Dumb and Dumber To (2014)

Dumb és Dumber kettyó

A klasszikus Dump és Dumper az évtizedek alatt nem veszített varázsából, remek szórakozás még napjainkban is. Esetleg elő lehet venni például szilveszterkor is haverokkal vagy csak úgy, esetleg egybe nézni a kettőt.

A két lúzer az utóbbi húsz év alatt legnagyobb megnyugtatásunkra mit sem változott. Dumb (Jim Carrey) élőhalott állapotban egy szanatóriumban múlatja az időt, mióta álmai asszonya elutasította. Dumberről (Jeff Daniels) viszont kiderül, hogy vese dialízisre lesz szüksége, és minő véletlen, hogy van egy felnőtt lánya (tökéletes donor), már csak meg kell találni őt. Az idióta páros megint felkerekedik, hogy belevágjon a nagy kalandba és persze garantált, hogy útjuk során, kő kövön nem marad.

Idétlen, kíméletlen néhol kínos, de egy biztos nagyon is szerethető. És ha már mindenképpen el akarunk határolódni attól, hogy ez egy kakis-pisi-fingós poénokkal operáló film, akkor nagyon ügyesen és logikai buktatók nélkül követték el az írók a forgatókönyvet. Van az alkohol mennyiség, amiért újra megnézném az alkotást. Ja és BUÉK!

Shutter Island (2010)

Teddy Daniels rendőrbíró (Leonardo DiCaprio) és hű társa a törvényben, Chuck Aule (Mark Ruffalo) egy eltűnt gyilkos után nyomoznak a Viharszigeten lévő elmegyógyintézetben. Mivel a szigetet csak egy helyen és csak hajóval hagyhatják el, feltételezik, hogy a gyilkos még a szigeten van. 

A nyomozás során Teddy-nek feltűnik, még egy elmegyógyintézethez képest is furcsa dolgok zajlanak a szigeten. Ráadásul sem az orvosok, sem az őrök nem túlságosan együttműködőek.

Az egyik legjobb pszicho-thriller, amit eddig láttam. A Bárányok hallgatnak és a Hetedik  mellett nálam dobogós helyen áll. Ráadásul Ruffalo az egyik kedvenc színészem, DiCaprio meg alapjában véve baromi jó szinte minden filmben. 

Kiegészül még a szereplőgárda többek között Ben Kingsley-vel és Max von Sydow-val és aki az egészet összegyúrta egy hangulatos filmmé, nem más, mint Scorsese. 

Izgalmas, ugyanakkor félelmetes is, szóval nem gyenge idegzetűeknek ajánlott. Borítékolhatóan ezzel álmodsz, ha lefekvés előtt nézed és keserű ízzel a szádban ébredsz. Borzongató.

Berlin Calling (2008)

Icka (Dj Ickarus, alias Paul Kalkbrenner) elismert Dj, aki világ körüli fesztivál fellépési között új lemezén dolgozik. 

A megjelenés közel, a bulik óriásiak, csakúgy, mint a bevett gyógyszer és egyéb drog adagok. 

Egy félresikerült trip után Icka elvonóra megy, de úgy tűnik, minden csak egyre rosszabb lesz. 

Az asszony lelép egy csoki csajjal, a lemez kiadást törlik, mert nem tetszik a producernek az anyag. 

Annyira mélyen van, hogy innen már csak felfelé visz az út.

Nem igazán tudom hová rakni a filmet. Egyértelműen "kultfilmnek" szánták, és nem csak annak a rétegnek, aki ezt a "cölöpdöngölő elektrometált" hallgatja. Nem görcsöl rá a rendező, hogy nagyon meg akarja mondani, mi a jó és mi a rossz, hogy kellene lennie, stb. Nem veszi magát túl komolyan a film, ez mindenképpen pozitívum. 

Ugyanakkor ez szerintem a hátránya is. Nem mond semmit és ettől a film kényelmesen középszerű és langyos marad, amit még a fíling' és a zene sem tud elrejteni.

Úgy mondanám pedig, hogy akár kétszer is nézhető, de nem megy. Egyszer talán, mélázós hangulatban.

Silver Linings Playbook (2012)

Napos oldal

A kritikusok által dicsért romantikus mozi, ami mennybe emelte a dráma-arcú dámát, Jennifer Lawrenc-t.

Az elmegyogyóból' frissen szabadult Pat (Bradley „a csapból is én folyok” Cooper) egyetlen vágya hogy a "napos oldalra" kerüljön végre. Hazatér gyermekkori otthonába, szembesül vele, hogy apja (Az Isteni DeNiro) se százas, mert babonából szórja nyugdíját értelmetlen fogadásokra. Főhősünk az asszony szeretőjének pépé verése után döbben rá, hogy gondok vannak az idegeivel. Ő mégis vissza akarja szerezni házastársát, ehhez pont kapóra jön a nimfomán Tifany (J. L.) barátsága. A két elfuserált lélek benevez egy amatőr táncbajnokságra, hogy bebizonyítsák: Na, én aztán jól vagyok!

Örültek és dilisek csoporttalálkozója egy filmben. A készítő feltett szándéka, hogy rá vegyék a nézőt, nevess azon, amin általában sírni szoktak. Ez viszont Oscarbácsít nem érdekelte, a rengeteg jelölésből csak egyet tudott szoborra váltani.

Dráma erényeit csillogtató, de romantikus-komédia felé hajló, karakter-központú darab.

K-PAX (2001)

Egy szinte elfelejtett remekmű az ezredforduló környékéről. Nem hiszem, hogy van olyan ember, akinek ne tetszene. 

Prot (Kevin Spacey) egy elmeosztályon vesztegel éppen. Igen, vesztegel, mivel csak kevés ideje van a Földön és azt szeretné kutatással, nézelődéssel tölteni.
Dr Powell (Jeff Bridges) pedig mindenáron szeretné bebizonyítani Prot-nak, hogy ő nagyon is ember és nem egy másik bolygóról érkezett idegen. Mert a betegség felismerése már fél siker a gyógyulás útján.
Az idő szorít, Prot-nak egy adott napon mennie kell, a doki pedig fél, hogy azon a napon valami helyrehozhatatlan fog történni...csak ne lenne olyan hihető Prot meséje...

Nálam ez a film abszolút etalon, ha még nem láttad volna, az nagy hiba. Erről ennyit!