Dumb and Dumber To (2014)

Dumb és Dumber kettyó

A klasszikus Dump és Dumper az évtizedek alatt nem veszített varázsából, remek szórakozás még napjainkban is. Esetleg elő lehet venni például szilveszterkor is haverokkal vagy csak úgy, esetleg egybe nézni a kettőt.

A két lúzer az utóbbi húsz év alatt legnagyobb megnyugtatásunkra mit sem változott. Dumb (Jim Carrey) élőhalott állapotban egy szanatóriumban múlatja az időt, mióta álmai asszonya elutasította. Dumberről (Jeff Daniels) viszont kiderül, hogy vese dialízisre lesz szüksége, és minő véletlen, hogy van egy felnőtt lánya (tökéletes donor), már csak meg kell találni őt. Az idióta páros megint felkerekedik, hogy belevágjon a nagy kalandba és persze garantált, hogy útjuk során, kő kövön nem marad.

Idétlen, kíméletlen néhol kínos, de egy biztos nagyon is szerethető. És ha már mindenképpen el akarunk határolódni attól, hogy ez egy kakis-pisi-fingós poénokkal operáló film, akkor nagyon ügyesen és logikai buktatók nélkül követték el az írók a forgatókönyvet. Van az alkohol mennyiség, amiért újra megnézném az alkotást. Ja és BUÉK!

Kick-Ass (2013)

Az első rész nálam az évtized top5 kategóriában biztos helyet foglal el (mondjuk a 3. v. 4 helyen kb). Nagyon vártam a második részt, de biztos voltam benne, hogy azt az egyéni stílust, humort és izgalmat nem tudja hozni újra. Ötletes volt és baromi jó szereplők emelték a film színvonalát. Mark Strong a legjobb főgonosz volt 2010-ben, Nicolas Cage sem volt idegesítő, Chloe Grace Moertz pedig telitalálat volt a tündi-bündi de a rossz arcokat kibelező Hit Girl szerepére.

A második részben Hit Girl suliba jár, a nyomozó nevelőapja megtiltja neki, hogy szuperhősként a város védje a gonosztól. Ehelyett a suliban kell megküzdenie a kamaszkor kihívásaival. 

Kick-Ass pedig egyre jobban belejön a szuperhősségbe, bandát toboroz és együtt járőröznek. Colonel Stars and Stripes (Jim Carrey) szupermanus irányt ad az önkéntes igazságosztóknak, maffiózokat vernek szét, prositkat szabadítanak ki.

A főellenség, The Motherfucker is összeszed egy bandát, hogy megbosszulja apja halálát és elkapja Kick-Ass-t!

Ahogy az már lenni szokott, Kick-Ass sz*rba kerül, a szuperhősöket szétverik, közben Hit Girl visszatér az igazságszolgáltatáshoz, nem érdeklik már a gimis csajos bulik, rájön, ez az ő élete. Szétütik a rosszakat, utána irány a naplemente.

Gyenge sztori, egy percet sem izgultam rajta, kevesebbet is nevettem, Hit Girl látványos "végleg leveszem a maszkot mert ez nem én vagyok igazából" szenvedése nem igazán volt izgalmas, de gondolom, nem nagyon tudták kitölteni mással a filmet.
The Motherfucker is béna főellenség volt, Kick-Ass sem az igazi. Jim Carrey még lehetett volna egy izgalmas karakter a filmben, de még azelőtt leépítik, hogy igazán érdekes lehetne.

Ettől függetlenül jó film, de fényévekre van az első résztől, minden szempontból.

The Majestic (2001)

Mi lenne ha?

Jim Carrey-re nem éppen a drámai szerepei miatt emlékezünk. Bevallom, pedig én a drámai szerepeiért szeret a gumiarcú színészt és az a kedvenc filmem tőle.

Peter (Carrey) 50es évekbeli Hollywoodi álomgyárban szorgoskodik íróként, de minő véletlen az akkoriban oly divatos kommunista üldözés áldozatául esik. Ezután karrierestül elindul lefelé lejtőn, tetőpontként egy mámoros estén a folyóba zuhan. Felébredve amnéziát kapva egy idilli kisvárosba kerül, ahol főhősünket egy háborús hőssel azonosítják. A dolog működik is egy darabig, míg nem az emlékek és rendőrök meg nem jelenek.
Szerintem ez egy nagyon alul értékelt a mozi. Pedig Carey nem lehet panasz, karrierje legjobb alakítását nyújtja. Nagyon erős a drámai vonal, csodaszépen van fényképezve és iszonyú jó Jazz betétek csendülnek fel a filmben.

Aki utálja gumiarcú barátunkat annak azért, aki pedig szereti annak pedig azért lesz érdemes megnéznie.