Wind River (2017)

A Wind River indiánrezervátum vadkilövője Cory Lambert (Jeremy Renner) egy indián lány holttestére bukkan a vadonban. Mivel a rezervátum területén a helyi hatóság nem illetékes, az FBI veszi át a nyomozást. Ki is küldik a legközelebbi ügynöküket, Jane Banner-t (Elizabeth Olsen), hogy folytassa le a nyomozást. A tetthelyen már kiderül, az ügyet gyilkosságként kell kezelni. Banner természetesen egyből a tapasztalt nyomkövető és vadász, Cory segítségét kéri, hogy kiigazodjon a vidéken és a vidékieken egyaránt.

Van itt nekünk egy tapasztalt vén rókánk, egy zöldfülű FBI ügynök, nagy, hideg és barátságtalan külvilág, na meg a helyi morcos emberek, akikkel egy idegen úgysem tud szót érteni. A Bakos szótárban a közhely bejegyzésnél ennek a filmnek kell(ene) szerepelnie. 

Ha azonban vigyázó szemünket a rendezőre és a főszereplőkre vetjük (Taylor Sheridan, aki letette az asztalra a Sicario és a Hell or High Water forgatókönyvét, Jeremy Renner, aki mindig jó...és ha már főszereplőket írtam, Elizabeth Olsen, aki csak a Marvel filmekből ugrik be, bocs), már dörzsölhetjük is a kezünket és dobhatjuk be a popcornt a mikróba.

Maga a bűnügy egyszerű, mint a faék, semmi csavar, semmi meglepetés, a konkrét nyomozói munka tíz perbe is beleférne. Az atmoszféra teremtés, amit Sheridan mesterien írt/rendezett meg, ez a specialistása, ezt láthattuk az előző munkáinál is. A szürke kisembert szenvedését, aki a nagy, magasztos célok elérésébe majd beledöglik, miközben a külvilág (a mexikói határ, a sivatag, a fagyos rezervátum) próbálja összeroppantani. És akkor a kisember felteheti a kérdést, hogy mi a picsáért csinálom én ezt? Csak pár közhelyes választ lehet adni (ami attól még hogy közhelyes, nem kevésbé igaz).

Sheridan első rendezése közel sem tökéletes, írni még mindig jobban tud, de sok rendező a két kezét is odaadná, ha ilyen elsőfilmet' tudott volna összehozni.

Bevallom, néha annyira szájbarágós volt, hogy inkább mosolyogtam a drámai szövegen, mint hogy szomorúan együttéreztem volna, a betétdalok is inkább voltak suták és volt pár időhúzós üresjárat.

Ennek ellenére jó, megéri megnézni, a vége tűzharc a Sicario border jelenetéhez mérhető, ezt tanítani kellene. És a nagy puffogtatás előtt egy mesteri flashbackkel visszatér az alapokhoz és egyszerűen elmeséli, mi történt a lánnyal, így mire elsülnek a fegyverek, pont kerül a történet végére. Már nyugodtan nézhetjük, ki miért lő és kinek miért kell meghalnia.

John Wick: Chapter 2 (2017)

Ismét eljött a szomorú képű, fekete öltönyös bérgyilkos. Az első támadást, ami kellően felb*ssza idegileg, csak a kégli sínyli meg, a kutya most túléli. Ki kell nyírnia valakit, utána a megbízó akarja megölni, utána mindenki, mert vérdíj van a fején, végül az egész világ, mert a John Wick univerzumban minden második járókelő és profi bérgyilkos.

Szinte követhetetlen, de nem azért mert bonyolult, hanem mert finoman szólva is totál érdektelen. Király helyszíneken, látványosan kivitelezett aprítást láthatunk, vagyis az első rész felturbózott, még jobban és legleg verzióját. De amikor már a 39. gonosz fut felé és hal meg egy fejlövéstől, és tudod, hogy még 40 lesz, mire utoléri a főgonoszt, akkor ha moziban vagy, inkább a popcornra koncentrálsz, rosszabb esetben az órára, ha pedig otthon nézed, közben elolvasol egy-két cikket, frissíted azt a nyomorult androidos telefont, vagy hasonlók. 

Tele van Mátrixos utalásokkal, pl a metrós jelenet, vagy konkrétan Laurence Fishburne szereplése pár perc erejéig. Jót mosolyogtam rajta, de ennyi. 

Az utolsó tíz perc kötött le a legjobban, John kitaszítása a lakájos kis gyilkos mikrovilágból már sokkal érdekesebb volt/lesz, mint az eddigiek. Talán akkor már nem lehet a nyílt utcán lövöldözni minden következmény nélkül, mert esetleg még a rendőr is feltesz majd pár kérdést? Vagy a járókelők is észreveszik esetleg, hogy a fejük mellett golyók röpködnek? Vagy Wick-nek magának kell a hullákat eltakarítani, mert nem hívhatja az alvilági tisztító céget?

Várom a harmadik részt. Mert úgy néz ki, a végére lesz érdekes.

Nem mondom, hogy nem éri meg megnézni moziban, látványos, illik a széles vászonra. De egy alkalom elég belőle.

The Magnificent Seven (2016)

Washington és Fuqua újabb násztánca a messzi vadnyugaton. Mi is volt legutóbb? Igen, a Védelmező, ahol az öreg Denzel szétcsapott a maffiózók között.
Itt változik a háttér, többen is vannak a jófiúk (mondjuk az ellenfél is), de ugyanaz a hatás a nézőben. Vagyis az "aha, ezt már láttam", talán nem ezekkel a szereplőkkel, nem ezzel a háttérrel, de "már akkor is láttam". Nem arra gondolok, hogy remake a film, ez nyilvánvaló. Ezért történetre nem is kell időt vesztegetni, a gonosz pénzembernek kell a kisváros, a hét jófiú meg aprópénzért és becsületből is elvállalja a védelmet.
Baromi hosszú lett, sok üresjárattal, az ember a végső, fél órás vadnyugati lövöldözésre már szinte kómás állapotba kerül.
Az első negyedben összeszedik a bandát, ami ugyancsak megmosolyogtató (harcedzett veteránok csak a baráti szóra már ott is vannak az öngyilkos küldetésben), de ekkor megvolt legalább az "új ember varázsa". Van itt minden, mint a mesében (és igazán tényleg csak ott működne a dolog, vagy képregényben), kínai késes csóka, egy mexikói, egy poszttraumás stresszben szenvedő déli katona, indiánvadász, alkesz/kártyás Chris Pratt, az indián arc, végül maga a törvény, Chisolm (Washington).
Változatos banda, csak 2016 van, vagy mifene.
A gond, hogy senkit sem ismerünk meg igazán, az alkesz/kártyás Pratt, vagy az indián karaktere (de a többi is) úgy el vannak nagyolva, hogy tényleg inkább képregénybe illenek, de mozivászonra nem.
Ha a csapatépítés után egyből jönne a daráló, kutyát nem érdekelné, mert elvakítana a torkolattűz de a film második felében, a nagy balhé előtt még kiképzik a falusiakat igazi milíciává, csapdákat raknak, aknásítanak. Én meg majd leestem a székről, mert kóros álmosság tört rám és a fél óra végső harc alatt sem nagyon tudtam felébredni.  
Ez nem igazi western, csak a díszlet az. Ez egy jó, de inkább közepes akciófilm, sok robbantással, lövöldözéssel és a jó győzelmével a gonosz pénzes ember felett.
Végig lehet ülni, talán nem is bánjuk meg, hogy fizettünk érte, de mély nyomot nem fog hagyni bennünk. Egy ilyen szereplőgárda láttán pedig az ember fia nem ezt a középszerűséget várná.

In the Valley of Violence (2016)

Minimál western mozi jó színészekkel és remek hangulattal. Téli hideg estékre kifejezetten ajánlott.
Paul (Ethan Hawke) a mexikói határ felé tart, a készletei kifogytak, kénytelen megállni az éppen útba eső koszos kisvárosban. Szinte érzi, hogy baj lesz, de nincs más választása.
Az ivóban egyből találkozik a város helyi nagylegényével, ugyan hol is lenne máshol, mint a kocsmában. Az idegen nem akarja felvenni a kesztyűt, de amikor a kutyájára irányul a fegyver, eldurrant egy nyaklevest, amitől Gilly (James Ransone) eldől, mint a rohadt nád.
A kemény gyerek apukája, a helyi seriff (John Travolta), a várakozásokkal ellentétben nem veri majd'halálra az idegent, helyette inkább megbeszélik, mindenkinek az lesz a legjobb, ha az idegen gyorsan távozik a városból. A fiának szigorúan kiköti, nem mehet az idegen után, a bosszú elmarad.
A megszégyenített gyerek azonban egyenlíteni akar és utánamegy pár emberrel...azután pedig az idegen jön vissza...rendkívül mérgesen...
Hollywoodban ráálltak a kutyákra, ha valakinek a csaját, apját, anyját, szomszédját, Iphone telóját nyírják ki, az már nem éri el az ingerküszöböt. A kutya az új csaj, ezt John Wick is megmondhatja, ott is jön a második rész, ott majd két kutyát intéznek el.
Hawke meglepően jó, sőt ász a múltja elől menekülő, szótlan, a világ terheit a vállán cipelő, vadnyugaton kóborló hős/antihős szerepében, mint ahogy Travolta is várakozáson felüli az alsótőgyes falvi sheriff szerepében, aki csak nem akar balhét a városban.
Kötelező elemként előkerül a város kis tüneménye (Taissa Farmiga), aki alig várja, hogy valaki/bárki megmentse és könnyes szemmel néz az idegenre, hogy ő nem őt megmenteni jött, mert magát se nagyon tudja.
Majd elfelejtettem, ez a Ransone (Harry Bosch-season 2) gyerek mostanában egyre többször van képernyőn és nagyon nem bánom, az új generációban is vannak/lesznek jó színészek. Itt majdnem ellopja a show-t a két öreg elől.
Minden megvan benne, ami egy igazán jó westernbe kell, manapság olyan kevés a jó film a műfajban, uh. ezt mindenképpen meg kell becsülni. És nézni.
 

The Last Witch Hunter (2015)

Kaulder (Diesel) egy baromi kemény boszorkányvadász, akit még a középkorban valamikor egy főboszorkány az örök élettel átkozott. meg. A rohadék.
A csata és az átok után ugrunk pár száz évet, Kaulder már a jelen kori New York-ban irtja a szabályokat be nem tartó boszorkányokat. Egy szervezetnek dolgozik, ami a két faj, vagyis az emberek és a boszik között őrzi a békét. Vagy legalábbis próbálja őrizni. Kaulder tehát a boszorkányok Pengéje.

A társa és aktuális segítője (Michael Caine) meghal, de kiderül, nem természetes halállal, ráadásul a főboszit is fel akarja valaki ébreszteni Csipkerózsika álmából.
A rend új segítőt ad mellé (Elijah Wood), valamint társául szegődik egy fiatal boszi is, így veszik fel a harcot a nagy-nagy gonosszal.
Hát nem egy bonyolult film, ha annak is tűnik, akkor csak rosszul fogalmaztam. Diesel itt éppen nem morcosan néz és vezet autókat, ver szét komplett űrhadseregeket, hanem boszorkányokat aprít. Vin Diesel Vin Dieselt alakítja a vásznon, így kapunk egy erősen felejthető, középszerű filmet, amit egyszer meg lehet nézni, semmi gond. Ha nem most, majd egy év múlva a Film+ csatornán.
Noha a mellékszereplők nem kispályások, szinte nem is lehet látni őket a vásznon, szóval marad a gyengusz sztori a közhelyes megoldásokkal és a benga számítógépes grafikával.
Ja, a mozi azért (is) készülhetett el, mert Diesel nagy AD&D rajongó és a saját boszorkányvadász karakterét filmesítették meg és játszhatta el. Ez mondjuk nem semmi, de ez a film ettől nem lett értékesebb.
Nagyon nehéz jó fantasy filmet csinálni, ez az a műfaj, ahol tíz filmből nyolc egyből bukik, egy talán nézhető, a tizedik meg nincs is.

He Never Died (2015)

Jack önkéntes száműzetésben él, valahol egy X városban. Az egész napja alvásból áll, ezt néha megszakítja egy kis evéssel (ugyanazon a helyen mindig ugyanazt eszi) és egy kis bingózással a helyi nyugdíjas klubban. Ha beszélgetnie kell valakivel, rögtön hátat fordít, ha csak teheti, ha meg nem, akkor tőmondatokban válaszol. Igen és nem, kb ennyi. Az már rögtön látszik rajta, önként választotta ezt az életnek alig nevezhető vegetálást. A kérdés a miért.
A napi rutint felkavarja a lánya betoppanása, valamint a helyi gengsztereknél is kihúzza a gyufát, mert elkalapál egyet-kettőt. Rossz helyen volt rossz időben. A lényeg, hogy felbolydul körülötte a világ és kénytelen szétcsapni pár fejet. A dolgok pikantériája, hogy ahogy a cím is utal rá, Jack nem igazán tud meghalni. Próbálta már, ahogy mások is próbálták őt kinyírni, de ami nem megy, azt nem kell erőltetni.
Hát beskatulyázni a filmet elég nehéz. A kemény jelentetek miatt mindenképpen a horror műfaja felé kacsingat, de az egysoros poénok és maga Jack emberkerülő karaktere néhol annyira vicces, hogy már szinte vígjáték lesz.
Amúgy igazi one-man show a mozi, a karakteres arcú, szögletes mozgású Jack (Heny Rollins) simán elviszi a hátán az egész filmet, annak ellenére is, hogy a néző a történet felénél már nagyon-nagyon kíváncsi, ki a fene ez a csóka, honnan jön, mit láthatott? Fapofával bingózik, gyilkol, kajál, alszik. Semmi nem érdekli, csak annyit tudunk meg róla, hogy rohadtul öreg, minden volt már, még akasztott ember is. Unja a szöveget, unja az életet, át is aludná az egész hóbelebancot, ha hagynák.
Számomra pozitív, hogy Jack nekünk sem válaszol, a szűkszavúsága nem csak a filmbeli karaktereknek szól. Mi is sötétben maradunk végig, a kilétére is csak annyit válaszol vállvonogatás közben, hogy "benne vagyok a bibliában". Milyen kemény szöveg ez már?
Nekem élmény volt, egy nagyon kellemes meglepetés.

Spy (2015)

Szét van pontozva a neten (IMDb). Illene megnézni, habár Melissa McCarthy eddigi munkássága eléggé távol áll tőlem, lásd Női szervek és egyéb, amit meg sem néztem:)). Rámfért egy igazi akciókomédia, legyen látványos, vicces és kapcsoljon ki másfél órára. Némileg be is jött.
Susan Cooper (McCarthy) elemző és aktatologató a CIA kötelékében. Ügynöke, Fine (Jude Law) akció közben elhalálozik, így Susan álruhát ölt és elindul megbosszulni titkos szerelmét és visszaszerezni egy ellopott atombombát...Budapestről (jobbára).

Vannak benne jó poénok és vicces karakterek. Egyik sem a főszereplőhöz tatozik, az marad egy büdösbunkó', amit a Női szervekben is alakított (ugyanaz a rendező is, uh. minden érthető). Vágom, hogy az már milyen ász, hogy a saját kinézetével poénkodik, de egy jelenetben ezt tizenkétszer csinálja és így már nem csak unalmas, de rohadtul idegesítő is.
A készítők viszont emelték a tétet, olyan mellékszereplőkkel pakolták tele a filmet, akik miatt majd tódulnak a mozikba az emberek. Itt van mindjárt 50 cent (mondjuk ennyit is ért a szerepe, de gondolom, simán bevállalta, mert mintha csődbe ment volna a lelkem...holnap már valami igazi felnőttfilmbe láthatjuk, de ott már változik a mértékegység 50 mm-re).
Aztán persze itt van maga a nagy ügynök, Law, aki kifejezetten jól állít görbe tükröt a nagyüzemben előállított ügynök karakterek elé, ugyanakkor néha tényleg komolyan is lehet venni. Nem rossz. De Statham az igazi király. Annyira jól parodizálja saját magát az előző, hitvány akciófilmjeiből, hogy élmény nézni ezt a kopasz kocsmaibunyóst. Amikor már úgy éreztem, nem bírom tovább nézni a filmet, jött Statham és benyögte, hogy "ő egyszer akkora király volt, hogy amikor meghalt, magának kellett magát újraéleszteni". Csak ezért néztem tovább. Talán ez nem hangzik most viccesen, de a filmben az, elhihetitek.
Ezen kívül maradnak nekünk a kakis/fingós/b*szós poénok, amire - látva, hogy mivel egyre több film erre épít - úgy látszik, igény van. Pedig milyen jól fel lehet építeni egy hasonló jellegű filmet altesti poénok nélkül is, pl. a Kingsman.
Konklúzió, hogy kizárólag Statham meg Budapest és a Balaton (na meg Morena Baccarin) miatt nézhető. A végén Statham egy "irány Róma" felkiáltással csónakba pattan, hogy lehajózzon olaszba...a Balatonon. Inkább lett volna ő a főszereplő.

Sorozatok - Jessica Jones (2015)

Marvel, marvel és a marvel már a spájzban (is) van. Jobbnál jobb, vagy inkább monumentálisnál monumentálisabb mozikat csinálnak és most be akarnak férkőzni a szürke hétköznapokba is. Ott legalább nyugtunk volt.
Néha jött egy komplett városokat egymásra hajigáló mega' mozi, de utána hónapokig semmi. Nagyságukat és ravaszságukat dicsérve egyszerre, belekóstoltak a hétköznapokra való sorozatok világágba, ott sem hagyva nyugtot nekünk. És dühítően jól csinálják.
Itt van pl. a Daredevil. A karakterek végre kidolgozottak, a forgatókönyvet nem egy poháralátétre írták és sikerült jó színészgárdát összeszedni hozzá. A legjobb viszont a sötét, nyomasztó hangulat. Batman kisöccse a Pokol Konyháján a sous chef.
A fenti sémát követi a Jessica Jones is. Nincsenek nagy emberek nagy problémái, csak kis emberek nagy problémái. Nem a világot mentik meg, hanem a sarki fűszerest. A szuperhős univerzum szakmunkásait látjuk, akik minden nap melóba indulnak és fáradtan jönnek haza (és még egy rohadt hideg sört sem ad nekik senki az esti tévézés közben). Nincs szuper high-tech bázis, ahol megpihentethetik fáradt szárnyaikat.
Az általam kevésbé ismert Jones-nak (Krysten Ritter) pár apró ügy mellett a nagy főgonosszal, Kilgrave-vel kell megküzdenie...majd a végén. Jones masszív alkoholista, nagyjából utál mindenkit, legfőképpen magát. Amikor taj másnaposan felszárad a lakása valamelyik részén és éppen nincs hülyére verve, felkap egy fehér trikót és legurít egy pohár whiskeyt. Tiszta Bruce Willis. Legalább olyan jól is csinálja. Ő is menekül a múlt elől, de ezt szépen és ízlésesen. Nem szándékozik megmenteni mindenkit, mivel még magát sem nagyon tudja.

Lassan csordogál a történet, sok titokra fény derül, de a vége felé lesz csak teljes a kép. Az első éved mindenképpen a bemutatkozásra koncentrált, ki ő, honnan jött, kik a barátai és mellesleg lepofoz pár rossz arcot. Kilgrave (David Tennant) karaktere jól sikeredett, bár nekem sokszor inkább hisztis kölyöknek tűnt, mint egy vérbeli szociopatának. A képessége viszont állat, ebből kifolyólag tényleg elég nehéz elkapni, még Jones-nak is.
Külön dicséret Jones kispajtásának, a minden hájjal megkent ügyvédnek, Carrie-Anne Moss-nak. Eszméletlen karakter, vérbeli cápa, aki inkább úszik, minthogy elsüllyedjen.
Érdekes, hogy a női karakterek mennyire ki vannak dolgozva, a srácok (Kilgrave kivételével) inkább biodíszlet, jól jönnek, ha valakit meg kell menteni, vagy nehézséget okozni Jones-nak, de ennyi is a szerepük.
Még annyit, hogy a szuperhős képességek kevés kivételtől eltekintve nincsenek az arcunkba tolva, ami nagyon ember közelivé teszi a karaktereket. Két repülés között csak el kell menni egy üveg tejért a boltba, oda meg sétálni kell, ha nem akarod, hogy mindenki bámuljon és fényképezgessen.
Jön a második évad, a Daredevil meg majd a Megtorlóval pofozkodik. Zűrös hely ez a Pokol Konyhája, de ettől lesznek izgalmasak a hétköznapok.

Southbound (2015)

Öt lazán egymáshoz kapcsolódó történet egy világ végi kisvárosban és a nagy büdös pusztában. Két csuromvér férfi menekül "valami" elől. Betérnek egy út menti pihenőbe, de számukra az lesz a végállomás.
Ebből a pihenőből indul egy egy lánybanda, három csini csaj, akik lerobbannak a hippi WV kisbuszukkal a sivatag közepén. Egy idősebb házaspár felveszi őket és szállást ad a csajoknak. Kicsit zűrös a családi életük, ez már az éjszaka ki is derül. A hajnal az egyik lányt már az út közepén találja, akin sikeresen áthajt egy csóka. Mivel lövése sincs, hol van éppen, felmarja a lányt és irány a legközelebbi kórház. Arra viszont nem számított, hogy egy lélek sincs ott (biztos ott is jobban teljesít az ország) és bizony neki kell lebonyolítania a műtétet.
Majd nem messze a kórháztól egy, a húgát kereső férfi fenyegetőzik egy bárban a puskájával. El is vezetik hozzá, de nem lesz benne sok köszönet.
Egy kis család (apa, anya, nem is olyan kislány) éppen vacsizna és borozgatna, amikor három férfi tör be hozzájuk, akik valamiért nagyon mérgesek.
Egy kis horror-csokrot kap a néző, mindenből egy kicsit. Vannak itt démonok, sátánisták, vámpírok, bosszúálló gyilkosok. Némelyikből túl sok, némelyikből indokolatlanul kevés. Nem a fent felsoroltakra értettem, hanem a sztorikra. Egynémely unalmasra sikeredett. A lánybandát elnéztem volna még, noha elég közhelyes sztoriba csöppentek. Mondjuk, amikor megláttam az asztaltársaságot a vacsoránál, én már szúrtam is volna a késsel...vagy bármivel...bárhová, csak fájjon.
A kiscsalád a végén egész izgalmasra sikeredett, szeretem a nem cicózó csajokat...apa és anya székhez kötve szűköl, a kiscsaj meg odacsap egyet-kettőt. Nincs az a néző, aki ilyenkor nem rándul össze örömében. Vagy ez csak nekem tetszik? Amikor visszanyal a fagyi és megszívja az ellen? Kezdjek el aggódni?
Sokszor mondtam már, az nem baj, ha csak "belecsöppenünk" a filmbe és később, a történet folyamán derülnek ki a dolgok. Itt átestünk a ló túloldalára, a borzongáson kívül a nézőnek nincs dolga, mert rohadtul nem ért semmit. Persze ez a film szerkezetéből eleve adódik, de annyira vakon vagyunk és annyira idegen némelyik karakter, hogy ez bizony elvesz a mozi hangulatából, nem is keveset. Kevésbé érdekel valaki halála, ha nem ismered. Persze ettől még szomorú, de így működik az ember.
Ennek ellenére tudom ajánlani, lehet rajta izgulni. Lelkes vidéki versenyzőnek nevezném.

Mad Max: Fury Road (2015)

Megnéztem végre a Mad Max legújabb részét és kiderült, hogy csak az csak nevében Mad Max. Még csak nem is Max a főszereplő. Nem az öt percenként részegen (józanul is ugyanolyan hülye) teli szájjal zsidózó Mel Gibson távolmaradására gondoltam, mert az talán még érthető is, hogy a vén trottyos miért nincs benne a negyedik részben. 
Hanem a Mad Max: Fury Road c. moziban Furiosa Imperator (Charlize Threon) viszi a prímet, Max (Tom Hardy) minden szempontból másodhegedűs. Meglepő, de semmiképpen sem rossz megközelítés.

Ismét kaptunk egy nem túlbonyolított sztorit, Max segít Immortan Joe ágyasainak és Fouriosának a szökésben.
Egy bazi nagy kamionnal döngetnek végig a sivatagon (csakúgy, mint a második részben). Joe és bandája (a legtöbb a saját gyereke), minden nemű és kinézetű, átépített verdával meg a nyomukban. 

Egy igazi hentelés a film az első perctől az utolsóig. Baromi látványos és nagy pozitívum, hogy végig fenntartotta a figyelmem, nem esett olyan hiába, mint a Bosszúállók második része, amint az állandó akció mellett is félig szunyáltam. 

Ennek az okát viszont nem tudom meghatározni, talán a sok kaszkadőrmunka és a kevés CGI tette hitelesé, ezáltal érdekessé is ezt a 120 perces grandiózus autósüldözést.

Max karaktere első ránézésre valahogy "ketyósabbbak" tűnik, főleg, hogy öt percenként hallucinál valamit a családjáról. Ez mondjuk egy teljesen felesleges motívum, de ez van. 
A kedvenc karakterem Nux (Nicholas Hoult), egy "war boy", aki segít a biodíszlet csajoknak a szökésben. Amikor Furiosa után belehajt a viharba, az eszméletlen. Van hangulata a mozinak és ebben Nux-nak nagy szerepe van. 
Theron pedig betonkemény félkarú amazon, acélosabb, mint az általa vezetett War Rig.

Érdekesség, hogy Immortan Joe-t ugyanaz a színész alakítja, mint aki a főellenséget (Toecutter) a Mad Max első részében (persze nem lehet felismerni).

Nagy menet a film, de azért közel sem kult gyanús, mint az első két rész. És úgy hallom, Hardy már aláírt a folytatásra. Ha legalább ilyen lesz, jöhet.

Run All Night (2015)

Valahogy mindig hozzám kerülnek a Liam Neeson filmek. Így jártam.

Jimmy Conlon (Neeson) veterán maffiózó, aki a sok általa kiosztott halál és szenvedés miatt búslakodik a pia felett. A bandában már félhülyének nézik, a fia (Joel Kinnaman) nem áll vele szóba, szóval maradnak neki a múlt démonai.

Sajnos a gyerkőc bajba keveredik, gyilkosság szemtanúja lesz, az elkövető nem más, mint a maffiavezér (Ed Harris) fia. Jimmy akaratlanul is beszáll a buliba, és az egyik gyerek meghal. 

A két apa, a két régi barát egymásnak feszül és kifordítják New Yorkot a négy sarkából.

Régimódi üsd-vágd nem apád stílusú gengszter mozi, ami egy olyan világban játszódik, ahol a rosszfiú üldözi a menekülő rendőrt, mindenki megvehető, vagy kinyírható, akár a nyílt utcán is.

Neeson annyira laza alkesz senior gangsta', hogy Bruce Willis lassan felhívja a receptért, hogy a Die Hard sokadik részéhez még lerobbantabb tudjon lenni. 

És Ed Harrissel együtt a vásznon tökéletesek, az éttermi jelenet Harris nagy monológjával a barátságuk végéről nagyon el lett találva.

Hibája ugyan több tucat, pl a szuper bérgyilkos a nyomukban kicsit "idegen" a film stílusához képest, az apa-fiú viszony állandó arcunkba tolása sokszor unalmas, de bőven benne van a nézhető kategóriában. 

Kicsit direktebb, mint a Sírok között, ezért aki szereti az akciósabb mozikat, nem fog csalódni.

Interview with the Vampire (1994)

Interjú a vámpírral

A 2000-es évek elején megszületett egy olyan vámpír univerzum, ami szakított az addigi Drakulás klisékkel és felforgatott mindent, amit a vérszopókról eddig tudni lehetett.

Hihetetlen, de ez filling’ ma is állja a sarat az évtizedek Alkonyatában.

Történetünk elején Luis (Brad Pitt) a szomorú tekintetű férfi mesél egy riporternek, hogy ő valahol 18. század végén vesztette el emberi mivoltát és azóta élőholtként bolyong a világban. Valaha tehetős

mississippi-i aranyifjú volt, mígnem találkozott Lestattal (Tom Cruise) aki megismertette a vámpírléttel. Ezekután élete teljesen felfordult és kővé vált szívére csak a bájos gyermek, Claudia (Kirsten Dunst) hozott vigaszt.
Együtt eljutnak Franciaországba, ahol az "új élet" reményében kutatják közösen korcs történelmük eredetét.

Neil Jordan filmje mindenképpen korszakalkotó műnek számít, holott az alapanyag Anne Rice novellája már régóta sikoltozott a megfilmesítésért. Az alkotóknak a kiváló forgatókönyv mellé sikerült megnyerni a kor két tehetséges szépfiúját, akik, ha hinni lehet a pletykáknak, rühellték egymást a forgatások alatt. Mégis olyan parádésan hozták a maguk karakterét, hogy minden más eltörpül mellettük.
Dicsérjük meg a magyar fordítást is, mert szinte versszerűen beszélnek és mégsem hangzik Shakespeare bohózatnak.
A siker titkához még hozzájárult a gyönyörű reneszánsz díszlet és fülbemászó dallamvilág. No meg a dráma, mert egy olyan jellegű szenvedést ismerünk meg Luis karakterén keresztül, ami szinte lecsorog a vászonról.

Kill Me Three Times (2014)

Alice (Alice Braga) sok ember szemét szúrja, haragszik rá a férje, mert állítólag megcsalja. Haragszik rá a fogorvos, a férje húga és még páran. A bérgyilkosnak (Simon Pegg) és a korrupt rendőrnek nincs baja vele, nekik ez csak munka. 

Egyedül a helyi autószerelő szereti, de ez nem biztos, hogy elég a hosszú élethez. 

A sztori össze-vissza ugrál az időben, de sajnos ez sem dobja fel az unalmas karaktereket és az összehajított forgatókönyvet. 

Semelyik karaktert nem szimpatikus és totál nem érdekelt, Alice él-e vagy hal. Ennek következtében a "nem is veled vagyok igazából, hanem az ellenségeddel" fordulatok sem ütnek arcon, csak ásítást váltottak ki, legjobb esetben is.

Pegg miatt találtam rá a filmre, de kár volt erőltetni. Még akkor sem biztos, hogy érdemes elkezdeni, ha nincs más.

Wild Card (2015)

Nick Wild (Jason Statham) egy Las Vegas-i testőr/mindenen keményfiú. Nem nagyon látszik, melyik oldalon áll, de hogy mindig morcos, ugyanakkor aranyszíve van, az biztos.

A volt nőjét megerőszakolják és agyba-főbe verik, uh nagy kelletlen bosszút áll a főgengszter kicsi szadista fián. Természetesen ezután nemigen kapna életbiztosítást semmilyen cégnél sem.

Ennél a filmnél még a Crank is vagy kétszer jobb volt, pedig attól is kiráz a hideg. Az, hogy nincs benne sok akció, nem is bántana, ha normális szövegeket, vagy korrekt forgatókönyvet írtak volna. 

Ha Statham hülyére veri fél Las Vegast, akkor betudhatjuk a fél évenként Statham megint hülyére vert egy fél várost kategóriába és pont. 

Ezek meg itt elkezdenek drámázni, aminek ebben az esetben semmi értelme és olyan felesleges mellékvágányok vannak benne, hogy csak pislogtam. Szerintem Stevie Wonder vágta a filmet első ránézésre. Így tudom csak elképzelni egyes képkockák hogy kerülhettek egymás mellé.

Színtiszta katasztrófa.

Bocs, két pozitívum: Stanley Tucci három perces cameója nagyon jó, valamint Milo Ventimiglia kellően félelmetes, majd eléggé hisztis, magyarán kihozta a karakteréből a legtöbbet. Őket még elnéztem volna.

Kraftidioten (2014)

A norvég kisváros hókotróját, Nils-t (Stellan Skarsgard), aki szabadidejében hókotrógép-katalógusokat böngész, az év polgárává választják. Az élete nem is lehetne teljesebb, de nem sokkal ezután értesítik, hogy a fia kábítószer túladagolásban meghalt. Nils biztos benne, hogy a fia nem drogozott, ezért, mivel a rendőrség lezártnak tekinti az ügyet, maga indul el kideríteni az igazságot.

Nem kell sokáig keresgélnie, hamar meglesz a drogcsempész banda, akiknek innentől fogva gyakran bele kell nézni a visszapillantóba, nehogy hirtelen feltűnjön mögöttük egy agresszív hókotró.

Ismét egy északi film, amit nagyon tudok ajánlani. Eszméletlenül szép környezet, remek hangulat és érdekes karakterek. Nem egy sima bosszúmozi, megbolondítják még egy kis maffia (szerb-norvég) leszámolással is, csak hogy legyen egy kis kavalkád benne. 

Ettől függetlenül sem egy pörgős sztori, aki nem szokta még meg az északiak szűkszavú párbeszédeit és a lassú történetvezetést, annak fura lehet, de mindenképpen megéri végigülni. 

Véletlenül sem mondanám humoros filmnek (inkább groteszk), de egy-két jeleneten fogtam a hasam a röhögéstől, főleg a szerbek dumáin. Az alkotók általuk görbe tükröt állítanak a saját jóléti társadalmuk elé, ami jó humor forrás és nem mellesleg igaz is valamilyen szinten. 

Kedvencem a két töketlen közrendőr és az elmebeteg vegán bandavezér, aki elektromos autóval nyomul és úgy néz ki (és akkora tuskó is), mint Ibrahimovic. Róla mintázták, tuti.

Élmény volt, nem lehet kihagyni.

Son of a Gun (2014)

Az ausztrál filmek egyre jobbak, kezdenek kibontakozni a kamera mindkét oldalán.Vissza a déliekhez, pl ott van a  Szívtipró gimi;), The Babadook, a Rover és még egy tuti western is, amiről még nem írtam, de ami késik, az persze nem jön időben.

A történet ugyan nem bonyolult, minden részét láttuk már mindenhol máshol is, de mégis nézhető, sőt, élvezhető.

JR hat hónapra sittre kerül. A börtönben persze imádják a kisfiúkat, hamarosan rajongói is akadnak. 
A bajból Brendan (Ewan McGregor) húzza ki, védelmet ad a srácnak. Cserébe segíteni kell a szökésben, amikor kiszabadul. 
Valamit valamiért. 

JR állja a szavát, a szökés után pedig együtt néznek be egy aranybányába, hogy öreg napjaikra a megélhetésüket biztosítsák. 

Legalábbis megpróbálják, mert semmi nem egyszerű, még Ausztráliában sem. A maffiafőnök nem szereti, ha JR kerülgeti a nőjét, hogy Brendan kéri a részét a lopott aranyból, így a két szökevénynek már nem csak a rendőrökkel gyűlik meg a baja.

Egy börtönös/tolvajos/üldözős/gengszteres-leszámolós film, pontosan ebben a sorrendben. Semmiből sem kapunk túl sokat, mire rájöttem, hogy ez a börtönös szál már lerágott csont, már szöknek is, majd lopnak, ahol egy nagyon-nagyon jó tűzharc jelenetet is kapunk, szuper autósüldözéssel. Ekkor a Szemtől szemben jutott eszembe, rendőrök a menekülő rablók után, kelepelő géppityuk', csikorgó kerekek. 

Brenton Thwaites (JR) elég jól adja a nagyok között lavírozó zöldfülűt, a pálmát...bocs, az eukaliptuszt a filmben mégis McGregor viszi. Nagyon elhiszem, hogy egy kőkemény rabló, aki nem fél meghúzni a ravaszt, ha valaki közte és a szajré között van. 

Annak ellenére, hogy tényleg nem sok eredetiség van benne, jó film, kellemesen csalódtam.

Big Driver (2014)

Tess Thorne (Maria Bello) író, éppen egyik szokásos hakniját adja elő vidéken. Hazafelé rossz emberre hallgatva, nem a járt úton megy, hanem kipróbálja azt, amelyiken még a térképészek is eltévednek. 

A defekt lesz a legkisebb baja, annál nagyon gond a "segítség", aki éppen arra járt. 

Nem árulok el nagy titkot, ha elmondom, túléli a megpróbáltatásokat és hazavergődik. 

Miután összeszedi magát, visszamegy, hogy bosszút álljon.

Stephen King novellája lapján készült a forgatókönyv, amit igen nehéz nem észrevenni. Kicsit rigolyás író (inkább nem is kicsit, beszélget a képzeletbeli karaktereivel, a gps készülékkel, stb), kisváros, lassú történetvezetés.

Maria Bello kivételesen jó színésznő, kivételesen jól szenved a vásznon és ennyi elég is a kivételes szóból. 

A többi maximum csak erős középszerű lehet. 

Sablonossága ellenére a történet könyvben egyébként akár még érdekes is lehet, de ezt a vászon már nem tudja visszaadni. A képzeletbeli barátok álldogálnak ott a nagy büdös semmibe (hehe, amúgy hol máshol "álldogálnának"??), a gonosz is inkább szánalmas, mint ijesztő, ráadásul nem nagy kunszt elkapni sem.

Ez nem mozi, hanem TV film kategória. Késő esti matiné. 

Csak ha nincs más.

Everly (2014)

Ebben a filmben minden kicsi. A hely, ahol játszódik (egy szoba, néha a folyosó is), a történet (főgengszter lotyója fellázad és nem akar többé lotyó lenni), és a mozi költségvetése.

Ami nagy viszont, az Salma Hayek majdnem ötven évesen. 

Azért az ilyen jellegű filmeknél nem nagyon dicsérgetjük az alakítást, mert nem látjuk az színész arcjátékát a lőpor füsttől, a spriccelő vértől és a robbanásoktól. 

Maradok a "tisztességesen helyállt" megállapításnál. Kellően semmitmondó. Na meg ahogy kinéz majdnem ötven évesen. Felháborító.

Semmit nem tudtam a filmről, talán jobb is, így nem nagy elvárásokkal ültem neki. Az egy helyszínes mozik mintapéldánya, a tipikus hibákkal együtt.

Iszonyatos tempót kell diktálni és/vagy fantasztikus színészeket belerakni, vagy bármit, ami leköt, mert akaratlanul is lankad a figyelem az egy idő után ingerszegény környezet miatt (bármennyit is robbantanak benne).

Itt az Everly nem teljesít jól, a hullámzóan betörő gonoszok unalmasak lesznek és ez ezt a kanapén haldokló maffiózó és a későbbiekben megjelenő családtagok sem dobják fel.

Ennek ellenére díjazom  a próbálkozást, aránylag jó filmet hoztak össze kevés pénzből, majdnem eredeti ötletre építve.

Az ImdB pontszám kicsit alacsony, ez ne riasszon el senkit ettől a kicsit Tarantino-s agymenéstől.

Butterfly on a Wheel (2007)

Milyen kerékbe törni egy pillangót ...

Ilyen magyar címmel eladhatatlan lett volna film, az biztos. Ha viszont a plakáton a múlt kéme és a jelen harcosa vicsorogna egymásra, biztos hogy benedvesedne egy pár női alsónemű.

A történet kezdetén minden jel arra utal, hogy Abby (Maria Bello) és Neil Warner (Gerard Butler) tökéletes házasságban élnek. De a tökéletesnek tűnő élet azonban Tom Ryan (Pierce Brosnan)  megjelenésével egy igazi rémálommá válik. Ez a férfi a lányuk elrablásáért nem váltságdíjat kér, hanem szörnyű, de egyben különleges feladatok elé állítja a házaspárunkat.

Másodszori nézés után is élvezetes hajszát lát a néző, ha már a végkifejletet tudja is. Szeretem Brosnan-t, amikor igazán tökös akció sztárt játszik, nem pedig az idétlenül vigyorgó Bond-ot. Úgy látom, Gerald is tökéletes választás a bárgyú apa szerepére, aki szemrebbenés nélkül hazudik, csak hogy mentse a tökéletesség látszatát.

Feszes, pörgős néhol már neo-thrillerbe áthajló drámát látunk. Egyszóval üt, mint a kalapács.

Taken 3 (2014)

A harmadik alkalommal Bryan Mills (Liam Neeson) nem albánokkal akaszt tengelyt végre, hanem oroszokkal. Mondjuk sok albán nem is maradt a világon az első két rész után (persze a film történetében). Az oroszok meg mindig jól jönnek. 

Itt sem bonyolították meg a sztorit, de ez már lehetne a sorozat védjegye is. Ne gondolkozzon a néző, mert még a végén feláll és elhagyja a vetítőtermet.

A rövid történetet nem fogom leírni, fél mondatot is sajnálok rá. 

De le kell szögeznem, végignéztem, kicsit tekertem bele (főleg az autós üldözés jeleneteknél) és lehet, őrült vagyok, vagy túlpihentem magam a hétvégén, de jobban tetszett, mint a második rész. 

Az elsőnek persze nyomába sem érhet, senki ne hördüljön fel. 

De ebben legalább hazudtak a címet illetően és csak egy rövid rablás van a film végén, ici-pici, olyan 3-4 perc. Haladás.

Agyatlan akció, ismert amerikai klisékkel, ugyanúgy, mint az előző részben. Orosz maffiózók állandóan isznak, jacuzziban áztatják a tetovált zacsikat bögyös prostikkal. Ja és a főnök tiszta fehér ruhában van az esetek döntő többségében. Ez már az második részben is idegesített, nem bírom túltenni magam ezeken a marhaságokon.

Nemrég olvastam a hírekben, a Taken sorozat miatt nem mernek Európába jönni szegény amerikai diákok. Mindenhol fegyveres albán/orosz maffiózók támad(hat)nak rájuk, rémes.

Kellett bele egy karakteres zsaru, aki nem annyira hülye, mint a társai, magyarul néha majdnem el is tudja kapni a főhőst. Forest Whitaker megpróbálja a lehetetlent és biodíszlet helyett egy "egyedi" karakter próbál lenni...inkább kevesebb, mint több sikerrel. Sajna. 

A legjobb Famke Janssen, hát ő igazi MILF, már elnézést. Nyírták volna inkább ki a kaszáspók lábú Maggie Grace-t. 

Jobban tetszett, mint a John Wick (fene az ízlésemet), ezt nem untam annyira. Ha láttad az előző két részt, nyugodtan nézd meg, nagyjából tudod, mit fogsz kapni. Máskülönben ne erőltesd.

Majdnem elfelejtettem, mi jut eszetekbe arról, hogy Liam Neeson magányosan, bosszúra éhesen gubbaszt egy nagy gyár alagsorában? Csak nem a Darkman? Ez vajon direkt volt?