Bloodline (2015-)

"We're not bad people, but we did a bad thing."

A legjobb sorozat, amit az évben láttam, de lehet, a Breaking Bad (ami nálam még mindig az abszolút etalon első helyezett) mellett a kétezres évek dobogós második-harmadik helyét is megkapja nálam. 
Ezen még agyalok, mert ez már valami és mivel a sorozat az "új mozi", vannak vetélytársai is. Mindenesetre most fejeztük be és már néztem is, mikor kezdik játszani a második évadot. Sajnos nem most...
Amilyen vékony a sztori, annyira ütős is. A tékozló fiú, Danny Rayburn (Ben Mendelsohn) hazatér a festői, Florida Keys-i családi fészekbe. Anyának és apának (Sissy Spacek és a mindig király Sam Shepard) a 45. házassági évfordulója van, nemsokára egy dokkot neveznek el a családról, szóval biztos kikötő várja otthon, úgy gondolja, megérdemli a részét.
A szülők és az otthon maradt Rayburn gyerekek nem igazán örülnek Danny feltűnésének, látszólag boldogok, de úgy vannak vele, mint az átlagember a csövesekkel. Adok pénzt, mert jófej vagyok, de azért nem látnálak vendégül a házamban, mert büdös vagy. 
Danny midenki által rövidnek remélt látogatása egyre hosszabb lesz és szépen lassan a Rayburn család külső, ideálisnak tűnő máza végleg leolvad a néző szeme előtt. 

A fő vonal végig Danny pokoljárása és a szembenézés a múlttal, ami szépen lassan bukkan elő a részek folyamán és ehhez a többi szereplő csak asszisztálhat, ugyanakkor a megbélyegzett tesó mindenkire és mindenre hatással van. Kiválóan megírt karakterek mind, akik teljesen logikusan, avagy indokoltan logikátlanul cselekednek. 

A kedvenc részeim a nagytesó John (Kyle Chandler) és Danny jelenetei. Borzongatóan jó, ahogy John hitegeti magát, Danny megváltozott, jó útra tért és még az apjával és két testvérével szemben is megvédi Danny-t. Legalábbis egy ideig. 

Pont ő mondja még a kezdet kezdetén, hogy: "Sometimes - you know something's coming. You feel it - in the air. In your gut. You don't sleep at night. A voice in your head's telling you, something is gonna go completely wrong, and there's nothing you can do to stop it. That's how it felt when my brother came home." 

És úgy drukkoltam, ez ne legyen igaz. De mindig, amint elsimítottak egy "félreértést", Danny újabb hülyeséget csinált, mintha direkt hívná ki maga ellen a sorsot. Ezt a húzd meg-ereszd meg játékot nézhetjük az első évadban és ha unalmasnak is hangzik, biztosíthatlak róla, hogy nem az. 

Mint mondtam, a sorozat az új mozi.
Azt már említettem, hogy a legelső részben láthatjuk, mi történik a végén? Pontosan tudni fogjuk végig, a 13 részen át, mit tartogat a jövő a családnak. Mert itt nem a tetőpont a megrázó, hanem az odáig megtett út. A végén szinte megkönnyebbültem.

Cold in July (2014)

Richard Dane (Michael C. "Dexter" Hall) éjszaka furcsa zajokat hall a házban. 

Mivel egy déli állam polgáráról van szó, fegyverrel néz utána, mi is lehet a gond. Szétloccsantja a rajtakapott betörő agyát se perc alatt.

Nem is lenne gond, azért nem rossz, ha hősként ünnepel a kisváros. "Jól megadtad a mocsoknak"-mondják.

Az áldozatnak vagy egy apja is, aki nem rég szabadult a sittről? Még ez sem probléma. 

Hogy bosszút akar állni? Na, itt már kezdődik a bonyodalom, de messze nem ez lesz a film története.

Hála'istennek, mert ez a Rettegés foka dramaturgia már nagyon lerágott csont, bámulni, hogy elrabolják a családot, nagy nehezen megtalálják őket, mindenki boldog, stb. 

Ettől még nem lenne jó film.

Az első kellemes meglepetés a történeti csavar, utána a remek déli hangulat, a retró 80-as évek fíling'

Kiváló színészekkel pakolták tele, 

Hall a kis bajszával és a bundesz' sérójával remekel a hétköznapi polgár erőszakos ügybe keveredik szerepben, Sam Shepard mindig tökéletes, Don Johnson pedig tud színészkedni. 

Igazi meglepetés. Nem kell ide fehér öltöny és rózsaszín póló:)!

Imádom a hangulatát, ettől függetlenül nehezen emészthető film. Becsület és igazság? Kemény dolgok ezek. És ha rendet kell tenni, akkor rendet kell tenni. 

Mud (2012)

Elkezded és a felénél azt gondolod, az élet egy nagy darab szar és ha még piszkálod is, hát akkor csak büdösebb lesz. A végén pedig elhiszed, hogy van még remény, érdemes próbálkozni, a sok szívás mellett még megtalálhatod azt, akit, vagy amit keresel és van esély a boldogságra.

Brutál jó film, 2013-ban látottak közül talán a legjobb. Matthew McConaughey és Resee  (dr Szöszi) Whitherspoon eszméletlen a délvidéki white-trash szerelmespár szerepében. A csaj olyan lerobban, kurvás famme fatale, hogy az már pazar. Nem is ismertem fel az első percben, csak agyaltam, honnan olyan ismerős. Nem légből kapott karakterek, minden háttér nélkül. Annyira élők és valóságosak, amennyire csak lehet. Ha azt mondják, ezek a szereplők valóságosak, simán elhiszem.

És hát a gyerekszínészek...igen, gyerekszínészek! Vannak ám ilyenek is, nem kell egyből és csak Dakota Fanning-ra gondolni, léteznek mások is.

Például Tye Sheridan (Ellis) és Jacob Lofland (Neckbone). Ellis-nek elhiszem, hogy otthon családi gondok vannak, szurkolok neki, hogy jöjjön össze a kiscsajjal, és  csak nézek, amikor lever egy maflást egy nála jóval nagyobb srácnak. Keménytökű déli suhancok, nem beszélnek sokat, mégis kitöltik a vásznat. Ellis és az apja, valamint Neckbone és a tesója közötti párbeszédek nagyon jók, tömörek, lényegretörőek, ugyanakkor tele vannak törődéssel, aggódással a másik iránt.

Tartottam a végétől, könnyű lett volna túlzásokba esni és ezzel elrontani, de a forgatókönyvíró és a rendező jól megoldotta a dolgot, a gombóc a gyomromban szépen lassan felengedett. A páratlan hangulatnak köszönhetően végigizgultam a filmet, pedig nem éppen látványos akció kategória.

Eredeti nyelven nézd, a "texasi hangzó-vesztő" nyelvjárás élmény, de feliratot javaslok, a felét nem fogod érteni, tisztelet a kivételnek.