Kingsman: The Golden Circle (2017)

Töki immáron teljen jogú Kingsman ügynökként védi a hazát és a királynőt, valamint készül a nagy találkozásra az apóssal/anyóssal (a svéd királyi család). Minden kalppol, amíg a Kimgsman szabóságra rá nem robbantják az épületet. Csak Töki és Merlin (Mark Strong) éli túl a támadást. 

Minden odalett, így a végítélet protokoll lép életbe, miszerint fel kell venni a kapcsolatot az amerikai testvér szervezettel, a Statesman-nel. A megmaradt Kingsman ügynökök az amerikai szervezettel együtt veszik fel a harcot a világuralomra törő drogbáróval, Poppy-val (Julianne Moore) és embereivel, robotkutyáival, stb.

Pörgősebb, színesebb, ugyanakkor jóval egyszerűbb folytatást kaptunk. A titkosügynök klisék már unalmasak, dobjuk fel egy sokkal színesebb főgonosszal, aki a dzsungelmélyi hamburgerezőjében emberekből csinálja a húspogácsát. 

Még mindig vannak benne jó poénok, új arcok is, elég fajsúlyos nevek (Jeff Bridges, Halle Berry, Channing Tatum), ennek ellenére az amcsi tesók nem sok vizet zavarnak a sztoriban. Egyoldalú, whiskey piáló, fegyverbuzi, lasszót hajigáló vidéki bunkók, akik szerintem egy baromi nagy kihagyott ziccer. 

Mivel az angol rokont már ismerjük, Vaughn itt ismét kiélhette volna a beteg képzelgéseit, mint az első részeben, kaptunk volna valami újat erre a 2 óra 21 perce...apám, leírni is rossz, rohadt hosszú a film és ez bizony feltűnik a nézőnek is.

A vicces/lövöldözős kategóriában még mindig király, színes/szagos popcorn mozi, megéri megnézni, noha nem olyan emlékezetes, mint az első rész. Sebaj, majd talán a következő. 

Ja és Strong még mindig nagyon nagy ász, Elton John meg szorosan mögötte a második.

Chappie (2015)

Neill Blomkamp művei tocsog a társadalmi és politikai ideológiákban, ez alól a legújabb alkotása sem lóg ki. Lehet, hogy egy aranyos robotos mesének szánta a Mester aktuális alkotását, de közeg újra Dél-Afrika nyomornegyede, a cél a túlélés és valahogy embernek (vagy valami) maradni.

A rendőrség csúcs programozója Deon (Dev Patel) úgy dönt, hogy egyik kedvenc robotzsaruját felruházza némi mesterséges intelligenciával, hogy végre egy érző és gondolkodó droid legyen az utcaharcosa. A gyerek intelligenciával rendelkező Chappie-t először elrabolja, majd kihasználja egy helyi kisstílű bűnbanda. Kedvenc robotkölykünk életében bekövetkezik a jó és rossz közötti sínylődésé időszaka.

Rendezőnket úgy látszik nagyon érdekli hogyan lehetne az emberi tudatot átköltöztetni földönkívülibe, robotba vagy bármibe. Chappie egyáltalán nem rossz film, bájos és stílusos csak valahogy a főbb karakterek motivációi hiányoznak. Hugh Jackman például csak egy szimplán degeneráltalak, semmi körítés nélkül.

Ex Machina (2015)

Ha 2015 legkülönlegesebb filmjét keressük, akkor mindenkinek a nálunk csak dvd kijövő furcsa sci-fi alkotás ugrik be hirtelen. Igazából az Ex Machinára még az sem lehet ráhúzni, hogy igazi sci-fi lenne. De akkor mi is?!

Caleb (Domhnall Gleeson) a fiatal programozó a világ legnagyobb internetes cégénél dolgozik. A vállat atyaúristene meghirdet egy verseny, amelynek a nyereménye egy világvégi privát hegyi nyaralóban eltöltött hétvége a főnökkel. A félénk főhősünk itt találkozik egy gyönyörű lánnyal, akiről el kell döntenie, hogy vajon robot-e vagy hovatovább már inkább ember.

Gleeson már megint képes kihozni a maximumot előnytelen fizimiskájából, ugyanis jelent esetben ő kapta a legtöbb játékidőt. Szépen megkomponált képek és a szándékos, lassú monotonitás most meghozza a gyümölcsét, jó választás lett a film hátterének megálmodott luxuslakosztály, amely erősíti a sci-fi vonalat. Nem mondom, hogy zseniális, de igazán ütősre sikerült iparos munka.

Terminator Genisys (2015)

Itt sem dereng a klasszikus részeken kívül (ami az első és a második) semmi. De az azok viszont nagyon, a második rész szövegét fejből tudom, rongyosra néztük a videókazit'!

Miközben azon gondolkodom, mi a fenét írjak a filmről, amiben az ostoba párbeszédek, a logikátlanságok és a béna színészek (Jason Clarke, Emilia Clarke és Jay Courtney) úgy váltogatják egymást a képernyőn, mint DiCaprio a modell csajokat, rájöttem, Schwarzenegger van, volt és lesz is. Nagyapa terminátorként is elnézegetem és ha már az egysoros beszólások sem a régiek már, a jelenlétével és a nosztalgiafaktorral együtt feldobja a mozit. 

Mondjuk itt mindenki annyira rossz volt, hogy ebből kiemelkedni azért nem volt olyan nehéz.

A történet csapnivaló, az alternatív idősíkkal valami nagyot akartak alkotni, de zavaros katyvasz lett az egész, ahol minden bokorban van egy ilyen-olyan terminátor és ha olyanjuk van, ripsz-ropsz összekalapálnak egy időgépet, hogy átugráljanak a kívánt időpontba, ahol megint elcsesznek mindent.

Van benne zúzás, Svarci pedig még mindig nagyon kúúl', szóval ha kicsit is követted a történetet (most úgyis végleg elveszted a fonalat), akkor nyugodtan szánhatsz rá két órát. Előtte megnézném a youtube-on Svarci filmpromócióit, amikor beáll "maga helyett" viaszszobornak, vagy odamegy az utcán egy nőhöz Terminátornak öltözve és elsüti a "jöjjön velem, ha élni akar" szöveget. A fene, jobb a reklám, mint maga a film.

Transformers: Age of Extinction (2014)

A harmadik részt nem láttam, de Chicago városát abban jól lerombolták a robotok. A negyedik rész már azzal kezdődik, hogy az emberek üldözik a robotokat, az Álcákat és az Autobotokat egyaránt. És mindezt egy titokzatos harmadik fél tanácsára.

Cade Yeager (Mark Wahlberg) házi feltaláló rendbehozza a sérült Optimus fővezért, így ő és "kis"lánya, majd később a lányka barátja is üldözötté válik.

Van ebben a filmben ratatatatatatatatata és csim-bum, durr, durr és csók is, robbanások, Dinóbotok és az Álcáknál is gonoszabb robotok, rossz emberek és korrupt ügynökök.

Közhelyes apa-cseperedő lány konfliktus, a végére már majdnem érthetetlen sztori (oké, nem bonyolult, de nem érdekelt egyátalán), texasi pajta baromi nagy amerikai zászlóval, mi emberek vagyunk, nem mindig jók, de így szeressetek minket konyhafilozófiával.

Egy több, mint két és fél órás akciófilm, amiben semmi extra sincs, csak Stanley Tucci a "gonosz" tudós szerepében. És Nicola Peltz minál rövidebb nadrágokban. Legfeljebb.

Ez a mozi is azért született meg, mert Michael Bay képes volt megcsinálni CGI segítségével és össze tudott kalapozni 165 misit.

Csak azért fanyalodtam rá, mert másnaposan jó ilyen sz*rokat nézni. Kikapcsolnak...legalábbis ezt kellett volna elérnie, de a felétől elkezdtem beletekerni. Ne erőltessétek.

Autómata (2014)

Jacq Vaucan (Antonio Banderas) biztosítási ügynök, de a robotok a szakterülete. 

Mert 2044-et írunk, a fél emberiség kihalt, a másik fele meg robotokkal dolgoztat, amiket egy jó nagy cég gyárt. Egyszerű, mint a pofon. Nyomozgatása során nagyon furcsa dolgokra jön rá a robotokkal kapcsolatban. 

A két törvényt - amit a masináknak miden helyzetben be kell tartani, vagyis a robot nem okozhat kárt emberi lénynek, vagy tűrnie, hogy emberi lénynek baja essék - pár robi nagyon lazán kezeli, hogy még finoman mondjam. 

Vagy az előbb említett törvény az első és van még egy? 

Áá, zavaros, a lényeg, hogy embernek nem árthat és pont...és magának sem. Vaucan jelenti a főnökeinek az általa látott anomáliát, de először nem törődnek vele, amikor pedig rájönnek, hogy igaza van, lőnek mindenre, ami mozog. Vaucan-ra is, természetesen.

Mondom a jót. Banderas remekel a filmben. Bírom a búráját és jó volt látni egy normális moziban, ennyi év után. A film egyébként spanyol, 15 misiből hozták össze és ezért le a kalappal az alkotók előtt. 

A hangulatról és a képi világról egyből a Blade Runner jutott eszembe, de nem negatív értelemben, hogy aszongya: "jaaaa, ez is olyan, mint a...". Rohadt jól megcsinálták a város, a mérgező esőt, a neonreklámokat, a sivatagot. Tuti.

Ami béna, az viszont a sztori...annak ellenére, hogy hálás alapanyag, nem elég csak a külcsín és a jó színész, kell egy jó történet is. 

Hogy ez ne lenne ötletes? Az lenne, ha nem láttam volna szinte ugyanezt az I, Robot -ban, vagy még húsz másik robotos filmben. Valami ráadás kellett volna még (nem, nem elég bele Banderas gumiarcú felesége, Melanie Griffith), mert ezt már ismerjük máshonnan. És ezért többször ásítottam közben. Olyan kár, benne volt a nagyság ígérte. De csak ígérget a céda. 

Összességében ajánlom, valamint drukkolok, hogy megfelelő bevételt érjen el és pozitív fogadtatásban részesüljön. Az irány jó, kellenek ezek a nem túlhájpolt' alkotások.

RoboCop (2014)

Egy húszas évei elején járó ismerősöm, úgy nyilatkozott, hogy kiba..ottul elrontották az új robotzsarut és hogy mennyivel cool-abb volt a 87'-es verzió. Példaértékű lehet a meglátás.

2028-ra Amerikán kívül mindenhol harci-drónok ügyelnek a biztonságra. Ezeket a robotokat gyártó OmniCorp a hazai piacra betörni vágyásból főtervezőjükkel (Gary Oldman) karöltve ember gép hibrid létrehozásán ügyködik. Alex Murphy, miután éveken át félredobta a magánéletét, csak hogy kisöpörje a szennyet és korrupciót a szeretett Detroit utcáiról, egy merénylet áldozata lesz. Innentől az olvasóra bíznám a kirakós játék összerakását.

Első ránézésre szembetűnő hogy az ifjabb korosztály megnyerése végett a számítógépes hentelős játékok mintájára készült a mű (mondjuk ezek a jelenetek száma is igen karcsú). A korosabb nézők szívére viszont a színészóriások csatasorba állításával próbáltak hatni. Bizony Samuel L. Jackson, mint médiamogul pár percével úgy elviszi „sót”a konzervdobozba zárt, kezdő kollégája elől, hogy az csak na.Ezzel nincs is semmi probléma, de ha az alkotók zászlóshajójuknak a mai (jövő?) lokális válság kivesézését választották, akkor ne csodálkozzanak, hogy filmjük egy nyúlós, ragadós társadalomkritikai masszává áll össze.

De kár érte! Sokkal több kraft lenne ebben a történetben.

Robocop (2014)

Alex Murphy (Joel Kinnaman) szolgálatteljesítés közben félig-meddig elhalálozik, testének maradékát pedig az OCP megavállalat felhasználja, hogy kifejlessze a tökéletes rendőrt. A tökéletes robot rendőrt. Ugyanis Amerika nem bízza magát csak robotokra, kell bele az emberi szövet is, hogy megnyugodjanak, vannak a pléhdoboznak érzelmei. 

A Verhoeven-féle 86-os Robocop feldolgozással állunk szemben, ha ez nem lenne nyilvánvaló.

Az eredetit vagy tucatszor láttam, nagy kedvenceim közé tartozott (az Amerikai Nindzsa mellett, természetesen). Véres volt, nagyon félelmetes is, a végső, gyártelepi leszámolás borzongató volt, tehát minden benne volt, ami kell egy fejlődésben lévő szervezetnek.

Az új részről hirtelen nem jutott eszembe semmi. Főként, hogy nézhető-e!? Olvasgattam a kritikákat is, ami általában negatív + megtudtam, hogy a rendező José Padilha (Tropa de Elite). Ami baromi jó, de még a rendező miatt sem tudtam eldönteni, jó-e a film.

Látom, hogy kicsit érzelmesebbé tették a Robit, sír is meg minden és szerintem a Killing-ből ismert Kinnaman nem rossz a szerepben, bárki bármit is mondjon. A főtetű, Keaton és hű társa a gonoszban, Gary Oldman (oké, nem is annyira szemét) szerintem a film legjobbjai, Keaton-t jó volt nézi az OCP vezér szerepben. 

Több akció kellett volna, ebben biztos vagyok. Dokumentum szerűen bemutatni, hogy Robi végzi a dolgát, kissé unalmas. A sok cctv bejátszás, amikor " nyomoz" illetve keres valakit, a huszadik alkalommal már ásításra késztet. 

De a régi borzongás csak bennem volt, amikor felcsendült a jellegzetes robotzsarus zene és nyírja a bűnözőket (elég korhatárosan, sajnos).

A katarzis hiányzik. Az izgalom hiányzik. Nem volt tétje a harcnak, hidegen hagyott és ez a legrosszabb. Középszerű lett, amit a nosztalgia tett nézhetővé, maximum egyszer.

Iron Man 3 (2013)

De szerettem volna szeretni, de nem akaródzik, a fene egye meg. Ez a film azért készült el, mert volt valakinek pár száz millió dollárja, Robert Downey Jr. még mindig szinte biztos befutó a bevételt tekintve, nemsokára jön a Bosszúállók 2, szal' üssük a vasat, amíg meleg.

Nem tekertem bele, amikor megnéztem, Downey-t még mindig élmény nézni és hallgatni (legalábbis nekem), de összességében a film gáz. 

Nincs benne feszültség, semmi meglepő fordulat, a viccek sem olyan viccesek, viszont a robbanások nagyobbat szólnak...hát ennyi. 

Amikor Stark a film közepénél "vereséget szenved" (kicsit rábontják a házat), akkor magába száll, valahol az éjszakában sétálgat a hóban, szenvedő képet vág és egy kalyibában összeeszkábál valami high-tech kütyűt, hogy jól visszatérjen. Vicc. 

Akár a Batman, csak annak jól áll a visszatérés a vesztes csata után. 

Ami miatt tényleg normál sebességgel néztem meg, az Ben Kingsley + a vége főcím betétdala és képi világa nagyon jó.

Ez a rész már nem lesz meg dvd verzióban. 

Nagy kár.

Robot & Frank (2012)

Ennyi jó színész egy sztoriban, ami egy háztartási robot körül forog (a fejemet vakarom).

Frank (Langella) a nyugdíjas éveit a civilizációtól elvonulva akarja kellemesen eltölteni. A nem túl távoli jövőben játszódik történetünk, ultra vékony telefonok és robotok világában. Sajnos az öregúr kedvenc könyvtára sem kerülheti el a digitalizálást. Pedig ez az egyetlen hely, ahol jókat a flörtöl a hasonló korú Jenniferrel (Susan Sarandon). Hiába, a technika elől nincs menekvés, egy nap ott kopog az ajtón az ajándék háztartási robot. Először csak kóstolgatja egymást a két főszereplő, majd ahogy ez lenni szokott, jól összebarátkoznak.

Na, mondom, hogy lesz ebből valamire való film, aztán előkerülnek a múlt sötét titkai és valamivel izgalmasabb lesz. Később a rendezőnk felpörgeti az eseményeket, hogy aztán hiphop le is zárja, de még egy meglepő fordulatot is arcunkba tol.

Nulla egyediség, de legalább mosolyogtató, ahogy Frank ledarálja a régi mestersége fortélyait.