The Commuter (2018)

Liam Neeson soron következő akciófilmjében egy vonaton akciózik, mert ott még nem akciózott. Remélem lesz majd tengeralattjáró, esetleg hajó is. 

A kiugrott zsaru, most éppen biztosítási ügynök hazafelé tart a napi melóból, ahonnan éppen kirúgták. Nyugdíj előtt, a kölök menne egyetemre, a házon hitel, hallelúja.

Leül vele szembe egy ismeretlen nő, aki egy apró szívességet kér, cserébe kap 25 rongyot előlegbe, a többi 75 meg jön, ha kész a meló. Egy embert kell megtalálna X állomásig, mielőtt az leszállna. Csak megtalálni kell és viszlát. Na ebből még nem lehet baj, gondolja, mégsem a családját rabolták el vagy fenyegetik (dehogyneeeeem) és még pénzt is kap érte (vagy golyót, ha nem).

És mindig kiderül, a képlet nem egyszerű, senki sem az, akinek látszik és a vonattal együtt minden a feje tetejére áll...mert Liam Neeson.

Az elején még reménykedtem, hogy nyomozós thriller lesz, egy biztosítási ügynök Poirot a külvárosi Orient HÉV-en. Kellően izgalmas sztori, sok ismeretlen ember, sok lehetőséggel.

Aztán jött a darálás, mert az agymunka nem elég érdekes, kell az izom is meg a sok CGI. 
Meglettem volna nélküle, de amint rákerestem a rendezőre az ájemdíbín' (aki sorozatban hozta a Liam Neeson filmeket, mint a Non-Stop vagy a Run All Night), leesett. Hát ő ehhez ért, tisztes és felejthető akciófilmes arc, ez van, katarzis pár közhelytől eltekintve nem lesz. 

Zavaróan hasonlít a Non-Stopra, nem tűnt fel senkinek, hogy a forgatókönyvíró átvágta őket, a repülőt áthúzta és átírta vonatra.

Amúgy meg egy nézésre elmegy, a némelyik bunyó egész egyedi és látványos, de ha a felejthető akcióknál maradunk, azért a Run All Night Ed Harris maffiafőnőkével azért sokkal jobb. 
És már arra sem nagyon emlékszem.

Ez van. De az biztos, ne baszakodj Liam Neesonnal, se a családjával.

Unlocked (2017)

Alice Racine (Noomi Rapace) szociális munkásként dolgozik Londonban. Gondolhatnánk ezt az első öt percben, de miután az általa hallottakról jelent egy rövid, keményvonású csajnak (és azt tudjuk a Craig-féle James Bond óta, hogy ez csak valami "M-szerű" magas beosztású titkosszolga lehet), sejtjük már, hogy komolyabb háttere lehet a csajnak. 

Egy parkolópályára állított CIA ügynök, aki bár rohadt jó vallató/kihallgató, mégis csipp-csupp ügyekkel foglalkozik és besegít az MI5-nek. 

Az ügynökségek hírt kapnak egy lehetséges biológiai támadásról. 

Alice-t vetik be, hogy kikérdezzenek egy már elkapott terroristát. 

A kihallgatás rosszul sül el, Alice-nak menekülni kell, az alany halott, a CIA és a MI5 is el akarja kapni. A búvóhelyét éppen kifosztó tolvajjal, aki nem mellesleg Orlando Bloom, ex tünde íjász és Irakot megjárt veterán katona, állnak neki, hogy kibogozzák a szálakat, megtalálják az ügynökségekbe beépült téglákat és elkapják a futárt a vírussal.

Girl'powa, kémes-csajos, vagyis csajos-kémes mozi, amit egyedül Rapace miatt néztem végig. Bazi nagy logikai bakik, kínosan feszengő A kategóriás színészek. Mondjuk, ha ezeket nem vesszük észre, akár tetszetős is lehet. Itt sem tudom eldönteni, mi volt a rendező terve. Kémes/politikai thriller, vagy akciófilm? Egyikkel sincs baj, sőt, vegyíteni is lehetne (ez az Atomic Blonde-nak jobban ment, bár ott is csak egy fokkal), de ebből katyvasz lett. 

Ne gondolj bele, ne tedd fel a "most ez hogy, minek ment oda, ha nem is kellett volna, mert.." kérdéseket, ne lepődj meg, ha Alice néha naivabb, mint egy nyolc éves kislány és akkor nincs baj. Ez a mozi nem rétegfilm, nem is lehet, ha mindig az arabok hozzák a biológiai fegyvert, amit persze az oroszoktól vettek. Ki gondolta volna???

Egyszer nézhető, a liftes jelenet csillagos ötös, ezenkívül akár még röhögni is lehet a badarságokon.

Justice League (2017)

Batman 2016-ban le akarta zúzni Supermant, de végül összefogtak és együtt szúrták magukat tökön a mozinézők előtt (a szégyenbe Superman bele is halt, Affleck/Batman meg beleőszült). Egy pozitívumot tudok csak felhozni mentségére, képbe került Wonder Woman (Gal Gadot), aki később egy külön epizódban kasszát és agyat robbantott. 

A DC sötét, hülye filtereket használó világában most nagy a káosz. Superman halott, a bűnözési hullám a tetőponton, mindenki tanácstalan. Közben különös lények tűnnek fel a világban, akik keresnek valami ládát vagy mi a toszt. Ládát, gyűrűt, Skywalkert a végtelen köveket, az élet értelmét, stb. A Marvel/Disney és a DC világban mindenki keres valamit.

Batman, a kis fineszes rájön, hogy valami nem stimmel, összeránt egy kis csapatot, hogy elejét vegye a világ leigázásának. Flash, aki villámgyors, Halember, aki beszél a halakkal, Gal Csodanő Gadot, Cyborg aki meg a számítógépekkel beszél és persze Batman, aki meg kőgazdag, saját bevallása szerint ez a szuperképessége.

Nem a legrosszabb szuperhős film, amit valaha láttam, lehet fanyalogni, tele van hibával, hosszú is, a CGI kiüti a szemed, de ez már legalább egy minimum szint. Ennél rosszabb sose legyen. 

Nem is kell Marvelesnek lenni, ne az legyen a mérce, jobban örülnék, ha a DC megtalálná a saját hangját. És ha a Disney többet keres? Az utolsó pár filmre alig emlékszem, pedig láttam mindet. Mondjuk a DC néhány mozijára meg emlékszem, de azt meg inkább felejteném...

A csapat összerántása egészen bejött, az első óra pozitív, jó poénok is vannak. Én erre még nagyobb hangsúlyt fektettem volna. 

Superman visszatérése már inkább időhúzás, na meg a végső harc...barmi látványos, biztosan én vagyok már öreg a fél órán keresztül zúzunk, majdnem meghalunk aztán mégse közhelyekre. Talán ebben az is közrejátszik, hogy a főellenség, Steppenwolf rohadtul nem érdekel senkit, unalmas, egysíkú. Húzott egy számot a Világpusztítási Hivatalban, ő előre került, most őt verték le, holnap jöhet a következő. Ebben a Marvel is béna, minden gonosz nagyon-nagyon gonosz, me'csak.

Amúgy meg tisztességes munka, én szorítok, hogy a következő még jobb legyen, addig meg kérünk még egy Csodanőt. Sőt, egy Flash mozira is befizetnék.

Kingsman: The Golden Circle (2017)

Töki immáron teljen jogú Kingsman ügynökként védi a hazát és a királynőt, valamint készül a nagy találkozásra az apóssal/anyóssal (a svéd királyi család). Minden kalppol, amíg a Kimgsman szabóságra rá nem robbantják az épületet. Csak Töki és Merlin (Mark Strong) éli túl a támadást. 

Minden odalett, így a végítélet protokoll lép életbe, miszerint fel kell venni a kapcsolatot az amerikai testvér szervezettel, a Statesman-nel. A megmaradt Kingsman ügynökök az amerikai szervezettel együtt veszik fel a harcot a világuralomra törő drogbáróval, Poppy-val (Julianne Moore) és embereivel, robotkutyáival, stb.

Pörgősebb, színesebb, ugyanakkor jóval egyszerűbb folytatást kaptunk. A titkosügynök klisék már unalmasak, dobjuk fel egy sokkal színesebb főgonosszal, aki a dzsungelmélyi hamburgerezőjében emberekből csinálja a húspogácsát. 

Még mindig vannak benne jó poénok, új arcok is, elég fajsúlyos nevek (Jeff Bridges, Halle Berry, Channing Tatum), ennek ellenére az amcsi tesók nem sok vizet zavarnak a sztoriban. Egyoldalú, whiskey piáló, fegyverbuzi, lasszót hajigáló vidéki bunkók, akik szerintem egy baromi nagy kihagyott ziccer. 

Mivel az angol rokont már ismerjük, Vaughn itt ismét kiélhette volna a beteg képzelgéseit, mint az első részeben, kaptunk volna valami újat erre a 2 óra 21 perce...apám, leírni is rossz, rohadt hosszú a film és ez bizony feltűnik a nézőnek is.

A vicces/lövöldözős kategóriában még mindig király, színes/szagos popcorn mozi, megéri megnézni, noha nem olyan emlékezetes, mint az első rész. Sebaj, majd talán a következő. 

Ja és Strong még mindig nagyon nagy ász, Elton John meg szorosan mögötte a második.

John Wick: Chapter 2 (2017)

Ismét eljött a szomorú képű, fekete öltönyös bérgyilkos. Az első támadást, ami kellően felb*ssza idegileg, csak a kégli sínyli meg, a kutya most túléli. Ki kell nyírnia valakit, utána a megbízó akarja megölni, utána mindenki, mert vérdíj van a fején, végül az egész világ, mert a John Wick univerzumban minden második járókelő és profi bérgyilkos.

Szinte követhetetlen, de nem azért mert bonyolult, hanem mert finoman szólva is totál érdektelen. Király helyszíneken, látványosan kivitelezett aprítást láthatunk, vagyis az első rész felturbózott, még jobban és legleg verzióját. De amikor már a 39. gonosz fut felé és hal meg egy fejlövéstől, és tudod, hogy még 40 lesz, mire utoléri a főgonoszt, akkor ha moziban vagy, inkább a popcornra koncentrálsz, rosszabb esetben az órára, ha pedig otthon nézed, közben elolvasol egy-két cikket, frissíted azt a nyomorult androidos telefont, vagy hasonlók. 

Tele van Mátrixos utalásokkal, pl a metrós jelenet, vagy konkrétan Laurence Fishburne szereplése pár perc erejéig. Jót mosolyogtam rajta, de ennyi. 

Az utolsó tíz perc kötött le a legjobban, John kitaszítása a lakájos kis gyilkos mikrovilágból már sokkal érdekesebb volt/lesz, mint az eddigiek. Talán akkor már nem lehet a nyílt utcán lövöldözni minden következmény nélkül, mert esetleg még a rendőr is feltesz majd pár kérdést? Vagy a járókelők is észreveszik esetleg, hogy a fejük mellett golyók röpködnek? Vagy Wick-nek magának kell a hullákat eltakarítani, mert nem hívhatja az alvilági tisztító céget?

Várom a harmadik részt. Mert úgy néz ki, a végére lesz érdekes.

Nem mondom, hogy nem éri meg megnézni moziban, látványos, illik a széles vászonra. De egy alkalom elég belőle.

Sorozatok - Lethal Weapon (2016)

Amikor megtudtam, hogy a Halálos fegyverből is sorozatot csinálnak, mérgemben megnéztem újra a négy részt és tisztáztam magamban, ezt nem lehet lekoppintani sorozat formátumban. Pontosabban le lehet, csak szar lesz és kész. És most lelövöm a poént. Nem lett. Nagyon nem.
Ja, hogy ez nem a Halálos Fegyver az biztos. Lenyúlták az alapötletet, Riggs ketyós és meg akar halni, Roger aki már 87'-ben is "too old for this shit" volt, pedig egy szívműtétről éppen visszatért zsaru, akinek még ugyan hosszú át vezet a nyugdíjig, mégis alapjáraton szeretne csak pöfögni.
Hogy miért kellett a "Halálos Fegyver" máz? Fele annyira kellett reklámozni a filmet, az előzmény miatt szinte eladta magát. 
Plusz nem kell annyit magyarázkodni, kifejteni, elmesélni, a néző készen kapja a tutit (mondjuk pont ez a lényege a sorozatoknak a mozifilmekkel szemben, itt aztán ki lehet fejteni, idő mint a tenger). 
Szóval ránézünk, jaaa, ez az a Riggs, aki a Mel Gibson volt, ez meg a Murtaugh őrmester, aki mindig rinyál és ennyi, jöhetnek a részenként megoldott aktuális ügyek, a vicces beszólások.

És baromira működik. Nagyon jól eltalálták a buddy cop mozik eszenciáját. 

Akciódús, humoros, 45 percre leköt, aztán következő héten jöhet a következő eset.

Nem kell hasonlítgatni, a mozi és a Tv itt elfér egymás mellett, nem zavarják egymást, engem sem, két rész után téged sem. Olyan ez, mint a DC Comics (vagy a mostani politika) alternatív valósága, vagyis minden belefér.

És Damon Wayans, mint Murtaugh?? Kinek jutott ez eszébe? Pacsit neki, Wayans nagyon éli a szerepet, ha már buddy cop mozi, akkor ő bizony a legjobb helyen volt kiképzésen (The Last Boy Scout)

Ha már itt tartunk, dicséret Clayne Crawford-nak is, ha nem is őrült, mindenképpen kétségbeesett és szenvedő Martin Riggs-et kaptunk tőle. Jó színész, a Rectify-ban és király volt.

Ha kicsit kötekedhetek, a sok CGI robbanás és trükk, nameg' a lehetetlen megmenekülések/zuhanások azért kicsit már túl sok. 

Ez minden. Tuti és várom a 2. évadot.

The Accountant (2016)

Ütős alcímen agyaltam, hogy pl. Bourne krav maga mellett megtanult bánni a kata-val is (kisadózó vállakozások tételes adója), de majd' minden idevágó oldalon már úgy szerepel a film, mint a "Bourne számológéppel", "az esőember kalasnyikovval", stb. Szóval ennyiben hagytam.
Ha mindenképpen kategorizálni szeretnénk, akkor a citált két vicceskedő elnevezés tökéletesen illik is a mozira.
Wolff (Ben Affleck) félig-meddig autista (legalábbis hasonló jegyeket mutat) könyvelő. Mivel remekül ért a szakmájához, dolgozik is mindeninek, aki megfizeti. A maffiának, a dél-amerikai kartelleknek, néha még legális szervezeteknek is, ritkán még adót is fizet. Munkájából adódóan sokat költözik, de így meg ez, ha az alvilággal cimborálsz.
A legújabb megbízása egy robotokat gyártó cég teljes pénzügyi átvilágítása. A helyi kolléganő, Dana (Anna Kendrick) segítségével egy nap alatt megtalálja a hibát, illetve a hiányt, jópár'millió dolcsit, ami valahogy eltűnt a könyvelésből. Wolff gyorsan lapátra kerül, pedig még be sem fejezte a munkát. A hiányt valaki nagyon el akarja titkolni, így fizetség gyanánt Wolff és munkatársa bérgyilkosokat kap a nyakába.
Csakhogy hősünk nem a várt módon reagál, nemhogy nem akar meghalni, még be is akarja fejezni a munkát. Van jó nagy puskája is, nemcsak számológépe.
És kihagytam a sztoriból még min. két szálat, de kedvcsinálónak talán ez is elég lesz. Ha már itt tartunk, a több szál miatt nekem kicsit katyvasz az egész.
Nem, neeem, nem akarom és nem fogom lehúzni a filmet, érdemes megnézni, JÓ film. Igényes - még ha kicsit középszerű - akciófilm. És mint akciófilm, a színész miatt, a nem túl eredeti, de aránylag tűrhető történet miatt, az akciójelenetek miatt jó.
A visszaemlékezések nekem erőltetettek voltak, aztán ott van még Kedrick karaktere, plusz a hely NAV-os arcok és a nagy nyomozásuk. Ez így már sok, ebből kettő kasza, egyet meg ki kellett volna bontani és akkor kiváló lett volna.
Szóval megéri a mozijegyet.

The Last Witch Hunter (2015)

Kaulder (Diesel) egy baromi kemény boszorkányvadász, akit még a középkorban valamikor egy főboszorkány az örök élettel átkozott. meg. A rohadék.
A csata és az átok után ugrunk pár száz évet, Kaulder már a jelen kori New York-ban irtja a szabályokat be nem tartó boszorkányokat. Egy szervezetnek dolgozik, ami a két faj, vagyis az emberek és a boszik között őrzi a békét. Vagy legalábbis próbálja őrizni. Kaulder tehát a boszorkányok Pengéje.

A társa és aktuális segítője (Michael Caine) meghal, de kiderül, nem természetes halállal, ráadásul a főboszit is fel akarja valaki ébreszteni Csipkerózsika álmából.
A rend új segítőt ad mellé (Elijah Wood), valamint társául szegődik egy fiatal boszi is, így veszik fel a harcot a nagy-nagy gonosszal.
Hát nem egy bonyolult film, ha annak is tűnik, akkor csak rosszul fogalmaztam. Diesel itt éppen nem morcosan néz és vezet autókat, ver szét komplett űrhadseregeket, hanem boszorkányokat aprít. Vin Diesel Vin Dieselt alakítja a vásznon, így kapunk egy erősen felejthető, középszerű filmet, amit egyszer meg lehet nézni, semmi gond. Ha nem most, majd egy év múlva a Film+ csatornán.
Noha a mellékszereplők nem kispályások, szinte nem is lehet látni őket a vásznon, szóval marad a gyengusz sztori a közhelyes megoldásokkal és a benga számítógépes grafikával.
Ja, a mozi azért (is) készülhetett el, mert Diesel nagy AD&D rajongó és a saját boszorkányvadász karakterét filmesítették meg és játszhatta el. Ez mondjuk nem semmi, de ez a film ettől nem lett értékesebb.
Nagyon nehéz jó fantasy filmet csinálni, ez az a műfaj, ahol tíz filmből nyolc egyből bukik, egy talán nézhető, a tizedik meg nincs is.

Spy (2015)

Szét van pontozva a neten (IMDb). Illene megnézni, habár Melissa McCarthy eddigi munkássága eléggé távol áll tőlem, lásd Női szervek és egyéb, amit meg sem néztem:)). Rámfért egy igazi akciókomédia, legyen látványos, vicces és kapcsoljon ki másfél órára. Némileg be is jött.
Susan Cooper (McCarthy) elemző és aktatologató a CIA kötelékében. Ügynöke, Fine (Jude Law) akció közben elhalálozik, így Susan álruhát ölt és elindul megbosszulni titkos szerelmét és visszaszerezni egy ellopott atombombát...Budapestről (jobbára).

Vannak benne jó poénok és vicces karakterek. Egyik sem a főszereplőhöz tatozik, az marad egy büdösbunkó', amit a Női szervekben is alakított (ugyanaz a rendező is, uh. minden érthető). Vágom, hogy az már milyen ász, hogy a saját kinézetével poénkodik, de egy jelenetben ezt tizenkétszer csinálja és így már nem csak unalmas, de rohadtul idegesítő is.
A készítők viszont emelték a tétet, olyan mellékszereplőkkel pakolták tele a filmet, akik miatt majd tódulnak a mozikba az emberek. Itt van mindjárt 50 cent (mondjuk ennyit is ért a szerepe, de gondolom, simán bevállalta, mert mintha csődbe ment volna a lelkem...holnap már valami igazi felnőttfilmbe láthatjuk, de ott már változik a mértékegység 50 mm-re).
Aztán persze itt van maga a nagy ügynök, Law, aki kifejezetten jól állít görbe tükröt a nagyüzemben előállított ügynök karakterek elé, ugyanakkor néha tényleg komolyan is lehet venni. Nem rossz. De Statham az igazi király. Annyira jól parodizálja saját magát az előző, hitvány akciófilmjeiből, hogy élmény nézni ezt a kopasz kocsmaibunyóst. Amikor már úgy éreztem, nem bírom tovább nézni a filmet, jött Statham és benyögte, hogy "ő egyszer akkora király volt, hogy amikor meghalt, magának kellett magát újraéleszteni". Csak ezért néztem tovább. Talán ez nem hangzik most viccesen, de a filmben az, elhihetitek.
Ezen kívül maradnak nekünk a kakis/fingós/b*szós poénok, amire - látva, hogy mivel egyre több film erre épít - úgy látszik, igény van. Pedig milyen jól fel lehet építeni egy hasonló jellegű filmet altesti poénok nélkül is, pl. a Kingsman.
Konklúzió, hogy kizárólag Statham meg Budapest és a Balaton (na meg Morena Baccarin) miatt nézhető. A végén Statham egy "irány Róma" felkiáltással csónakba pattan, hogy lehajózzon olaszba...a Balatonon. Inkább lett volna ő a főszereplő.

Sorozatok - Jessica Jones (2015)

Marvel, marvel és a marvel már a spájzban (is) van. Jobbnál jobb, vagy inkább monumentálisnál monumentálisabb mozikat csinálnak és most be akarnak férkőzni a szürke hétköznapokba is. Ott legalább nyugtunk volt.
Néha jött egy komplett városokat egymásra hajigáló mega' mozi, de utána hónapokig semmi. Nagyságukat és ravaszságukat dicsérve egyszerre, belekóstoltak a hétköznapokra való sorozatok világágba, ott sem hagyva nyugtot nekünk. És dühítően jól csinálják.
Itt van pl. a Daredevil. A karakterek végre kidolgozottak, a forgatókönyvet nem egy poháralátétre írták és sikerült jó színészgárdát összeszedni hozzá. A legjobb viszont a sötét, nyomasztó hangulat. Batman kisöccse a Pokol Konyháján a sous chef.
A fenti sémát követi a Jessica Jones is. Nincsenek nagy emberek nagy problémái, csak kis emberek nagy problémái. Nem a világot mentik meg, hanem a sarki fűszerest. A szuperhős univerzum szakmunkásait látjuk, akik minden nap melóba indulnak és fáradtan jönnek haza (és még egy rohadt hideg sört sem ad nekik senki az esti tévézés közben). Nincs szuper high-tech bázis, ahol megpihentethetik fáradt szárnyaikat.
Az általam kevésbé ismert Jones-nak (Krysten Ritter) pár apró ügy mellett a nagy főgonosszal, Kilgrave-vel kell megküzdenie...majd a végén. Jones masszív alkoholista, nagyjából utál mindenkit, legfőképpen magát. Amikor taj másnaposan felszárad a lakása valamelyik részén és éppen nincs hülyére verve, felkap egy fehér trikót és legurít egy pohár whiskeyt. Tiszta Bruce Willis. Legalább olyan jól is csinálja. Ő is menekül a múlt elől, de ezt szépen és ízlésesen. Nem szándékozik megmenteni mindenkit, mivel még magát sem nagyon tudja.

Lassan csordogál a történet, sok titokra fény derül, de a vége felé lesz csak teljes a kép. Az első éved mindenképpen a bemutatkozásra koncentrált, ki ő, honnan jött, kik a barátai és mellesleg lepofoz pár rossz arcot. Kilgrave (David Tennant) karaktere jól sikeredett, bár nekem sokszor inkább hisztis kölyöknek tűnt, mint egy vérbeli szociopatának. A képessége viszont állat, ebből kifolyólag tényleg elég nehéz elkapni, még Jones-nak is.
Külön dicséret Jones kispajtásának, a minden hájjal megkent ügyvédnek, Carrie-Anne Moss-nak. Eszméletlen karakter, vérbeli cápa, aki inkább úszik, minthogy elsüllyedjen.
Érdekes, hogy a női karakterek mennyire ki vannak dolgozva, a srácok (Kilgrave kivételével) inkább biodíszlet, jól jönnek, ha valakit meg kell menteni, vagy nehézséget okozni Jones-nak, de ennyi is a szerepük.
Még annyit, hogy a szuperhős képességek kevés kivételtől eltekintve nincsenek az arcunkba tolva, ami nagyon ember közelivé teszi a karaktereket. Két repülés között csak el kell menni egy üveg tejért a boltba, oda meg sétálni kell, ha nem akarod, hogy mindenki bámuljon és fényképezgessen.
Jön a második évad, a Daredevil meg majd a Megtorlóval pofozkodik. Zűrös hely ez a Pokol Konyhája, de ettől lesznek izgalmasak a hétköznapok.

Star Wars: Episode VII - The Force Awakens (2015)

Ébredő erő

A karácsony előtti forgatagban az ifjak és idősebbek mind átvehették régóta várt ajándékukat, hiszen a moziba kerül kedvenc űrmesén újabb epizódja. Kíváncsian vártuk jó néhány millió, rajongó társammal együtt, hogy vajon J. J. Abrams meg ugorja-e az előzmény trilógia színvonalat.

Na szóval a történet, meg próbálom spoiler mentesen:

Réges-rég egy messzi-messzi galaxisban, egy poros koszos kisbolygón él egy árva fiú lány, aki arról álmodik, hogy egyszer nagy pilóta lehessen. Minő véletlen, hogy pont az ölébe pottyan egy csipogó droid, a belerejtett fontos információkkal, amelyre a maréknyi ellenálló kívül a gonosz birodalmiaknak elsőrendnek is fáj a foga. Persze nem egyedül vág neki a kalandnak, hogy eljuttassa a robotot és tartalmát az avatott kezeknek, ha nem rég is új cimborák is mellé csapodnak. Persze egy csomó misztikumról is fény derül, lézerkardok és jedi-energiák szegélyezik főhősnőnk útját.

Kit érdekel, hogy a történet egy az egyben az első rész koppintása vagy, hogy a tele van tisztelgéssel. A rendezők ugyanazt a koszos, fém ízű látványvilágot tárta elénk, amit 77’ óta vártunk. A sztori vonalvezetése néhol meg inog, de egy-két jó helyen eleresztett poén visszahúz a filmbe. A régiek nagyon jól hozzák a kultikus figurákat, az újak pedig pont olyan tiszták és sallang mentesek, hogy szerethessük őket.

Rangsor: 3

Star Wars: Episode VI - Return of the Jedi (1983)

A jedi visszatér

„I am Jedi” – Luke Skywalker

Nincs már min spórolni, gondolták az alkotók, amikor belevágtak a projekten. De ha hinni lehet a pletykáknak, Lucas csak akkor kapta meg a filmre a zsét, amikor biztosította a vezetőket, hogy lesz benne egy pár aranyos, új karakter, amit rögtön piacra lehet dobni.

Miután Han-t lefagyizták, jégkoporsója a hírhedt Jabához kerül. Ide sietnek szép sorjában a társai, hogy kiszabadítsák a csempész barátjukat. Az immár jedivé érett Luke is a segítségükre siet és elbánik egy-két hatalmas és nem annyira gonosz szörnyeteggel. De ennél nagyobb feladat is várat a frissen szabadult csapatra: a rohamos léptekben épülő halálcsillag elpusztítása. Miközben a főhőseink az Endor nevű bolygó különös lakóival szövetkezve harcolnak a gonosz birodalmiak ellen, addig Luke az tervet eszeli ki, hogy megpróbálja áttéríteni apját a jó oldalra.

A jedi visszatérrel a kör bezárult Luke Skywalker kalandjai itt véget ért. A nagy drámáké volt ebben filmben a főszerep, még a cinikus kalandor, Han Solo is beállt egykét percre a tragikák közé. Még nem tudni, hogy karácsonykor honnan fog folytatódni a történetük, de egy-két cameonál többre már tutira nem futja az egykori ácsnak. Talán az utolsó (első) három rész közül ennek a filmnek fut a cselekménye legtöbb szálon, és digitális felújításnak köszönhetően itt a leglátványosabb a csata is.

Van egy jó hírem már csak pár hónapig kell kibírnunk „cséhá” őrület nélkül, hiszen Abraham homályban burkolt folytatása nem sokára a mozikba kerül és végre lehull a lepel a féltve őrzött titkokról. (Bocs, már vetítik!)

Rangsor: No.2

Star Wars: Episode V - The Empire Strikes Back (1980)

A Birodalom visszavág

Eme mozi érkezése után megváltozott a véleménye mindenkinek a Sci-fi-tündérmeséről. Végre hangsúlyos lett a rossz oldal és csúnyán rádöbbentünk, hogy nem csak a happyend létezik. Nem kétséges, hogy a szakértők és rajongók is eme művet tartják a legtöbbre a frencsájzból.

Egy réges-régi messzi galaxisban, nem ér véget hőseink kálváriája. A feloszlani látszó társaság egy kietlen hó bolygón állomásozik, de a birodalom űrszondái elől nincs menekvés. Leila, Han és Luke sikeresen elmenekül mielőtt Vader és csapat elfoglalja a lázadok bázisát, de a barátok sorsa külön utakon folytatódik. Az ifjú Skywalker a Dagoba rendszerben keresi meg Yodát, a nagy Jedimester, a többiek pedig kénytelenek Han egyok régi cimborájához beugrani a Bespinre némi segítségért.

Az bizonyos mondat után minden egyes nézőben valami megváltozik. A szuper látványvilághoz, még hozzá vesszük azt a sötét atmoszférát, amely a dzsungelbolygón csúcsosodik ki, nem vitás az a kijelentés, hogy az egyetemes filmgyártás egyik legnagyobb mozijával van dolguk.
Megkel még említeni a film zenéjét jegyző John Williamst, aki lenyomta a Beethovent a telefoncsengőhangokért folytatott versenyben. :)
Mindent egybe véve: Galaktikus!

Rangsor: abszolút 1.

Star Wars Episode IV: A New Hope (1977)

Új remény

1977-es vetítése után egy újfajta őrület vette kezdetét, ennyien még soha nem rajongtak egyetlen filémért sem és ekkora marketing orientált kütyü mizéria sem volt még galaxisban. Sőt a későbbi részek megjelenése után még átkellet keresztelni a művet, hogy a Star Wars felirat globális legyen és ne csak egyetlen filmet jelentsen.

Akkor fussunk neki a történetnek, ami néhol (teljesen?) ismerős lehet.:

A film elején egy hatalmas birodalmi űrhajó cikázik az űrben, valakit követ. A fedélzetén egy bátor lázadó (Leila) elrejt valami titkosat egy csipogó kis doridban (R2D2) és szélnek ereszti, aki egy sivatagbolygón landol. A poros, koszos bolygón épp egy árván maradt, álmodozó tini (Luke Skywalker) ölébe pottyan az utolsó reményét magába hordozó centrifuga. Persze főhősünk meglátja benne a saját sorsának reményt, hogy az unalmas napi meló helyett egyszer ő is igazi pilóta lehet majd. Tehát jöjjön a nagy kaland, a várva-várt hatalmas lehetőségekkel teli űr. A titkos küldetésről csipogó droiddal és az idős mentorral (Obi Van Kenobi) egy rozzant teherűrhajón elmenekül a bolygóról a gonosz birodalmiak elől.

Miután a kalandvágyó tinink véletlenül belekeveredik az ellenállók harcának legvakmerőbb katonai akciójába, neki és a barátainak (Ben, Szőrös majom, Han) előbb ki kell szabadítani egy vagány leányzót a birodalom karmai közül, majd el kell pusztítania egy új, bolygópusztító szuperfegyvert. Közben hall mindenféle humbugot valamiféle misztikus erőről egy olyan öregembertő, akit a szeme láttára öl meg a piros fénykardos, maszkos gonosz. De végül az X-szárnyú vadászok elpusztítják az ördögi fémbolygót, aztán lehet örülni, fellélegezhet mindenki, akik végig a hitt a lázadók sikerében.

A kőkori űreposz mérföldkő volt a Sci-fi filmkészítés az idáig íródó történelmébe. Minden kis srác Jedi akart lenni, minden tini csajszi Leila hercegnő, a maradékok pedig űrhajót csináltak mindenféle kacatból Én is az utóbbi generációhoz tartoztam. Egyszeriben lett egy hátborzogató főgonosz és könnyen lehetett azonosulni a lázadók bármely karakterével. Varázsa sosem kopott, sőt újra meg elő került a sufniból egy-egy feljavítás vagy könyvadaptáció. Cselekményét nem egy nagy rendező felhasználta vagy csak megpróbálta másolni, ez idáig senkinek sem sikerült, még megálmodójának se.

Rangsor: 5.

Spectre (2015)

James Bond (Daniel Craig) és nagy nemezise, Blofeld (Christoph Waltz) legújabb kalandjai Sam Mendes rendezésében. Nagyon nem vagyok szaki a Bond univerzumban, attól függetlenül, hogy minden egyes részt láttam.
Temettem a szériát, amikor jött a Casino Royale és a baltaarcú Craig, már majdnem koszorút is vettem, gondoltam, ennek annyi. A kellemes csalódás viszont nem kifejezés arra, amit a Casino után éreztem. Iszonyatosan bejött a Bourne-féle, a jelen korra reflektáló, céltudatos Bond.
A tökös karaktert ugyan vitték tovább a Quantum csendjében is, de ezt ugorjuk is át, az a film egy vicc, egynémely Monk epizód is jobban fel volt építve, mint az a katyvasz.

A Skyfall csapta fel Craig fejére a koronát. Vitathatatlanul az egyik, ha nem a legjobb Bond lett, mint film, mármint a Skyfall pedig a legjobb (a Casino Royale mellett). Az a szellemi rokkant, aki erre fanyalog, az húzzon Éhezők viadalát nézni.
Aztán meg itt van "ez". A túróba lehet így elcseszni a végét? Igaz, magasról lehet nagyot esni. Búcsúszaga van a dolognak, Craig és Mendes is hangoztatta, hogy elég volt + a filmben is van nem egy utalás. Ha én utoljára csinálok valamit, legyen már ugyan emlékezetes.
Craig becsülettel, de fapofával végigugrálta/lőtte/csajozta/menekülte a filmet. Állítólag, vicces, csibészes Bondot akartak csinálni. Hát nem sikerült.
Waltz élete legrosszabb alakítását nyújtja, nem félelmetes, teljesen hidegen hagyja a nézőt a szupergonosz terv is, szóval a Bond lányoknak kellene menteni a menthetőt, de Monica Bellucci jó, ha öt percig szerepel, Léa Seydoux pedig minden, csak nem a végzet asszonya.
Dühítő, hogy az "utolsó" részben belemagyaráznak egy olyan, mindenen (az első három részen) átívelő nagy összeesküvést, aminek a Bond általi leleplezése és felszámolása lenne elvileg a katarzis. Csak az a baj, hogy ez a nagy összeesküvés eddig nem létezett, mivel jobbat nem tudtak az írók, gyorsan kitalálták, hogy végül is itt minden mindennel összefügg, az előző főgonoszok is csak kisgonoszok voltak, akiket Blofeld irányított és ebben a részben, na most teljes a kép. Nem, az előző részekben nem volt benne Blofeld, még csak szürke eminenciásként sem, az egészet erre kihegyezni hülyeség volt, amatőr munka, hogy a Spectre még grandiózusabban hasson és Bond győzelmével (ugye senkit nem leptem meg) legyen lezárva a történetszál.
És ami a legrosszabb, unatkoztam a film alatt.
Akciófilmnek elmegy, de ennél jóval több kellett volna. A Skyfall után mindenképp, ha a Quantum után jön ki, aminél csak egy fokkal jobb, akkor talán nem csalódtam volna ekkorát.
Hogy valami pozitív dolgot is mondjak, Ralph Fiennes, Naomie Harris és Ben Whishaw miatt érdemes lenne megnézni...ha többet szerepelnének. Remélem, Craig nem ezzel a résszel akasztja fel a fogasra végleg a csokornyakkendőt.

Star Wars: Episode III - Revenge of the Sith (2005)

A Sith-ek bosszúja

Három évnyi hánykolódás és álmatlan éjszaka után után egy messzi-messzi galaxisban pont került a történet végére. A pontszámok és kritikát igazolták, hogy rejt még a meggyalázott régimódi űr-odüsszeia marketing és egyéb bevételeket is majd a következő évtizedekben.

Anakin Skywalker (Hayden Christensen) rohan a sötét oldal felé, Doku és Buckalakók teteme fekszik az út mellet. Hiába Obi Van (Ewan McGregor) intelmei: "a sötét oldal könnyebb és simább", mi tudjuk az ifjú padavan nem kerülheti el sorsát. Az apokalipszis küszöbön!

A harmadik részre Lucas barátunknak nem marad más lehetősége, mint mindent egy lapra feltenni. Na ez többé kevésbé sikerült, ebben az epizódban elő kellet, hogy kerüljön főszereplőnk gonosz énje és mi megkaptuk végre Vadert. Sok érdekes és régi lény kap teret ebben az epizódban, de mindenki súlytalan. Az utolsó negyedóra, ami már morzsájában emlékeztet a 77-es folytatására. Az ősz hajú rendezőknek mindent fel lehet róni, de azt nem, hogy milyen elrontotta volna a kikacsingatós sztori végét.

Teljesen nem lett logikai buktatóktól mentes a "spin off" sorozat, nézzünk is egy párat.

-        Obi Van a Birodalom visszavágban többször Yodát emlegeti tanítómestereként (elitta az agyát! J)
-        Az új reményben Leia megkérdezi Luktól, hogy már törpéket is bevesznek rohamosztagosnak (lehet önkéntesnek is jelentkezni, nem csak a klónoké a világ!).
-        Leia emlékszik az anyjára, holott az már meghalt születése után pár perccel (jó memória!).

Rangsor: 4.

Star Wars: Episode II - Attack of the Clones (2002)

A klónok támadása

Hajalj, jöjjön a pattanás Lucas hátán, ami egy éltre meggyötri majd, hiszen eme mozi óta a giccsből és gejj-ből már nincs visszaút. Mindenki nyugodjon le a … még van egy epizód az ősz mester ámokfutásából.

Obi Van (Ewan McGregor) és tanítványa Anakain (Hayden Christensen) a hírhedt Doku gróf (Christopher Lee) után kutat, miközben belebotlanak egy őket kereső árnyba. Eközben Amidala (Natalie Portman) saját csatáit kénytelen megvívni a galaxisok szenátusában. Minő véletlen, hogy az ifjú tanítványt és az egykori hercegnőt összehozza sors kifürkészhetetlen fintora. Silány előjáték után egy szappanoperát megszégyenítő romantika bolygón elkezdi Ani pufogtatni a közhelyeket a pillákat rebegtető topless képviselőnek. („Itt viszont minden puha és sima”- azóta szállóigévé nőtte ki magát) Kedvenc Obi Van-nunk pedig egy távoli bolygón olyan titokra bukkan, aminek köze van Jango Fetthez (Boba apucija) és klónozáshoz.

Karthágó együttes legnagyobb slágere első versszaka sokkal jobban össze tudja foglalni az aktuális rész tartalmát:

"Volt egy fiú és volt egy lány
A fiú elindult az álmok útján
Volt egy fiú és volt egy lány
A lány még most is várja talán
Elindult a fiú az álmok útján
Elhitte az álmok furcsa hangját
Csalóka színét"

A fantom románca cím jobban illet volna ehhez az enyelgős délutáni matinéhoz. A film csirájában már néhol kezdett felnőni a feladathoz, de így is nagy része még mindig csak egy csöpögős katyvasz. Sajnos a 70-es Lee is sótlan és Yoada mester pedig a pattogó zöld labda szerepe iszonyúan visszadobta karaktere eredetiségét. Még mindig McGregor játéka az egyetlen stabil pont az új szériában, bár a többi Jedi sem lóg ki nagyon a sorból nagyon. De kár, hiszen ebből az alapanyagból valami sokkal jobb is kisülhetett volna.

Rangsor: 7.

Star Wars: Episode I - The Phantom Menace (1999)

Baljó szárnyak (!)

Kezdjük bele az egyetemes történelem legnagyobb film mítoszába, hogy megállapítsuk melyik a legjobb és legszörnyűbb rész. Kronologikus sorrendben kezdtem és az i-re pontot az Ébredő erő mozikba kerülése tette fel a pontot.

A film elején egy hatalmas birodalmi (kereskedelmi) űrhajóban járunk, ahol két bátor jedi (Obi-Wan Kenobi, Qui-Gon Jinn ) rájön, hogy valami titkos összeesküvésre bukkantak az aktuális bolygón. De sikerül a hercegnőt (Amidala) és kíséretét kimenekíteni egy sivatagbolygóra (Tatooine), mielőtt a fogságába kerülnének. Ezen a bolygón belefutnak egy félárván maradt, álmodozó kisfiúba (Anakin), aki itt tengeti mindennapjait, abban reménykedve, hogy az unalmas napi meló helyett egyszer ő is igazi pilóta lehet. A nagy kaland nem is várat magára sokáig, miután megnyeri a helyi űrfogatversenyt egy teherűrhajóval kell elmenekülnie a sivatagbolygóról egy Sith elől (Darth Maul).

Ezután a kalandvágyó kisfiú barátságot köt az ősz öregemberrel (Qin-Gon) és belekeveredik élete legnagyobb kalandjába. Neki és a barátainak egy vakmerőbb katonai akcióba kell megküzdenie a birodalmi (kereskedelmiek) űrhajó és csillagromboló századdal Sajnos ebben a csatában egy (két) piros fénykardos, maszkos gonosz megöli mindenki által bálványozott, mentorukat, de ez sem gátolja meg őket, hogy elpusztítsák az ördögi bádogblokádot. Nagy az öröm, fellélegezhet a hercegnő, barátai és droidjai (CRPO, R2), az utóbbiak kitartóan segítkeztek, mentették meg számos bajtól a főhőseinket és a szívük mélyén végig hittek a sikerben.

A legjobb része a fimnek!

Egy kiherélt Disney-féle móka, egy igazán fölösleges karakterrel (Jar-Jar), egy túlbonyolított biológia tézissel (midiklorianok) és az eddigi legütősebb fő gonosszal (Darth Maul). Mese nagyoknak, de nem rajongóknak. Kevesebb több lett volna kedves Lucas mester! Ekkor még azt hittük a hibákat a hibák javításra kerülnek.

Rangsor: 6.

Sicario (2015)

Kate Macer (Emily Blunt) az FBI túszmentő egységének vezetője egy rajtaütés során darázsfészekbe nyúl, túszok helyett rengeteg hullát és pár halott ügynököt kap. 

Az akció után adódik az alkalom a bosszúra, "bizonyos kormányszervek" együttműködése révén beveszik egy frissen felállított akciócsapatba, hogy megtalálják a felelősöket. 

A cél az egyik mexikói drogkartell fejének kivonása a forgalomból.

A csapat vezetője Graver (Josh Brolin) és a titokzatos tanácsadó, Alejandro (Benicio Del Toro) viszont nem túl közlékeny, Kate már az első fél óra után azt sem tudja, hol van, hová mennek, ki az ellenség igazából, akire végre fegyvert foghat.

Realista drogellenes-dokumentumfilm nevezném, aminek van egy-két akciójelenete. Az első mindjárt az elején, amikor átruccannak Mexikóba "kimenteni" egy kartell fejest abból a városrészből ahol minden egyes ember a kartellnek dolgozik. Kiváló akciójelent, több volt a feszültség, mint három Terminátor filmben együttvéve.

Blunt, Brolin és Del Toro simán lekötött a több, mint két órára, noha a filmnek vannak vontatott részei. Maradjunk annyiban, nemcsak Maver unja, hogy nem tud semmit és állandóan sodródik az árral, a néző is hamar beleunhat ebbe a tudatlanságba. 

Persze pont ez volt a rendező célja, világos, de én egy kicsit soknak éreztem.

Szóval élmény a tanga papucsos, szarunk a szabályokra, csak eredmény legyen Brolin, a szótlan szociopata Del Toro és a szabálykönyvvel együtt alvó idealista Blunt csatáit nézni. Mert ennek az eredményét látjuk Macer képén. Itt a törvénynek semmi keresnivalója, ha nekem nagyobb a csúzlim, akkor egy ideig én leszek felül. Ennyi. Csak nézünk ki a fejünkből mi nézők is Macer szemén keresztül és próbálunk értelmet találni abban a káoszban. Nem érti, hogy az ellenségem ellensége miért a szövetségesem, ha közben ugyanolyan rossz, ha nem rosszabb, mint maga az ellenség. 

Jó film, de nekem nem az a többször megnézős fajta, nem szereti az emberfia, ha az arcukba tolják, hogy nincs abszolút igazság, csak valakinek az igaza.

Stalag 17

A 17-es fogolytábor

A film nyitányaként felhangzik a mondat, hogy soha nem csináltak még háborús filmet a hadifoglyokról. Szegény narrátorunk ekkor még nem sejthette, hogy a 21. századra több tucat remekmű készül ezen apropóból. (Schindler listája, Menekülés a győzelembe, Hart háborúja …)

Javában dúl a második világháború, mi közben egy sereg amcsii katona nyögi a szokásos hadifoglyok életet a híres német 17-es fogolytáborban. Persze a napi rutinon túl csak egyetlen egy cél lebeg előttük, megszökni a barakkból. Többnyire azzal töltik az idejüket, hogy azon mesterkednek, hogyan segíthetnének egymásnak megszökni. De a Fritzek is rafkósak annyira, hogy minden ilyen nemű kísérletet megakadályozzanak. J. J. Sefton őrmester (Holden), az éles nyelvű jenki katona mind addig ki marad a buliból, még rá nem terelődik a spiclisség gyanúja.

A több mint 60 éves alkotás az amerikai reményt lovagolja meg, amely már sokszor kihúzta őket a csávából. Nincs fölösleges szál csak a tiszta hazafiasság és bajtársiasság. William Holdenről pedig mindenki tudja, hogy korának Harrison Fordja volt. Bármilyen svindlis vagy csibészt életre tudott kelteni és nem rémült meg a honvédségtől sem.