Chappie (2015)

Neill Blomkamp művei tocsog a társadalmi és politikai ideológiákban, ez alól a legújabb alkotása sem lóg ki. Lehet, hogy egy aranyos robotos mesének szánta a Mester aktuális alkotását, de közeg újra Dél-Afrika nyomornegyede, a cél a túlélés és valahogy embernek (vagy valami) maradni.

A rendőrség csúcs programozója Deon (Dev Patel) úgy dönt, hogy egyik kedvenc robotzsaruját felruházza némi mesterséges intelligenciával, hogy végre egy érző és gondolkodó droid legyen az utcaharcosa. A gyerek intelligenciával rendelkező Chappie-t először elrabolja, majd kihasználja egy helyi kisstílű bűnbanda. Kedvenc robotkölykünk életében bekövetkezik a jó és rossz közötti sínylődésé időszaka.

Rendezőnket úgy látszik nagyon érdekli hogyan lehetne az emberi tudatot átköltöztetni földönkívülibe, robotba vagy bármibe. Chappie egyáltalán nem rossz film, bájos és stílusos csak valahogy a főbb karakterek motivációi hiányoznak. Hugh Jackman például csak egy szimplán degeneráltalak, semmi körítés nélkül.

Intouchables (2011)

Életrevalók

Már megnézése előtt is tudtam, hogy nehéz lesz erről a filmről írnom.

A két főszereplőnk két teljesen ellentétes karakter. Philippie gazdag középkorú úr a felső tízezerből, aki egy baleset folytán tolószékben kénytelen élni. Driss a nagydumás fekete céltalan srác a gettóból. A sorsuk egy ponton összekapcsolódik, mikor is beáll a nagydumásunk ápolónak gazdagékhoz. Persze innentől jönnek a klisés és a szokásos poénok, de ezek jelent estben ülnek és jó pofák. És hogy mi a fűszer? Hogy ez az ízig-vérig amerikai történet, egy francia filmben kap helyet.

Rég láttam már ilyen szép összhangot dráma és humor közt.

Freeway (1996)

Pokolsztráda

Piroska és a farkas kicsit másképpen. Modernebb világ, társadalomkritika és persze a tanulság.

Helyszín a gettó, itt él „IQgyökkettő” Piroskánk (Reese Witherspoon) a strichelő, drogos anyukával és pedofil nevelőapával. Miután a mutert meg a pótpapát bekasznizták, mese nincs előkerül a kis garaboly és uzsgyi nagymamához. De az út tele van veszélyekkel, éppen a városban garázdálkodik a pengés sorozatgyilkos. Ezért jó, ha kéznél van a sérült gyerekekkel foglalkozó pszichológus (Kiefer Sutherland), mint útitárs. Aki rögtön analizálni kezdi piros ruhás főhősnőnket, aki erre jól helyben hagyja. Ezután döntse el néző most ki farkas és ki az áldozat. A történet elég jónak mondható, ha leszűrjük belőle a mesére utaló momentumokat. Witherspoon igazi kis törpe bombázó és powergirl egy személyben, Sutherland játéka túl ördögi. Viszont, ami pozitív, hogy az egész mozit belengi a kilencvenes évek hangulata.

Pirosszkánál sokkal jobb, de szerintem veri az összes Grim átíratot. Az biztos, 18 éven aluliaknak nem ajánlom.

tás