennek, mert ez a Rettegés foka dramaturgia már nagyon lerágott csont, bámulni, hogy elrabolják a családot, nagy nehezen megtalálják őket, mindenki boldog, stb. 

Ettől még nem lenne jó film.

Az első kellemes meglepetés a történeti csavar, utána a remek déli hangulat, a retró 80-as évek fíling'

Kiváló színészekkel pakolták tele, 

Hall a kis bajszával és a bundesz' sérójával remekel a hétköznapi polgár erőszakos ügybe keveredik szerepben, Sam Shepard mindig tökéletes, Don Johnson pedig tud színészkedni. 

Igazi meglepetés. Nem kell ide fehér öltöny és rózsaszín póló:)!

Imádom a hangulatát, ettől függetlenül nehezen emészthető film. Becsület és igazság? Kemény dolgok ezek. És ha rendet kell tenni, akkor rendet kell tenni. 

Horns (2013)

Ig (Daniel Radcliffe) és Merin (Juno Temple) Alsótőgyes' legszerelmesebb szerelmesei. Már gyerekkoruk óta együtt vannak, a kis közösség alfa párja, egészen addig, míg Merin-t brutálisan meg nem gyilkolják. Ig gyásza sem tart sokáig, mivel a rendőrség szerint ő az elkövető. Az egész város ellene fordul, a legrégebbi barátai sem hisznek ártatlanságában.

Egy nagy kegyhely gyalázás után Ig arra ébred, szarvak nőttek ki a fejéből. A szarvak mellé, vagy a szarvak miatt különleges képességet is "kapott", ami az elején idegesíti, de később rájön, ezzel megtalálhatja párja gyilkosát. 

Nem szokványos sztori, Stephen King fiának Joe Hill-nek az agyából. Még csak behatárolni sem tudom a stílusát. Mindenből egy kicsi. 

Az első pár perceben Tim Burton-ra (esetleg Jeunet) gondoltam, az erdős jelenetek igen meseszerűek, a "szarvas" rész már inkább abszurd komédia (na nem mindegyik része), a nyomozós szál már thriller, a bosszú meg már horror. 

És persze ott vannak a visszaemlékezős romantikus jelenetek a legbutább arcú lánnyal Hollywood-ban (Temple). Ezek persze nem válnak el élesen egymástól, így viszont csak lestem, mit hozott itt össze a francia rendező, Alexandre Aja (The Hills Have Eyes).

Ja, és működik. Sőt, rohadtul élveztem. Imádom a stílusát, ami nincs is igazán. 

Tetszik a hangulata, jól megfogták a kisvárosok ájtatos, képmutató közegét. Viszont sec-perc alatt kimutatják a foguk fehérjét, amint egy kis nyomás alá kerülnek. Az ostoba és maradi pap, az agyalágyult és perverz háziorvos, a perc hírnévért hamis tanúzáson kapott pincérnő, a drogos zenész remek karikatúrái egy hasonló közösségnek. 

A történetben is van egy-két csavar, egészen jól előkészített meglepetések. Nem tudom, kit dicsérjek, a rendezőt, vagy Hill-t, aki megírta az alapanyagot. 

Egyenes út vezet a kegyetlen bosszúig (ami be is teljesül, nagy pacsi érte). A szülőkről és a legjobb barátokról megtudott igazságok egyre mélye lökik Ig-et a kétségbeesésbe. Gyönyörűen lefelé ívelő életút, minden apró rezzenését lehet érezni.

Butaképű' Temple kicsit idegesített, de semmi komoly. 

Radcliffe helyett lehet, egy kevésbé kölyökképűbb színészt választottam volna, mert őt még mindig nehezemre esik komolyan venni. Nem azért, mert ő volt a herripotter', hanem mert úgy néz ki, mint egy nyolc éves szakállal, kicsit kigyúrva és szőrös mellkassal.

Összességében viszont pokoli jó lett a film. Hajrá, Aja.

Wu xia (2011)

Liu Jinxi (Donnie Yen) egyszerű munkás egy kis faluban, feleségével és két fiával. A helyi kisboltot rablók támadják meg és Liu véletlenül, önvédelemből megöli őket. Egyből ünnepelt hős lesz, akit a falu a hátán hordoz. 

Az ügy kivizsgálását Xu nyomozó kapja, aki lassan sejteni véli, több van Liu-ban, mint amit a falusiaknak megmutat. A nyomozása során, egyre veszélyesebb terepre téved, mert mások is kezdenek hinni neki, miszerint Liu egy hírhedt, körözött bűnöző. 

És azt a bűnözőt nem csak a rendőrség szeretné elkapni, hanem a régi bandája is.
Jó sztori, jó színészek, Yen személyes kedvencem és a műfajt is szeretem, uh. nézős kategória. Sejtelmem sem volt, mi lesz a vége, hogy Liu az-e, akinek mondják, vagy az, akinek magát mondja. 

A dialógok remekül tartják a bizonytalanságban a nézőt, Liu egyszer úgy beszél mint egy ősöreg, megfáradt bölcs, egyszer meg mint egy helyi egyszerű ember, aki mást sem akar, csakhogy békén hagyják. 

És akkor döntsd el, hazudik-e, vagy sem. 

Nem tipikusan műfaj klasszikus sok és látványos verekedésekkel, nagy hangsúlyt kap a drámai vonulat is, a család, mint szenvedő fél a rendőrök és banditák között. 

Messze nem olyan jó film, mint az Yip Man, de kikapcsolódásnak, rajongóknak tökéletes.

Sleepy Hollow (1999)

Ichabod Crane (Johnny Depp) egy szokatlan módszereiről ismert nagyvárosi nyomozó, akit az isten háta mögötti Álmosvölgybe küldenek, hogy derítsen fényt egy igen rejtélyes gyilkosságra.
Szokatlan módszerei most próbára tettetnek.
Crane, mint egy gótikus (steampunk) Sherlock Holmes, rendhagyó módszereivel és logikával lát neki az ügy megoldásának, ám a természetfeletti erőket nagyítóval és csipesszel sem ajánlott piszkálgatni. Főleg, ha fejek is hullanak közben. Tim Burton és Johnny Depp egyik hamisítatlan szerelemgyereke, amit össze sem lehet hasonlítani a későbbi közös munkájukkal. Burton-szerűen meseszerű látvány, izgalams történet és Depp Jack Sparrow mozgástól mentes játéka, illetve ezek összhangja igazi borzongató élménnyé teszi a filmet. Csak bátran nézzétek meg, nagyon jó.