Absolutely Anything (2015)

Simon Pegg és Terry Monthy Phyton' Jones angolnál is angolabb vígjátéka. Pegg egy közönséges pedagógust alakít, akit valamiféle űrbéli lények mindenható erővel ruháznak fel. 

Amit akar, megkapja, csak lendíti a kezét és kész. Mi legyen az első? Világbéke? A szomszéd csaj szerelme? Vagy hogy a tetves osztálya tűnjön el örökre?

Jones és Pegg nem birtokolta a szupererőt, hogy összehozzon egy tényleg vicces vígjátékot. Az alapsztori itt sem rossz, kis ember nagy hatalommal jár, ezt még Jim Carrey is össze tudta hozni úgy ahogy a Minden6óban (ott mondjuk Jennifer Anniston volt a lényeg, itt meg Kate Beckinsale, a szomszéd jócsaj'). 

A megszokott, lineáris történet is jól jön pihenésképpen, ha tele van jó poénokkal. Először mindenféle hülyeségre használná az erejét (pipa), utána megkomolyodna, de közben rájön, hogy sok galibát okozott (pipa), rendberakja a felfordulást (pipa), közben övé a jócsaj és happy end (pipa és pipa). És sok-sok poén bele, ami viszont hiányzik. 

Ami van benne, az inkább kínos, főleg Terry Jones-nak. A táncoló kutyakaiknál majdnem kikapcsoltam, a fene enné meg, aki ezt benne hagyta a filmben. 

Pegg csípőböl hozza a full kretént, Beckinsale arcán látszódik néha az "úristen, hogy kerültem én ide" kifejezés. Gagyi, semmi értelme nem volt sem elkészíteni, sem megnézni.

Divergent (2014)

Belecsaptam ezzel a sz*rral a lecsóba rendesen. Ezután két hétig csak sorozatokat néztem, régieket, azokban nem lehet csalódni (pl ez itt).

Hát ismét a távoli jövőbe repít el bennünket egy most éppen felkapott amerikai író, aki miután megnézte az összes Alkonyat és Hunger Games filmet, rittyentett magának egy sztorit, csak úgy, miközben zötyögött haza a buszon a melóból.

Van öt kaszt, vagyis aaaa...nem'tom'mi, a baromira lényegtelen, a harmadik meg mindjárt eszembe jut, a negyedikről nem is beszélve, na az ötödik meg aztán tényleg. 

És mindenki ebben az öt klassz kasztban létezik (ez tartja fent a békét?), de vannak elfajzottak, akik nem tartoznak egyikbe sem. 

A főszereplő csajszi is ilyen, aki ugyan beáll az egyik bandában, de ő valójában ám nem olyan, ő más, de titkolnia kell. 

Ő inkább lenne teljesen átlagos, de a világ történései mindig megtalálják, pedig ő nem is akarja, de mégis olyan borzongató érzés különlegesnek lenni...na és a jóképű kiképző. Az is miért van ott? Döngetne meg inkább, mint a zenekari üstdobot!? Nem, mégsem, az sem jó. De akkor mi? Ilyenek ezek a tini lányok.

Ehhez képest az nyálinger alkonyatosok meg a kalácsképű íjjász egy De Niro és Pacino in The Heat.

A történet kabaré, annyi benne a lik', hogy elmenne m1 híradónak is. Az alakításokra karaktert nem vagyok hajlandó pazarolni. 

Ennek ellenére azt mondom, nézd meg, ennél többet filmen mostanában nem röhögtél.