A következő címkéjű bejegyzések mutatása: rendszerváltás. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: rendszerváltás. Összes bejegyzés megjelenítése

Moszkva tér (2001)

Ezt a filmet az a korosztály tudja igazán élvezni, akinek mond még valamit: a kőbányai, a Pajtás vagy Levelet kaptam lájf.

1989-es évben a fiatalok gyűjtőhelye a Moszkva tér, ahol mindig pezseg az élet. Petya és barátai is élvezik a 18. születésnap betöltése után bekövetkező vibráló mámort. A bulizás, a csajozás, a piti üzletek világában remekül helytálló fiataloknak egyetlen egy feladata van a megérdemelt nyári pihenés előtt, ez pedig az érettség. Míg ők görcsösen a vizsgákra koncentrálnak, addig éppen széthullni készül a régóta döcögő szocialista rendszer. De őket ez cseppet sem zavarja amikor egy 1200-es lehet csapatni és olcsón lehet sörhöz jutni.

Ebben a vizsgafilmben igazából az ifionti szerelem a főszereplő a mellé csapódó 80-as évek végi életérzés már csak hab a tortán. Fanyar humorral elviselni az elvárásokkal teli felnőtté válás zeg-zúgos akadályait manapság sem könnyű. Viszont akkoriban volt egy korszakos báj, amely belengte azt, ha valakinek az álma egy zsiguli volt vagy csak egy Bécsi bevásárló körút futotta nyaralás gyanánt.
Friss, lendületes és vidám filmként vonult be a Magyar köztudatba a Moszkva tér. 

Good Bye Lenin! (2003)

Nekem és a korosztályomnak az igazi retró-élmény, ha szocializmus személyi kultuszát a vásznon láthatja, minden cinizmusával együtt.

Berlin 1989: az itteni acélerős szocializmust már rágják a maga férgei. A példás elvtársnő, Kernerné egy utcai tüntetés láttán szívinfarktus kap. Nyolc hónapra komába esik, ezalatt ledől a Fal és a beton blokkok közé beférkőzik a rendszer mumusa: a kapitalizmus. A Kerner család, élükön Alexszel (Daniel Brülh) azon munkálkodik, hogy a mama nyugalma érdekében fenntartsa a hónapokkal ezelőtti biztonságos rendszert. Persze ebből rengeteg humor és dráma születik, nem árulok el nagy titkot, ha elmondom, hogy főhősünkre is rátalál a szerelem.

A filmet tulajdonképpen, amellett hogy eszméletlenül jól elkapott hangulat jellemzi, mégis főhősünk humoros narrációja viszi el. A képvilág könnycsatorna próbáló, a zenei aláfestés pedig a francia Yann Tiersen mesterműve.

Korszakromboló mestermű, zseniális!

Good Bye Lenin! (2003) on IMDb