Ghost in the Shell (2017)

Ha nem látom és nem rajongok az eredeti anime-ért, vajon tetszett volna a film? 
Végiggondolva végül is kerek történetet gyúrtak belőle, igaz, ehhez felhasználták az összes részt, beleértve a két évadnyi sorozatot is, kivéve talán a 2004-es Innocence-t. 
De egy biztos, aki viszont rajongó, annak katyvasz lett, bárhogy is egyszerűsítették az eredeti sztorit. 
Ha lenne folytatás (azt rebesgetik, ha nagy siker lesz/lett volna, jön a következő rész), mi lenne a fő szál? Kilúgozták, újra eladták, úgy tűnik, ebben ennyi volt. Mondom, legalábbis a sztori alapján.
Szóval ebben a verzióban van az Őrnagy (Scarlett Johansson) aki egy bűnüldözői elitegység, a 9. szekció vezetője. Ő az első ember, akinek az agyát egy kiborg testébe ültették át. 
A soron következő ügye a Hanka vállalat tudósainak sorozatos legyilkolászása. Annak a vállalatnak, ami őt is "tervezte".
A Kuze nevű elkövető (ő konkrétan a sorozat 2. évadában szerepel) hajkurászása közben lassan az Őrnagy múltjára (születésére) is fény derül.
Szóval jó film lenne, ha nem ismerném a sztorit? Nem, akkor is maradna az egyszer nézhető kategória. A két szék közül a padlóra mintaszerű esetével van dolgunk. 
A fanokat nem lehet megvezetni azzal a pár, eredetiből mintaszerűen ellopott és közben gyönyörű képpel, a lényeg kell, a szellem, ami a burokban (páncélban van) vagyis legalább egy kis konyhafilozófiát a lét értelméről belenyomhattak volna. Így a magamfajtának a hiányérzet marad.
Aki meg új hús a cyberpunk világban,annak meg majdnem követhetetlen, hiába egyszerű a  történet. Ahhoz maga a világ eléggé összetett, hogy könnyen emészthető legyen. Testpáncélok, beültetések hálózat, sőőőt, saját hálózatok létrehozása, emlékek hekkelése, stb. 
Fél óra és a látványos akciójelenetek mellett is unalmas lesz (a vicc, hogy nekem is). Felteszem, ha nem Johansson a főszereplő, a kutya sem nézte volna meg a filmet. Sőt, el sem készült volna. Egy másfél órára elmegy és nyomokban a világ egyik legjobb anime-jét tartalmazza.
Egyetlen előnye azért volt a mozinak. Alig várom, hogy megnézzem újra az eredetiket, beleértve a sorozatokat is. Yeaaah, az nagy király, bátran ajánlom mindenkinek.

The Lobster (2015)

By Bikfic Adamik-hammer

Az ember nem is tudja eldönteni, mit lát: Monty Python-szkeccset, beteg fantasztikusfilmet, tanmesét a szerelemről - aztán rá kell jönnünk, hogy valójában mind a hármat egyszerre. 

A jövőben (nem derül ki, mikor, és igazából a „jövő” itt csak idézőjelben érvényes) aki nem szerez magának párt 45 napon belül, azt állattá változtatják. Hozzá kell tenni, az illető választhat, milyen állattá. A Colin Farrell által játszott férfi (nincs neve, senkinek nincs neve, fú, hát akkor ez valami allegória lesz), akit a felesége hagyott el, például homár szeretne lenni, ha nem jön össze a biznisz a bizarr szállodában, ahová a szingliket viszik. 
Ha most mi lennénk a Hunter S. Thompson, akkor egyrészt ideírnánk Dr. Johnson idézetét: aki vadállatot csinál magából, megszabadul az emberi lét fájdalmából, másrészt viszont már rég fejbelőttük volna magunkat, szóval inkább maradjunk annyiban, hogy Yorgos Lanthimos filmje földhözragadt, de mégis felemelő. Színpadias. Túljátszott (megjegyezzük: színésznek direkt túljátszani talán a legnehezebb feladat: úgy kell csinálni, hogy a lóláb ki ne lógjon.) 
Azért nem sci-fi, mert örkényi groteszk, és az, amin nem tudjuk eldönteni, röhögjünk-e vagy sírjunk, mindig erősebb, mint a dolgok kihelyezése. Mert abból táplálkozik, ami minket esz. Nem hagy nyugodni. Egy szerelmes moziban a „Te mit tennél meg azért, akit szeretsz” kérdés megmarad annak, ami, itt azonban folyamatosan, jelenetenként (amiből úgy hisszük, négy nagy stáció van) változik. „Szereted te egyáltalán azt, akivel vagy? És ha szereted, akkor mi van? És mi lesz? Miért szereted? És miért szeretsz?” 
A kezünket nem tennénk rá, de tippünk bőven van arra, Yorgos Lanthimos kikkel szocializálta magát a mozivászonra: Stanley Kubrick, Terry Jones, Pedro Almodovar, Terry Gilliam, és oké, a Homár nélkülük is éppen elég erős, de velük még inkább. Erős darab, mivel sci-fi(be oltott tanmesébe oltott allegória-szerű fantáziakálvária), olykor kicsit leül, de nem ereszt el, és nézni akarod. És utána lesznek kérdéseid, haj de mennyi, például hogy Rachel Weisz még most is hogy lehet ennyire rohadtul gyönyörű.

Terminator Genisys (2015)

Itt sem dereng a klasszikus részeken kívül (ami az első és a második) semmi. De az azok viszont nagyon, a második rész szövegét fejből tudom, rongyosra néztük a videókazit'!

Miközben azon gondolkodom, mi a fenét írjak a filmről, amiben az ostoba párbeszédek, a logikátlanságok és a béna színészek (Jason Clarke, Emilia Clarke és Jay Courtney) úgy váltogatják egymást a képernyőn, mint DiCaprio a modell csajokat, rájöttem, Schwarzenegger van, volt és lesz is. Nagyapa terminátorként is elnézegetem és ha már az egysoros beszólások sem a régiek már, a jelenlétével és a nosztalgiafaktorral együtt feldobja a mozit. 

Mondjuk itt mindenki annyira rossz volt, hogy ebből kiemelkedni azért nem volt olyan nehéz.

A történet csapnivaló, az alternatív idősíkkal valami nagyot akartak alkotni, de zavaros katyvasz lett az egész, ahol minden bokorban van egy ilyen-olyan terminátor és ha olyanjuk van, ripsz-ropsz összekalapálnak egy időgépet, hogy átugráljanak a kívánt időpontba, ahol megint elcsesznek mindent.

Van benne zúzás, Svarci pedig még mindig nagyon kúúl', szóval ha kicsit is követted a történetet (most úgyis végleg elveszted a fonalat), akkor nyugodtan szánhatsz rá két órát. Előtte megnézném a youtube-on Svarci filmpromócióit, amikor beáll "maga helyett" viaszszobornak, vagy odamegy az utcán egy nőhöz Terminátornak öltözve és elsüti a "jöjjön velem, ha élni akar" szöveget. A fene, jobb a reklám, mint maga a film.

Terminator 3: Rise of the Machines (2003)

Terminátor 3 - A gépek lázadása

Következzék az utolsó felvonás, legalábbis egyelőre. Hamarosan a mozikban az új Terminátor, addig meg majd lesz valahogy.

Mióta John Connor végzett az előző részben aktuális ellenfelével, egy évtized telt el. A világvége nem következett be ezért nincs is "munkája", csak rója az utcákat és beszed mindent, ami lelkének ürességét csillapítja. De hát nem lenne a film főcíme az ami, ugyanis menetrend szerint meg is érkezik a két harci robot, az egyik egy TX-es, nőnek álcázott cyborg gyilkológép, a másik pedig régi ismerősünk a T100-as. A cselekmény folyamán az is kiderül, hogy most nem főhősünk a Skynet célpontja.

Sajnos, ahogy a projekt kikerült Cameron kezei közül, úgy lett önmaga paródiája. A sok erőltettet poént és logikai buktatót (letépik a terminátor fejét, ő meg visszarakja, na ne már!), már nem tudta űberelni Swarczi papa iszonyat kúl' megjelenése se.
A bájos, törékeny Claire Danes pedig nem tudta velem elhitetni, hogy igazi amazon. A mítosz egy akkora gödörbe került, hogy nem hinném, hogy valaha is képes lenne belőle kikecmeregni. Talán már csak Nolanban bízhatunk, hogy egyszer elgondolkodik rajta.

The Zero Theorem (2013)

A zéró elmélet

Az egykori Monty Python tag filmjeiben már megszokott a groteszk világ részletekbe nyúló bemutatása és az élet értelmének keresése. Évről-évre rendezőnk kiváló színészeket nyer meg filmjeihez és jelen esetben is ezen a múlt, hogy a film nem laposodott unalomba.

Qohen Leth (Waltz) egy zárkózott számítógépes guru aki cégétől azt a feladatot kapja, hogy fejtse meg az élet értelmét egy bonyolult program segítségével. A magányos hősünk egy elhagyatott templomba éli rögeszmés életét, amikor betoppan hozzá a szerelem a kacér Bainsley (Melanie Thierry) személyében. Persze a vezetőség ott liheg Qohen nyomába és paranoiás víziók kezdik gyötörni. No meg a nagy kérdés megfejtése is ott lobog a feje fölött, mint Damoklész kardja.

Terry Gilliam filmjeiről mindig is nehéz volt eldönteni, hogy a főszerepet kapó illúziót hogyan is lehetne értelmezni (Freud, Kafka és kortársai mind hatással voltak a rendezőre). Jelent esetben is ez a helyzet, a korábbi műveiből itt-ott néhány jelenet visszaköszön és most sem rest kimozdul a realitás talajáról. Christoph Waltz pedig megteszi nekünk azt a szívességet, hogy játékával még egy nagyot varázsol a történeten.

Megoldás nincs, a valóság elhomályosul és mi pedig elveszünk egy víziókkal teli jövőben.

Terminator 2: Judgment Day (1991)

Terminátor 2 - Az ítélet napja

„3 milliárd emberélet hunyt ki 1997. augusztus 29-én. A túlélők úgy emlegették a nukleáris tüzet: az Ítélet Napja. Röviddel utána új rémálommal kellett szembesülniük: a gépek elleni háborúval. Skynet, a gépeket irányító komputer két Terminátort küldött vissza az időben. A feladatuk: megölni John Connor-t, az ellenállók vezérét. A fiamat. Az első Terminátor engem vett célba 1984-ben, John születése előtt. Kudarcot vallott. A második John-t akarta megölni gyerekkorában. Az ellenállás azonban egy magányos harcost, egy védelmezőt küldött John számára. A kérdés csak az volt, melyikük talál rá előbb.” (Sarah Connor)

Ennél jobban én sem tudnám összefoglalni!!!

Cameron papa büdzséjét az első rész után igen csak feljebb tornásztak ezért futotta jó néhány spec trükkre és így megszületett az újkori intelligens akció film zsánere. Vannak benne robotok, Swarczi, Hi-tech kütyük Sci-fi, no meg a pityuk. Az időtálló filmkészítés egyik gyöngyszeme, amellett hogy iszonyú aktuális a mondanivalója igazán magával ragadó akció spotokkal sikerült megspékelni a végterméket.

Köszönöm istenem, hogy megtermetted a helikopter gépágyús osztrák akcióshőst és mi ennek szemtanú lehettünk.

The Terminator (1984)

A Halálosztó

Ahogy közeledik az új Terminátor film bemutatója, úgy derül ki egyre több érdekes részlet a régiről, például, hogy Cameron egy római utazása során érezte olyan elveszettnek magát, mintha egy másik dimenzióból érkezett volna. Árulta el ezt a titkot a rendező az első Terminátor-film harmincéves jubileumára készítettet interjúban. (?)

Két férfi érkezik a jövőből az egyik egy iszonyat erős, de mégis cool csávó (Arnie) aki látszólag a város összes Sarah Connorjára vadászik. Viszont a másik csak egyszerű halandó, aki Kyle Reese néve hallgat és ő az eredeti Sarah-t (Linda Hamilton) érkezett istápolni. Ez a férfi egy csomó sületlenséget hord össze jövőről, háborúról, terminátorokról és John Conorról, aki a nő fia és ő lesz majd a gépekkel harcoló ellenállás vezetője. Még főhősnőnk se hiszi el ezt a mesét mindaddig, még a Halálosztó rém rá nem szolgál a nevére és ki nem írtja szőröstül-bőröstül az egész városi rendőrőrsöt. Megkezdődik a Terminátor elől menekülés, hiszen nem kevesebb a tét, mint a jövőnk megmentése.

James Cameronak köszönthetjük, hogy a Terminátor film már az első résznél kilépett a B kategóriából. Még ha mosolyogtatóak is a modell Herlivel abszolvált jövő jelenetek vagy idétlenek a robotok mozgása. De olyan filmtörténeti pillanatokkal ajándékozott meg cserébe, hogy pl. hazánk fia, Pindroch Gábor beveri egy kocsi szélvédőjét vagy tetoválásra ingerlő kar „javítás”. Ja és az osztrák akcentusos „All be Back”-ről nem is beszéltem.

Mindenképpen időt álló akció, amely a pofonegyszerű zenéjével megalapozta egy egész generáció ingerküszöbét.

Terminator Salvation (2009)

Terminátor – Megváltás

Nem éppen szerencsés az utolsó epizóddal kezdeni egy quadrológiát. De a Terminátor filmeknél kb. a farkába harapó kígyó esete áll fenn.

Ebben a részben a középkorú John Conornak (Christian Bale) az a legnagyobb gondja, hogyan találja meg Kyle Reese-t, aki majd később az… (nem lövöm le a poént, hátha akad még olyan lény a földön, aki nem ismeri az alapmű történetét).
Közben azért megy a csata a gépek és emberek között.
Sajnos a főhősünk is elköveti azt a hibát, hogy megbízik egy báránybőrbe bújt farkasban. Na sebaj, az ifjú Reese-ről meg még kiderül, hogy nem éppen az a félős nyápic alak, mint amilyenek első ránézésre tűnik.

Ezzel a filmmel csak egyetlen egy apró gond van, hogy nincs meg benne a kellő spiritusz. Az első két résznél még csodálkoztunk, ha kiesett egy szemgolyó vagy elfolyt az ellen. Itt meg repkednek az élő szövetek és bénábbnál bénább robotok nehezítik meg a főszereplők életét. Pedig korunk két legkiválóbb, legkarizmatikusabb színésze segített az eddig csak sorozatokkal brillírozó rendezőnek.

Sundays (2015)

Egy megdöbbentően szépen kivitelezett poszt-apokaliptikus sci-fi, aminek az elkészítéséhez a Kickstarteren szedtek össze kb 50 ezer dolcsit. 50 ezer! És ennyiből kihoztak egy ilyen minőségű (rövid)filmet, ami igazából csak ujjgyakorlat volt nekik. Saját bevallásuk szerint azért csak azért készítették el, mert képesek voltak elkészíteni.

Mit tennének a  Wachowski fivérek (nővérek, vagy transzneműek, ki tudja) ennyi tehetséggel? Vagy a fimet elkészítő csapat, a PostPanic (holland kreatívkodó banda), ezen belül pedig Mischa Rozema annyi pénzzel, amennyivel a hollywood-i rendezők és producerek dolgoznak?

A Sundays mellett egy 2014-es kisfilmjük, a Stardust, ami egyfajta tisztelgés a Voyager 1 űrszonda előtt, ami ezekben a pillanatokban is száguld a csillagközi térben, éppen most 130.6 csillagászati egységre a Földtől.

Bombasztikus képeket láthatunk a csillagokról, még ha csak fikció és ügyes megvalósítás is az egész. 

Jó lesz ezeket a srácokat figyelemmel követni a jövőben.

RoboCop (2014)

Egy húszas évei elején járó ismerősöm, úgy nyilatkozott, hogy kiba..ottul elrontották az új robotzsarut és hogy mennyivel cool-abb volt a 87'-es verzió. Példaértékű lehet a meglátás.

2028-ra Amerikán kívül mindenhol harci-drónok ügyelnek a biztonságra. Ezeket a robotokat gyártó OmniCorp a hazai piacra betörni vágyásból főtervezőjükkel (Gary Oldman) karöltve ember gép hibrid létrehozásán ügyködik. Alex Murphy, miután éveken át félredobta a magánéletét, csak hogy kisöpörje a szennyet és korrupciót a szeretett Detroit utcáiról, egy merénylet áldozata lesz. Innentől az olvasóra bíznám a kirakós játék összerakását.

Első ránézésre szembetűnő hogy az ifjabb korosztály megnyerése végett a számítógépes hentelős játékok mintájára készült a mű (mondjuk ezek a jelenetek száma is igen karcsú). A korosabb nézők szívére viszont a színészóriások csatasorba állításával próbáltak hatni. Bizony Samuel L. Jackson, mint médiamogul pár percével úgy elviszi „sót”a konzervdobozba zárt, kezdő kollégája elől, hogy az csak na.Ezzel nincs is semmi probléma, de ha az alkotók zászlóshajójuknak a mai (jövő?) lokális válság kivesézését választották, akkor ne csodálkozzanak, hogy filmjük egy nyúlós, ragadós társadalomkritikai masszává áll össze.

De kár érte! Sokkal több kraft lenne ebben a történetben.

Divergent (2014)

Belecsaptam ezzel a sz*rral a lecsóba rendesen. Ezután két hétig csak sorozatokat néztem, régieket, azokban nem lehet csalódni (pl ez itt).

Hát ismét a távoli jövőbe repít el bennünket egy most éppen felkapott amerikai író, aki miután megnézte az összes Alkonyat és Hunger Games filmet, rittyentett magának egy sztorit, csak úgy, miközben zötyögött haza a buszon a melóból.

Van öt kaszt, vagyis aaaa...nem'tom'mi, a baromira lényegtelen, a harmadik meg mindjárt eszembe jut, a negyedikről nem is beszélve, na az ötödik meg aztán tényleg. 

És mindenki ebben az öt klassz kasztban létezik (ez tartja fent a békét?), de vannak elfajzottak, akik nem tartoznak egyikbe sem. 

A főszereplő csajszi is ilyen, aki ugyan beáll az egyik bandában, de ő valójában ám nem olyan, ő más, de titkolnia kell. 

Ő inkább lenne teljesen átlagos, de a világ történései mindig megtalálják, pedig ő nem is akarja, de mégis olyan borzongató érzés különlegesnek lenni...na és a jóképű kiképző. Az is miért van ott? Döngetne meg inkább, mint a zenekari üstdobot!? Nem, mégsem, az sem jó. De akkor mi? Ilyenek ezek a tini lányok.

Ehhez képest az nyálinger alkonyatosok meg a kalácsképű íjjász egy De Niro és Pacino in The Heat.

A történet kabaré, annyi benne a lik', hogy elmenne m1 híradónak is. Az alakításokra karaktert nem vagyok hajlandó pazarolni. 

Ennek ellenére azt mondom, nézd meg, ennél többet filmen mostanában nem röhögtél.

Oblivion (2013)

2077-ben a Föld már szinte lakatlan. 

Az idegen invázió elleni harc, bár győzelemmel zárult, tönkretette a bolygót. A maradék emberiség egy űrállomáson héderel, lent a földön pedig nagy-nagy gépek szipolyozzák ki a tengerekből az energiát, hogy a túlélők eljuthassanak a Titánra, ahol új életet kezdenek. 

Jack Harper (Tom Cruise) a bögyös-vörös asszonykájával egy tuti, minimál stílusú felhő villában él és nap mint nap leugrik a felszínre, hibás harci drónokat javítani, mivel maradtak még idegenek, a nagy erőműveket pedig meg kell védeni. Persze nem ennyire egyszerű a történet, vagyis próbál kicsit bonyolódni, több-kevesebb sikerrel.

Az igazság az, hogy nekem bejött. Cruise, ez a kis szektás törpe azért mindig hozzácsapódik egy jó filmhez, szerintem nem sok mellényúlása volt még a karrierje során. Mondjuk azt is meg kell említeni, hogy jó színész (és hogy melyik szektában csinál hülyét magából éppen, az legyen az ő dolga, csak engem hagyjon békén). 

A sztori nem fog meglepetést okozni senkinek, aki otthon van az elmúlt 20 év sci-fi műfajában. Innen is, amonnan is csórt egy kicsit. Ezt leplezendő, pazar látvánnyal boldogítanak minket és a hangzavar is nagyon illik a filmhez. 

Az első fél órában pl. semmi sem történik Jack Reacher...akarom mondani, Jack Harper egy átlagos napja a téma és egy kis törióra, de pont ezért tetszik, mert lekötött. Nem egy klasszikus sci-fi, de annyiban próbál hasonulni, hogy nem a csimm-bumm akción és a rohadt látványos űrhajókon/fegyvereken/lényeken van a hangsúly, hanem, mondjuk úgy, a fílingen'. Jaj, aki viszont csimm-bummot akar, az se ijedjen meg, van az is, nyugi;)! Ne rémüljetek meg.

Kellemes csalódás.

Cloud Atlas (2012)

Egy csodálatos, csodálatosan összetett, fantasy/sci-fi/dráma/antiutópiát nézhetsz meg, ha neki kezdesz ennek a megalomán filmnek. 

Vigyázz, 172 perc, azaz Százhetvenkettő perces. 

Belevágtunk, mert micsoda bemutatója van már, ráadásul Tom Hanks, Halle Berry és sok más jó színész...és tényleg jó színészek.

Harmincakárhány' percnél parkolópályára állítottuk, helyette megnéztünk egy River Cottage részt:). 

Nincs új a nap alatt, vagyis láttunk már olyan filmet, ami több idősíkon játszódik, de szervesen, kapcsolódnak egymáshoz az ott megismert történetek. 

Na, itt még lazán is csak alig-alig érintkeznek, a fele kapcsolódási pont teljesen szükségtelen a téma szempontjából. Értem én, milyen akart lenni, de így, hogy szinte minden 2 perecben egy másik jelenetben/idősíkban vagyunk, ez nem előnyére vált a filmnek, hanem éppen ellenkezőleg. 

Nagyon-nagyon unalmas lett, széttöredezett az egész és ezt még a gyönyörű képek és az egyedi történet mesélés sem feledteti el. 

Jó ötlet lenne, hogy ugyanaz a cirka hat színész játszik el minden "időben" egy szerepet, de mivel ennyire csapongós a film, ez inkább már zavaró és megtévesztő.

A feltuningolt látvány mellé kapunk egy kis buddhista konyhafilozófiát, pár begúglézott' Coelho idézetet és még néhány gáz nagyotmondást' egy kb. 30 éves aforizma gyűjteményből. Látszik, hogy a Wachowski testvérek munkája, egy az egyben a Mátrix-ra hasonlít. Tuti látvány, elsőre tetszetősnek hangzó, de totál közhelyes gondolatok.

Sz*r, díszcsomagolásban. De a közhely bombák miatt egy csomó embernek tetszeni fog. Így megy ez.

Dredd (2012)

Ismét egy feldolgozás, illetve egy képregény újragondolása. Dredd (Karl Urban) sokkal keményebb, jobb, okosabb, eltökéltebb, mint a Stallone által megformált karakter, aki az Úr 1995. évében követett el merényletet a jó ízlés ellen.
Valamit azért vettek át az első filmből, a Stallone-féle arc, pontosabban az arca alsó felének "játékát" ill rángását, nem? Szerintem az, ahogy Urban fintorog, egy az egyben Stallone. Jaaa, nem, a keménygyerekek' csinálják így. Igen, ez lehet az. Akkor bocs.

A történet ismerős lehet, ugyanaz, mint a The Raid: Redemption, ami azt jelenti, Dredd és az újonc csajszi bemennek egy óriási panelházba és nem tudnak kijönni, ráadásul a sok panelproli a vérüket akarja. A forgatókönyv írók nem erőltették meg magukat túlságosan. 

Látványos dirr-durr emeletről-emeletre, meglepőnek nem nevezhető fordulatok, kevésbé jó színészi alakítások. A főellenség nem annyira félelmetes őrült, mint amennyire beállítják. Kár érte, hálás szerep, Lena Headey (a Trónok harcában Cersei Lannister + totál úgy néz ki, mint Ördögh Nóra:)) dilinyósabb is lehetett volna, akkor izgalmasabb lett volna.

Véleményem szerint kissé túlbecsülték a filmet, az imdb-n meglepően jó pontot kapott, ami azért enyhe túlzás. Nem rossz, egyszer nézhető kategória, de azért na.
A készítőknek volt önkritikájuk, Magyarországon már csak dvd-ben jelent meg. Szóval nekem van igazam.

Total Recall (2012)

Régi/új film, Phillip K. Dick novellája nyomán. PKD, minden, csak nem szokványos író. Ez még azokon a filmeken is meglátszik, amik tőle "veszik" az ötletet, pedig a filmek általában eltérnek az eredeti történettől. Mutatom is, mire gondolok: Blade Runner, Különvélemény, A felejtés bére, Sorsügynökség, pl. Nem szokványos sztorik, ötletesek, sokszor elgondolkoztatóak (mivel ez nem egy könyves blog, nem mondom, hogy olvass PKD-t, de azért hajrá).

Az új Total Recall rendesen látványos, pörgős és meglehetősen átlagos. Colin Farrell jó színész, akciósztárként is szuperál, Kate Beckinsale-el együtt örülhetnek a fiúkák és lánykák, mindenki tud valakire bambulni a moziban. Összehasonlítani a régi verzióval botorság, sokáig lehetne sorolni, hogy ebben ez a jó, abban meg az a rossz...filmnek elmegy.
Látványban egy az egyben Blade Runner (Colony), sokszor egy kis Különvéleménnyel (ugrabugra a lebegő autókon) fűszerezve mindezt az új Batman feszültséget teremtő háttérzajára.
Nem egy rossz film, de a jótól is távol van.
De azért Kate Beckinsale helyett a cro-magnoni állkapocs Jessica Biel? Colin, te hülye vagy.

The Hunger Games (2012)

Miután megnézem, megtudtam, hogy mostanság ez egy "kultfilm", óriási siker. A könyv, ami alapján készült, 510 ezer listát vezet minimum, a film pedig 700 millió dolláros bevételnél tart. A legmegdöbbentőbb, hogy az IMDB-n 7.5 az értékelése (10 a max). Vagy mindenki hülye, vagy 10-14 között lányok szavaztak csak és kizárólag.

A sztori lerágott csont. A színészek nem rosszak, de nem is jók. A vége befejezetlen, a harcjelenetek gyerekesek. Látványban nem bővelkedik, a CGI egyenesen nevetséges, de ez még nem is lenne hátrányára, ha helyette bármi említésre méltó lenne benne.
A szexbombának kikiáltott csaj meg úgy néz ki, mint egy jóllakott óvodás. Ez lenne a bombanő?

Helyette ajánlom: Battle Royal, Running Man (ebben a kategóriában tízszer jobbak)

Nézzétek meg, vagy legalábbis kezdjétek el és mondjátok, hogy igazam van.
És itt egy szuper trailer, ami pár percben elmondja a lényeget.