Frances Ha (2012)

Sok helyen olvasom, hogy Noah Baumbach rendező (A Tintahal és a Bálna) még nem igazán találta meg a saját hangját a nagy hollywoodi alkotások planétáján, de jó eséllyel nagyobb elismerésnek fog örvendeni, ha a nagy neurológus egyszer majd szögre akasztja a klarinétját.

Frances (Greta Gerwig)New York azon karrierista szinglijei közé tartozik, akik még csak az útkeresés elején járnak, és persze többet akarnak elérni az életben, mint egy egyszerű pincérnő. A film főtéma vezetésében meg találjuk a mélypontot és csúcson való eltöltött részeket is, eközben minden olyan huszonéves fiatalokat érintő problémával szembesülünk, ami a 30. év betöltésének frusztrációjával jár. Itt a barátság és a szerelem más más metaforát jár be, nem lehet azt mondani rá, hogy nem fontosak a főhősnő életében, de még is inkább a szenvedni vágyás és határozatlanság lengi be Frances karakterét.

Nem lehet nem észrevenni, hogy alkotóra nagy hatással volt Woody féle univerzum. Sőt egy kicsit bátrabban is hozzányúlhattak volna a társadalomból kissé kilógni vágyó különc Francis karakterének kidolgozásához. Nem mondom, hogy a film olyan időtálló lesz, mint az Annie Hall és a társai. De azért megidézi az óműveket, még ha nem is merül el annyira lélek rejtelmeibe, mint elődei.

Magával ragadó útkeresős mozi, telezsúfolva magvas gondolatokkal és életérzéssel.

Világ hipszterei egyesüljetek!

Moszkva tér (2001)

Ezt a filmet az a korosztály tudja igazán élvezni, akinek mond még valamit: a kőbányai, a Pajtás vagy Levelet kaptam lájf.

1989-es évben a fiatalok gyűjtőhelye a Moszkva tér, ahol mindig pezseg az élet. Petya és barátai is élvezik a 18. születésnap betöltése után bekövetkező vibráló mámort. A bulizás, a csajozás, a piti üzletek világában remekül helytálló fiataloknak egyetlen egy feladata van a megérdemelt nyári pihenés előtt, ez pedig az érettség. Míg ők görcsösen a vizsgákra koncentrálnak, addig éppen széthullni készül a régóta döcögő szocialista rendszer. De őket ez cseppet sem zavarja amikor egy 1200-es lehet csapatni és olcsón lehet sörhöz jutni.

Ebben a vizsgafilmben igazából az ifionti szerelem a főszereplő a mellé csapódó 80-as évek végi életérzés már csak hab a tortán. Fanyar humorral elviselni az elvárásokkal teli felnőtté válás zeg-zúgos akadályait manapság sem könnyű. Viszont akkoriban volt egy korszakos báj, amely belengte azt, ha valakinek az álma egy zsiguli volt vagy csak egy Bécsi bevásárló körút futotta nyaralás gyanánt.

Friss, lendületes és vidám filmként vonult be a Magyar köztudatba a Moszkva tér. 

The Kings of Summer (2013)

A Nyár királyai a nyár király filmjeként van tálalva. Ilyen-olyan díjak és jelölések akarják bizonyítani, hogy Hollywood-ban nem csak unalmas közhelyek és remake "újdonságok" születnek.

Ez a mozi nem sok mindenről szól, de arról a kevésről legalább szépen mesél. Gyönyörű képek és jó zene mellett láthatjuk a srácokat, akik megszöknek otthonról, mert elegük van a szülőkből. Egy saját "házat" építenek az erdőben és eldöntik, ők hozzák majd a szabályokat. 
A három srác, illetve a két srác és a Biaggio (Moses Arias) nevű valami:)  remekül el van, minden érdekes és mesés, a kaja  kereséssel van egy kis gond, de mindig megoldják valahogy. 
Természetesen, amint elmúlik az újdonság varázsa, úgy néz ki, az idill és a barátság is eltűnik, amint egy szőke lányka is megjelenik. Átkozott szerelem.

A gyerekszínészek átkozottul jók, Joe (Nick Robinson) és Patrick (Gabriel Basso) úgy illenek össze, mint borsó meg a héja...ez a film nem egy szokásos történet arról, hogy utáljuk a felnőtteket, mert házimunkát kell csinálnom, meg sose figyelnek rám, stb. Ez egy 95 perces életérzés.

Hogy a nyár királya lenne a filmek között, kétlem (talán csak azért, mert nem volt igazán ellenfele), de tetszett, az biztos.

Hot Tube Time Machine (2010)

Félve írom le, hogy tetszett. Inkább idiótának és kaki/pisi/fingós/hányós filmnek gondoltam, ami valamennyire be is jött, de attól még egy kellemesnek mondható vígjáték lett az eredmény. A történet szerint a három jóbarát és egy unokaöcsi visszatér arra a helyre, ahol életük legjobb pillanatait élték át fiatalkorukban.  

Mindenki el akar felejteni valamit, utálja a jelenlegi életét, kispolgárok lettek, az álmaik halottak, bla-bla-bla. Persze elfelejtik, hogy már rendesen megöregedtek, a hely sem ugyanaz és ők sem. Bulinak se híre, se hamva. Ám van egy frankó jacuzzi, ami egy picit rosszul működik, így másnap reggel nem másnap reggel lesz, hanem az oltári buli előtti reggel...a 80-as években.

Mint mondtam, meglepően nem rossz, persze rengeteg hibája van. A történet már szinte unalmas, az időutazásból származó helyzetkomikumokat jobban ki kellett volna használni, elvégre mégis vígjátékot nézünk, nem akarjuk, hogy a múltban is csak picsogjanak. 

És ugyebár vannak a közönséges poénok, de csak mértékkel, azért ez mégsem egy Adam Sandler film. Úgy néz ki, ilyen viccek nélkül nem is létezhet amerikai vígjáték.

Kicsit gagyi, de elmegy.