Chasing Liberty (2004)

Szabadság, szerelem

Na, nem a direkt március 15-ére forgatott Dobó Kata által elkövetett magyar merényletről fogok írni, hanem egy egész „B” kategóriás garmadád felvonultató és az egykor szebb napokat látott énekesnő Mandy Moorral az élen végrehajtott amerikai giccs parádéról.

Nehéz a sorsa annak az amerikai tininek (Moore), akik burokban nevelnek a szülei és nem mellesleg az elnök lánya. Sebaj, ő úgy dönt, hogy megszökik egy kis európai vakációra, de nem lesz egyedül, hiszen apuci titkos ügynökei a nyomában loholnak. A jóképű Ben (Matthew Goode) is közülük való, de még is egyre közelebb kerül főhősnőnkhöz a lány tudta nélkül. Tiltott gyümölcs legédesebb ugye bár!

Tipikus öreg kontinenst bemutató roadmovie, a szokásos régióra jellemző poénokkal. Persze a Mielőtt éjfélt üt az óra is bekacsint néha. Le tudjuk küzdeni magunkban a béna karterek és a ZS-és színészi játékokat egész kis pofás romantikus vígjátékot kapunk. Szigorúnak csak randi filmnek ajánlom!

Dumb and Dumber To (2014)

Dumb és Dumber kettyó

A klasszikus Dump és Dumper az évtizedek alatt nem veszített varázsából, remek szórakozás még napjainkban is. Esetleg elő lehet venni például szilveszterkor is haverokkal vagy csak úgy, esetleg egybe nézni a kettőt.

A két lúzer az utóbbi húsz év alatt legnagyobb megnyugtatásunkra mit sem változott. Dumb (Jim Carrey) élőhalott állapotban egy szanatóriumban múlatja az időt, mióta álmai asszonya elutasította. Dumberről (Jeff Daniels) viszont kiderül, hogy vese dialízisre lesz szüksége, és minő véletlen, hogy van egy felnőtt lánya (tökéletes donor), már csak meg kell találni őt. Az idióta páros megint felkerekedik, hogy belevágjon a nagy kalandba és persze garantált, hogy útjuk során, kő kövön nem marad.

Idétlen, kíméletlen néhol kínos, de egy biztos nagyon is szerethető. És ha már mindenképpen el akarunk határolódni attól, hogy ez egy kakis-pisi-fingós poénokkal operáló film, akkor nagyon ügyesen és logikai buktatók nélkül követték el az írók a forgatókönyvet. Van az alkohol mennyiség, amiért újra megnézném az alkotást. Ja és BUÉK!

Ballada o soldate (1959)

Ballada a katonáról

Ami Magyarországnak A tizedes meg a többiek, az Oroszországnak a Ballada a katonáról.

Egy fiatal ijedt katona kilő két német tankot valahol az orosz frontot ezért tíz nap szabadságot kap. Sietne haza szülői házat rendbe hozni, de háborús időkben nem úgy járnak a vonatok se. A sors útjai kifürkészhetetlenek, Aljosa a főhősünk pedig mindent megtesz boci szemei segítségével, hogy tele sírjuk a vörös zsebkendőket.

A háború borzalmai láthatatlanul is meg borzongatják a nézőt, a szerelemnek meg ítéletidőben sem lehet parancsolni a maga 6-os karikás módján. De hát ezek a régi filmek már csak ilyenek, még a nyírfából készült balalajka vidékén is.

Hervadó virágok (2005)

Hervadó Virágok

Bill Murray mostanában azzal hívja fel magára a figyelmet, hogy nem rest saját maga paródiájává válni. Nem tudom mikor kezdődött el ez a folyamat és meddig tart még, de én nagyon „csipázom” az öreg játékát az utóbbi időkben.

A mi „jóöreg” Donunk (Murray) miután lapátra tette a legutóbbi csaja (Julie Delpy) naphosszat heverészik a kanapéján, így áldozik a vezeklés oltárán. Csendes magányba vonulásának egy rózsaszín levél szakít véget, amelyben az áll, hogy Donnak van egy 19 éves fia, aki valószínűleg hamarosan felkeresi őt. Persze ő először tudomást sem akar venni róla, de a szomszéd-barátja addig nyaggatja főhősünket, amíg ő bele nem vág egy különös utazása. A megrögzött agglegény miközben nyomozni próbál a fia után, felkeresi a régmúlt szerelemeit és a találkozásokból régi titkokra derül fény és muris kalandok születnek.

Nem túlzás azt állítani, hogy a Hervadó Virágok direkt Bill Murray-re íródott. Jarmusch megteszi nekünk azt a szívességet, hogy direkt lassítja filmjét azért, hogy a néző tudjon azonosulni a főszereplőjének szenvedésével. Van itt kérem fanyar humor, áttetsző romantika és kiváló színész hölgyek is.

The Night of the Hunter (1955)

A vadász éjszakája

A 1900-as évek közepén Humprey Bogart ballonkabátos karakterihez szerves hozza tározó esős, éjszakai és fülledt képi világ elegyéből megteremtődött a noir, mint fim stílus. Még is ezektől a stílus jegyektől teljesen eltérő Robert Mitchum filmet tartják legnagyobb mérföldkőnek a krimi történelemben.

Harry Powell (Mitchum) nem csak egy gonosz szélhámos aki papnak kiadva garázdálkodik Amerika poros országútjain, de ez mellé olyan kegyetlen, mint maga az ördög. Legutóbbi börtönös kalandja után egy békés kisváros életét forgatja fel tízezer dollárért, amelyet „véres” munkával Ben Harper teremtett elő és a pénz kilétének titkát gyermekeire hagyományozta. Miután se John és se Willa hajlandó könnyen kiadni titkát a szélhámosnak, elkezdenek hullani a város polgárai.

Rober Mitchum egyszemélyes sója későbbiekben olyan mesterművekre volt hatással, mint például a Scorzeze rendezte Rettegés foka. A nyomasztó hangulatú film már az elején kiborítja bilit, pedig még csak 1955 írtak a készítésekor. A film második felében elkezdődő rettegős roadmovie egy afféle tündérmesés elemekkel telipakolt történet a jóról és rosszról. Na meg a főszereplő hátborzongató kántori éneke, húúú még most is feláll a szőr a hátamon.

Minden pillanata megér egy misét.

Chef (2014)

Gasztro-bolondulás/street-food hullámlovaglás a Vasember rendezőjével és rendezőjéről (Jon Favreau), Vasemberes sztárok epizódszerepeivel. 

Az öreg szakács már sokszor vén szakács, aki híján minden kreativitásnak, azt főzi, amit jól begyakorolt és zabál a nép. 

Ezt várja a főnök, ezt várja a közönség és nem is sok meló van ezzel. 

Carl Casper (Favreau) még érez magában valamit a fiatalság tüzéből - az estére, amikor is egy nagy sztárblogger/ételkritikus jön az étterembe - újítani akar. 

A főnök (Dustin derohadtjólátniavásznonvégre' Hoffmann) viszont nem kér az újításból, ezért nagy lesz a gond, amit csak tetéz Casper közösségi hálózatok iránti hiányos tudása is. 

Egy csapásra sztár lesz, mert felveszik az őrjöngését az étteremben. Nincs más hátra, újra kell kezdeni, de hol, hogyan és kivel?

Minden hibája ellenére, ami jócskán van, nagyon tetszett. Igazi, közhelyekben topogó vidám kis film ez, jó sok guszta kajával és nagyon eltalált betétdalokkal. 

Robert Downey Jr. öt perce sokak szerint a film csúcspontja. Tényleg nem volt rossz, de nagyon felesleges rész, az biztos (gondolom, csak azért, hogy támogassa Favreau ismét függetlenné válását a nagy stúdióktól, ahogy Johannson is). Kellenek azért a nagy nevek, na.

A roadmovie' rész szuper, John Leguizamo mindig is a kedvenceim közé tartozott, remek a vicces sidekick szerepben, csakúgy, mint az apa-fiú történetszál kibontásáért felelős Casper Junior, vagyis Percy (Emjay Anthony). Nagyon bírom, ha egy gyerekszereplő nem töketlenkedik a vásznon és néz a kamera felett álladóan a rendezőt. Bár most is azt nézte, mert az játszotta az apját, de mindegy is. Ez a szál ugyan csak futólag lett érintve, mint ahogy a többi is őszintén szólva...de a hibákat elmossa a kubai fíling' és a lüktető déli ritmus. Na meg a kaja.

Nem a műfaj legjobb mozija, de bizony engem megfőztek rendesen.

Párizs, Texas (1984)

Párizs, Texas

A lassan oldód titkok nagymesterének mozija igazi szürrealista belső utazást rejt.

A Texasi sivatagban kivert kutyaként bolyong az elgyötört arcú Travis (Harry Dean Stanton). Öccse, Walt indul megmentésére, aki elviszi Los Angelesi modern városi életébe, ahol újra találkozhat szépen cseperedő fiával. Apa és fia gyorsan egymásra talál, majd együtt indulnak útnak, hogy felkutassák a hiányzó családtagjukat.

Az aktuális DeNiro helyettes Stanton iskola munkát mutat, ahogyan életre kelti a rászabott egyszerű (együgyű) karakterét. A rendezőt nagyság viszont a film utolsó félórában rejlik, addig az ember csak egyszerű kertvárosi családot lát a vásznon némi roadmovie-feelinggel. Viszont a film utolsó harmadában, aztán meg kapja a néző a velős igazságot, egy igazán ütős kamaradarab formájában kellemes színészi és operatőri játékkal fűszerezve.

A film arcon köp a valóság hideg tényével és egyes percei még sokáig motoszkálnak elmédben.

On the Road (2012)

Úton

Jack Kerouac neve néhányuknak ismerősen csenghet, hisz az amerikai beatnemzedék egyik kiemelkedő alkotója. A film két főszereplő kalandora valóban író és társának az alteregója. Szóval egy biopic-el van dolgunk.

Az írói vénával megáldott Sal (Sam Riley) apja elvesztése után találkozik a szélhámos Deanel. Együtt úgy döntenek, felforgatják a 40-es évek Amerikáját és kipróbálnak mindenféle drogot, ami az útjukba akad. Néha hozzájuk csapódik egy két érdekes karakter, mint bogaras Carlo vagy exhibicionista Marylou (Alkonyat Stewart), de leginkább a két fiatal útkereséséről szól a fáma. A film a második felére veszi fel a tipikus roadmovie fonalát és az eleje inkább egy konszolidált Trainspottingra hajaz. A központi szereplők elé jól hozzák a kötelezőt, mellékszereplőknek meg igazi géniuszokat (Buscemi, Mortensen, Howard) csaptak a csapathoz. Mi közben a főactorok sodrodnak a szerelemmel átszőtt amfetamin származékok közt, addig nagyon jól eltalált jazz betétekkel kényeztetik a néző hallását.

Lágyabb, hangsúlyosabb, mint elődei, ezért helye van önmegvalósító –életrajzi filmek között. Más szóval kedvet csinál a generációk könyvének elolvasásához.

Almost Famous (2000)

Majd nem híres

Mikor még Cameron Crowe neve egyet jelentett minőségi szórakozással.

William amolyan dédelgetett kisöcsi a Miller családban. Nővére, Anita (Zooey Deschanel) lázadása és otthonról menekülése után, a hátrahagyott lemezek megváltoztatják főhősünk életét. A fiatal William újságírói ambíciója hozza össze Stillwater nevezetű Rock’n Roll bandával és múzsájukkal, Penny Lannel (Kate Hudson). Az érzékeny kisfiú a turnék során kőkemény firkásszá és férfivé érik.

A rock Forrest Gumpja és az ő Jennyje nem mindennapi kalandokat él át az együttes mellett. Részletes képet kapunk a kilencvenes évek bandáiról (Drog, csajok, hátország), az örömzenéléstől a súlyos pénzekig. Közben pedig baromi jó slágerek csendülnek fel.

Ez az igazi rock musical nem az a kikúrt Rock of Age!

A Perfect World (1993)

Tökéletes világ

Clint Eastwood első igazán nagy dobása rendezőként ami nem western és Piszkos Harry.

Butch (Kevin Costner) és bunkó társa megszöknek egy börtönből és egy nyugis kisvárosba visz az útjuk. Itt kerülnek kapcsolatban a Perry családdal, aki Jehova tanúi és nagyon steril életet élnek. Túszként magukkal cipelik a kis Philippet. A kisfiú és hallgatag Butch között különös kapcsolat szövődik, amolyan apa-fiú szál. A roadmovie elkezdődik, főszereplőink Alaszkába szeretnének eljutni a törvényőrei elől. Nyakukba lohol az FBI-os, a szőke törvényszéki maca (Laura Dern) és egy igazi nyomozó fenomén Red (Clint Eastwood) a kormányzó luxus lakókocsijával. Costner-nek jól áll a megtört bűnöző szerep, szinte az arcára szabták. Eastwood megragad a hátérben, de így is az igazi kemény rendőrt hozza. A film szinte tökéletes kaland mozi, gyöngyszeme a zsánernek, évek múltán is sokat idézik.

Mindenképpen célszerű ezzel a filmmel kezdeni rendezőnk megtekintendő filmjeinek sorát.

tás

The World's Fastest Indian (2005)

A leggyorsabb indián

Átlag magyar állampolgár biztos nem vágja le a címe alapján, hogy ez egy motorokról szóló film.

A motor mániás idősödő Burt Munro (AnthonyHopkins), olyan mintha a kicsit örült Zsákos Bilbó lenne Új-Zélandról. Elvan a maga kis dugattyúkkal és gépzsírral teli, kisvárosi világában. Ugyanakkor vágyik egy gyorsasági versenyre, ahol megmutathatná, hogy ő mit is tud az Indiánjával. Követője is akad bőven. Először csak a szomszéd kisfiú, majd a polgármester és még sokan, még egy bank vezetőjét is meggyőzi, hogy adjon kölcsönt a rozzant viskójára. Végül is főszereplőnk elindul a nagy útra, ahol persze mindenkit levesz a lábáról a régimódi, kedves stílusával. Legfőképpen a vele egykorú mamákkal kerül intim kapcsolatban. 

Burt mindenhol azt hangoztatja, hogy ő a tűzhányók és az érintetlen természet országából érkezett, mégis a mozi inkább egy nagy Amerika reklám.

Akkor miért is érdemes megnézni? Hopkins gyönyörű játékáért és az egyszerű még is nagyszerű történetért.

Wanderlust (2012)

Hippi túra

A Ben Stiller helyettes Paul Rudd akik Apatowék hoztak vissza süllyesztőből és most Jennifer „Rachel” Anistonnal vágja maga alatt a fát.

George és Linda (A két fentebb említett főszereplő) látszólag tökéletes élete egyszer csak összeomlik. Kénytelenek Atlantába költözni a menő WC-és rokonhoz. Odavezető úton igazi „roadmovie” hangulatba kerül a párocskánk és még egy hippi kommunára is rá bukkannak. A velük töltött éjszaka alatt valami megindul főhőseinkben. Béna játék és klisé hegyek.

Nem bírtam végig nézni.

tás

Bottle Rocket (1996)

Petárda

Wilson fivérek, mikor még nem az idióta vígjátékaikról voltak híresek.

Anthony (Luke) kikerülvén a pszichiátriáról, ott folytatja ahol abbahagyta, piti bűnözőként. Barátja Dignan (Felismerhetetlen Owen), már újabb bulival várja. Hozzájuk csapódik még a kissé bogaras Bob, össze is áll a balfék banda. Piti bűnözőink előtt csak egy cél lebeg, Mr. Henry (James Caan) bandájába bekerülni. Ezekre az elfuserált lelkekre rámosolyog a szerencse, egyre ügyesebb gazemberekké válnak. Viszont, ahogy már ez lenni szokott egyszer beüt a végzet egy csinos szobalány (Latin szerelem, ismerős?!)  és egy kretén bratyó képében.

Élet „roadmovie”, tipikus útkereséses mozi. Olyan nagy pozitívuma nincs, de annyira nem is rossz.

Wes Anderson korai mozija, megér egy megtekintést.

The Big Bang (2011)

Briliáns meló
Életem során ez már a második Banderaszos noir film, ami tetszik nekem.

Jó, nem azt mondom, hogy egy Bogart, de jól hozza karaktert. Egy kis sci-fi momentum is van benne, nem árt, de nem is használ. Remek karakter színészeket adtak a főszereplő mellé (Lindo, Fitchner).
Megvan benne minden, ami egy jó filmhez kell, még egy torz Femme Fatal megjelenik a vásznon.

A story elmegy, látvány egy ilyen filmben elhanyagolható (este, iroda, eső), van egy rész, amikor az országúton kocsikázik, ahhoz meglepően jó hátteret sikerült összeütni.
Film Noir rajongóknak nagyon ajánlom. Jóóó