Alien: Covenant (2017)

Egy telepeshajó legénysége ismeretlen jelet fog egy ismeretlen bolygóról. Nem ez a céljuk, de utánanézve az új bolygó lakhatónak tűnik, sőt, jobb mint az eredeti cél, ráadásul sokkal közelebb is van. Mi gond lehet? 
Hát hogy sok az ismeretlen és az sosem jó, főleg egy ennyire megtervezett úton. A legénység mellett még vagy kétezer telepes van lefagyasztva a hajón, őket kell célba juttatni. 
A híres utolsó mondások kézkönyvében biztosan az első oldalon találod a következő kijelentést: "Gyerünk, nézzük meg, mi baj lehetne!?"
A bolygón, szerény véleményem szerint a legelemibb biztonsági szabályokat sem tartják be, ez még egy laikusnak is feltűnik, mint én, aki sosem utazott még űrhajón, pláne nem idegen bolygóra flangálni.
A szar belecsap a ventilátorba, de hirtelen, utána mi nézők már hátradőlhetünk és számolhatjuk, mennyien maradtak még...mert eddig előredőltünk, izgalmas volt, látványos, tűkön ülve vártuk, mikor jönnek már a kis huncut szörnyecskék. Utána már inkább kiszámítható, bevált recept szerint hullanak a fejek, repülnek a végtagok, ömlik a sav meg a vér, ja meg a belek.

Scott számár az egy ujjgyakorlat volt, a rajongók hőbörgése a Prometheus után idegesítette, ezért csinált egy "hagyományos" alien filmet. Túlélőhorror egy idegen bolygón, adott egy erős női karakter meg egy android (esetünkben mindjárt kettő is), meg az éppen meghaló emberek. 
Nincs benne a bugi, állítólag ezt mondta is a megjelenés után, persze nem ezekkel a szavakkal. Az előző részben felvetett kérdések a teremtésről, a teremtőkről nemhogy nincsenek megválaszolva, de rendesen mellőzve is vannak. Tudom, én azon kevesek egyike vagyok, akiknek bejött a Prometheus (pfuj, hogy micsoda szentségtörés ez), uh. szívesen nézném/néztem volna, hová fejlődik a történet. Mert az unalomig ismert recept már nem elég ennyi Alien mozi után, ezt be kell látni. Nincs meg az a zsigeri félelem a nézőben, ami megvolt Nyolcadik utasnál, vagy a Bolygó nevénél.
Kellett volna a plusz történet szál, ami a "miért" kérdésre keresi a választ.
De helyette felszálltunk a nosztalgia vonatra és mentünk egy kört a régi idők emlékére. Nem eget rengető nagy probléma ez, Fassbender-t óráik elnézném akármilyen filmben, baromi jó színész. Az akció és a látvány is ott van a szeren, másfél órára kikapcsol. A gond ott lesz, hogy pár nap múlva alig emlékszel majd rá, mert ha beugrik az Alien, akkor az első vagy a második rész lesz az, nem ez a kellemes langyosvíz.

Life (2017)

Sci-fi/horror, Jake Gyllenhaal, Hiroyuki Sanada na és a csajok miatt Ryan Reynolds + egy xenomorf szörnyecske. A trailer is több volt, mint figyelemfelkeltő.

A történet szerint egy rakat tudós egy nemzetközi űrállomáson Marsról származó talajmintákban idegen életformák után kutat. Sikerrel, az egyik mintában egy élő organizmusra bukkannak. Clavin, mert persze el is nevezik, hát olyan cuki, gyorsan fejlődik (itt már azért a hétpróbás tudósokban is megszólalhatna a vészcsengő) és sokkal intelligensebb a vártnál.
Nem árulok el nagy titkot, ha elmondom, előbb-utóbb Calvin akarja kitölteni a rendelkezésre álló teret...de egyedül.

Sok helyen írják, Alien vidéki verziója, plusz egy kis Gravitáció. Az előbbi nem jutott eszembe filmnézés közben, az utóbbit meg nem is láttam. Visszagondolva egyértelmű a párhuzam az Aliennel, ebben nincs is vita. Az jobb, szebb, nagyobb, kultikusabb. 
Viszont ennek a vidéki verziónak is megvan a maga varázsa, noha tényleg felejthetőbb és másfél órás élmény után nem sokáig marad meg a fejünkben, ez tény. 
Egyszer nézhető kategória.

Szóval az előnye. Időben és térben is közelebb játszódik.
A nem is túl távoli jövőben, majdnem most. Itt fent, az égen, jó közel hozzánk. Szinte Calvin már a spájzban van és tök jó volt látni, hogy milyen vészprotokollok lépnek életbe pl, amikor az irányítóközpont elveszíti a kapcsolatot az űrállomással. 

Nem mentőcsapatot szállít a "mentő"hajó, csak azért jön, hogy az űrállomást kitolja a mélyűrbe, a picsába. Mindezt úgy, hogy "csak" megszakadt a kommunikáció. Ha idegen lényekkel bratyizol és nem jelentesz a központnak, viseld a következményeket is. 

Nincs egy robot pakológép, amivel megfogjuk az idegent, vagy savas vérrel dobálózva nyomjuk ki a xenomorfot a világűrbe. Ember vagy emberiség közelibb, ez nekem mindenképpen pozitív. És még az, hogy néhány ijesztőbb jelenettől majdnem lef*stam a bokámat. Erre azért nem számítottam (a kesztyűs kézfogós jelenet meg az űrben kolbászoló Calvin azért elég jól sikerült).

A karakterek tényleg gyengék, mármint rosszul lettek megírva, csak Gyllenhaal kapott kicsit több hátteret, így az ő élete talán többet nyom a latban a mozinézőnek. Hát ha nincs érzelmi kapocs, miért érdekeljen, ha meghal valaki. Vagy nem?

Moziban is megnéztem volna, széles vásznon biztos ijesztőbb. Nem kell ezt túlragozni, másfél órára kellemes kikapcsolódás.

Absolutely Anything (2015)

Simon Pegg és Terry Monthy Phyton' Jones angolnál is angolabb vígjátéka. Pegg egy közönséges pedagógust alakít, akit valamiféle űrbéli lények mindenható erővel ruháznak fel. 

Amit akar, megkapja, csak lendíti a kezét és kész. Mi legyen az első? Világbéke? A szomszéd csaj szerelme? Vagy hogy a tetves osztálya tűnjön el örökre?

Jones és Pegg nem birtokolta a szupererőt, hogy összehozzon egy tényleg vicces vígjátékot. Az alapsztori itt sem rossz, kis ember nagy hatalommal jár, ezt még Jim Carrey is össze tudta hozni úgy ahogy a Minden6óban (ott mondjuk Jennifer Anniston volt a lényeg, itt meg Kate Beckinsale, a szomszéd jócsaj'). 

A megszokott, lineáris történet is jól jön pihenésképpen, ha tele van jó poénokkal. Először mindenféle hülyeségre használná az erejét (pipa), utána megkomolyodna, de közben rájön, hogy sok galibát okozott (pipa), rendberakja a felfordulást (pipa), közben övé a jócsaj és happy end (pipa és pipa). És sok-sok poén bele, ami viszont hiányzik. 

Ami van benne, az inkább kínos, főleg Terry Jones-nak. A táncoló kutyakaiknál majdnem kikapcsoltam, a fene enné meg, aki ezt benne hagyta a filmben. 

Pegg csípőböl hozza a full kretént, Beckinsale arcán látszódik néha az "úristen, hogy kerültem én ide" kifejezés. Gagyi, semmi értelme nem volt sem elkészíteni, sem megnézni.

The Guest (2014)

A Peterson családhoz egy hívatlan vendég állít be. A háborúban elhunyt fiú legjobb barátja, aki megígérte bajtárásának, hogy ránéz a családra, minden rendben van-e. Mindenkinek elmondja, a fiú mennyire szerette őket, puszi, brühühü, sírás, miegymás.

A család életébe szépen lassan beépülő vendég, David ott segít, ahol tud. 

A kamasz srácról leszedi a zaklatókat, a kiscsajról meg a zűrös barátját. 

Besegít apa karrierjének felívelésébe is, szóval tevékenyen telnek a napok. 

Ezzel párhuzamosan viszont egyre több dolguk van a környéken a mentőknek és a rendőröknek.

Nemigen van olyan mozzanat a filmben, amint ne láttunk volna máshol, vagy tízszer. Szimpatikus idegen a család életében, akiről kiderül, hogy nem az, aki és rohadt nagy para lesz belőle. Igazi pszichothriller alapanyag, sokszor feldolgozva.

Ami miatt tetszik, az a hamisítatlan 80-as évek hangulat, ami már a főcímnél az arcunkba csap. Lilás-kékes ormótlan betűs cím, gagyi zenével... óriási. 

Aztán a szokásos elkezdi terrorizálni a ház lakóit forgatókönyv pszichó helyett elkezdődik a kemény gyilok, ami újra egy szép felütés, nagyon nem erre számít az átlag néző. 

Az már mellékes, hogy a Bradley Cooper kisöccsének kinéző Dan Stevens kissé logikátlanul cselekszik, miközben ő lesz a kisvárosi Jason Bourne, de hát ezt a filmet nem a tökéletes vonalvezetésért szeretjük. 

A hangulatával, az aláfestő zenéjével (a történet közhelyességével és ennek kapcsán az önkritikájával) egy főhajtásnak tudom be a 80-as évek filmjei előtt.

Nem egy családbarát mozi, a keményebb filmek kedvelőinek azonban ajánlom.

Edge of Tomorrow (2014)

Amin már elmélkedtem az Obilvion-nál, az most is teljesen helytálló. Tom Cruise nem tud hibázni, bármilyen here is az életben, a filmjei egytől-egyig jók, minimum nézhető kategória, vagy feljebb. Ezek között persze van jobb-rosszabb, de nagy mellényúlása még nem volt. 

Doug Liman rendező bizonyította már a Bourne filmekkel, hogy tud feszes akciófilmeket csinálni, de ez a szinte patikamérlegen elkészített, minden korosztályt a vászon elé kötő, kicsit meghökkentő, akciódús, csomószor vicces látványorgiát nem néztem ki belőle. 

Ez a film az év sci-fi-je (nem is emlékszem legalább nézhetőre ebből 2014-ből). 

Meredek kijelentés, Tom Cruise filmre értve meg pláne. De ez van, engem megvett kilóra. Még olyan szitokszavakat is a számra vennék, mint a karakterfejlődés. Mert nála az is van ám. Rég volt ilyen jó formában a kicsit Tommy.

Emily Blunt olyan tökös robotkabátos menyecske Cruise oldalán, hogy csodálkozom, az Omaha Beach miért nem adta meg magát egyből, amikor rohamra indult. Tuti csaj és tuti színész, tuti választás. 

Feleslegesen nem húzták az időt a szerelemi szállal, egy jó helyen, jó időben elcsattant nyelves puszi az egész, ami történt köztük, de ennek ellenére sem maradt bennem hiányérzet egy nagy szerelmi dráma iránt. 

Kezdetben, az első pár képsor egyébként kicsit fapadosnak tűnt (hasonlított a 28 nappal később stílusára), gondoltam, itt sem lesz nagy látvány, Cruise elvitte a büdzsé 90 százalékát. Tévedtem, a látvány tuti, az idegenek ugyan kicsit Mátrixos csápos robotra hasonlítanak, de ez még bőven belefért.

A történetről nem írok semmit, én sem olvastam róla egyátalán, így tényleg meglepő volt, mi is a lényeg igazából. Persze azon kívül, hogy irtják az idegeneket, akik ellepték a Földet. Csak a szokásos. 

Hülye vigyor volt a képemen, amikor vége lett. Mert egy tényleg szórakoztató filmet láttam, ami alatt nem nézegettem az órámat, vagy tekertem át a lényegtelen részeket. Meg tudnám szokni ezt az érzést. 

Saját műfajában szinte tökéletes.

Ender's Game (2013)

Miután a Földet megtámadták a gonosz gyarmatosító ?Hangyok?, az emberiség a támadás után 70 évvel is a következő hullám elleni védekezésre gondol. A legjobb védekezés pedig a támadás ugye?! 

A jövő űr hadviselése leginkább videójáték csatára emlékeztet, amihez a gyerekek jobban értenek, ezért a felkészülési idő alatt ki kell választani a legjobb hadvezért. Vagyis aki a legjobban játszik a nagy képernyőn a sok-sok űrhajóval. 

Ender lesz a befutó, Graff ezredes (Harrison Ford) egyből kiszúrja a sok tejbetök közül és annyiszor mondja el a gyereknek, hogy márpedig ő a kiválasztott, hogy az már el is hiszi és láss csodát, felnő a feladathoz (bocs, hogy elárultam, de ha elkezded a filmet, öt perc után magadtól is rájössz).

Egy gyerekfilm, egy gyerek-kalandfilm. Harry Potter véletlenül az űrbe 'hopponált', a Star Trek díszletei közé. Az Űrgammás harc sem tetszik igazán, egy pozitívum viszont akad, Moises Arias, mint helyi keménylegény a gáton. Élmény nézni azt a gyereket.

Délutáni matinéra a kistesóval alkalmas lehet, esti filmre semmiképpen.

The World's End (2013)

Öt régi barát nagy nehezen összeröffen egy éjszaka erejéig, hogy befejezzék a nagy alkohol túrát (amit a gimi végén nem tudtak teljesíteni).

Gary King (Simon Pegg) a fővezér, valamint az egyetlen, aki még "leragadt" annál az éjszakánál, a többiek tisztes kispolgárok lettek, a hátuk közepére sem kívánják az éjszakai kocsmázást. 

Törvényszerűen össze is vesznek, a régi sérelmek orvoslásának nyoma sincs kezdetben. Az éjszaka közepén azonban észreveszik, a város, ahol felnőttek, a szó szoros értelmében megváltozott.

A Sahun of the Dead és a Hot Fuzz írójának és főszereplőjének (Pegg) újabb agymenése. Az eddigi leggyengébb agymenése. Nem rossz, ne tessék félre érteni, de az előzőekhez képest gyengébb, ráadásul sok az önismétlés is (végső menedékhely és egyben cél is a kocsma, most nem zombik elől menekülnek, hanem "mások" elől, stb). 

A balhé közbeni "baráti civódások" és gyerekkori sérelmek sem érdekelnek annyira, hogy azt mondjam, ezt a filmet feltétlenül meg kell nézni. 

Vannak jó poénok, de ettől még középszerű maradt. Ha az előző kettő mozi tetszett, nézd meg ezt is, így lesz kerek Pegg eddigi munkája.

Riddick (2013)

Riddick (Vin Diesel) ismét egy kietlen bolygón dekkol, ismét jönnek érte a fejvadászok, ismét elkezd sötétedni és ismét jönnek a szörnyek. 

Nincs új a Nap alatt, de ezek szerint a Hold alatt sem. 

Visszatértek az alapokhoz, csak a kraft maradt ki a filmből. Pedig az elején tetszik az a pár perc túlélő show, de a fejvadászok érkezésétől felvetette...nem, átvette az első rész forgatókönyvét. Egy kicsit azért megerőltethették volna magukat. 

Nézhető, de sokkal-sokkal többet vártam az egyik legjobb antihős karaktertől az univerzumban.

The Last Days on Mars (2013)

Kis költségvetésű, fapados sci-fi, de lehet, pont ezért jött be. Sok az "átfedés" a Prometheus és az Alien filmek között, ez vitathatatlan. 

A Marson kutakodó kutatók készülnek hazafelé, amikor is az egyikük élő organizmusra bukkan. Nagy az izgalom, főleg akkor, amikor a szerencsés megtaláló visszasétál a bázisra, szakadt szkafanderben. Pedig az a klíma állítólag árt a bőrnek.

Adott az izgalom, érdekes a környezetben, sok ember kis helyen összezárva, aprítják őket rendesen, szóval... 

Tetszik, hogy nem válnak űrbéli Rambóvá, a veszély legapróbb jelére is futnak a szélrózsa minden irányába. Mégiscsak tudósokról van szó.

És vannak ám benne igazán borzongató részek is, uh. nem éppen egy délutáni matiné.

Egy szó, mint száz, egyszer gond nélkül nézhető.

Dark City (1998)

Egy elfeledett sci-fi csemege, sokan azt mondják, erről koppintották a Mátrixot. Az alapötlet talán hasonló, de a körítés azért különbözik, hogy mennyire, azt mindenki döntse el maga (pl a Mátrixnak több pénz jutott). 

Nekem nagyon bejön, azon túl, hogy komolyabb kérdéseket "mi teszi az embert emberré" kérdéseket boncolgatnak a filmben, még izgalmas és látványos. 

Tetszik a hideg, sötét város látványa, kicsit noir beütése van (Jeunet-szerű, ha ez mond valamit). 

A szereplőkre sem lehet panasz. Talán kicsit már bénának tűnhet a megvalósítás így, 15 év távlatából, de bátran vágjatok neki!

K-PAX (2001)

Egy szinte elfelejtett remekmű az ezredforduló környékéről. Nem hiszem, hogy van olyan ember, akinek ne tetszene. 

Prot (Kevin Spacey) egy elmeosztályon vesztegel éppen. Igen, vesztegel, mivel csak kevés ideje van a Földön és azt szeretné kutatással, nézelődéssel tölteni.
Dr Powell (Jeff Bridges) pedig mindenáron szeretné bebizonyítani Prot-nak, hogy ő nagyon is ember és nem egy másik bolygóról érkezett idegen. Mert a betegség felismerése már fél siker a gyógyulás útján.
Az idő szorít, Prot-nak egy adott napon mennie kell, a doki pedig fél, hogy azon a napon valami helyrehozhatatlan fog történni...csak ne lenne olyan hihető Prot meséje...

Nálam ez a film abszolút etalon, ha még nem láttad volna, az nagy hiba. Erről ennyit!

The Thing (2011)

Még anno azzal kezdtem a blogot, hogy gyorsan írok erről a filmről, mivel mindjárt jön a remake. 

Csak részeben volt igazam, vagyis legalább írtam róla, mielőtt moziba került volna, de abban nem, hogy feldolgozás. Előzmény ez kérem szépen, ami azért egy fokkal jobb.

Persze azért nincs olyan jó, mint az "erdeti", de kellemesen csalódtam. Eléggé fosatós, a CGI-nek köszönhetően élethű és félelmetes az a "Dolog"!

A film tempójával van egy kis bajom, persze csak a Carpenter-féle verzióhoz képest.
Ott több az elzártságból adódó feszültség és annak fokozása...oké, oké, mert ő meg 82-ben nem tudott a látványban kiteljesedni.
Muszáj volt inkább a pszichológiára rámennie (mondhatnánk, ha akarnánk).

Nekem az előzményben hiányzott ez a fajta para...amikor együtt vagyunk a társalgóban, bárkiben benne lehet az idegen, egymást gyanúsítjuk, feszültség van a levegőben, ami után a gyilok is nagyobbat szól.
Itt nem használja ki a rendező, hogy egyedül vannak a világ végén, itt a vihar és be vannak szarva egymástól. 

Amúgy meg tényleg nem rossz, a mostani horror felhozatalban ez egy jó választás lehet estére.

Battleship (2012)

Vajon miért is néztem meg? Rohadtul látványos, de nagyjából ennyi is (imdb itt). Kicsit Függetlenség napja mai kiadásban. Az összes közhelyet elsütik benne, amit csak lehet és még rá is dobnak egy lapáttal. Van itt hősiesség, bátorság, szerelem, önfeláldozás, hajóval nyomott kézifékes fordulás, heroikus harc és megérdemelt jutalom. Már elmúltam 10 éves, így annyira nem jött be.

Óóó, hogy miért is nem győztek az idegenek...:)

ignem

Monsters (2010)

A hat évvel ezelőtti földönkívüli invázió miatt az Közép-Amerika, pontosabban Mexico karantén alá van helyezve. Itt még mindig élnek az idegenek, sőt, terjeszkednek is. Andrew Kaulder újságíró-fotóriporter feladata, hogy biztonságban hazavigye a Kiadója tulajdonosának lányát. Mivel a rövidebb út és veszélytelenebb út nem járható, nekivágnak a fertőzött zónának.

Először a District 9 jutott eszembe, kicsit dokumentumfilm szerű. Kevés látványos jelenet, inkább a mondanivalóra mennek rá (ebben már nem hasonlít a District-re, ott van látvány, poén, izgalom és mondanivaló egyszerre)! Ehhez viszont a sztori nem szolgáltat kellő kraftot, a felénél megáll az egész és álldogál is a végéig. 

Csak akkor nézd meg, ha lagymatag kedved van egy lagymatag filmhez és el akarsz bambulni közben.

ignem

Cowboys & Aliens (2011)

Szeretem a western filmeket, csakúgy, mint a sci-fit! Vártam is a filmet, régimódi vadnyugat és idegen invázió? Jöhet....jött is, ment is... most meg vakarom a fejem, hogy mit is írjak! Középszerű és túlságosan kiszámítható. Az első akciók után leül a sztori, feltűnnek indiánok, régi ellenségek kibékülnek, táborozgatnak és főznek babot is, meg esik az eső...majdnem elaludtam, aztán jött a vége, látványosan, közhelyesen.

Egyszer azért megnézhető, ha nincs jobb dolgod, de kétszer már vétek lenne.

ignem

Attack the Block (2011)

"This is the block. And nobody fucks with the block, do you get me?"

Kis költségvetés (13 millió, persze fontban), nagy élvezet...

A sztori nem szokványos, a dél-londoni fiatalokból álló banda éppen a szokásos este rablását végzi egy sötét sikátorban, amikor valami az égből a mellettük lévő kocsiba csapódik...gyorsan levágják, hogy ez errefelé nem gyakran történik, de ők inkább kiszabadítják a kocsiban "fogságba esett" értékeket egy világ méretű felfedezés helyett, hát nem aranyos:)?? És hogy előkerül ráadásnak egy idegen az űrből, az már csak ráadás, gyorsan ki is nyírják, a biztonság kedvéért! A probléma ezek után az, hogy jönnek a kis idegen nagy rokonai és dühösek! Megkezdődik a harc Moses és bandája (beleértve a helyi kiskerészeket, dílereket, stb) és az idegenek (+rendőrök, akárki, stb.) között! 

Moses úgy vezeti át bandáját az idegenek tengerén, mint annó' a druszája azon a bizonyos vörösön!

Hogy honnan kaparta elő a rendező ezeket a kölköket, nem tudom, de hogy iszonyat rájuk szabták a szerepet az biztos! Nem találkoznék velük még fényes nappal sem amúgy, nemhogy este egy kihalt utcában.

Moses és Pest, valamint a kis szemüveges 'jóllakottóvódás' néger gyerek viszik a prímet, érdemes inkább eredeti nyelven nézni, én nagyon sokat röhögtem rajta, a csúnya és véres részek ellenére is (amik nem is csúnyák és véresek igazából). 

A filmet ért negatív kritika többek között az, hogy az alacsony költségvetés miatt nem látványosak az idegenek, de szerintem pont ez benne a jó, szeretem a kis költségvetésű filmeket, ott talán jobban koncentrálnak a színészekre és a sztorira, mint a grandiózus látványra!

Amiért érdemes megnézni, többször is:

• Moses és a kis idegen
• az eszméletlen angol szleng és ütős poénok (bármelyik angol tanár belesápadna)
• roham szamuráj karddal egy kis robogón

The Thing (1982)

Japán filmmel akartam folytatni, noha fő profilomba nem kizárólag azok tartoznak (és nem is mindig a régebbi filmek, csak mostanában ezeket néztem)

Hunnye', de ütős még mindig ez a mozi, a horror műfaj egyik legjobb darabja! John Carpenter azóta sem rendezett ilyen jó filmet, bár azért a Menekülés New Yorkból és a Nagy zűr kis Kínában nem volt rossz, sőt.  Kurt Russel és Carpenter jó dolgokat hozott össze a 80-as évek első felében, na!

Ja, volt még Carpenternek az ' Elpusztíthatatlanok ', az még egy viccces film, megnézni csak akkor, ha unatkozol, vagy besöröztél és röhögni akarsz egyet a haverokkal.

Vissza a Dologhoz...a sztori lerágott csontnak tűnik, kutató bázis, embertelen környék, pár tudós és egy földönkívüli. A végét is lehet sejtni, de a film így is működik, a számítógépes grafika nélküli szörnyes-rémisztgetős részek is frankók, néhány jelenetnél még mindig magamra húztam a takarót, de hirtelen:)! Kurt Russel is egész jó a filmben (Nick Nolte és Jeff Bridges helyett ugrott be), azért a nyomorult cowboy kalapért a fején bármelyik sztájliszt' ölne!

Külön parás a kutya az elején, össze-vissza mászkál a dög és nézelődik...brrrr, hogy lőtték volna le az elején!

Ha még nem láttad volna, nézd meg, úgyis aktuális, most jön ki a feldolgozása (így legalább tudod mihez viszonyítani az újat, ami állítólag sz*r:))

ignem