Chappie (2015)

Neill Blomkamp művei tocsog a társadalmi és politikai ideológiákban, ez alól a legújabb alkotása sem lóg ki. Lehet, hogy egy aranyos robotos mesének szánta a Mester aktuális alkotását, de közeg újra Dél-Afrika nyomornegyede, a cél a túlélés és valahogy embernek (vagy valami) maradni.

A rendőrség csúcs programozója Deon (Dev Patel) úgy dönt, hogy egyik kedvenc robotzsaruját felruházza némi mesterséges intelligenciával, hogy végre egy érző és gondolkodó droid legyen az utcaharcosa. A gyerek intelligenciával rendelkező Chappie-t először elrabolja, majd kihasználja egy helyi kisstílű bűnbanda. Kedvenc robotkölykünk életében bekövetkezik a jó és rossz közötti sínylődésé időszaka.

Rendezőnket úgy látszik nagyon érdekli hogyan lehetne az emberi tudatot átköltöztetni földönkívülibe, robotba vagy bármibe. Chappie egyáltalán nem rossz film, bájos és stílusos csak valahogy a főbb karakterek motivációi hiányoznak. Hugh Jackman például csak egy szimplán degeneráltalak, semmi körítés nélkül.

X-Men: Days of Future Past (2014)

A távoli jövőben, az emberek által tervezett robotok szinte minden mutánst kiírtottak. Egy maroknyi túlélő, X Professzor, Rozsi, Kitty Pride, Magneto és még pár X-Men megpróbálja megváltoztatni a múltat, hogy a robotokat támogató kormánydöntés ne jöhessen létre. 

Minden probléma elindítója, a robotok feltalálójának megölésével kezdődött. Ha Bolivar Task él, a jövő nem lehet már olyan rossz.

Rozsomákot, mivel mást nagyon megviselne az időutazás (mondjuk őt is, de legalább regenerálódik), visszaküldik a 70-es évekbe, hogy elkapja Task gyilkosát, Magneto és X Professzor csaját Mystique-t...

Bryan Singer visszatért az X-Men rendezői székébe és csinált egy tisztességes popcorn mozit. Nagyon látványos, még 2D-ben is. A párhuzamos, jövőbeli és múltbeli történések folyamatosan fenntartják a feszültséget, nem nagyon unatkoztam a film alatt. 

Mialatt a múltban Mystique kergetőzik Magnetoval és Rozsiékkal, a jövőben a végső összecsapást vívják. Addig kell Kitty Pride-ot és Rozsi testét életben tartani, amíg csak lehet. 

Izginek izgi, de egy kicsit lehetett volna több, látványosabb ez az eposzi csata. Hiányzik belőle az X faktor:)! Nagyon megnéztem volna, hogy Magneto legalább öt percen át nyírja az ellenséget, nem pedig csak néha ráncolja a szemöldökét és akkor pár fémhulladékból ajtó lesz, hogy védje a bentieket. 

Vagy Vihar ügyködését, kicsit pörgősebben. 

Ami jó és mindenképpen élmény - már amennyire egy ilyen általában negatív dolog lehetséges - a főszereplők halála a jövőben. 

Mivel itt az időutazás és a jövő megváltoztatása a lényeg, így Singer "büntetlenül" játszhat a főhősökkel. Meg is teszi, elég kegyetlenül.

A múltban egyértelműen Magneto viszi a prímet, Fassbender tökéletes a szerepre. Félelmetes az a hideg, logikus gondolkodás, amivel Magneto egyről a kettőre jut. Egy pillanat alatt átlátja a helyzetet, hogy mi a legcélszerűbb és már cselekszik is. 

Ha ehhez egy régi bajtársát kell megölni, seperc' alatt megteszi, hogy a robotok a jövőben ne gyilkolják halomra a szeretett mutánsait. A legjobban kidolgozott karakter.

Rozsi egy soros poénjai tényleg viccesek, legjobb jelenet pedig Quicksilver nevéhez fűződik. De a szuperbörtön liftje miért egy konyhába nyílik, ember??

Jó film, de az első rész még mindig jobban tetszik.

Prisoners (2013)

Egy esős napon, X kisvárosban valahol Amerikában a kis Anna Dover és barátnője, Zoe nyomtalanul eltűnik. A család, majd a rendőrség keresi őket, nem sok sikerrel. Szinte azonnal adódik, egy tökéletes gyanúsított (Paul Dano), aki kicsit hibbant, arra is járt éppen és egy jó nagy lakókocsija is van. Szinte ordít, hogy kislányokat rabol el, nem?

A még nagyobb gond ott kezdődik el, amikor bizonyíték hiányában elengedik. Apu (Hugh Jackman) úgy gondolja, ha a rendőrségnek nem is, de majd neki beszélni fog, lesz pár nyomós érve.

Közben az ügyben illetékes Loki nyomozó (Jake Gyllenhaal) több nyomon is elindul, szóval ha apának igaza van, elvileg ugyanott kötnek ki. Vagy nem.

Hosszú a film, de szinte a képernyő elé ragaszt. Hugh Jackman és Terrence Howard tökéletesen hozzák a mindenre elszánt családfőket, akik bár nem rosszak, rossz dolgot kell tenniük a szerintük "magasztosabb" célért. 
Paul Dano lenyűgözően szánnivaló alakítása pedig megérne egy Oscar-t. 
Baromira valóságos, hihető, hogy hétköznapi emberekkel is ugyanígy zajlana le a történet. Krimi, dráma és thriller keveréke a film, kicsit a Zodiákusra hasonlít (de annál sokkal jobb).

Nem igazán vidám film, de ha rászánod az időt, mert éppen ehhez van kedved, nem fogsz csalódni.

The Wolverine (2013)

Az X-Men egyik legjobb és legkidolgozottabb karaktere Rozsomák...akarom mondani, Farkas (hülye fordítók). Mogorva és sokszor prosztó, de aranyból van a szíve...vagy adamantiumból. Ő az X-Men között a Dr. House. A lényeg, hogy egy olyan karakter, ami önállóan is megállja a helyét, hálás alapanyag, hogy baromi jó filmeket hozzanak vele össze.

Az első rész óriási bukó volt, nem csak nálam, úgy világszerte is. A folytatásban már jobban bíztam, de a reményeim csak félig-meddig találtak meghallgatásra.

A Rozsi gyerek (Hugh Jackman) visszatér Japánba, hogy búcsút vegyen egy haldokló ismerősétől. Ám az ismerős halála után elszabadul a pokol, nindzsák, jakuzák, ellenséges szupermutánsok kereszttüzében találja magát, közben elveszíti öngyógyító képességét is...így azért lényegesen csökkennek Rozsi esélyei. 

Ez lenne nagyvonalakban a film története, ami sajnos idegesítően sok logikai bakival van tele. Ki ez a Vipera (a másik mutáns), mé'csinálja azt, amit csinál? A főgonosz pedig sokkal-sokkal egyszerűbb tervet is kieszelhetett volna, csomó szükségtelen dologgal lett telepakolva a sztori, hogy kitöltsék a játékidőt. 

A csimm-bumm jól működik, Rozsit talán egy kicsit többször verik el a kelleténél (ehhez elég pár vidéki nindzsa is...ez most komoly?), de hát kellenek a kihívások, teher alatt nő a pálma.

A színészekre nem panaszkodhatunk+ hogy Japánban játszódik a történet, fel is dobja a filmet.

Jobb mint az első rész, de így is csak egyszer nézhető kategória.

Real Steel (2011)

...vasököl, oda csap ahova kől’… lehetne ez a film jelmondata.
Egy olyan világba csöppenünk ahol az emberi test, a test elleni küzdelem már a múlt homályába veszett. Helyettük harci robotok csinálják a látványos showkat. Persze itt is vannak vér profik, mint Zeusz (Világbajnok), aki mögött kelet-európai pénz és ázsiai technika áll. Na meg a pancser próbálkozók, mint Charlie (Hugh Jackman) aki annyit ért az üzlethez, mint tyúk ahhoz a bizonyoshoz. De mi azért szeretjük, mert ő legalább szívből csinálja. Pedig nem egy angyal, még a fiát (eddig le se…) is képes megárvulása után némi pénzért átpasszolni a gazdag nagynéninek. Viszont együtt neki vágnak a nagy kalandnak, hogy bevegyék pénztől, intrikától csillogó várat. Eszméletlen látvány orgia, dübörögnek a pofonok és folyik a gépzsír. A történet eléggé harmatos, mint ha Stallone írta volna forgatókönyvet.
A túl a csúcson és a Rocky fattya. Konzolosok, biztos élvezni fogják. De én nem!
tás