Sorozatok - Outcast (2016- )

2016 a Sátán éve volt az amerikai sorozat felhozatalban. Vagy a pokolé. Vagy a démonoké. Szar világ volt, az biztos, Ash beszívott és újra tengelyt akasztott a holtakkal (Ash vs. Evil Dead), a kis sátánfattya megszületett és élt egy évadot (Damien) és ekkor indult Robert Kirkman képregényéből adaptált horror sorozata, az Outcast is. 
Kirkman munkája még a The Walking Dead, áldjuk, vagy átkozzuk a nevét, ez részenként, sőt epizódonként is változhat.

Kyle Barnes kapott jópár pofont az élettől, de úgy néz ki, sosem volt neki elég, mindig újra sorba állt a következőért. Az anyja kiskorában állandóan hülyére verte, a volt felesége meg a gyerek meg menekül előre, mert állítólag bántalmazta őket. 

Visszaköltözik a szülei házába, ahová oly sok szép emlék köti. A szekrényhez biztos, ahová mindig az anyja elől menekült, amikor rájött a hoppáré'. 

Ebből a mélabús magányból próbálja kirángatni a fogadott testvére, na meg a helyi csuhás, Anderson tiszteletes. Éppen megy egy gyerekhez, akit megszállt a zördög', ugorjon már be Kyle is, hátha tud segíteni. Tud is, a kis tetű úgy felkúrja idegileg, hogy hülyére veri és még a démon is kimegy belőle. 

A bemelegítő után kibontakozik a kis csipet-csapat körvonala, álljanak össze, úgyis sok a démon manapság a környéken.

Viccesen egyszerű, de egyébként az első évad abszolút nézhető, sőt, aki csípi az ijesztgetős-megszállós stílust, annak etalon. 

Mindenki talál benne valami neki tetszőt, az én kedvencem a lassan hitehagyottá váló pap, aki rohadtul megtalálta élete célját, vagyis a démonirtást, de nincs eszköze hozzá (egyre sikertelenebb, hiába emelgeti a Bibliát mint kezdő bmw-s a súlyzót a konditeremben), a démonok Kyle miatt tűnnek el. Neki pedig megvan a képessége, hogy előzze a gonoszt, de tele van kétségekkel, elege van az egészből, tíz percenként el akar menekülni.

Hátha az atya még olyanokat is hall a frissen felszabadított emberektől, hogy jobb volt, amíg benne volt az a valami, teljesebbnek és boldogabbnak érezte magát.

Úgy is ki kell űzni a démont az emberből, ha utána az áldozat megkattan, netán meghal? A tiszteletes válasza egyértelműen igen, Kyle már bizonytalan és ez az egyátalán nem elhanyagolható dilemma megfűszerezi a sorozatot. 

Az első epizód testrész csavargatása, bunyó, a sok vér és könny csak egy kis bevezető, utána egy lassan csordogáló történetet kapunk, erős alakításokkal, jó betétdalokkal és extra hangulattal.

A második évadra a szufla elfogy, a lassú történet egy helyben topogássá válik. A jó karakterek meg dühítően ostoba dolgokat csinálnak és mintha a készítők húznák az időt. Na jó, a fődémon most kicsúszott Kyle és az atya kezéből, akkor most Kylne-nak is van egy nem ér a nevem, káposzta a fejem kártyája, ha őt kapják el. Ez a tizediknél már fárasztó.

Az első évad miatt érdemes belekezdeni, ha tetszett és érdekel, merre megy a sztori, nyugodtan folytasd a másodikkal. A nézettségi adatok alapján nem biztos, hogy lesz harmadik.

It (2017)

Még a borítóra is emlékszem, milyen volt rajta a háttér (fekete) és a bohóc (talán Tim Curry, aki a kilencvenvalahányas' adaptációban is szerepelt). Az egyik legjobb King regény, a Borzalmak városa mellett. 
King különleges képessége a szereplők hátterének aprólékos kidolgozásán kívül a gyerek/kamasz világ hiteles megjelenítése. Tökéletes példa az Állj mellém (1986). Ha ránézel ezekre a kölykökre, ha hallgatod őket, nem érzed azt, hogy kamu az egész, hogy ezt egy olyan forgatókönyv író írta, aki életében nem volt gyerek, vagy ha igen, az nagyon-nagyon régen volt.
Nem mellesleg ehhez kellenek igazi gyerek színészek, nem annak látszó 25 évesek és kell beléjük egy kis tehetség is. Hollywood az utóbbi pár évben nagy előrelépést tett, jó színészeket szedtek össze, akik között van a vásznon összhang, normálisan gyerekek, normális (vagy általában pont nem) gyerekkorral.

A film és a regény két külön világ, de aki ezen kiakad, ne menjen moziba, nagyjából soha többé.
Itt is Derry a helyszín, 27 évente gyerekek tűnnek el, ja és a 80-as évek közepén járunk, nem az 50-es évek végén (a gyerekkori szálról van szó).
Bill Denbrough vagyis a Dadogós Bill öccse eltűnik, mint ahogy sok más gyerek is. Bill nem akar belenyugodni, egy évvel azután is reménykedik, hogy Georgie életben van valahol. 
Elkezdődik a nyár, a gyerekek még mindig el-eltűnnek, az öccse még sehol és a hamarosan hétre bővült Vesztesek klubja (a zsidó, a hipohonder, a néger, az abuzált kiscsaj, a pápaszemes szófosógép, a kövér újgyerek'), Bill-el az élen hamarosan szembetalálja magát a Derry alatt lakó gonosszal. 

Rohadt sok jó poén van benne, na és persze káromkodás...ne gondolja már senki, hogy a tizenévesek, amikor látnak valami félelmeteset, azt mondják, "a macska rúgja meg, de félelmetes volt". Reálisabb, ha a fenti mondatban van három-négy csúnya szó, nem?
Richie-nek baromi jó dumája van, noha Finn Wolfhard-hoz (Stranger Things) szerintem maga a karakter nem illik annyira. De ez legyen a legnagyobb gondunk. Jó kis horror, vicces, érdekes karakterekkel, érdemes megnézni. Búcsúzóul itt egy Richie aranyköpés, ami ráadásul magyar szinkronnal is oké, ritka az ilyen manapság. 

"You punched me, made me walk through shitty water, dragged me trough a crackhouse...and  now I'm gonnahave to kill this fucking clown."

Get Out (2017)

Chris pakol és a Rose-val, párjával indulnak vidékre, a lány szüleihez. Hónapok óta együtt vannak, ideje bemutatni a vejkót' az örömszülőknek. Már az első öt percben megfeszül a szerencsés fiatalember, a helyzet még alaphelyzetben is kellően szar...köhöm...szóval kínos, mivel hősünk fekete, mint az éjszaka, a csaj meg a család pedig felső-középosztálybeli, vidéki értelmiségiek, nem mellesleg fehérek, mint a hó.
És meglepi lesz, Rose csak azért sem árulta el a szülőknek, nem számít, elvileg ez már a 21. század.

A nagy találkozás után persze annak rendje és módja szerint Chris elkezdhetne felengedni, de ez nagyon nem megy neki.
Persze a szülők jó fejek, az após még Obamára is szavazott, a fekete cselédek sem azért vannak, mert szolgák...hát nem aranyembör'?! 

Mindenki kedves, megértő, túl tökéletes. Nem csak a néző, Chris is vakarja a fejét, hogy itt valami nagyon nem stimmel.

Vagy csak paranoiás? Az érkező vendégsereg, ez a vidéki, ostoba szalonnáci réteg zavarja a bunkó megszólalásaival (ha fekete akkor biztos jó a sportban, nagy a szerszáma, stb.)? Egy biztos, valami nincs rendben, ezeknél a fehéreknél sosem tudhatja az ember.

Kivételes hangulatú film, tűkön ültem végig, a feszültség egyre elviselhetetlenebb lesz, csak néha pihenhetünk meg, amikor Chris barátja egy kis színt, vagyis humort visz az amúgy para jelenetekbe. Mármint Chris-nek para, a többiek egész jól érzik magukat.

Olyan, mintha már mindenki ismerné a poén csattanóját, csak ő nem. Kellemetlen érzés. 

Persze, társadalomkritika is van benne, mindenki megkapja a magáét, nem kell ahhoz fehérnek lenni, de ez a nagy mondanivaló nem megy az élvezhetőség kárára. Nem oktat, inkább kacsint egyet. Mindenki hülye, látod, inkább érzed jól magad.

Valamiért a Butter jutott eszembe a fekete-fehér ütközetről, noha műfajában kicsit más, ott a késekkel inkább vajszobrot faragnak;).

Nem sok film áll a Tomatoes-on 99%-on, de ez ott van. Ráadásul 4,5 millió dollárból készült és már messze 100 felett jár. Kis költségvetés, nagy élvezet.

Life (2017)

Sci-fi/horror, Jake Gyllenhaal, Hiroyuki Sanada na és a csajok miatt Ryan Reynolds + egy xenomorf szörnyecske. A trailer is több volt, mint figyelemfelkeltő.

A történet szerint egy rakat tudós egy nemzetközi űrállomáson Marsról származó talajmintákban idegen életformák után kutat. Sikerrel, az egyik mintában egy élő organizmusra bukkannak. Clavin, mert persze el is nevezik, hát olyan cuki, gyorsan fejlődik (itt már azért a hétpróbás tudósokban is megszólalhatna a vészcsengő) és sokkal intelligensebb a vártnál.
Nem árulok el nagy titkot, ha elmondom, előbb-utóbb Calvin akarja kitölteni a rendelkezésre álló teret...de egyedül.

Sok helyen írják, Alien vidéki verziója, plusz egy kis Gravitáció. Az előbbi nem jutott eszembe filmnézés közben, az utóbbit meg nem is láttam. Visszagondolva egyértelmű a párhuzam az Aliennel, ebben nincs is vita. Az jobb, szebb, nagyobb, kultikusabb. 
Viszont ennek a vidéki verziónak is megvan a maga varázsa, noha tényleg felejthetőbb és másfél órás élmény után nem sokáig marad meg a fejünkben, ez tény. 
Egyszer nézhető kategória.

Szóval az előnye. Időben és térben is közelebb játszódik.
A nem is túl távoli jövőben, majdnem most. Itt fent, az égen, jó közel hozzánk. Szinte Calvin már a spájzban van és tök jó volt látni, hogy milyen vészprotokollok lépnek életbe pl, amikor az irányítóközpont elveszíti a kapcsolatot az űrállomással. 

Nem mentőcsapatot szállít a "mentő"hajó, csak azért jön, hogy az űrállomást kitolja a mélyűrbe, a picsába. Mindezt úgy, hogy "csak" megszakadt a kommunikáció. Ha idegen lényekkel bratyizol és nem jelentesz a központnak, viseld a következményeket is. 

Nincs egy robot pakológép, amivel megfogjuk az idegent, vagy savas vérrel dobálózva nyomjuk ki a xenomorfot a világűrbe. Ember vagy emberiség közelibb, ez nekem mindenképpen pozitív. És még az, hogy néhány ijesztőbb jelenettől majdnem lef*stam a bokámat. Erre azért nem számítottam (a kesztyűs kézfogós jelenet meg az űrben kolbászoló Calvin azért elég jól sikerült).

A karakterek tényleg gyengék, mármint rosszul lettek megírva, csak Gyllenhaal kapott kicsit több hátteret, így az ő élete talán többet nyom a latban a mozinézőnek. Hát ha nincs érzelmi kapocs, miért érdekeljen, ha meghal valaki. Vagy nem?

Moziban is megnéztem volna, széles vásznon biztos ijesztőbb. Nem kell ezt túlragozni, másfél órára kellemes kikapcsolódás.

Honeymoon (2014)

Vidéki nyaraló a tóparton, fiatal nászutas pár, más sem kell egy jó rémisztgetéshez. Nem menekülő bűnözők és nem helyi fogatlan tuskók a fő probléma kivételesen (ami miatt menekülni, ölni és netán halni is kell), hanem a ...aaa...ö...hát fogalmam sincs. A nagy happy utáni egyik éjszaka az ifjú feleségre a férj meztelenül talál rá az erdő közepén. Semmire nem emlékszik, "biztos csak alva járt". 

De attól a naptól kezdve mintha idegenek lennének egymásnak. A nőnek a férfi, de még önmaga is, a férj pedig kezd megőrülni a paranoiától.

A szomszédban lakó, volt gyerekkori szerelem kavar bele a kapcsolatba hirtelen, vagy valami máshoz van köze, az esténként a házba bevilágító fényekhez, pl?

Tuti kis horror, kivételesen jó hangulattal, összesen vagy négy színésszel. Kis költségvetésből is lehet minőségi filmet forgatni, itt a bizonyíték. 

Nekem egyetlen gondom van vele, mégpedig hogy tényleg nem kapunk magyarázatot a végén, ami nem mindig jó. Csak így van és kész. Ez most nem elég, ahhoz túl sok furcsa dolog történt, mégsem egy köznapi családi drámát látunk, aminek se vége, se hossza.

The Autopsy of Jane Doe (2016)

2016 jó év volt a horror műfajban. A korábban kissé elhanyagolt és inkább a hentelős-véres stílust megjelenítő horror kezd visszatérni a rémisztgetés kellemesen fosatós világába. Ráadásul örömmel értesítek mindenkit, nem csak hollywood-i filmek vívják ki mostanában a nézők elismerését (ezekről egy későbbi bejegyzésben).

Apa és fia (Brian Cox és Emile Hirsch) a helyi temetkezési vállalkozók, halottkémek és kórboncnokok is egyben. Kis város, itt mindenkinek mindenhez kell érteni. Az öreg ráadásul elég jó, a helyi rendőrség nagyban támaszkodik a véleményére.

A fiú már nagyban menne bulizni a csajával, amikor betolnak egy hullát, egy "azonnal eredmény kell, de tegnapra" felkiáltással. A fiatal nő holttestét félig eltemetve találták egy többszörös gyilkosság színhelyén. Külsérelmi nyom nuku.

A gyerek kíváncsi, tehát marad a papával, hogy kiderítsék, mi a fene történt. A furcsaságok fokozódnak, amikor kiderül, a lány belső szerveit összevagdosták és összeégették...de ennek semmi külső nyoma.

Nem kellett ide nagy csoda, csak egy szűk tér, két jó színész és egy jó kis misztikum. Az elején különösen tetszik a nyomozós rész, mint a patológia Dr. House-át látnám, bontanak, mérnek, vizsgálnak, agyalnak...aztán meg futnak.

Így megy ez. 

Ajánlom, ha tetszik a műfaj.

He Never Died (2015)

Jack önkéntes száműzetésben él, valahol egy X városban. Az egész napja alvásból áll, ezt néha megszakítja egy kis evéssel (ugyanazon a helyen mindig ugyanazt eszi) és egy kis bingózással a helyi nyugdíjas klubban. Ha beszélgetnie kell valakivel, rögtön hátat fordít, ha csak teheti, ha meg nem, akkor tőmondatokban válaszol. Igen és nem, kb ennyi. Az már rögtön látszik rajta, önként választotta ezt az életnek alig nevezhető vegetálást. A kérdés a miért.
A napi rutint felkavarja a lánya betoppanása, valamint a helyi gengsztereknél is kihúzza a gyufát, mert elkalapál egyet-kettőt. Rossz helyen volt rossz időben. A lényeg, hogy felbolydul körülötte a világ és kénytelen szétcsapni pár fejet. A dolgok pikantériája, hogy ahogy a cím is utal rá, Jack nem igazán tud meghalni. Próbálta már, ahogy mások is próbálták őt kinyírni, de ami nem megy, azt nem kell erőltetni.
Hát beskatulyázni a filmet elég nehéz. A kemény jelentetek miatt mindenképpen a horror műfaja felé kacsingat, de az egysoros poénok és maga Jack emberkerülő karaktere néhol annyira vicces, hogy már szinte vígjáték lesz.
Amúgy igazi one-man show a mozi, a karakteres arcú, szögletes mozgású Jack (Heny Rollins) simán elviszi a hátán az egész filmet, annak ellenére is, hogy a néző a történet felénél már nagyon-nagyon kíváncsi, ki a fene ez a csóka, honnan jön, mit láthatott? Fapofával bingózik, gyilkol, kajál, alszik. Semmi nem érdekli, csak annyit tudunk meg róla, hogy rohadtul öreg, minden volt már, még akasztott ember is. Unja a szöveget, unja az életet, át is aludná az egész hóbelebancot, ha hagynák.
Számomra pozitív, hogy Jack nekünk sem válaszol, a szűkszavúsága nem csak a filmbeli karaktereknek szól. Mi is sötétben maradunk végig, a kilétére is csak annyit válaszol vállvonogatás közben, hogy "benne vagyok a bibliában". Milyen kemény szöveg ez már?
Nekem élmény volt, egy nagyon kellemes meglepetés.

Southbound (2015)

Öt lazán egymáshoz kapcsolódó történet egy világ végi kisvárosban és a nagy büdös pusztában. Két csuromvér férfi menekül "valami" elől. Betérnek egy út menti pihenőbe, de számukra az lesz a végállomás.
Ebből a pihenőből indul egy egy lánybanda, három csini csaj, akik lerobbannak a hippi WV kisbuszukkal a sivatag közepén. Egy idősebb házaspár felveszi őket és szállást ad a csajoknak. Kicsit zűrös a családi életük, ez már az éjszaka ki is derül. A hajnal az egyik lányt már az út közepén találja, akin sikeresen áthajt egy csóka. Mivel lövése sincs, hol van éppen, felmarja a lányt és irány a legközelebbi kórház. Arra viszont nem számított, hogy egy lélek sincs ott (biztos ott is jobban teljesít az ország) és bizony neki kell lebonyolítania a műtétet.
Majd nem messze a kórháztól egy, a húgát kereső férfi fenyegetőzik egy bárban a puskájával. El is vezetik hozzá, de nem lesz benne sok köszönet.
Egy kis család (apa, anya, nem is olyan kislány) éppen vacsizna és borozgatna, amikor három férfi tör be hozzájuk, akik valamiért nagyon mérgesek.
Egy kis horror-csokrot kap a néző, mindenből egy kicsit. Vannak itt démonok, sátánisták, vámpírok, bosszúálló gyilkosok. Némelyikből túl sok, némelyikből indokolatlanul kevés. Nem a fent felsoroltakra értettem, hanem a sztorikra. Egynémely unalmasra sikeredett. A lánybandát elnéztem volna még, noha elég közhelyes sztoriba csöppentek. Mondjuk, amikor megláttam az asztaltársaságot a vacsoránál, én már szúrtam is volna a késsel...vagy bármivel...bárhová, csak fájjon.
A kiscsalád a végén egész izgalmasra sikeredett, szeretem a nem cicózó csajokat...apa és anya székhez kötve szűköl, a kiscsaj meg odacsap egyet-kettőt. Nincs az a néző, aki ilyenkor nem rándul össze örömében. Vagy ez csak nekem tetszik? Amikor visszanyal a fagyi és megszívja az ellen? Kezdjek el aggódni?
Sokszor mondtam már, az nem baj, ha csak "belecsöppenünk" a filmbe és később, a történet folyamán derülnek ki a dolgok. Itt átestünk a ló túloldalára, a borzongáson kívül a nézőnek nincs dolga, mert rohadtul nem ért semmit. Persze ez a film szerkezetéből eleve adódik, de annyira vakon vagyunk és annyira idegen némelyik karakter, hogy ez bizony elvesz a mozi hangulatából, nem is keveset. Kevésbé érdekel valaki halála, ha nem ismered. Persze ettől még szomorú, de így működik az ember.
Ennek ellenére tudom ajánlani, lehet rajta izgulni. Lelkes vidéki versenyzőnek nevezném.

Crimson Peak (2015)

Edit Cushing (Mia Wasikowska), a gazdag amerikai iparmágnás lánya belehabarodik a befektetők után kajtató, bociszemeket meresztő angol lordba (Thomas Sharpe, alias Tom Hiddleston). Miután a lány apja hirtelen meghal és a lány örökök mindent, összeházasodik a jóképű idegennel és irány Anglia, ahol várja őket egy romantikus vidéki kastély. Ez eddig rendben is volna, de a kastély cseppet sem romantikus, a sógornője távolról sem normális, a férj pedig mindig a bányászgépeivel van elfoglalva. Ráadásul Edith még kísérteteket is lát. Mondjuk ez nem nagy szám, Amerikában is látta már őket, itt már nem is nagyon lepődik meg.
Szóval minden adott egy jó hangulatú, kosztümös horror filmhez. A nem gyenge szereplőgárda, a del Toro-féle látványvilág. Tökéletes példa lett arra, hogy csak a látványra koncentrálni hülyeség, parasztvakításnak elmegy, de ez önmagában nem képes fenntartani két órán át a figyelmet. Gyenge a forgatókönyv, béna dialógusokkal és ostoba karakterekkel van tele. 
A kastély tényleg bámulatos, össze-vissza nyikorog, a kísértetek is kellően "kidolgozottak", a megfelelő helyen és időben jelennek meg egy kis rémisztgetésre. A testvérpárról már az elején tudjuk, hogy rejtegetnek valamit, így a nagy meglepetés a végén nagyon nem meglepetés, ráadásul nem is lettek félelmetes karakterek inkább sajnálni való nyomorultak. 
Tehát nem félünk, ami a lényeg lett volna. A végén már csak a "vágd már bele a kést végre és haladjunk már" érzésem volt. Borzongás helyett ásítás, nekem nem ér meg két órát.

Bone Tomahawk (2015)

Horror western, ami valószínűleg el sem jut a magyar mozikba. Szóval a western csak azért "horror", mert igen valóságosan ábrázolják benne az örök vadászmezőkre való távozás folyamatát.
Egyszóval nem idegen lényes, szörnyes filmről van szó, marad a realitás talaján...bár ha ilyen volt a valóság , akárhogy szeretem is a vadnyugatot (és ábrándozok, hogy "de jó is lehetett akkor élni"), kösz, inkább kihagyom.
Egyből egy laza gyilkossággal kezdődik a történet. Az első tíz percben azt látjuk, hogy két rabló legyilkol pár cowboy-t, majd bekóvályognak valami kísérteties völgybe, ahol az egyikbe valaki egy-két nyílvesszőt ereszt. A másiknak sikerül meglépnie, egészen Bright Hope városáig jut, ahol Franklin Hunt (Kurt Russel) sheriff egy lábonlövés után egy cellába tessékeli. Éjszaka viszont megjelennek az üldözők a városban, elrabolják a sheriff helyettest, a sebesült rablót és a doktornőt, aki éppen gyógyítaná.
Másnap Hunt, a másik helyettese, Chicory (Richard Jenkins), a doktornő törött lábú férje (Patrick Wilson) és a nyalka indiángyűlölő legény, John Brooder (Matthew Fox) elindul a Vadnyugat egy, még felfedezetlen tája felé, hogy megmentsék a túszok életét.
A film több, mint két órájából a 90% százalék a cél felé lovaglás, majd gyaloglás (és sántikálás). Ez viszont senkit ne rémisszen meg, kivételes hangulatú és látványvilágú westernt kapunk a rendezőtől, a Blackthorn, vagy a True Grit méltó párja lehet. Ebben a morcos egymás mellett lovaglásban benne van a western minden búja és bája.
Szépen lassan megismerjük a karaktereinket, egyet-kettőt meg is kedvelünk, így amikor az utolsó felvonás iszonyatos gyilkolászásában karakterünknek egy szempillantás alatt egy bárd áll a homlokába (és még nagyon jól járt vele, ez legalább gyors volt), az majdnem úgy fáj a nézőnek is, mint neki.
És itt mutatkozik meg a mozi kettőssége. Nem csak az érzelmi hatás üt nagyot, hanem a naturalista látvány. Mintha két rendező dirigált volna, a nyugodt és az őrült vérszomjas állat.
Bizton állíthatom, ha még egyszer megnézném, lenne benne új rész, mert többször inkább félrenéztem, mint a képernyőre. Nem gyenge film, nem gyenge idegzetűeknek.
Mindenképpen érdemes rápróbálni, ha rákapsz a hangulatára, talán a finálét is meg mered nézni.
Ha nem, azt is megértem.

The Lazarus Effect (2015)

Egyből a Bakterház piócása jutott eszembe és a film után is inkább az fog majd beugrani, nem Olivia Wilde és a csoszogó halottak. 

A tudálékos tudóscsapat felfedezett egy tuti szérumot, ami akkor is ad még egy kis kakaót az agynak, amikor a test már igencsak hullamerev. 

Kutyákon egész bejött. 

Amikor a támogató kizárja őket a laborból, visszaszöknek az eredményekért, de baleset történik és Tizenhármast agyoncsapja az áram. Élete párja telepumpálja a csodaszerrel, így a csajszi fel is kel, de úgy, hogy utána nem is akar egykönnyen lefeküdni. Ilyenek ezek a halottak, csak mászkálnak össze-vissza, meg ijesztgetnek.

Ennek a mozinak a B kategóriába tartozni baromi nagy megtiszteltetés lenne. Olcsó ijesztgetés, amikor történik valami, gyorsan lekacsolják a villanyt, kis villódzás, majd a fekete szemű killer (valahogy mutatni kell, hogy gonosz), már ott áll mögötted és jól besz*rsz! Értem én, hogy nem volt sok pénz, de ötlet sem, az tuti. 

Csak attól ijedtem meg, hogy másfél órát elvett az életemből.

It Follows (2014)

Jay (Maika Monroe) átlagos tini a kertvárosból. Amikor épp nem a barátaival lóg, egy új sráccal randizgat. A kapcsolat betetőzéseként jöhet a szex a kocsi hátsó ülésén. 

Az aktus utáni cirógatás viszont kloroformmal és székhez kötözéssel végződik, ugyanis a srác tartogat egy kis meglepetést Jay-nek. Nem fogja bántani, inkább megmutatja, ki fogja majd bántani, ha egyszer utoléri. Mivel a srácon lévő átkot most már Jay kapta meg. Az üldöző bármilyen alakot felvehet, szóval ha feléd cammog valaki, inkább kezdj el futni.

Nem egy szokványos sztori és nem egy szokványos horror film. Hamisítatlan nyolcvanas évek, mind hangulatban, mint a szinti-poppsos zenát illetően, akárcsak a rendező előző filmje.

Attól függetlenül barmi félelmetes, hogy nem repkednek benne a testrészek és egyéb belső szervek. A hangulat és a főszereplő gyerekbanda teszi egy félelmetes élménnyé. A néző már ugyanúgy lesi, ki van a képen, aki "nem odavaló", mint maga az áldozat. Hopp, ott a válla fölött mozog valami...nézz már hátra, he', ne a tengert bámuld, amikor tudod, hogy valaki követ. 

Ettől függetlenül a főszereplők nem kétdimenziósak, Jay pl nagyon is felfogja, ha átadja az átkot másnak (ahogy azt ő kapta), akkor annak a haláláért ő lesz a felelős. Szóval inkább felveszik a harcot. Ebben King "It" c. könyve ugrott be egyből, ahol a gyerkőcök maguk oldják meg a problémákat, a felnőttek ezt úgysem hinnék el.

Borzongatóan egyszerű és nagyszerű mozi, mindössze 2 millió dollárból. Ez ám a teljesítmény. Meg az, hogy már az első öt percben majdnem kikapcsoltam, annyira ijesztő volt a csaj a tengerparton...már ami maradt belőle. Persze én nem féltem, kemény vagyok, sose voltam ijedős. 

Az ellenkező állítások hazugságok mind, a biztonság kedvéért le is tiltottam a kommentelést:)!

Wyrmwood (2014)

Talán ez lehetett a Mad Max "előzménye". Legalábbis egy magyarázat, miért halt ki majdnem az egész emberi faj, a maradék meg miért rallizik' az utakon, benzint hajkurászva. Ok, ez durva csúsztatás volt, annyiban Max, hogy ausztrál...itt is keresnek üzemanyagot, a fél emberiség kihalt, van hokimaszkos csóka, nitrós kocsi és nagy hentelés.

Kitört a zombi apokalipszis, Barry kénytelen menekülni a városból, először a családjával, utána már nélkülük. Egyetlen célja van, eljutni a tesójához, Brooke-hoz, az egyetlen emberhez, aki megmaradt neki. Alkalmi útitársakon és felspécizett járgányokon át vezet az út a tesóhoz, akit közben katonák használnak fel zombikísérletekhez. Mármint beoltják ezzel-azzal és várják a hatást. 

Kellemes csalódás, bejön az egyszerűsége és a hangulata. Friss hús a zombipiacon, érdemes rápróbálni.

The Taking of Deborah Logan (2014)

Egy doktorandusz hallgató és kis forgatócsapata megtalálja a tökéletes beteget, hogy a nyomon kövessék az időskori demencia, vagyis az Alzheimer-kór lefolyását. Beköltöznek a házba, ahol a beteg hölgy a lányával él. 

A forgatás elkezdődik, ám tartogat meglepetéseket a mamika, itt-ott megjelenik a házban késsel, baltával, kalapáccsal, ráadásul elég agresszíven. És ez csak a kezdet.

Érdekes, ha nem is újszerű megoldás a kézikamerás nézőpont dokumentarista jelleggel, plusz vannak még a házban elhelyezett kamerák is, szóval mindent láthatunk.

Anyja-lánya kapcsolat szuper, jól ki lett dolgozva, a mama egyre jobban elhatalmasodó kattanása és a lánya növekvő kétségbeesése.

Jó kis film, néha meg is lehet ijedni rajta, tehát kellemes kis horror csemege, egy nézésre mindenképpen ajánlom.

Grizzly (2014)

Buli egy jó kis nature horror, nagy erődben sok fával, esetleg valami gyilkos vadállattal és rossz helyen rossz időben táborozó fiatalokkal. 

Hálás téma, nehéz elrontani. De megtették. 

Pedig első pillantásra nem rossz a színész gárda, James Mardsen (az X-Menből Küklopsz), Thomas Jane és Billy Bob Thornton. Ok, kicsit B szagúak Thornton-t kivéve, de az ilyen filmek szoktak legalább bátrak lenni, ha már nem nagy a költségvetés. Gyilkolás rengeteg van benne. A néző agysejtjeit és rengeteg faágat, levelet, bokrokat. A greenpeace nyilatkozatban határolódott el a filmtől, mert gyilkolják az őshonos flórát... az ostoba menekülők + a profik, pl a vadász és a sheriff egyszerűen képtelenek eltalálni egy fél tonnás medvét tíz méterről. Ehelyett ágakra lődöznek. Az ártatlan erdőre.

Egyetlen esetben tudom ajánlani ezt a "valamit", ha összeültök a haverokkal, jó sok sör van a közelben és nincs új Jackass, vagy Family Guy rész. Jó társaságban a könnyes röhögés garantált. Vagy meg akarjátok nézni, hogyan ne csináljatok filmet soha de soha.

Odd Thomas (2013)

Odd Thomas, fura szerzet, mint ahogy a neve is mutatja. Látja a halottakat, persze ezt csak páran tudják róla. A többség szerint egyszerűen csak fura. A halottak nézegetése mellett segít is neki mondjuk lebuktatni a gyilkosukat, megtalálni és megetetni az egyedül hagyott Mirci cicát, stb. 

A sok szellem mellett vannak még fura lények, amik csak akkor jönnek elő, ha valahol egyszerre sokan halnak meg. És ezek a lényeg most nagyon sokan vannak, ergó nagy mészárlás van kialakulóban. 

Thomas és kis csapara, a cuki barátnő és a helyi nyomozni kezdenek, hogy megtudják a válaszokat a ki, mikor, miért és hol kérdésekre.

Mintha a Hatodik érzéket telerakták volna fiatal színészekkel és a Buffy rendezője ült volna a direktori székben. 

Kellemes csalódás a film, aminek a legnagyobb pozitívuma, hogy nem veszi magát komolyan. Vannak benne halottak, szellemek és miegymás, látványban is elmegy, de nem görcsöl rá a nagy mondanivalóra és kellően vicces is. 

Mondjuk azért kijárt volna a főgonosznak is egy jobb indíték, amit nem intéznek el egy tőmondatban, de mindegy, így is működik a sztori.

Szórakoztató, nyomozós-szellemes matiné. Én bizony megnézném a második részt is, ha egyszer elkészülne...

Trick 'r Treat (2007)

Kellemes, erősen B kategóriának induló horrorocska, csak hogy ne legyen már olyan unalmas Halloween ünnepe!

Négy kis történet, amik itt ott érintik egymást. Kevésbé félelmetes, de néha kifejezetten vicces. A Piroska és a farkas mese újraértelmezése egészen jó lett, a többi meg csak simán nézhető, ami már fél siker! 
A hangulata a legjobb horror filmekével vetekszik, a végére rájöttem, kár hogy még nincs pár kis sztori, elnéztem volna még egy darabig. 
Kikapcsolódásnak megfelelő film.

Deliver Us from Evil (2014)

A film megtörtént esetet dolgoz fel. Júúúj, most aztán szarjál be, mert ezt valóban megtörtént. Az szóba sem jöhet, hogy így csinálnak reklámot a filmnek, mert sejtették, nem fognak vele bankot robbantani. Pedig Eric Bana is játszik benne.

Szal' a gonosz Irakból érkezik (egyszerű a szimbolika), mert három tengerészgyalogos betéved valami sírkamrába, vesztükre. 

Miután összeverik a tábori papot, hazatérnek New York-ba, hogy szobafestők legyenek és hogy terjesszék a gonoszt, gyilkolásznak, megigéznek anyákat, hogy dobálják be a tigrisketrecbe a kölyköket, stb.

Ralph Sarchie (Bana) és társa a tutiban felfigyel az egyre terjedő fura esetekre és nyomozni kezdenek. 

Segítségükre van az alsógatya modell testű, sármos abbé, Mendoza atya.

Adnak a gonosz pofájának.

A rendezőt is megszállta valami, méghozzá a hogyan ne csináljunk semmi újat egy filmben és mondjuk el ugyanazt a történetet századjára nevű démon. Veszélyes dög, mert akadályozza a kreativitást és biztonsági játékra törekszik. 

Minden megvan a moziban, ami megvolt már máshol is korábban. Régen mélyen hívő, de mára istentől elfordult zsaru, aki először szkeptikus a természetfelettivel szemben. Neeeeee, hát ez új. 

Akkor van a hipszter pap, aki már annyit harcolt a sátánnal, hogy az már csoda, mellesleg ő is megjárta a hadak útját, mert drogos volt, van egy pulya is valahol valamelyik volt csajánál. Szóval egy Jack Daniels a pohárba, kereszt a mellkason fényesre csiszolva és jöhet a mindent eldöntő csata. 

Folytatom. A rendőr felesége elhanyagolva érzi magát, sokat veszekednek az urával. Végül ők is veszélybe kerülnek. Micsoda fordulat!!!

A sötét pincében zseblámpával villognak, három percenként beszarós zenére megijesztgetnek. 

A tükörben még volt valaki, de mire Sarchie hátrafordul, már nincs ott SENKI. Apafej, ez valami egészen új.

A Doors áthallás egész eredeti volt és azért próbálkoztak feledtetni a hülyeségeket a képi világgal és a nyomozós szál túlsúlyával. Nem nagyon sikerült. 

Végigültem, szóval ha bejönnek a megszállós-démonos-ördögűzős filmek és már mindent láttál, ezt is túléled majd. Ha pedig nem kajolod a műfajt, messzire kerüld el.

The Guest (2014)

A Peterson családhoz egy hívatlan vendég állít be. A háborúban elhunyt fiú legjobb barátja, aki megígérte bajtárásának, hogy ránéz a családra, minden rendben van-e. Mindenkinek elmondja, a fiú mennyire szerette őket, puszi, brühühü, sírás, miegymás.

A család életébe szépen lassan beépülő vendég, David ott segít, ahol tud. 

A kamasz srácról leszedi a zaklatókat, a kiscsajról meg a zűrös barátját. 

Besegít apa karrierjének felívelésébe is, szóval tevékenyen telnek a napok. 

Ezzel párhuzamosan viszont egyre több dolguk van a környéken a mentőknek és a rendőröknek.

Nemigen van olyan mozzanat a filmben, amint ne láttunk volna máshol, vagy tízszer. Szimpatikus idegen a család életében, akiről kiderül, hogy nem az, aki és rohadt nagy para lesz belőle. Igazi pszichothriller alapanyag, sokszor feldolgozva.

Ami miatt tetszik, az a hamisítatlan 80-as évek hangulat, ami már a főcímnél az arcunkba csap. Lilás-kékes ormótlan betűs cím, gagyi zenével... óriási. 

Aztán a szokásos elkezdi terrorizálni a ház lakóit forgatókönyv pszichó helyett elkezdődik a kemény gyilok, ami újra egy szép felütés, nagyon nem erre számít az átlag néző. 

Az már mellékes, hogy a Bradley Cooper kisöccsének kinéző Dan Stevens kissé logikátlanul cselekszik, miközben ő lesz a kisvárosi Jason Bourne, de hát ezt a filmet nem a tökéletes vonalvezetésért szeretjük. 

A hangulatával, az aláfestő zenéjével (a történet közhelyességével és ennek kapcsán az önkritikájával) egy főhajtásnak tudom be a 80-as évek filmjei előtt.

Nem egy családbarát mozi, a keményebb filmek kedvelőinek azonban ajánlom.

Dracula Untold (2014)

Téli popcorn mozi sok CGI-vel, kevés ésszel, sok akcióval.

A gonosz törökök megfenyegetik a nagy Vlad Tepes-t, ha nem küldi el a kölkét és még vagy ezret nekik, hogy jóféle janicsár legyen belőlük, szétcsapják Vlad uradalmát.

Nincs más hátra, Vlad "szövetkezik" a sötétség erőivel, hogy megvédje az övéit. Azt hiszi, ő lesz elég erős, hogy ellenálljon a csábításnak. 

Tévedett, természetesen.

Tényleg látványos, de ez mellett egyszerű, mint a faék. Sok a kesergés. Meg a hiba a sztoriban. 

Ezek szerint a világ legostobább hadserege a török, pedig elvileg a fél világot meghódították. 

Hogy hogyan jutottak be a hegytetőn lévő várba az asszonyért és a gyerekért és a gyerek két perccel később hogy van lent a völgyben, kétezer méterrel lentebb, még most is agyalok. Ráadásul piszkál az ezüst, pedig én nem is vagyok vámpír. Csak már megint keverjük a szezont a farkasemberrel.

Azon kívül, hogy van benne nagy hentelés, nem igazán tudok pozitívumot mondani a filmről. Néha ez is elég, néha nem.