Honeymoon (2014)

Vidéki nyaraló a tóparton, fiatal nászutas pár, más sem kell egy jó rémisztgetéshez. Nem menekülő bűnözők és nem helyi fogatlan tuskók a fő probléma kivételesen (ami miatt menekülni, ölni és netán halni is kell), hanem a ...aaa...ö...hát fogalmam sincs. A nagy happy utáni egyik éjszaka az ifjú feleségre a férj meztelenül talál rá az erdő közepén. Semmire nem emlékszik, "biztos csak alva járt". 

De attól a naptól kezdve mintha idegenek lennének egymásnak. A nőnek a férfi, de még önmaga is, a férj pedig kezd megőrülni a paranoiától.

A szomszédban lakó, volt gyerekkori szerelem kavar bele a kapcsolatba hirtelen, vagy valami máshoz van köze, az esténként a házba bevilágító fényekhez, pl?

Tuti kis horror, kivételesen jó hangulattal, összesen vagy négy színésszel. Kis költségvetésből is lehet minőségi filmet forgatni, itt a bizonyíték. 

Nekem egyetlen gondom van vele, mégpedig hogy tényleg nem kapunk magyarázatot a végén, ami nem mindig jó. Csak így van és kész. Ez most nem elég, ahhoz túl sok furcsa dolog történt, mégsem egy köznapi családi drámát látunk, aminek se vége, se hossza.

The Hottest State (2006)

Mi a gond velem?

Miután Ethan Hawke-t elkerülték a nagy költségvetésű mozi eposzok, úgy döntött filmre viszi saját regényét. Ami egy romantikus mese gyönyörről és fájdalomról, azaz az első szerelem elkerülhetetlen velejáróiról. Puff!

William (Mark Webber) éppen átbukdácsolni készül az amcsi felnőtt kor küszöbét, amikor is találkozik Sarával (Catalina Sandino Moreno) a gyönyörű énekesnővel. Ezek után ami kettőjük között történik a simán bele illik a világirodalom legszenvedősebb szerelmi történeteibe. William szülei (Ethan Hawke és Laura Linney) persze próbálják megóvni szeretet gyermeküket az élet borzalmas csalódásaitól, de ezt a csatát főhősünknek egyedül kell megvívnia miközben Norah Jones búg halkan a fülünkben.

A filmet nézve elöntött a rég múlt szerelmeinek és gyalázatos párkapcsolataimnak minden keserve. Viszont annyira nem megindító a mű, hogy valamiféle számadásra is rászánjam magam. Hawk önmagát rendezi első filmjében és talán sokat is merít a saját sorsából a svindlis kinézetű színész. Nem sallang mentes, de egyszer mindenképpen nézhető szerelmi dráma, amely mintha csak saját magára koncentrálna és egy percre se vonja be a nézőt a szenvedés játékába.

Before Midnight (2013)

Mielőtt éjfélt üt az óra

Mielőtt filmek végső soron sikeresek lettek fügétlenként, de a harmadik részen már készültében érezni lehetett, hogy a nagy hollywoodi giccs biztosan nem fogja elkerülni a szcénát.

Jesse (Hawk) és Celine (Delpy) összeházasodtak, már közös gyerekeik is vannak, és éppen családi nyaralásukat töltik Görögországban. De befogni egyikőjük sem képes a száját, ezért a családi perpatvaron át a globális válságon keresztül a múlt sérelmein át mindenen civódnak egy jóízűt. Ahelyett, hogy élveznék a gyereke nélküli lopott éjszakát egy hotelszobában.

Bazi nagy görög családi ebéddel indul a záróakkord, majd a két főszereplő magára marad és egymásnak esnek a már melodrámává vált életükből kifolyólag is. Van benne egy pár jól eleresztett életszagú poén, de azért inkább fran-cica győzi meg az embert, hogy itt tényleg feszkó van. Viszont az utolsó negyedóra egy igazán jól elkapott flash-et láthat a néző, ami szinte elnyomja az eddig műsort. A Jesse szájából elhangzó nagy-monológot részben a forgatókönyvírónak köszönthetjük, de inkább azt arcmimikáját remekül használó a Hawk-ké a dicséret.

Before Sunset (2004)

Mielőtt lemegy a nap

A Linklater filmek elsőre érdekes kompozíciónak tűnek, pedig sem mi mást nem csinál rendezőnk csak beszélteti a szereplőit. De még is valahogy felpiszkálja az ember képzeletét, vajon érdekes lenne akkor is a film, ha két önhibájukon kívül megtört szív a rendes mederben találkozik.

Jesse (Ethan Hawke) és Celine (Julie Delpy) kilenc évvel elteltével újra találkoznak. Most Párizs az a terep ahol jól kibeszélhetik magukat és közben megfejthetik annak a Bécsi éjszakának a titkát. A helyzet viszont nem ilyen egyszerű Jesse időközben megházasodott és sikeres író lett, de könyve még is arról a varázslatos éjszakáról szól, amit együtt töltöttek anno. A városi séta és beszélgetés úgy látszik a jó mederbe tereli a két szószátyár madárkát.

Kicsit modorosabbra és kamrásabbra sikerült a középső rész, de sodródó lendülete és végén nyitva hagyott kiskapu még is felcsigázza a néző figyelmét.

Még azért fújok egy kicsit és ízlelgetem a történteket, MIELŐTT belevágok a záró részbe.

Sophie's Choice (1982)

Sophie választása

Napjainkban Meryl Streep átlagon felül alakításokat tesz le szinte minden filmjében, ezzel kimagaslik a mai színésznők sorából. De mikor a 80-as években olyanokkal kellett megküzdenie a vásznon, mint Bette Davies, Katharine Hepburn, Susan Sarandon vagy akár Jessica Lange, vajon közülük is kimagaslott-e? Talán erre a kérdésre választ adhat a következő művecske.

Filkó a „tejfölösszájú” író szemszögéből ismerhetjük meg a film főhősnőjének életét, a Lengyel virágszálat: Sophie-t (Streep). Nathan-nal (Kevin Kline) látszólag boldogan élnek egy Brooklyni házban, ahogy a francia klasszicista regénybe szokás a társasház lakóit ábrázolni. A fiatalok hamar összebarátkoznak és az édes hármas kibontakozásával bohókásan késleltetik a forgatókönyvírók ezt a fejezet. Ahogy szaporodnak az életvidám, mókamester Nathan dühkirohanásai úgy válik a film hangulata egyre borúsabbá. De hát ez a történet még is csak a koncentrációs táborban megkeseredett Sophieról szól, ezért meg kapja néző azt is igazán realista képkockák kíséretében.

Nehéz mű az már bizonyos, a parádés szereposztás ellenére még is csak Streep az, akinek egy párszor a vásznon össze kell törnie már karaktere sorsából adódóan is. Alan J. Pakula viszont remekül megoldotta, hogy színes, de még is nagyon élvezhető bohózattá váljon a műve és ne egy kortárs kőkemény drámában szülessen meg korunk egyik legtöbbet méltatott alakítása.

Poligamy (2009)

Egy romokom a magyar karrierista 30-as korosztályról, a szorongásokról és a kapuzárási pánikról.

András (Csányi Sándor) a honi szappanopera szerző, boldog és stabil kapcsolatban él az ő Lillájával (Tompos Kátya). Egy napon azonban Lilla bejelenti, hogy állapotos és Andrásba lelkivilágában elindul valami változás. Ezután pedig főhősünk minden egyes reggel más Lilla mellette ébred és elkeseredett, küzdelem veszi kezdetét, hogy megtalálja az igazi szerelmét.

„Óh! csak Lillát hagytad volna..”

Mint ha András múzsája Csokonai Lillájának 21. századi reinkarnációja lenne. Mert ugye bár mit ér a tökéletes élet a tökéletes társ nélkül, de néha szokták mondani kincs ott van előttünk csak mi nem látjuk a fától az erdőt, meg hasonlók. Na ez mű is egy ilyes fajta anekdotát mesél el és nem véletlen, hogy eme prózai művet hoztam fel, amely nagy királya már megint csak jó magyar honban kell keresni. Ugyan is filmünk is Mikszáth féle zsáner útját járja be, néhol humoros, keserű és van biz ám csattanója is.

This Means War (2012)

Kémes hármas

A film alapötletét olvasva, vagy plakátját nézegetve csuklóból rögtön leírja az emberfia. Pedig Reese már egyszer megdolgozott az Oscárért és a partnere korunk igazán egyedi alfahímje, Mr Tom Hardy. Felcsigáztalak?!

Adott két szupertitkos ügynök és a közéjük éket verő aranyos szőke reklámtündér. A két bájgúnár a nő lenyűgözése végett nem rest bevetni a titkosszolgálat legújabb high-tech kütyüijeit és megindul a harc a macáért. Ennek tetejébe főhősnőnk nem igazán határozottságáról híres, mondhatni döntésképtelen, viszont van egy okos barátosnéja' aki ellátja olyan jó tanácsokkal, mint például feküdj le mindkettővel… Hihihi!

Szuper látványos akció-romantikus-komédia, amely nem rest jól belemászni az arcukban, hogy megmutassa, mit meg nem tehet egy hypertitkosügynök.
Az viszont már némi aggodalomra ad okot, hogy a szűkre vágott villódzó verekedős jelentekben már azt sem tudjuk ki kivel van. Sebaj, Witherspoon kisasszony annyira bájos, hogy el hisszük neki milyen nagy gondban van a párválasztás terén.
Egy-két kiváló mellékszereplő is feltűnik a vásznon, például a legjobb barátnőt alakító Chelsea Handler. Na meg persze a csajok legnagyobb örömére itt van Hardy meg az ő nagy boci szemei.

Néhol azért felveszi fonalat és működik a film. Simán ajánlhatod a csajodnak, te meg közben láthatod fehérneműben a Doktor Szöszit.

Sex Tape (2014)

Szexvideó

A Rossztanár alkalmi párosa kapott még egy lehetőséget az élettől (Hollywood-tól), hogy alkossanak valami maradandót a romantikus vígjátékok nagy szürke egén.  

Kedves, aranyos középosztálybeli párocskánk 10 évnyi gyerekneveléssel töltött házasság után rájön, hogy a kapcsolatukból, csak úgy huss, elillant a szenvedély.
Mit lehet ilyenkor tenni?
Válni, terapeutához járni vagy megvan, szexvideót forgatni és forgatókönyvként használni a kámaszutrát (esetleg még blogot írni róla?). Jupijé, kész a film a házasság megmentve, de mi viszont már tudjunk Murphy óta, hogy az aminek nem kéne kikerülnie nagyvilágba, az tuti biztos, hogy végül a világhálón köt kit. Mit lehet ilyenkor tenni? Hát kínosabbnál-kínosabb szituációkba keveredni és szétverni a fájlmegosztó központot, csak úgy családilag (hopsz lelőttem a főpoént! Ezer bocs!).

Segel alakítása most is annyira semmilyen, hogy az már fáj, Diaz pedig álbájosságával próbálja megmutatni, hogy 40 felett még mindig dögös és otthon van a romokomok világában. Ebben a filmben nem meglepő módon a tökéletes szex körül forog cselekmény.
Az alkotók arra törekedtek, hogy egy intim „vallomásból” akkora cirkusz csináljanak, hogy az már mindenkink kínos legyen, ja meg szerintük elég csúnyán beszélni róla, hogy működjön (ízlések és pofonok). A film végül egy azonnal oldódó instant valami lett, amely csekély ideig jó szórakoztatást nyújt, de gyorsan elveszíti zamatát és valamiféle túl édes utóízt hagy maga után.

Csak a trendinek tűnni akaró, harmincas korosztály számára fogyasztható, de ők biztos élvezni fogják.

Before Sunrise (1995)

Mielőtt felkel majd a nap

Volt egyszer egy Richard Linklater aki megálmodott egy igazán gej romantikus alapszituációt (Egyéjszakás kaland az örökké valóságnak! Na nee....), aztán ahogy elkezdte kidolgozni, rájött, hogy a nő-férfi párkapcsolatot egy egész életúton keresztül lehet boncolgatni a néző felé. Ne felejtsük, hogy akár a Sráckor is lehetne ennek a történetnek folytatása.

Jesse (Ethan Hawke) az amerikai vagány srác leszólít egy francia egyetemista csajt (Julie Delpy) az Európaexpresszen. Eldöntik együtt, hogy leszállnak Bécsben és megpróbálnak rájönni vajon veszítettek-e volna valamit, ha ezt az éjszakát kihagyják. Ennél azért kicsit bonyolultabb a dolog, mert hiába akarják ők felnőttként feltartoztatni az érzelmeket, azért ha működik a kémia annak nem igazán lehet megállj parancsolni.

Ebben a napban (filmben?) minden benne van, ami a tökéletes kalandhoz kelletik, csak az baj ha minden tökéletes akkor az már szerelem. Főleg ha a két fiatal azonos érdeklődési körrel rendelkezik, és legjobban a másik felfedezésre vágyik. Titokban mindenki epedezett egy ilyen estérért, amikor csak elvessz a másikban. Viszont pont ezért iszonyúan nehéz dolga volt a két főszereplőnek, mert ugyanis kettőjüknek kellet elvinni a balhét. Mert ugye bár azt már Woody Allen óta tudjuk, hogy nem elég jól megírni a dialógusokat azokat hitelesen is elő kell adni. Ezek után naná, hogy kíváncsian várom a folytatást.

Csak azok kezdjenek bele ebbe az „éjszakába” akik szeretik a kevés szereplős, nagymonológos, de egyedi hangulatú romatikusműveket.

You Will Meet a Tall Dark Stranger (2010)

Férfit látok álmaidban

Kedvenc rendező fenoménunk aktuális (évente minimum kettő) párkapcsolati komédiája hozzánk is megérkezett.

Szokásosnak mondhatóan ebben a filmbe is egy narrátor vezeti fel a cselekményt, bemutatja Alfiet (Anthony Hopkins) és Helenát, akiknek éltes korukra megromlott a házasságuk. De még ők a saját életük rendbe tételén fáradoznak (egyik jósnőhöz jár a másik Call-gril-hez). Kiderül, hogy a műértő karrierista lányuk (Naomi Watts) és sikertelen író férje (Josh Brolin) között sincs minden rendben. Főleg, ha szomszédban egy olyan csinos lány lakik, mint Dia vagy az embernek olyan charme-os főnöke van, mint Greg (Antonio Banderas).

A neurotikus történetek megálmodója megint egy sor olyan színészt csábított a kamerája elé, akiről nem feltételeztük volna, hogy beillik a rendező repertoárjában. Itt van például Hopkins és karaktere, ezt simán Woody-nak kellet volna játszani ehhez képest át adta a stafétabotot jóval tehetségesebb kollégájának. Megint csak nehéz megítélnem, hogy Freud-an széthulló család története jó film e, de egy biztos, hogy Allenre lehet számítani, jöhet gazdasági válság vagy nukleáris katasztrófa, rendezőnk hozza az elvárt szintet.

Ne várjunk tőle felhőtlen szórakozást, de azért egy apró örömök okozhat.

Her (2013)

A nő

Spike Jonze mint rendező először egy a tudatalattin jócskán túllépő mozival dobott nagyot (John Malkovich menet). Majd később egy a gyermeki érzékenységgel operáló drámát tolt elénk. (Ahol a vadak várnak) Legújabb alkotásában pedig első hallásra mintha ezeket elegye lenne.

Theodore (Joaquin Phoenix) egy olyan világban éli megkeseredett napjait, ahol a személyi számítógépekkel már társalogni is lehet. Válása után szeret elvonulni a világ zajától és visszaemlékezni a boldog, de ég is szívszorító időkre. A legújabb specifikus rendszer installálása után, Samantha lesz az aki segít kilábalni főhősünknek az érzelmi válságból. De nem is akár hogyan…

Ha túltettük magunkat azon a sokon Phoenix egy OP. rendszerrel kavar a vásznon, akkor egészen jól is fogunk rajta szórakozni. Rendezőnk kellően szívszorítóra lőtte be a legújabb filmjét, szinte a Plasztik szerelem bájossága ötvöződik Az elveszett jelentés hangulatával. (Bátrabbak kereshetnek párhuzamot a két film között!) Aktorunk pedig egy újabb oldalát mutatja meg az a részletekben elvesző romantikus hős életre keltésével.  A gondosan köré gyűjtött hölgykoszorú (Amy Adams, Rooney Mara, Meglepetés) megint csak magáért beszél.

Lehet, hogy csak nézőpont kérdése az az út, ahogy valaki rá talál a tökéletes boldogságra. De én speciel inkább szeretek a stabil realitás talaján maradni.

Young & Beautiful (2013)

Fiatal és gyönyörű

A 2013-as Cannes-i filmfesztiválon Francois Ozon szolgáltatta a legújabb botrányfilmet.

A történet főszereplője Isabelle, aki egy átlagos 17 éves francia lánynak látszik, így első ránézésre. A felnőtté válásának lépcsőit érzelem nélküli arccal vészeli át, mint például a szüzességének elvesztését. A film maroknyi cselekménye négy évszakban elevenedik meg, hogy azért a néző érezze az idő múlását. A főszereplőnk igazán érdekes kalandokat él át, eközben feszegeti önmaga korlátait és szülei jó ízlésének határait.

A film rendkívül jól megeleveníti az elkényeztetett lány szindrómájának árnyalatait és ezt teszi úgy, hogy nem utáljuk meg a főszereplő szépséget. Marine Vacth érintetlen bájosságával elvarázsolja a nézőt, de emellett kitűnően hozza üres fruskát.

Egyszerűsége és klisémentessége teszi jó filmmé, néhol elgondolkodtató, ráadásul jó nézni a franciásan megkomponált képeket.

Cashback (2006)

Visszajáró pénz

Az alacsony költségvetésű művész mozik általában nem szoktak vonzani. Meg is indoklom, hogy miért.

Főszereplőnk egy nap úgy dönt véget vet a végsőstádiumú párkapcsolatának. Nem is lenne ezzel semmi baj, ha ezek után nem gyötörné koros álmatlanság az egyetemista fiút. Ezért úgy dönt, kihasználja a megmaradt nyolc órát és éjszakai műszakot vállal a közeli szupermarketben. A hosszú unalmas műszakok túlélésére egy különleges képességet fejleszt ki, megállítja az időt. Így éli ki a bolt vendégein művészi hajlamait és eközben rájön, hogy a bánatára legjobb gyógyír a pénztároslány (Emilia Fox). Sean Ellis direktor úr kis költségvetésű filmjét az teszi naggyá, ahogy az ismeretlen színészeket szinkronba hozza. Az angolos nyerseséget vegyíti az álmosító kamerával megkomponált nyújtásokkal és valami életszerű cukormázzal vonja be.

Hogy jó film-e, szerintem nem! Hogy különleges-e, meglepően igen! 

Blue Valentine (2010)

Derek Cianfrance rendező már azzal megdobogtatta szívünket, hogy a „tragika” Williamst és „cool” Goslingot összehozta egy vászonra.

Nyomasztó családi jelenetekkel kezdődik a film, unalmas álmos reggelre ébred Cindy (W) és Dean (G). Már ezeken, képkockákon érződik, hogy a film nem egy tini-románc film lesz. Aranyos kis időutazásokkal megismerjük a főszereplőink előtörténeteit. A film első felében még szurkolunk a szerelmeseknek, de aztán rájövünk, hogy nem is olyan egyszerű, mint amilyenek látszik a helyzet.

 „... s ha múlik, akkor fájnia kell!”

Ebben a keserű család-drámába gyönyörűen bontakoznak ki férfi-női kapcsolatok nyűgei. A kiváló női főszereplőnk rideg játéka és Gosling természetes-egyszerűsége lenyűgöz bennünket. Rendezőnk pedig nem teszi meg nekünk azt a szívességet, hogy megalkuszik, inkább választja a „gyomron-rúgást”.

Ez egy tipikusan olyan mozi, amelyen könnyesre sírhatod a párnádat.

He's Just Not That Into You (2009)

Több, lazán egymáshoz kapcsolódó történet, melyben jobbára harmincasok (vagy páran, akik csak annak akarnak kinézni) szeretnek, házasodnak, válnak vagy éppen csak unják egymást. Van egy narrátorunk, Gigi (egy kalácsképű hölgyike, mellesleg olyan balf*sz, hogy az már idegesítő), aki végigvezet a történeten és minden szép közhelyet elmond, amit csak lehet.

Egy amerikai Igazából szerelem, kevesebb poénnal, több lerágott csonttal. Vagyis csak próbálna az lenni. 

Igazi sztárparádé, itt van mindjárt Jennifer Aniston, Ben Affleck, Scarlett Johansson, Bradley Cooper, satöbbi, satöbbi. Azt hittem, hogy egy jó kis rom-kom, semmi több. Az, hogy a nőket itt csak és kizárólag a házasság érdekli és a szex, már engem is zavart, pedig nem vagyok nő és a másodikkal nincs is semmi gond. Próbálnak viccesek lenni, de a lerágott csontok  nyáltengerében a próbálkozás léket kapott.
A lángoló érzelmekből sem láthatunk sokat, Affleck és Ansiton párosa rettenet, egy hóember párban több a tűz, mint bennük. 

Megnéztük, igaz, két részletben. Kíváncsiak voltunk a végére, ha már 80 percet feláldoztunk rá az életünkből. De még vagy 50 percig húzták.

Nem tudnának annyit fizetni, hogy újra megnézzem. Vagy hogy valami jót találjak benne.

One Day (2011)

Egy nap

Anne Hathawayről még mindig nem tudom eldönteni, hogy jó nő e vagy csak túl van sztárolva. Ebben a filmben egyszer talán szép volt.

Szokványos sztori, amely azt boncolgatja, lehet e fiú és lány között tartós barátság. Emma (Hataway) a tipikus álmodozó, Dexter (Sturgess) igazi kalandor, a diplomaosztójuk estéjén találkoznak. A mozi a párocska megismerkedésük napjának évfordulóit tárja néző elé két évtizeden keresztüli. Hogy lesz a csúnya lányból csodaszép hattyú és a léha életű macsóból, lecsúszott alkoholista.

Néha ha már azt hittem, hogy a filmtől sírok, de ... csak erős ez a fény, attól könnyezem! Még egy lapáttal rá tesz Rachel Portman szívszorítóan fülbemászó dallama is. Nagyon rendben van minden a művel.

Talán életem legjobb romantikusát láttam, de elő kell vennem a Harry és Sallyt, hogy ezt a kérdést eldöntsem.