A következő címkéjű bejegyzések mutatása: magyar. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: magyar. Összes bejegyzés megjelenítése

Liza, a rókatündér (2015)

Azt mondanom sem kell, hogy Kovács Lehel cimborám munkásságára máshogy tekintek. Már itt az elején kijelenthetem, hogy eme mű mind hangulatában, történetében és kivitelezésében mérföldkő a honi filmgyártás sorában.

Liza (Balsai Mónika) rókatündérnek képzeli magát, mert egy könyvből azt olvasta, hogy a japán mitológia szerint az ilyen fajta lányok soha nem lehetnek igazán boldogok. Pedig sanyarú sorsú hősnőnk mindent megpróbál, hogy megtalálja végre a szerelmet, de ez nem igazán sikerül neki. Miközben sorra dőlnek ki mellőle az udvarlók, a boldogság „aprómadara” Zoltán Zászlós (Bede Fazekas Szabolcs) képében költözik be a szomszéd szobába.

Amélie és Wes Anderson filmek magyar szerelemgyereke olyan hatásosra sikeredett, hogy bebújik rögtön a bőrünk alá. Minden apró részlet és szereplő a helyén van, a vágás s dramaturgia a hőskori álomgyárat idézi. Ha kötözködnék egy kicsit, akkor a vége szerintem egy kicsit sutára lett hagyva, de ami előtte történik az kárpótol mindenért. Csak így tovább, Ujj Mészáros Károly!
Liza, a rókatündér (2015) on IMDb

VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan (2014)

Szentesi Áron a piacképes diploma megszerzése után csak teng-leng a nagyvilágban. A barátnője elhagyta, munkája, életcélja nuku. Az albérletet a szülők fizetik, meg a zsebpénz is, amivel esténként a bulinegyedben iszogat a haverokkal és az élet nagy dolgain agyalnak.
Miután a fészbúkon meglátja a volt csaját egy másik férfival, keményen felöntenek a garatra és másnap arra ébred, satu részegen rendelt egy csakoda' repjegyet Lisszabonba.
És akkor most menjen, vagy ne menjen?
Vagy keresse meg az azt a csinos ellenőrcsajt, akibe két pillanat alatt belehabarodott a négyes-hatos villamoson?! Maga sem tudja, a néző sem tudja, úgy néz ki, néha a rendező sem tudja. 
Kapunk egy jó nagy adag Budapest a legjobb hely életérzést, ami a kritikák szerint annyira megfogta a főváros lényegét, hogy az már csuda. Ezzel ugyan nem tudok azonosulni, elhiszem nekik, ezért viszont még nem kiáltanám ki az év, mit az év, az évtized magyar filmjének. 
Azért viszont már lehetne "generációs film" a "harmincasok Moszkva tere", ha mondjuk frankón bemutatná a fentebb említett harmincas korosztály problémáit, a munkakeresés buktatóti, a reménytelen szélmalomharcot, majd a behódolást és  végül a sorba állást. 
Szó se róla, egyedi stílusban ugyan ezek meg is jelennek, de nagyon súlytalanul, vicceskedve, úgy néz ki, Áront pont nem érdekli, végül is mint fog mondjuk dolgozni, egy étteremben mosogatni kb. ugyanaz, mint egy multi irodájában csücsülni és pecséteket nyomkodni. 
Félreértés ne essék, értem, mit akar ezzel megmutatni a rendező, átérezzük Áron tanácstalanságát de hogy is mondjam csak finoman...rohadtul idegesít is egyben. 
A sztori egy helyben topog, semmi fejlődés semmi előrehaladás, vagy valamerre haladás, se a történetben, se a főbb karakterekben. Nekem ez kell, kész, ennyi, tudom, hogy bennem van a hiba. Van, amikor a filmet elviszi a fíling', ez talán a pestieknek meg is van, de én csak egy tesze-tosza kócos gyereket látok, aki nem halad semerre. Nagy eséllyel mindenkinek van egy hasonló ismerőse, de hogy ezt még nézzem is?
Nem mellékesen a főszereplő, Ferenczki Áron tökéletes a szerepre, remek lúzer típus, elhiszem neki, hogy nem tudja, merre van az arra és a másik kedvencem (kár, hogy nem sokat szerepel), Áron faterja, Kovács Zsolt, aki annyira Apa archetípus, hogy szinte érte megéri végigülni a mozit. 
A Lisszabon szín kicsit elkapkodott szerintem, de ez már csak hab a tortán. 
Összességében azt mondanám mindenkinek, nyugodtan nézze meg a filmet, magyar alkotáshoz képest viszonylag egyedi és érdekes is, látszik rajta valamiféle amatőr báj, így megérdemli, hogy jegyet váltsunk rá.

VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan (2014) on IMDb

Swing (2014)

A magyar romokom gyártást a mennyiség és nem minőség jellemzi már régóta. A Swing se jó előjellel indult nálam, de végül adtam neki egy esélyt.

Három megkeseredett lélek találkozik egy belvárosi étteremben tök véletlenül. Az itt éppen fellépő egykori díva, Emmi (Törőcsik Mari) úgy dönt, hogy valamiféle énekes csapatot farag a lányokból, akikkel az élet csúnyán elbánt. Jajj! Segítségül hívja az éjszakai élet transzvesztita királynőjét (Kulka János), aki sikeresen leszervez egy hakni sorozatot a Balcsi körül, az ekkor már Swing Angels néven futó csajbandának.

Összehasonlítva a kortárs, honi gyöngyszemekkel provokatívabb, humorosabb és néhol egészen szórakoztató. De sajnos még mindig túljátszott, elcsépel alakítások jellemzik a művet, hogy a marhára rosszul elsütött dalbetétekről már ne is beszéljek.

Swing (2014) on IMDb

Parkoló (2014)

Rendesen magyar ez a film. Szervét Tibort még tejesdoboz hátulján is elnézném egy darabig, tehát adtam neki egy esélyt és most már csak azt kell eldöntenem, megbántam-e?! 
A történet szerint Légiós (Lengyel Ferenc) egy belvárosi parkoló fura ura, az autók között felállított lakókocsiban éldegél nagy magányában. Reggelente kávéval a kezében álldogál a napfényben, macskára lövöldöz, hogy megvédje a madárfiókákat és búsan néz maga elé. 
Aztán jön a kemény üzletember, Imre (Szervét Tibor), aki pont arra az egyetlen helyre akar beállni ezernyóccszázakárhányas' Fordjával, amit Légiós senkinek sem enged. Mármint odaparkolni.
Meg is van az alapkonfliktus, a geci bizniszmen' harca a magányos, végtelenül szomorú kisemberrel. 
Lassú felvezetés után unalmas tetőpont és langymeleg tanulság. Ha van egyátalán. 
Pedig első pillantásra minden tuti, Szervét megerőltetés nélkül hozza a karaktert, Lengyelnek is elhiszem, hogy szenved, a mellékszereplők is érdekesnek mondhatóak. 
A zenére nem emlékszem, de ez jelentheti azt is, hogy nem rossz, az operatőri munka csak azért nem oké, mert nekem már sok. Mintha most tanulta volna az új trükköket és mindent kipróbált volna, itt egy premier plán Légiósról, majd egy lassított sétálgatás amott, stb. 
A cselekményt ráadásul nem is lehet látni a sok utalástól, meg metaforától (macska-madárfióka, parkoló (lakókocsi)-minimalista stílusú szuper iroda, egyszerű tag-gazdag tag, öltöny-löttyedt seggű melegítő). 
Nem vígjáték és és nem is dráma, marad egy kora délutáni tv film. 
Talán nem bántam meg...talán...de nem nézném meg újra. 

Parkoló (2014) on IMDb

Poligamy (2009)

Egy romokom a magyar karrierista 30-as korosztályról, a szorongásokról és a kapuzárási pánikról.

András (Csányi Sándor) a honi szappanopera szerző, boldog és stabil kapcsolatban él az ő Lillájával (Tompos Kátya). Egy napon azonban Lilla bejelenti, hogy állapotos és Andrásba lelkivilágában elindul valami változás. Ezután pedig főhősünk minden egyes reggel más Lilla mellette ébred és elkeseredett, küzdelem veszi kezdetét, hogy megtalálja az igazi szerelmét.

„Óh! csak Lillát hagytad volna..”

Mint ha András múzsája Csokonai Lillájának 21. századi reinkarnációja lenne. Mert ugye bár mit ér a tökéletes élet a tökéletes társ nélkül, de néha szokták mondani kincs ott van előttünk csak mi nem látjuk a fától az erdőt, meg hasonlók. Na ez mű is egy ilyes fajta anekdotát mesél el és nem véletlen, hogy eme prózai művet hoztam fel, amely nagy királya már megint csak jó magyar honban kell keresni. Ugyan is filmünk is Mikszáth féle zsáner útját járja be, néhol humoros, keserű és van biz ám csattanója is.

Poligamy (2009) on IMDb

Az áldozat (1980)

„Az enyim, a tied mennyi lármát szűle …”

Igazi fullasztó kriminek harangozták be anno. De valahogy félre siklott az évtizedet homályában.


Kristály Zoltán (Gábor Reviczky) a munkamániás nyomozó egy kíméletlen sorozatgyilkos után kutat. Az egész ügyosztály sötétben tapogatózik, de Kristály mintha előre érezni, hogy hol fog lecsapni az illető vagy ki lesz az Áldozat. Mint ha nem is Magyarországon, de még nem is csak e világban játszódna a történet, hanem inkább valamiféle szürreális álomban.



A sorozat gyilkos motívumok ebben a filmben csak másodrendű adalékok, az igazi fűszer a lázas szerelem és az ezzel járó ideológus megalkuvások. Revicky már fiatalon megmutatta, hogy nem kell egy kis drámai alakításért a szomszédhoz becsöngetnie.
Retró thriller élmény!

Az áldozat (1980) on IMDb

Érzékek iskolája (1996)

Személy szerint nekem a kedvenc magyar színészem Kaszás Attila, aki sajnos már nincs az élők között. A kiváló színész nem sok mozgó filmes alkotásban játszott, de ahol feltűnt ott maradandót alkotott.

Csokonai Lili (Gryllus Dorka) története ebben a filmben nem éppen a boldog időszakával kezdődik. Félig lebénulva él egy lakó telepi lakásban, Naxos (Kovács Lajos) az alsó szomszéd ápolgatja nem éppen önfeláldozásból. Lili veszte az lett, hogy iskolás lányként beleszeretett Kéri Mártonba (Kaszás Attila), az ünnepelt nőfalóba. A kis magyar Lolita naplóját követve (narálva) fokozatosan tárul föl előttünk a hamvas roma lány érzékiség iráni éhsége. A bimbódzó, szenvedélyes kapcsolatuk az idősebb, nős férfival pedig a kezdettől fogva halálra van ítélve. Nem árulok el nagy titkot, ha elárulom sajnos tragédia a vége.

Esterházy Péter 1987-es regények nyelvezete ad némi nyomatékot a filmben elhangzó mély gondolatokhoz. Az aláfestő gyönyörű a zene és a fülledt képi világ tökéletesen kifejezi a főszereplők lelkében zajló folyamatokat. Gryllus játéka túlfűti szexualitással a vásznat, Kaszás pedig hozzá teszi azt amit egyébkén nagyon tud: elkapni a néző figyelmét. Kettejük játéka nélkül csak egy hatásvadász mozi lenne, ami néha szeret teljesen elmerülni lelki folyamatok ábrázolásban. A mű tematikája kiváló, hiszen szépen lassan bontakozik ki a történet, miközben ugrálgat az idősíkok között és mi pedig egyre jobban belehabarodunk a szeretetre éhes Lilinkbe.
Többször nézhető magyaros szerelmi dráma, amelyben sikerült megállnia a rendezőnek, hogy ne forduljon át a tengeren túliba az alkotása.

Érzékek iskolája (1996) on IMDb

Megdönteni Hajnal Tímeát (2014)

Hazacsábítani a szép karriert befutó kanárinkat a digóktól, nem kis feladat (pénz?) lehetett!

A forgatókönyvírók nem voltak valami kreatívak: Hajnal Tímea (A mi Andink), a külföldről hazatért szupermodell csak elmegy a suttyó vidéki osztálytalálkozóra, mert őt tényleg érdekli, mi van a többiekkel. Egykori szerelme is feltűnik a rendezvényen, aki éppen házasodni készül. Persze nem felejtette el, hogy mennyire rajongott anno a lányért. Aztán a ruhatárban együtt töltött légyott után beindul a gőzhenger, az osztály hülyegyereke', Bögöcs videóra veszi a két fiatal közös … jelenetét és elkezdi zsarolni Danit, a vőlegényt. És, hogy mit kér a tapló a felvételért cserébe? Hát meg akarja dönteni Hajnal Tímeát.
Ezután az egykori jóbarátok összefognak a nemes cél érdekében.

Néha becsúszik egy-két értékelhető darab a magyar rom-kom tömkelegében, a Megdönteni Hajnal Tímeát is tipikusan ilyen.
Hamvas, friss, csak hát a külföldi sztorybordok teljessége köszön vissza az arcunkba. De azért jó, hogy vannak még intelligensebb honi komédiák, melyek egyszerre könnyeztetnek és nevettetnek.
Osvát meg igazán tökéletesen tud színtjátszani, nem csak olaszul.
Én még is inkább a csetlő-botló partnere helyet inkább a Bögöcsöt játszó Szabó Simont emelném ki, aki üdítően hozza a kretént, akit lehetne akár a Moszkva tér-beli karakterének felnőtt énje is.

Sablonos amerikai love-story magyaros köténybe bújtatva.

Megdönteni Hajnal Tímeát (2014) on IMDb

Moszkva tér (2001)

Ezt a filmet az a korosztály tudja igazán élvezni, akinek mond még valamit: a kőbányai, a Pajtás vagy Levelet kaptam lájf.

1989-es évben a fiatalok gyűjtőhelye a Moszkva tér, ahol mindig pezseg az élet. Petya és barátai is élvezik a 18. születésnap betöltése után bekövetkező vibráló mámort. A bulizás, a csajozás, a piti üzletek világában remekül helytálló fiataloknak egyetlen egy feladata van a megérdemelt nyári pihenés előtt, ez pedig az érettség. Míg ők görcsösen a vizsgákra koncentrálnak, addig éppen széthullni készül a régóta döcögő szocialista rendszer. De őket ez cseppet sem zavarja amikor egy 1200-es lehet csapatni és olcsón lehet sörhöz jutni.

Ebben a vizsgafilmben igazából az ifionti szerelem a főszereplő a mellé csapódó 80-as évek végi életérzés már csak hab a tortán. Fanyar humorral elviselni az elvárásokkal teli felnőtté válás zeg-zúgos akadályait manapság sem könnyű. Viszont akkoriban volt egy korszakos báj, amely belengte azt, ha valakinek az álma egy zsiguli volt vagy csak egy Bécsi bevásárló körút futotta nyaralás gyanánt.
Friss, lendületes és vidám filmként vonult be a Magyar köztudatba a Moszkva tér. 

Isteni műszak (2013)

Sok fórumon azt olvastam, Bodzsár Márk a honi mozi új üdvöskéje (Vajda is felfigyelt rá, juj!) és hogy a magyar filmgyártás megint szép lesz, méltó régi nagy híréhez…

Milán (Ötvös András) a horvát szakadár emigráns, miután hamar kiderül, hogy van némi orvosi VÉNÁJA, rögtön a honi mentősök között találja magát. Ezek az angyalok a maguk módján istent játszva döntenek a perifériára szorul lelkek sorsáról. Hiszen a magyar egészségügyben jelenlévő hála pénz után senki ne higgye, hogy a temetkezési vállalkozók között nem dúl ádáz csata. Főhősünknek viszont irtóan szüksége van pénzre, mert az odaát forrongó délszláv háborúból szeretné kimenteni ápolóként dolgozó barátnőjét. Milán először hezitál, hogy elfogadja a pár ezer márkát az eutanáziáért cserébe, de végül annyira belejön a mentős életben, hogy elkezdi élvezni kisstílű kollégái társaságát. E közben pedig lágyan szól a tévéből az éppen virágkorát élő Szomszédok című sorozat bölcseletei.

Az első gondolatom az volt, ahogy felálltam székből, hogy egy iszonyat jó filmet láttam. Mintha a Kontrollt hangulata találkozott volna az Üvegtigris főhőseivel. A film igazán friss, még ha vissza is röpít bennünket a 90-es évek bizonytalan időszakába, emellett humoros, ironikus és néhol groteszk, mint maga az évtized. Érdekes párhuzam, hogy Martin Scorsese 99'-ben leforgatta Holtak útja című opusát, amely nem lett akkora siker, de mégis minőségi alakításokkal lopták be szívünkbe magukat a főszereplők.

És lám, 2013-ban valami hasonló kibontakozás történt itthon. De Bodzsár Márk jött, látott, győzött, legalábbis engem igen. Van még valami apró remény ott, ahol már azt hittük, minden elszállt.

Isteni müszak (2013) on IMDb

Coming out (2013)


Csányi Sándor most egy celeb rádiós műsorvezető, aki történetesen meleg. Jól érzi magát a bőrében, egészen addig, amíg egy balesetben jól be nem üti a fejét és nem kezd el érdeklődni a nők iránt.
Jönnek a tipikus magyar romkom limonádé már jól bevált fogásai: esetünkben az élettárs háta mögött találkozgatás egy NŐVEL, jaj, de poénos helyzetek is adódnak ebből és a vége egy elsöprő vallomás után a hepiend'! Remélem ezen most nem lepődött meg senki, nem írtam ki, hogy spoiler veszély, de nagyon kevés magyar közönségfilmet nézett az, aki meghökkentő befejezést várt.
Sok minden zavar a filmben. A magyar "sikerfilm" ismétlődő bevésődéseit már említettem. 
Aztán van ez a meleg sztereotípia, hogy járás közben kisujj ki, selyítve beszélés és csípő rázás. Nos, én nem azon a pályán játszom, de ezek a hülyeségek még engem is idegesítenek. Csak hab a tortán, hogy fejbevágás után ki lehet gyógyulni a homoszexualitásból. Mert ez egy betegség. Nem vagyok a téma szakavatott ismerője, de jelenlegi tudásom szerint szerint nem az.
Zavar a vicc is. Zavar, mert nincs. Percet nem nevettem rajta, így viszont elgondolkodom, mint néző, milyen műfajba illik bele a film. Vígjátéknak semmiképpen nem nevezném. Egy jó romantikus filmhez pedig túl felületes. Drámának ostoba. Botrányfilmnek pedig megalkuvó. Mindenből kicsit, de semmi igazán kényes kérdés. Kényes válasz meg pláne.

Feldob egy témát, adódik egy-két jó lehetőség és nem tudják kihasználni szinte egyiket sem. Nekem pl. bejött a Für-Gyabronka páros, indokolatlanul mellőzték a kibontakozó kapcsolatukat. Kiváló mellékszál lett volna. Jó a Mucsi szomszédnak, majdnem vicces, de mindenképpen élmény nézni, lehetett volna benne több és lényegesebb szerepe is. 
Ott van a szégyenlős vonal, amire lehetett építeni (Balázs, Csányi eredeti párja a munkahelyén nem nagyon örül a szerelme látogatásának, mintha szégyellné, hogy meleg). Ez is jó lehetőség, hogy értelmet és mondanivalót csempésszenek a filmbe.

A két főszereplő között nem vibrál a levegő, Tompos és Csányi karakterei unalmasak, ellentétben Karalyos Gáborral, aki mindenkit lejátszott a színről. 
Nem tudom, van-e olyan néző, aki nem neki drukkolt a Csányiért vívott csatában. Ami viszont elég egyoldalú volt, őt úgy dobták félre, hogy még egy veszekedős jelenetet sem kapott. Ez volt a nagy szerelem, Csányi és Orosz Dénes (rendező) szerint? 
Javaslom, Karalyos legyen a továbbiakban a magyar romkomok Csányija, ő sokkal jobb lenne minden szempontból.
De ne fikázzunk, mégiscsak 100 ezer ember vett már jegyet a filmre. Mert magyar - olyan nyári Budapest fílinges', fura zenével aláfestett üngyi-büngyi' és munyumunyu' film, ahol a végén mindenki boldog - és a miénk. Mert végre bemennek az emberek a magyar filmre. 
Mondjuk nem mindegy, mit néznek.
A magyar ember újságolvasási hajlandósága is magas, de ha megnézed, mit lapozgatnak, akkor már nem olyan vidám a kép.
Nagyon mellélőttek ezzel a mozival és nem csak a meleg téma amatőr és dilettáns feldolgozása miatt.
Orosz előző nagyfilmje, a Poligamy ennél azért kilométerekkel jobb.

Coming Out (2013) on IMDb

Üvegtigris (2001)

Az újkori magyar film készítés egyik legnagyobb alakja valami olyan életérzést tett le az asztalra, hogy az már csuda.

Az első részben megismerhetjük Lalit (Rudolf Péter), aki isten háta mögötti büféjében tengeti napjait, viszont társasága akad bőven. Hű fegyver hordozója, Sanyi talán a legszerethetőbb karakter az egész bagázsból, a maga aranyos világával. Az Üvegtigris a hat ember közötti barátság egyetemes szimbóluma. Hisz Gaben (Reviczky Gábor) itt kereskedik rozoga autócsodáival, Róka (Gáspár Sándor) pedig a csencseléseinek selejt eredményeit hordja a büfé mellé. Csoki (Csuja Imre) viszont napestig a környéken keménykedik és szórja elmés bölcsességeit. Végül is történet nincs, vagy csak nagyon halovány, inkább az egyes részek próbálják egymás humorát űberelni. Még is valahogy ez katyvasz iszonyúan magával ragadja nézőt, aki szinte azonosulni akar a kétbalkezes szereplőkkel. Végére összejön azért egy hosszú epizód, ahol a főszereplők végső elkeseredésükben bankrablásra adják fejüket.

Ki kell mondanom, hogy Rudolf Péter, olyan filmet alkotott, ami túl fogja élni az évtizedek viharait és mindig alkalmat ad majd idézgetésre.

A tizedes meg a többiek (1965)

Még szerencse, hogy vannak olyan filmjeink, amikre világviszonylatban is büszkék lehetünk.
Molnár Ferenc (Sinkovits Imre) tizedes az az igazi pimasz, csirkefogó típus, aki piti üzletei folytán mindent túlél. Pedig jócskán II. világháború vége felé járunk, amikor már az ember nem tudja ki barát és ellenség.  Nyilasok, németek és szovjetek közt lavírozni a zászlóalj zsoldjával nem hálás feladat. Pont kapóra jön főhősünknek egy üres kastély egy komornával (Major Tamás) és az itt bujkáló Gálfy (Darvas Iván) zászlóssal. Ide aztán jól berendezkedik a díszes társaság, és megpróbálják a maguk módján kihúzni a maradék időt, amíg átírják hazánk történelmét. A film mindenben felülmúlja tengerentúli társasít. Az ember lelkébe belemászik a nemzetünk színészének hangja. Major Tamás, mint házsártos lakáj, olyan mimikával hozza az „angol” sznobságot, hogy az már csuda. Képi világágon a kor hátrányai egyáltalán nem látszanak, telis-tele van élettel minden kocka. Több év után is mélyen a nyelvünkbe ivódtak a forgatókönyv szellemes mondatai.

Minden magyar hazafinak látnia kell, sőt többször is.

Valami Amerika (2002)

A magyar filmgyártás egykoron kiváló, mondhatni világhírű komédiákat gyártott (Hyppolit a lakáj (1931), Indul a bakterház). A kétezres évek elején egy művel, majdnem sikerült új köntösbe csomagolni ezt a hungarikumot.

A „Bűnősváros” forgatókönyvével házaló reklámfilm rendező Tamásra (Pindroch Csaba) rámosolyog a szerencse, Alex (Szervét Tibor) személyében. Az amerikai filmproducer ultimátumot ad Tamásnak, akinek 6 napja van, hogy előteremtse a filmjéhez szükséges pénz felét. Ehhez összehívja sikeres és sikertelen testvéreit, akik milliárdosunkat kiválóan szórakoztatva segítenek a bratyónak. Közben kiderül, hogy Alexnek magyar kötödései is vannak és nem csak a testvérek barátnőire vetett szemet. A film minden tekintetben megfelel a vígjátékokkal szemben támasztott általános honi elvárásoknak. Vannak itt gusztustalan poénok, színészikonok, szélhámosság szerelemmel és végére a kötelező happyend. Majd két óra móka és kacagás kellemes betétdalokkal és kiváló hazai aktorokkal.

Kishazánk ingoványos szélesvásznú alkotásai közül kiemelkedő darabról van szó. Még ha csak címében amerikai is.

Dead Man Down (2013)

Victor (Colin Farrell) egy olyan "mindenes" a helyi maffiában. Ezt felveszi, azt kinyírja, testőr, sofőr, ez+az. A vezér Alphonse (Terrence Howard) pedig egyre jobban megkedveli a mindig komoly (szomorú?) és keveset beszélő keménylegényt! Minden adott egy fantasztikus karrierhez a bandában, de Victornak más tervei vannak, amiben Alphonse is szerepel és sok vér meg belsőségek.
Victor szomszédja, Betarice (Noomi Rapace) pedig Victorral tervez valamit, amivel rendesen meg is lepi az első randin. Nem csoda, hogy a csaj az anyjával él.
Nem vagyok hasra esve tőle, nem ez Farrell 2013-as nagy dobása, ez biztos...legalábbis remélem.
Rapace érdekes választás volt, van valami extra ebben a csajban attól függetlenül is, hogy elég idiótán jár a ráadott magassarkú cipőkben.
Valami divatmacát játszik, uh belefér. A szerelmi szál, mivel a film nagyobb részében ez a téma, nem rossz, szomorúan nézelődnek, elmondják egymásnak, hogy kit milyen csapások érték a múltban és azt le kell zárni, addig nem lehet kiss-kiss, csak bang-bang.
A romantika közben néha felköhög egy géppuska, hullanak az maffiózók, szóval minden van itt, kérem.
Victorról kiderül, hogy a családjával Magyarországról jött a jobb megélhetés reményében és az igazi neve Kerik László. Rendesen kerekedett a szemem, amikor meghallottam, utána füleltem is, mikor hallok egy magyar szót a filmben, de mit mondjak, volt vagy három szó, csapnivaló akcentussal. Ááá, mit is reméltem? Hogy Farrell majd elszavalja a Falu végén kurta kocsmát?
Maradt tőle a búbánatos távolbarévedés, szóval egyszer nézhető, de semmi extra.

Bosszútól fűtve (2013) on IMDb

A vizsga (2011)

Kevés hírverést kapó viszonylag új magyar filmként kevés filmes portálon lehet róla hallani valamit.

1957 karácsonyán járunk, a forradalom után minden ügynököt felül kell vizsgálni. Nem kivétel ez alól Jung elvtárs se, aki az ügynökség legjobbja. Felettese az élő legenda Markó Pál (Kulka János) aki minden piszkos kis trükköt bedob, csak védje mentoráltját és még asszony is várja otthon a halászlével.


Abban nagy a film, amibe kis országunk: történelembe és színjátszásban. Feszes kis kevés szereplős történet, inkább dráma, mint thriller. Kiemelkedő alakítások jellemzik, Kulcsár szerepében Scherer Péter parádés.

Az utóbbi három év legjobb magyar filmje!

Szerelem első vérig (1985)


Made in Hungária és a Házibuli közt valahol félúton, csak így aposztrofálnám.

Nyitó képsorok után ki is derül melyik a legszebb magyar város. Boldogan szaladgál a belvárosi hídon a tinédzser Füge (Bery Ari), aki a kollégisták szokásos napi élettét éli. Játszik a mosókonyhában próbáló amatőr zenekarban, kilóg takaródó után a szőke, nagy mellű csajához, akinek a mamója nem más, mint Jászai Joli nénink. Van itt még egy pár ismerős arc, mint például zongorista haver szerepében Alföldi Robert és meg mertem volna esküdni, hogy a tini Erdei Zsoltot is látom a filmben. Bonyodalmak elkerülhetetlenek, a szerelem, szex és a féltékenység a vad bulik velejárója. És közben több verzióban is meghallgathatjuk: „Most először mondom el, most hinned kell nekem. Legalább te maradj itt velem!”
Nekem igazi retro élmény volt, már csak Szentes miatt is. Kellemes kikapcsolódást nyújthat a 30-as korosztálynak, az ehhez hasonló magyar mozik nagyon hiányoznak a mai fiataloknak.

Halálkeringő (2010)


Lassan tényleg igaz lesz „a rossz filmeket néző” jelző reám. Most is olyat választottam, amit porba, sárba tiportak a kritikusok. Biztos mazochista vagyok, csak eddig nem tudtam róla. A régóta mély hullámvölgyben lévő magyar filmgyártást ez a mozi sem fogja kihúzni a kátyuból.

Érdekes dolog kamaradrámát csinálni egy krimiből még külföldön is, pláne itthon. Egy lelakott lakásban játszódik a történet (az operatőrnek is van még mit tanulni), szinte csak két színésszel. Akik a maguk nemében, hozzák az elvárt szintet, Kern játéka néhol modoros, máskor Kardos Doktortoros, ha pedig behunynám szemem, biztos Woody Allent hallanám. Dobó Katának egy kicsit nehezebb a dolga, hisz annyi köze a drámához, mint medvének a mackósajthoz. Voltak jó pillanatai, de a film nagy részében nem hittem el, hogy egy drogos, alkoholista, ribanc. Gondolom a rendező inkább improvizálásra helyezte a hangsúlyt, mint hogy a forgatókönyvre támaszkodott volna, ahol ez nem működöt ott egy két vizuális effekttel próbálták feldobni a művet, sikertelenül. Egyetlen nagy pillanata a filmnek, amikor a három szereplő ül egy üveg asztalnál, kezükben fegyver, amolyan Tarantinósan akarták megoldani, na ez valamennyire sikerült is.
Mazochisták, mindenevők, magyar film örültek, ez a ti filmetek. A befejezést szülés előtt álló kismamáknak nem ajánlom.