Hot Pursuit (2015)

És én még reménykedtem. Tuti romkomnak kinéző mozi. Reese Witherspoon azért valamennyire garancia egy jobb filmre, Sofía Vergara pedig még ott van ráadásnak. 
Van a töketlen, de szabálykövető rendőrnő (Witherspoon) és a hamar kinyiffanó mexikói drogkartell elleni koronatanú könnyű természetű felesége. 
Gyorsan összekeverednek, majd haragszanak egymásra, kergeti őket a fél világ, de csak megoldják a problémákat és a végén egész jóban lesznek. 
Közben persze rengeteg vicces jelenet van, igazi csajos mozi. Kár, hogy idegesítően egyszerű, sőt, ostoba és ostobának tekinti a nézőt is, mert elvárja, hogy olyan poénon kacarásszunk, ami már a kilencvenes években is gáz volt. 
A fenti sztorit meg kitaláltam, az "össze" vagy egymás mellé keveredésig láttuk, húsz perc után fénysebességgel kapcsoltam ki és szabadultam meg tőle. Lehet, öngólt rúgtam, mert kiderül, hogy nem ez a sztori és egy baromi jó film, de én nem pocsékolom erre az időmet. Még randimozinak is kínos lenne és az már nagyon gáz kategória.

This Means War (2012)

Kémes hármas

A film alapötletét olvasva, vagy plakátját nézegetve csuklóból rögtön leírja az emberfia. Pedig Reese már egyszer megdolgozott az Oscárért és a partnere korunk igazán egyedi alfahímje, Mr Tom Hardy. Felcsigáztalak?!

Adott két szupertitkos ügynök és a közéjük éket verő aranyos szőke reklámtündér. A két bájgúnár a nő lenyűgözése végett nem rest bevetni a titkosszolgálat legújabb high-tech kütyüijeit és megindul a harc a macáért. Ennek tetejébe főhősnőnk nem igazán határozottságáról híres, mondhatni döntésképtelen, viszont van egy okos barátosnéja' aki ellátja olyan jó tanácsokkal, mint például feküdj le mindkettővel… Hihihi!

Szuper látványos akció-romantikus-komédia, amely nem rest jól belemászni az arcukban, hogy megmutassa, mit meg nem tehet egy hypertitkosügynök.
Az viszont már némi aggodalomra ad okot, hogy a szűkre vágott villódzó verekedős jelentekben már azt sem tudjuk ki kivel van. Sebaj, Witherspoon kisasszony annyira bájos, hogy el hisszük neki milyen nagy gondban van a párválasztás terén.
Egy-két kiváló mellékszereplő is feltűnik a vásznon, például a legjobb barátnőt alakító Chelsea Handler. Na meg persze a csajok legnagyobb örömére itt van Hardy meg az ő nagy boci szemei.

Néhol azért felveszi fonalat és működik a film. Simán ajánlhatod a csajodnak, te meg közben láthatod fehérneműben a Doktor Szöszit.

Mud (2012)

Elkezded és a felénél azt gondolod, az élet egy nagy darab szar és ha még piszkálod is, hát akkor csak büdösebb lesz. A végén pedig elhiszed, hogy van még remény, érdemes próbálkozni, a sok szívás mellett még megtalálhatod azt, akit, vagy amit keresel és van esély a boldogságra.

Brutál jó film, 2013-ban látottak közül talán a legjobb. Matthew McConaughey és Resee  (dr Szöszi) Whitherspoon eszméletlen a délvidéki white-trash szerelmespár szerepében. A csaj olyan lerobban, kurvás famme fatale, hogy az már pazar. Nem is ismertem fel az első percben, csak agyaltam, honnan olyan ismerős. Nem légből kapott karakterek, minden háttér nélkül. Annyira élők és valóságosak, amennyire csak lehet. Ha azt mondják, ezek a szereplők valóságosak, simán elhiszem.

És hát a gyerekszínészek...igen, gyerekszínészek! Vannak ám ilyenek is, nem kell egyből és csak Dakota Fanning-ra gondolni, léteznek mások is.

Például Tye Sheridan (Ellis) és Jacob Lofland (Neckbone). Ellis-nek elhiszem, hogy otthon családi gondok vannak, szurkolok neki, hogy jöjjön össze a kiscsajjal, és  csak nézek, amikor lever egy maflást egy nála jóval nagyobb srácnak. Keménytökű déli suhancok, nem beszélnek sokat, mégis kitöltik a vásznat. Ellis és az apja, valamint Neckbone és a tesója közötti párbeszédek nagyon jók, tömörek, lényegretörőek, ugyanakkor tele vannak törődéssel, aggódással a másik iránt.

Tartottam a végétől, könnyű lett volna túlzásokba esni és ezzel elrontani, de a forgatókönyvíró és a rendező jól megoldotta a dolgot, a gombóc a gyomromban szépen lassan felengedett. A páratlan hangulatnak köszönhetően végigizgultam a filmet, pedig nem éppen látványos akció kategória.

Eredeti nyelven nézd, a "texasi hangzó-vesztő" nyelvjárás élmény, de feliratot javaslok, a felét nem fogod érteni, tisztelet a kivételnek.

Freeway (1996)

Pokolsztráda

Piroska és a farkas kicsit másképpen. Modernebb világ, társadalomkritika és persze a tanulság.

Helyszín a gettó, itt él „IQgyökkettő” Piroskánk (Reese Witherspoon) a strichelő, drogos anyukával és pedofil nevelőapával. Miután a mutert meg a pótpapát bekasznizták, mese nincs előkerül a kis garaboly és uzsgyi nagymamához. De az út tele van veszélyekkel, éppen a városban garázdálkodik a pengés sorozatgyilkos. Ezért jó, ha kéznél van a sérült gyerekekkel foglalkozó pszichológus (Kiefer Sutherland), mint útitárs. Aki rögtön analizálni kezdi piros ruhás főhősnőnket, aki erre jól helyben hagyja. Ezután döntse el néző most ki farkas és ki az áldozat. A történet elég jónak mondható, ha leszűrjük belőle a mesére utaló momentumokat. Witherspoon igazi kis törpe bombázó és powergirl egy személyben, Sutherland játéka túl ördögi. Viszont, ami pozitív, hogy az egész mozit belengi a kilencvenes évek hangulata.

Pirosszkánál sokkal jobb, de szerintem veri az összes Grim átíratot. Az biztos, 18 éven aluliaknak nem ajánlom.

tás

Water For Elephants (2011)

Rájöttem, jobban szeretem a cirkuszos filmeket, mint magát a cirkuszt. A vásznon gyönyörűek az állatok és néha olyan lényeket (óriás, vérfarkas) is láthatok, amit a Budapesti Nagycirkusz is megirigyelne.
Ez a film is nagyon szép képileg, de ez egyetlen pozitívuma. Ahhoz képest, hogy ez egy „Szabadítsátok ki Willyt” típusú történet, remek színészeket nyertek meg hozzá. Christoph Waltz itt is jól hozza kemény nácit, Reese Witherspoon nagyon szép 20-as évekbeli díva, egyedül az „alkonyatos srác” lóg ki a sorból. Talán ha Scorsese felkarolnál, akkor 20 év múlva színész is lehetne, mint tudjuk Martin csodákra képes. A történet lapos és kiszámítható. Ennyi!
Ha valaki szereti a szép filmeket, az nem csalódik benne, mindenki más igen.