A Peterson családhoz egy hívatlan vendég állít be. A háborúban elhunyt fiú legjobb barátja, aki megígérte bajtárásának, hogy ránéz a családra, minden rendben van-e. Mindenkinek elmondja, a fiú mennyire szerette őket, puszi, brühühü, sírás, miegymás.
A család életébe szépen lassan beépülő vendég, David ott segít, ahol tud.
A kamasz srácról leszedi a zaklatókat, a kiscsajról meg a zűrös barátját.
Besegít apa karrierjének felívelésébe is, szóval tevékenyen telnek a napok.
Ezzel párhuzamosan viszont egyre több dolguk van a környéken a mentőknek és a rendőröknek.
Nemigen van olyan mozzanat a filmben, amint ne láttunk volna máshol, vagy tízszer. Szimpatikus idegen a család életében, akiről kiderül, hogy nem az, aki és rohadt nagy para lesz belőle. Igazi pszichothriller alapanyag, sokszor feldolgozva.
Ami miatt tetszik, az a hamisítatlan 80-as évek hangulat, ami már a főcímnél az arcunkba csap. Lilás-kékes ormótlan betűs cím, gagyi zenével... óriási.
Aztán a szokásos elkezdi terrorizálni a ház lakóit forgatókönyv pszichó helyett elkezdődik a kemény gyilok, ami újra egy szép felütés, nagyon nem erre számít az átlag néző.
Az már mellékes, hogy a Bradley Cooper kisöccsének kinéző Dan Stevens kissé logikátlanul cselekszik, miközben ő lesz a kisvárosi Jason Bourne, de hát ezt a filmet nem a tökéletes vonalvezetésért szeretjük.
A hangulatával, az aláfestő zenéjével (a történet közhelyességével és ennek kapcsán az önkritikájával) egy főhajtásnak tudom be a 80-as évek filmjei előtt.
Nem egy családbarát mozi, a keményebb filmek kedvelőinek azonban ajánlom.
Egy fiatal ijedt katona kilő két német tankot valahol az orosz frontot ezért tíz nap szabadságot kap. Sietne haza szülői házat rendbe hozni, de háborús időkben nem úgy járnak a vonatok se. A sors útjai kifürkészhetetlenek, Aljosa a főhősünk pedig mindent megtesz boci szemei segítségével, hogy tele sírjuk a vörös zsebkendőket.
