Alien: Covenant (2017)

Egy telepeshajó legénysége ismeretlen jelet fog egy ismeretlen bolygóról. Nem ez a céljuk, de utánanézve az új bolygó lakhatónak tűnik, sőt, jobb mint az eredeti cél, ráadásul sokkal közelebb is van. Mi gond lehet? 
Hát hogy sok az ismeretlen és az sosem jó, főleg egy ennyire megtervezett úton. A legénység mellett még vagy kétezer telepes van lefagyasztva a hajón, őket kell célba juttatni. 
A híres utolsó mondások kézkönyvében biztosan az első oldalon találod a következő kijelentést: "Gyerünk, nézzük meg, mi baj lehetne!?"
A bolygón, szerény véleményem szerint a legelemibb biztonsági szabályokat sem tartják be, ez még egy laikusnak is feltűnik, mint én, aki sosem utazott még űrhajón, pláne nem idegen bolygóra flangálni.
A szar belecsap a ventilátorba, de hirtelen, utána mi nézők már hátradőlhetünk és számolhatjuk, mennyien maradtak még...mert eddig előredőltünk, izgalmas volt, látványos, tűkön ülve vártuk, mikor jönnek már a kis huncut szörnyecskék. Utána már inkább kiszámítható, bevált recept szerint hullanak a fejek, repülnek a végtagok, ömlik a sav meg a vér, ja meg a belek.

Scott számár az egy ujjgyakorlat volt, a rajongók hőbörgése a Prometheus után idegesítette, ezért csinált egy "hagyományos" alien filmet. Túlélőhorror egy idegen bolygón, adott egy erős női karakter meg egy android (esetünkben mindjárt kettő is), meg az éppen meghaló emberek. 
Nincs benne a bugi, állítólag ezt mondta is a megjelenés után, persze nem ezekkel a szavakkal. Az előző részben felvetett kérdések a teremtésről, a teremtőkről nemhogy nincsenek megválaszolva, de rendesen mellőzve is vannak. Tudom, én azon kevesek egyike vagyok, akiknek bejött a Prometheus (pfuj, hogy micsoda szentségtörés ez), uh. szívesen nézném/néztem volna, hová fejlődik a történet. Mert az unalomig ismert recept már nem elég ennyi Alien mozi után, ezt be kell látni. Nincs meg az a zsigeri félelem a nézőben, ami megvolt Nyolcadik utasnál, vagy a Bolygó nevénél.
Kellett volna a plusz történet szál, ami a "miért" kérdésre keresi a választ.
De helyette felszálltunk a nosztalgia vonatra és mentünk egy kört a régi idők emlékére. Nem eget rengető nagy probléma ez, Fassbender-t óráik elnézném akármilyen filmben, baromi jó színész. Az akció és a látvány is ott van a szeren, másfél órára kikapcsol. A gond ott lesz, hogy pár nap múlva alig emlékszel majd rá, mert ha beugrik az Alien, akkor az első vagy a második rész lesz az, nem ez a kellemes langyosvíz.

Life (2017)

Sci-fi/horror, Jake Gyllenhaal, Hiroyuki Sanada na és a csajok miatt Ryan Reynolds + egy xenomorf szörnyecske. A trailer is több volt, mint figyelemfelkeltő.

A történet szerint egy rakat tudós egy nemzetközi űrállomáson Marsról származó talajmintákban idegen életformák után kutat. Sikerrel, az egyik mintában egy élő organizmusra bukkannak. Clavin, mert persze el is nevezik, hát olyan cuki, gyorsan fejlődik (itt már azért a hétpróbás tudósokban is megszólalhatna a vészcsengő) és sokkal intelligensebb a vártnál.
Nem árulok el nagy titkot, ha elmondom, előbb-utóbb Calvin akarja kitölteni a rendelkezésre álló teret...de egyedül.

Sok helyen írják, Alien vidéki verziója, plusz egy kis Gravitáció. Az előbbi nem jutott eszembe filmnézés közben, az utóbbit meg nem is láttam. Visszagondolva egyértelmű a párhuzam az Aliennel, ebben nincs is vita. Az jobb, szebb, nagyobb, kultikusabb. 
Viszont ennek a vidéki verziónak is megvan a maga varázsa, noha tényleg felejthetőbb és másfél órás élmény után nem sokáig marad meg a fejünkben, ez tény. 
Egyszer nézhető kategória.

Szóval az előnye. Időben és térben is közelebb játszódik.
A nem is túl távoli jövőben, majdnem most. Itt fent, az égen, jó közel hozzánk. Szinte Calvin már a spájzban van és tök jó volt látni, hogy milyen vészprotokollok lépnek életbe pl, amikor az irányítóközpont elveszíti a kapcsolatot az űrállomással. 

Nem mentőcsapatot szállít a "mentő"hajó, csak azért jön, hogy az űrállomást kitolja a mélyűrbe, a picsába. Mindezt úgy, hogy "csak" megszakadt a kommunikáció. Ha idegen lényekkel bratyizol és nem jelentesz a központnak, viseld a következményeket is. 

Nincs egy robot pakológép, amivel megfogjuk az idegent, vagy savas vérrel dobálózva nyomjuk ki a xenomorfot a világűrbe. Ember vagy emberiség közelibb, ez nekem mindenképpen pozitív. És még az, hogy néhány ijesztőbb jelenettől majdnem lef*stam a bokámat. Erre azért nem számítottam (a kesztyűs kézfogós jelenet meg az űrben kolbászoló Calvin azért elég jól sikerült).

A karakterek tényleg gyengék, mármint rosszul lettek megírva, csak Gyllenhaal kapott kicsit több hátteret, így az ő élete talán többet nyom a latban a mozinézőnek. Hát ha nincs érzelmi kapocs, miért érdekeljen, ha meghal valaki. Vagy nem?

Moziban is megnéztem volna, széles vásznon biztos ijesztőbb. Nem kell ezt túlragozni, másfél órára kellemes kikapcsolódás.

Ghost in the Shell (2017)

Ha nem látom és nem rajongok az eredeti anime-ért, vajon tetszett volna a film? 
Végiggondolva végül is kerek történetet gyúrtak belőle, igaz, ehhez felhasználták az összes részt, beleértve a két évadnyi sorozatot is, kivéve talán a 2004-es Innocence-t. 
De egy biztos, aki viszont rajongó, annak katyvasz lett, bárhogy is egyszerűsítették az eredeti sztorit. 
Ha lenne folytatás (azt rebesgetik, ha nagy siker lesz/lett volna, jön a következő rész), mi lenne a fő szál? Kilúgozták, újra eladták, úgy tűnik, ebben ennyi volt. Mondom, legalábbis a sztori alapján.
Szóval ebben a verzióban van az Őrnagy (Scarlett Johansson) aki egy bűnüldözői elitegység, a 9. szekció vezetője. Ő az első ember, akinek az agyát egy kiborg testébe ültették át. 
A soron következő ügye a Hanka vállalat tudósainak sorozatos legyilkolászása. Annak a vállalatnak, ami őt is "tervezte".
A Kuze nevű elkövető (ő konkrétan a sorozat 2. évadában szerepel) hajkurászása közben lassan az Őrnagy múltjára (születésére) is fény derül.
Szóval jó film lenne, ha nem ismerném a sztorit? Nem, akkor is maradna az egyszer nézhető kategória. A két szék közül a padlóra mintaszerű esetével van dolgunk. 
A fanokat nem lehet megvezetni azzal a pár, eredetiből mintaszerűen ellopott és közben gyönyörű képpel, a lényeg kell, a szellem, ami a burokban (páncélban van) vagyis legalább egy kis konyhafilozófiát a lét értelméről belenyomhattak volna. Így a magamfajtának a hiányérzet marad.
Aki meg új hús a cyberpunk világban,annak meg majdnem követhetetlen, hiába egyszerű a  történet. Ahhoz maga a világ eléggé összetett, hogy könnyen emészthető legyen. Testpáncélok, beültetések hálózat, sőőőt, saját hálózatok létrehozása, emlékek hekkelése, stb. 
Fél óra és a látványos akciójelenetek mellett is unalmas lesz (a vicc, hogy nekem is). Felteszem, ha nem Johansson a főszereplő, a kutya sem nézte volna meg a filmet. Sőt, el sem készült volna. Egy másfél órára elmegy és nyomokban a világ egyik legjobb anime-jét tartalmazza.
Egyetlen előnye azért volt a mozinak. Alig várom, hogy megnézzem újra az eredetiket, beleértve a sorozatokat is. Yeaaah, az nagy király, bátran ajánlom mindenkinek.

Chappie (2015)

Neill Blomkamp művei tocsog a társadalmi és politikai ideológiákban, ez alól a legújabb alkotása sem lóg ki. Lehet, hogy egy aranyos robotos mesének szánta a Mester aktuális alkotását, de közeg újra Dél-Afrika nyomornegyede, a cél a túlélés és valahogy embernek (vagy valami) maradni.

A rendőrség csúcs programozója Deon (Dev Patel) úgy dönt, hogy egyik kedvenc robotzsaruját felruházza némi mesterséges intelligenciával, hogy végre egy érző és gondolkodó droid legyen az utcaharcosa. A gyerek intelligenciával rendelkező Chappie-t először elrabolja, majd kihasználja egy helyi kisstílű bűnbanda. Kedvenc robotkölykünk életében bekövetkezik a jó és rossz közötti sínylődésé időszaka.

Rendezőnket úgy látszik nagyon érdekli hogyan lehetne az emberi tudatot átköltöztetni földönkívülibe, robotba vagy bármibe. Chappie egyáltalán nem rossz film, bájos és stílusos csak valahogy a főbb karakterek motivációi hiányoznak. Hugh Jackman például csak egy szimplán degeneráltalak, semmi körítés nélkül.

Star Wars: Episode VII - The Force Awakens (2015)

Ébredő erő

A karácsony előtti forgatagban az ifjak és idősebbek mind átvehették régóta várt ajándékukat, hiszen a moziba kerül kedvenc űrmesén újabb epizódja. Kíváncsian vártuk jó néhány millió, rajongó társammal együtt, hogy vajon J. J. Abrams meg ugorja-e az előzmény trilógia színvonalat.

Na szóval a történet, meg próbálom spoiler mentesen:

Réges-rég egy messzi-messzi galaxisban, egy poros koszos kisbolygón él egy árva fiú lány, aki arról álmodik, hogy egyszer nagy pilóta lehessen. Minő véletlen, hogy pont az ölébe pottyan egy csipogó droid, a belerejtett fontos információkkal, amelyre a maréknyi ellenálló kívül a gonosz birodalmiaknak elsőrendnek is fáj a foga. Persze nem egyedül vág neki a kalandnak, hogy eljuttassa a robotot és tartalmát az avatott kezeknek, ha nem rég is új cimborák is mellé csapodnak. Persze egy csomó misztikumról is fény derül, lézerkardok és jedi-energiák szegélyezik főhősnőnk útját.

Kit érdekel, hogy a történet egy az egyben az első rész koppintása vagy, hogy a tele van tisztelgéssel. A rendezők ugyanazt a koszos, fém ízű látványvilágot tárta elénk, amit 77’ óta vártunk. A sztori vonalvezetése néhol meg inog, de egy-két jó helyen eleresztett poén visszahúz a filmbe. A régiek nagyon jól hozzák a kultikus figurákat, az újak pedig pont olyan tiszták és sallang mentesek, hogy szerethessük őket.

Rangsor: 3

Star Wars: Episode VI - Return of the Jedi (1983)

A jedi visszatér

„I am Jedi” – Luke Skywalker

Nincs már min spórolni, gondolták az alkotók, amikor belevágtak a projekten. De ha hinni lehet a pletykáknak, Lucas csak akkor kapta meg a filmre a zsét, amikor biztosította a vezetőket, hogy lesz benne egy pár aranyos, új karakter, amit rögtön piacra lehet dobni.

Miután Han-t lefagyizták, jégkoporsója a hírhedt Jabához kerül. Ide sietnek szép sorjában a társai, hogy kiszabadítsák a csempész barátjukat. Az immár jedivé érett Luke is a segítségükre siet és elbánik egy-két hatalmas és nem annyira gonosz szörnyeteggel. De ennél nagyobb feladat is várat a frissen szabadult csapatra: a rohamos léptekben épülő halálcsillag elpusztítása. Miközben a főhőseink az Endor nevű bolygó különös lakóival szövetkezve harcolnak a gonosz birodalmiak ellen, addig Luke az tervet eszeli ki, hogy megpróbálja áttéríteni apját a jó oldalra.

A jedi visszatérrel a kör bezárult Luke Skywalker kalandjai itt véget ért. A nagy drámáké volt ebben filmben a főszerep, még a cinikus kalandor, Han Solo is beállt egykét percre a tragikák közé. Még nem tudni, hogy karácsonykor honnan fog folytatódni a történetük, de egy-két cameonál többre már tutira nem futja az egykori ácsnak. Talán az utolsó (első) három rész közül ennek a filmnek fut a cselekménye legtöbb szálon, és digitális felújításnak köszönhetően itt a leglátványosabb a csata is.

Van egy jó hírem már csak pár hónapig kell kibírnunk „cséhá” őrület nélkül, hiszen Abraham homályban burkolt folytatása nem sokára a mozikba kerül és végre lehull a lepel a féltve őrzött titkokról. (Bocs, már vetítik!)

Rangsor: No.2

Star Wars: Episode V - The Empire Strikes Back (1980)

A Birodalom visszavág

Eme mozi érkezése után megváltozott a véleménye mindenkinek a Sci-fi-tündérmeséről. Végre hangsúlyos lett a rossz oldal és csúnyán rádöbbentünk, hogy nem csak a happyend létezik. Nem kétséges, hogy a szakértők és rajongók is eme művet tartják a legtöbbre a frencsájzból.

Egy réges-régi messzi galaxisban, nem ér véget hőseink kálváriája. A feloszlani látszó társaság egy kietlen hó bolygón állomásozik, de a birodalom űrszondái elől nincs menekvés. Leila, Han és Luke sikeresen elmenekül mielőtt Vader és csapat elfoglalja a lázadok bázisát, de a barátok sorsa külön utakon folytatódik. Az ifjú Skywalker a Dagoba rendszerben keresi meg Yodát, a nagy Jedimester, a többiek pedig kénytelenek Han egyok régi cimborájához beugrani a Bespinre némi segítségért.

Az bizonyos mondat után minden egyes nézőben valami megváltozik. A szuper látványvilághoz, még hozzá vesszük azt a sötét atmoszférát, amely a dzsungelbolygón csúcsosodik ki, nem vitás az a kijelentés, hogy az egyetemes filmgyártás egyik legnagyobb mozijával van dolguk.
Megkel még említeni a film zenéjét jegyző John Williamst, aki lenyomta a Beethovent a telefoncsengőhangokért folytatott versenyben. :)
Mindent egybe véve: Galaktikus!

Rangsor: abszolút 1.

Star Wars Episode IV: A New Hope (1977)

Új remény

1977-es vetítése után egy újfajta őrület vette kezdetét, ennyien még soha nem rajongtak egyetlen filémért sem és ekkora marketing orientált kütyü mizéria sem volt még galaxisban. Sőt a későbbi részek megjelenése után még átkellet keresztelni a művet, hogy a Star Wars felirat globális legyen és ne csak egyetlen filmet jelentsen.

Akkor fussunk neki a történetnek, ami néhol (teljesen?) ismerős lehet.:

A film elején egy hatalmas birodalmi űrhajó cikázik az űrben, valakit követ. A fedélzetén egy bátor lázadó (Leila) elrejt valami titkosat egy csipogó kis doridban (R2D2) és szélnek ereszti, aki egy sivatagbolygón landol. A poros, koszos bolygón épp egy árván maradt, álmodozó tini (Luke Skywalker) ölébe pottyan az utolsó reményét magába hordozó centrifuga. Persze főhősünk meglátja benne a saját sorsának reményt, hogy az unalmas napi meló helyett egyszer ő is igazi pilóta lehet majd. Tehát jöjjön a nagy kaland, a várva-várt hatalmas lehetőségekkel teli űr. A titkos küldetésről csipogó droiddal és az idős mentorral (Obi Van Kenobi) egy rozzant teherűrhajón elmenekül a bolygóról a gonosz birodalmiak elől.

Miután a kalandvágyó tinink véletlenül belekeveredik az ellenállók harcának legvakmerőbb katonai akciójába, neki és a barátainak (Ben, Szőrös majom, Han) előbb ki kell szabadítani egy vagány leányzót a birodalom karmai közül, majd el kell pusztítania egy új, bolygópusztító szuperfegyvert. Közben hall mindenféle humbugot valamiféle misztikus erőről egy olyan öregembertő, akit a szeme láttára öl meg a piros fénykardos, maszkos gonosz. De végül az X-szárnyú vadászok elpusztítják az ördögi fémbolygót, aztán lehet örülni, fellélegezhet mindenki, akik végig a hitt a lázadók sikerében.

A kőkori űreposz mérföldkő volt a Sci-fi filmkészítés az idáig íródó történelmébe. Minden kis srác Jedi akart lenni, minden tini csajszi Leila hercegnő, a maradékok pedig űrhajót csináltak mindenféle kacatból Én is az utóbbi generációhoz tartoztam. Egyszeriben lett egy hátborzogató főgonosz és könnyen lehetett azonosulni a lázadók bármely karakterével. Varázsa sosem kopott, sőt újra meg elő került a sufniból egy-egy feljavítás vagy könyvadaptáció. Cselekményét nem egy nagy rendező felhasználta vagy csak megpróbálta másolni, ez idáig senkinek sem sikerült, még megálmodójának se.

Rangsor: 5.

Star Wars: Episode III - Revenge of the Sith (2005)

A Sith-ek bosszúja

Három évnyi hánykolódás és álmatlan éjszaka után után egy messzi-messzi galaxisban pont került a történet végére. A pontszámok és kritikát igazolták, hogy rejt még a meggyalázott régimódi űr-odüsszeia marketing és egyéb bevételeket is majd a következő évtizedekben.

Anakin Skywalker (Hayden Christensen) rohan a sötét oldal felé, Doku és Buckalakók teteme fekszik az út mellet. Hiába Obi Van (Ewan McGregor) intelmei: "a sötét oldal könnyebb és simább", mi tudjuk az ifjú padavan nem kerülheti el sorsát. Az apokalipszis küszöbön!

A harmadik részre Lucas barátunknak nem marad más lehetősége, mint mindent egy lapra feltenni. Na ez többé kevésbé sikerült, ebben az epizódban elő kellet, hogy kerüljön főszereplőnk gonosz énje és mi megkaptuk végre Vadert. Sok érdekes és régi lény kap teret ebben az epizódban, de mindenki súlytalan. Az utolsó negyedóra, ami már morzsájában emlékeztet a 77-es folytatására. Az ősz hajú rendezőknek mindent fel lehet róni, de azt nem, hogy milyen elrontotta volna a kikacsingatós sztori végét.

Teljesen nem lett logikai buktatóktól mentes a "spin off" sorozat, nézzünk is egy párat.

-        Obi Van a Birodalom visszavágban többször Yodát emlegeti tanítómestereként (elitta az agyát! J)
-        Az új reményben Leia megkérdezi Luktól, hogy már törpéket is bevesznek rohamosztagosnak (lehet önkéntesnek is jelentkezni, nem csak a klónoké a világ!).
-        Leia emlékszik az anyjára, holott az már meghalt születése után pár perccel (jó memória!).

Rangsor: 4.

Star Wars: Episode II - Attack of the Clones (2002)

A klónok támadása

Hajalj, jöjjön a pattanás Lucas hátán, ami egy éltre meggyötri majd, hiszen eme mozi óta a giccsből és gejj-ből már nincs visszaút. Mindenki nyugodjon le a … még van egy epizód az ősz mester ámokfutásából.

Obi Van (Ewan McGregor) és tanítványa Anakain (Hayden Christensen) a hírhedt Doku gróf (Christopher Lee) után kutat, miközben belebotlanak egy őket kereső árnyba. Eközben Amidala (Natalie Portman) saját csatáit kénytelen megvívni a galaxisok szenátusában. Minő véletlen, hogy az ifjú tanítványt és az egykori hercegnőt összehozza sors kifürkészhetetlen fintora. Silány előjáték után egy szappanoperát megszégyenítő romantika bolygón elkezdi Ani pufogtatni a közhelyeket a pillákat rebegtető topless képviselőnek. („Itt viszont minden puha és sima”- azóta szállóigévé nőtte ki magát) Kedvenc Obi Van-nunk pedig egy távoli bolygón olyan titokra bukkan, aminek köze van Jango Fetthez (Boba apucija) és klónozáshoz.

Karthágó együttes legnagyobb slágere első versszaka sokkal jobban össze tudja foglalni az aktuális rész tartalmát:

"Volt egy fiú és volt egy lány
A fiú elindult az álmok útján
Volt egy fiú és volt egy lány
A lány még most is várja talán
Elindult a fiú az álmok útján
Elhitte az álmok furcsa hangját
Csalóka színét"

A fantom románca cím jobban illet volna ehhez az enyelgős délutáni matinéhoz. A film csirájában már néhol kezdett felnőni a feladathoz, de így is nagy része még mindig csak egy csöpögős katyvasz. Sajnos a 70-es Lee is sótlan és Yoada mester pedig a pattogó zöld labda szerepe iszonyúan visszadobta karaktere eredetiségét. Még mindig McGregor játéka az egyetlen stabil pont az új szériában, bár a többi Jedi sem lóg ki nagyon a sorból nagyon. De kár, hiszen ebből az alapanyagból valami sokkal jobb is kisülhetett volna.

Rangsor: 7.

Star Wars: Episode I - The Phantom Menace (1999)

Baljó szárnyak (!)

Kezdjük bele az egyetemes történelem legnagyobb film mítoszába, hogy megállapítsuk melyik a legjobb és legszörnyűbb rész. Kronologikus sorrendben kezdtem és az i-re pontot az Ébredő erő mozikba kerülése tette fel a pontot.

A film elején egy hatalmas birodalmi (kereskedelmi) űrhajóban járunk, ahol két bátor jedi (Obi-Wan Kenobi, Qui-Gon Jinn ) rájön, hogy valami titkos összeesküvésre bukkantak az aktuális bolygón. De sikerül a hercegnőt (Amidala) és kíséretét kimenekíteni egy sivatagbolygóra (Tatooine), mielőtt a fogságába kerülnének. Ezen a bolygón belefutnak egy félárván maradt, álmodozó kisfiúba (Anakin), aki itt tengeti mindennapjait, abban reménykedve, hogy az unalmas napi meló helyett egyszer ő is igazi pilóta lehet. A nagy kaland nem is várat magára sokáig, miután megnyeri a helyi űrfogatversenyt egy teherűrhajóval kell elmenekülnie a sivatagbolygóról egy Sith elől (Darth Maul).

Ezután a kalandvágyó kisfiú barátságot köt az ősz öregemberrel (Qin-Gon) és belekeveredik élete legnagyobb kalandjába. Neki és a barátainak egy vakmerőbb katonai akcióba kell megküzdenie a birodalmi (kereskedelmiek) űrhajó és csillagromboló századdal Sajnos ebben a csatában egy (két) piros fénykardos, maszkos gonosz megöli mindenki által bálványozott, mentorukat, de ez sem gátolja meg őket, hogy elpusztítsák az ördögi bádogblokádot. Nagy az öröm, fellélegezhet a hercegnő, barátai és droidjai (CRPO, R2), az utóbbiak kitartóan segítkeztek, mentették meg számos bajtól a főhőseinket és a szívük mélyén végig hittek a sikerben.

A legjobb része a fimnek!

Egy kiherélt Disney-féle móka, egy igazán fölösleges karakterrel (Jar-Jar), egy túlbonyolított biológia tézissel (midiklorianok) és az eddigi legütősebb fő gonosszal (Darth Maul). Mese nagyoknak, de nem rajongóknak. Kevesebb több lett volna kedves Lucas mester! Ekkor még azt hittük a hibákat a hibák javításra kerülnek.

Rangsor: 6.

Ex Machina (2015)

Ha 2015 legkülönlegesebb filmjét keressük, akkor mindenkinek a nálunk csak dvd kijövő furcsa sci-fi alkotás ugrik be hirtelen. Igazából az Ex Machinára még az sem lehet ráhúzni, hogy igazi sci-fi lenne. De akkor mi is?!

Caleb (Domhnall Gleeson) a fiatal programozó a világ legnagyobb internetes cégénél dolgozik. A vállat atyaúristene meghirdet egy verseny, amelynek a nyereménye egy világvégi privát hegyi nyaralóban eltöltött hétvége a főnökkel. A félénk főhősünk itt találkozik egy gyönyörű lánnyal, akiről el kell döntenie, hogy vajon robot-e vagy hovatovább már inkább ember.

Gleeson már megint képes kihozni a maximumot előnytelen fizimiskájából, ugyanis jelent esetben ő kapta a legtöbb játékidőt. Szépen megkomponált képek és a szándékos, lassú monotonitás most meghozza a gyümölcsét, jó választás lett a film hátterének megálmodott luxuslakosztály, amely erősíti a sci-fi vonalat. Nem mondom, hogy zseniális, de igazán ütősre sikerült iparos munka.

Maze Runner: The Scorch Trials (2015)

A mai napon tanult rövidítés a filmvilágból: YA, vagyis Young Adult (movie).

Fémjelzi az összes rémes mozit, amit el tudsz képzelni, kezdve a Kalácsképű Katniss lánnyal, vagy a másik agyament Beavatottal, aki az unalmas ostobák rendjébe tartozik, ha jól emlékszem. És persze a kezdet kezdetén ott van a zsebkendőket nedvesítő Alkonyat-széria. Nem is kellene többet mondanom. 

És mégis vannak olyan stúdiók, producerek és rendezők, akik látnak ebben a műfajban valamit. Pénzt, jobbára, szakmai elismerést aligha. De ha erre van igény, akkor most ki az idióta? Ha ezzel beéred, ő meg hülyére keresi magát, akkor Hölgyek/Urak, én/te/mi vagyunk az idióták. Erről ennyit.

Egy év után már meg is érkezett a Maze Runner folytatása. A labirintusból szabadult tiniket sebtiben megmentik és elviszik egy szuper helyre, ahol több labirintusból szabadult tini várja már őket. Innen minden nap párat kiválasztanak és elviszik őket egy "boldogabb helyre". 

Thomasnak nem tetszik ez a hirtelen jött boldogság, nyomozgatni kezd és rájön, ugyanaz a gonoszcég' (WICKED) működteti az a helyet is, aki bezárta őket a labirintusba. 

Megszöknek ugyan, de a kinti világ sem móka és kacagás, vannak kint vírussal megfertőzött zombik, különböző bandák, bazi nagy sivatagok, mert ugye a világ, mint olyan, már nem létezik, csak nagy, elhagyott városok, félig betemetve homokkal. 

Elfutnak az egyik bandához, ott hallanak valamit, elfutnak egy másikhoz, utána egy harmadikhoz. Hát nagyjából ennyi. 

A történet, mint olyan, nem létezik. Ahogy a Sziámi mondja: "sodródni kell, sohase tudni a célt..."! Itt ezt szó szerint értik, mennek az orruk után, a néző meg vakarja a fejét, hogy most mi is van. A végére leesik, hogy van a gonosz gyógyszergyár, meg vannak a többiek. 

És Thomas meg különleges, nem tudjuk miért, de nagyon az, mert mindenki úgy néz rá és kész.

Millió hibája van és kevés a pozitívum. Először is annyira nem volt maradandó az első rész, hogy egyből felvegyem a fonalat, mi is történik kezdetben. 

Talán az tetszik benne a legjobban, korhatáros mozi ellenére meglepően ijesztő is tud lenni, valamint nem spórolták ki az akciót sem. Sőt, igazából a majd két órás műsoridő csupa akció, amikor meg nem az, akkor tartalmatlan párbeszédek és jellegtelen karakterek untatják csak a nézőt. 

Ettől jobb film ez, mint az Éhezők viadala. Ott nézhettük a Kalácsképűt órákon át szenvelegni, közben fekete szerkóban lenyilazott egy repülőt. Akció vége. Ez a mozi legalább bevállalja, agyatlan, de próbálja fenntartani a figyelmet. Többé-kevésbé sikerül is. 

Egyszer még majdnem fel is nevettem, amikor a főgonoszt és a főhőst egy vastag, zárt ajtó választja el és akkor Thomas (a főhős) olyan jóízűen és lazán befakkol' a gonosz felnőttnek, hogy ihajj! Abban benne volt a YA mozik minden mondanivalója.

Nagy jóindulattal nézhető kategória, esetleg ha láttad az előző részt, vagy csak tetszik a poszt-apokaliptikus háttér.

Insurgent (2015)

Ez meg mi ez itt? Maga a művészet. Bizony, mert művészet ennyire rossz filmet csinálni. Olyan bődületesen ostoba (nem csak a karakterek) itt mindenki, hogy az már fájdalmas. Történetben ezt még az Éhezők viadala is megveri, pedig azt is egy barlangrajzról másolták. Ellenben Shailene Woodley és hovatovább Ansel Elgort tényleg elég jó színészek és úgy néztem, megpróbálták kimaxolni a karaktereiket, de ez sem elég a minimális szinthez sem.

Az eredeti sci-fi mozik (pl. Joss Whedon Firefly) helyett meg ezt a kritikátlanul rossz fércművet rakjátok a vászonra. Elmentek ti fenébe, a siránkozós, világmegmentős tinilányaitokkal együtt. 

És még valami. Kedves Naomi Watts. Ennyi volt, hiába is kaparsz most már, végleg leírtalak. Ha ennyire kellett a pénz, miért nem szóltál az uradnak, Ray Donovan-nek. Kaptál volna a képedre ezért a ballépésért. És meg is érdemelted volna.

Time Lapse (2014)

Az alacsony költségvetés és a lelkesedés sem mindig garancia a sikerre. Kell a jó sztori és/vagy a jó színészek, az idővel babráló sci-fi sem mindig aranybánya.

Három fiatal tengeti napjait egy lakópark kis lakásában. Az éppen alkotói válságban lévő festő, aki mellesleg a karbantartó is, a pincérnő csaja és a link lakótárs. 

A szemben lévő lakásban az öregúr nem ad magáról életjelet, így bemennek megnézni, minden rendben van-e. A bácsi nincs meg, de találnak egy furcsa gépet és több száz képet, ami a nappalijukról készült. 

Lassan kiderül, a masina egy fényképezőgép, ami pontban este 8-kor (vagy 7-kor, már nem emlékszem), csinál egy képet a következő nap ugyanazon órájáról. Ami épp akkor történik a nappaliban. Kis vitatkozás, majd jöhet a szerencsejáték, ahogy az sejthető. 

Azonban ahogy dől a lé, egyre furcsább dolgok történnek a szereplőkkel. 

Az biztos, hogy van benne egy-két eredeti ötlet és váratlan csavar. Ez a fotós jövőbe pillantás egész jó. Csak azt nem értem, miért kellett a karaktereket ennyire ostobára írni. Annyira hülyék, hogy az már fáj és sajnos nemigen tudtam ettől elvonatkoztatni a film alatt. Mi a fenéért kell pl egy alvilági bukinál halomra nyerni magad? Nem gondoltad, hogy feltűnő lesz? Ha nem, nem, majd meglátod, ha bekopognak hozzád egy baseball ütővel, hogy megkérdezzék, honnan van a tuti tipp.

Egyszer azért nézhető, de lett volna még benne kraft, hálás a sztori.

Terminator 3: Rise of the Machines (2003)

Terminátor 3 - A gépek lázadása

Következzék az utolsó felvonás, legalábbis egyelőre. Hamarosan a mozikban az új Terminátor, addig meg majd lesz valahogy.

Mióta John Connor végzett az előző részben aktuális ellenfelével, egy évtized telt el. A világvége nem következett be ezért nincs is "munkája", csak rója az utcákat és beszed mindent, ami lelkének ürességét csillapítja. De hát nem lenne a film főcíme az ami, ugyanis menetrend szerint meg is érkezik a két harci robot, az egyik egy TX-es, nőnek álcázott cyborg gyilkológép, a másik pedig régi ismerősünk a T100-as. A cselekmény folyamán az is kiderül, hogy most nem főhősünk a Skynet célpontja.

Sajnos, ahogy a projekt kikerült Cameron kezei közül, úgy lett önmaga paródiája. A sok erőltettet poént és logikai buktatót (letépik a terminátor fejét, ő meg visszarakja, na ne már!), már nem tudta űberelni Swarczi papa iszonyat kúl' megjelenése se.
A bájos, törékeny Claire Danes pedig nem tudta velem elhitetni, hogy igazi amazon. A mítosz egy akkora gödörbe került, hogy nem hinném, hogy valaha is képes lenne belőle kikecmeregni. Talán már csak Nolanban bízhatunk, hogy egyszer elgondolkodik rajta.

The Zero Theorem (2013)

A zéró elmélet

Az egykori Monty Python tag filmjeiben már megszokott a groteszk világ részletekbe nyúló bemutatása és az élet értelmének keresése. Évről-évre rendezőnk kiváló színészeket nyer meg filmjeihez és jelen esetben is ezen a múlt, hogy a film nem laposodott unalomba.

Qohen Leth (Waltz) egy zárkózott számítógépes guru aki cégétől azt a feladatot kapja, hogy fejtse meg az élet értelmét egy bonyolult program segítségével. A magányos hősünk egy elhagyatott templomba éli rögeszmés életét, amikor betoppan hozzá a szerelem a kacér Bainsley (Melanie Thierry) személyében. Persze a vezetőség ott liheg Qohen nyomába és paranoiás víziók kezdik gyötörni. No meg a nagy kérdés megfejtése is ott lobog a feje fölött, mint Damoklész kardja.

Terry Gilliam filmjeiről mindig is nehéz volt eldönteni, hogy a főszerepet kapó illúziót hogyan is lehetne értelmezni (Freud, Kafka és kortársai mind hatással voltak a rendezőre). Jelent esetben is ez a helyzet, a korábbi műveiből itt-ott néhány jelenet visszaköszön és most sem rest kimozdul a realitás talajáról. Christoph Waltz pedig megteszi nekünk azt a szívességet, hogy játékával még egy nagyot varázsol a történeten.

Megoldás nincs, a valóság elhomályosul és mi pedig elveszünk egy víziókkal teli jövőben.

Terminator 2: Judgment Day (1991)

Terminátor 2 - Az ítélet napja

„3 milliárd emberélet hunyt ki 1997. augusztus 29-én. A túlélők úgy emlegették a nukleáris tüzet: az Ítélet Napja. Röviddel utána új rémálommal kellett szembesülniük: a gépek elleni háborúval. Skynet, a gépeket irányító komputer két Terminátort küldött vissza az időben. A feladatuk: megölni John Connor-t, az ellenállók vezérét. A fiamat. Az első Terminátor engem vett célba 1984-ben, John születése előtt. Kudarcot vallott. A második John-t akarta megölni gyerekkorában. Az ellenállás azonban egy magányos harcost, egy védelmezőt küldött John számára. A kérdés csak az volt, melyikük talál rá előbb.” (Sarah Connor)

Ennél jobban én sem tudnám összefoglalni!!!

Cameron papa büdzséjét az első rész után igen csak feljebb tornásztak ezért futotta jó néhány spec trükkre és így megszületett az újkori intelligens akció film zsánere. Vannak benne robotok, Swarczi, Hi-tech kütyük Sci-fi, no meg a pityuk. Az időtálló filmkészítés egyik gyöngyszeme, amellett hogy iszonyú aktuális a mondanivalója igazán magával ragadó akció spotokkal sikerült megspékelni a végterméket.

Köszönöm istenem, hogy megtermetted a helikopter gépágyús osztrák akcióshőst és mi ennek szemtanú lehettünk.

The Terminator (1984)

A Halálosztó

Ahogy közeledik az új Terminátor film bemutatója, úgy derül ki egyre több érdekes részlet a régiről, például, hogy Cameron egy római utazása során érezte olyan elveszettnek magát, mintha egy másik dimenzióból érkezett volna. Árulta el ezt a titkot a rendező az első Terminátor-film harmincéves jubileumára készítettet interjúban. (?)

Két férfi érkezik a jövőből az egyik egy iszonyat erős, de mégis cool csávó (Arnie) aki látszólag a város összes Sarah Connorjára vadászik. Viszont a másik csak egyszerű halandó, aki Kyle Reese néve hallgat és ő az eredeti Sarah-t (Linda Hamilton) érkezett istápolni. Ez a férfi egy csomó sületlenséget hord össze jövőről, háborúról, terminátorokról és John Conorról, aki a nő fia és ő lesz majd a gépekkel harcoló ellenállás vezetője. Még főhősnőnk se hiszi el ezt a mesét mindaddig, még a Halálosztó rém rá nem szolgál a nevére és ki nem írtja szőröstül-bőröstül az egész városi rendőrőrsöt. Megkezdődik a Terminátor elől menekülés, hiszen nem kevesebb a tét, mint a jövőnk megmentése.

James Cameronak köszönthetjük, hogy a Terminátor film már az első résznél kilépett a B kategóriából. Még ha mosolyogtatóak is a modell Herlivel abszolvált jövő jelenetek vagy idétlenek a robotok mozgása. De olyan filmtörténeti pillanatokkal ajándékozott meg cserébe, hogy pl. hazánk fia, Pindroch Gábor beveri egy kocsi szélvédőjét vagy tetoválásra ingerlő kar „javítás”. Ja és az osztrák akcentusos „All be Back”-ről nem is beszéltem.

Mindenképpen időt álló akció, amely a pofonegyszerű zenéjével megalapozta egy egész generáció ingerküszöbét.

Jupiter Ascending (2015)

A kis orosz bevándorló, Jupiter Jones (Mila Kunis) budit takarít, anyával él egy lakásban, semmire nincs pénze és jaj de nagyon rossz neki. A messzi űrben meg az Ambrasax család megmaradt tagjai csatároznak egymással. És ez úgy jön ám ide, hogy a kis Jupiterről kiderül, hogy az Ambrasax mama inkarnációja, vagy valami ilyesmi. 

A megmentésére siet a hosszúfülű Caine (Channing Tatum) röpködő cipellőjével, de ennek ellenére a film minimum háromnegyedében a kozmosz Hamupipőkéjét össze-vissza rabolgatják és öltöztetik az Ambrasax családtagok.

Van itt tűzharc meg lézer, a bolygó megint egy nagy "farm" csak az idegenek kezében (persze, mert a Wachowski nővérek írták és rendezték) és majdnem megsemmisül, de az igaz szerelmesek jól megmentik és repülő cipellőjükön elszállnak a pics*ba.

Kell ennél többet mondanom? Kivételesen unalmas, amit még az akciójelenetek és Kunis kreatívnak tűnő, de valójában nevetséges ruhái sem dobnak fel. 

Egy normális jelenet, színész, vagy momentum sincs benne, amiért érdemes lenne megnézni. Erre kár az időt pazarolni.