Alien: Covenant (2017)

Egy telepeshajó legénysége ismeretlen jelet fog egy ismeretlen bolygóról. Nem ez a céljuk, de utánanézve az új bolygó lakhatónak tűnik, sőt, jobb mint az eredeti cél, ráadásul sokkal közelebb is van. Mi gond lehet? 
Hát hogy sok az ismeretlen és az sosem jó, főleg egy ennyire megtervezett úton. A legénység mellett még vagy kétezer telepes van lefagyasztva a hajón, őket kell célba juttatni. 
A híres utolsó mondások kézkönyvében biztosan az első oldalon találod a következő kijelentést: "Gyerünk, nézzük meg, mi baj lehetne!?"
A bolygón, szerény véleményem szerint a legelemibb biztonsági szabályokat sem tartják be, ez még egy laikusnak is feltűnik, mint én, aki sosem utazott még űrhajón, pláne nem idegen bolygóra flangálni.
A szar belecsap a ventilátorba, de hirtelen, utána mi nézők már hátradőlhetünk és számolhatjuk, mennyien maradtak még...mert eddig előredőltünk, izgalmas volt, látványos, tűkön ülve vártuk, mikor jönnek már a kis huncut szörnyecskék. Utána már inkább kiszámítható, bevált recept szerint hullanak a fejek, repülnek a végtagok, ömlik a sav meg a vér, ja meg a belek.

Scott számár az egy ujjgyakorlat volt, a rajongók hőbörgése a Prometheus után idegesítette, ezért csinált egy "hagyományos" alien filmet. Túlélőhorror egy idegen bolygón, adott egy erős női karakter meg egy android (esetünkben mindjárt kettő is), meg az éppen meghaló emberek. 
Nincs benne a bugi, állítólag ezt mondta is a megjelenés után, persze nem ezekkel a szavakkal. Az előző részben felvetett kérdések a teremtésről, a teremtőkről nemhogy nincsenek megválaszolva, de rendesen mellőzve is vannak. Tudom, én azon kevesek egyike vagyok, akiknek bejött a Prometheus (pfuj, hogy micsoda szentségtörés ez), uh. szívesen nézném/néztem volna, hová fejlődik a történet. Mert az unalomig ismert recept már nem elég ennyi Alien mozi után, ezt be kell látni. Nincs meg az a zsigeri félelem a nézőben, ami megvolt Nyolcadik utasnál, vagy a Bolygó nevénél.
Kellett volna a plusz történet szál, ami a "miért" kérdésre keresi a választ.
De helyette felszálltunk a nosztalgia vonatra és mentünk egy kört a régi idők emlékére. Nem eget rengető nagy probléma ez, Fassbender-t óráik elnézném akármilyen filmben, baromi jó színész. Az akció és a látvány is ott van a szeren, másfél órára kikapcsol. A gond ott lesz, hogy pár nap múlva alig emlékszel majd rá, mert ha beugrik az Alien, akkor az első vagy a második rész lesz az, nem ez a kellemes langyosvíz.

Life (2017)

Sci-fi/horror, Jake Gyllenhaal, Hiroyuki Sanada na és a csajok miatt Ryan Reynolds + egy xenomorf szörnyecske. A trailer is több volt, mint figyelemfelkeltő.

A történet szerint egy rakat tudós egy nemzetközi űrállomáson Marsról származó talajmintákban idegen életformák után kutat. Sikerrel, az egyik mintában egy élő organizmusra bukkannak. Clavin, mert persze el is nevezik, hát olyan cuki, gyorsan fejlődik (itt már azért a hétpróbás tudósokban is megszólalhatna a vészcsengő) és sokkal intelligensebb a vártnál.
Nem árulok el nagy titkot, ha elmondom, előbb-utóbb Calvin akarja kitölteni a rendelkezésre álló teret...de egyedül.

Sok helyen írják, Alien vidéki verziója, plusz egy kis Gravitáció. Az előbbi nem jutott eszembe filmnézés közben, az utóbbit meg nem is láttam. Visszagondolva egyértelmű a párhuzam az Aliennel, ebben nincs is vita. Az jobb, szebb, nagyobb, kultikusabb. 
Viszont ennek a vidéki verziónak is megvan a maga varázsa, noha tényleg felejthetőbb és másfél órás élmény után nem sokáig marad meg a fejünkben, ez tény. 
Egyszer nézhető kategória.

Szóval az előnye. Időben és térben is közelebb játszódik.
A nem is túl távoli jövőben, majdnem most. Itt fent, az égen, jó közel hozzánk. Szinte Calvin már a spájzban van és tök jó volt látni, hogy milyen vészprotokollok lépnek életbe pl, amikor az irányítóközpont elveszíti a kapcsolatot az űrállomással. 

Nem mentőcsapatot szállít a "mentő"hajó, csak azért jön, hogy az űrállomást kitolja a mélyűrbe, a picsába. Mindezt úgy, hogy "csak" megszakadt a kommunikáció. Ha idegen lényekkel bratyizol és nem jelentesz a központnak, viseld a következményeket is. 

Nincs egy robot pakológép, amivel megfogjuk az idegent, vagy savas vérrel dobálózva nyomjuk ki a xenomorfot a világűrbe. Ember vagy emberiség közelibb, ez nekem mindenképpen pozitív. És még az, hogy néhány ijesztőbb jelenettől majdnem lef*stam a bokámat. Erre azért nem számítottam (a kesztyűs kézfogós jelenet meg az űrben kolbászoló Calvin azért elég jól sikerült).

A karakterek tényleg gyengék, mármint rosszul lettek megírva, csak Gyllenhaal kapott kicsit több hátteret, így az ő élete talán többet nyom a latban a mozinézőnek. Hát ha nincs érzelmi kapocs, miért érdekeljen, ha meghal valaki. Vagy nem?

Moziban is megnéztem volna, széles vásznon biztos ijesztőbb. Nem kell ezt túlragozni, másfél órára kellemes kikapcsolódás.

Star Wars: Episode VII - The Force Awakens (2015)

Ébredő erő

A karácsony előtti forgatagban az ifjak és idősebbek mind átvehették régóta várt ajándékukat, hiszen a moziba kerül kedvenc űrmesén újabb epizódja. Kíváncsian vártuk jó néhány millió, rajongó társammal együtt, hogy vajon J. J. Abrams meg ugorja-e az előzmény trilógia színvonalat.

Na szóval a történet, meg próbálom spoiler mentesen:

Réges-rég egy messzi-messzi galaxisban, egy poros koszos kisbolygón él egy árva fiú lány, aki arról álmodik, hogy egyszer nagy pilóta lehessen. Minő véletlen, hogy pont az ölébe pottyan egy csipogó droid, a belerejtett fontos információkkal, amelyre a maréknyi ellenálló kívül a gonosz birodalmiaknak elsőrendnek is fáj a foga. Persze nem egyedül vág neki a kalandnak, hogy eljuttassa a robotot és tartalmát az avatott kezeknek, ha nem rég is új cimborák is mellé csapodnak. Persze egy csomó misztikumról is fény derül, lézerkardok és jedi-energiák szegélyezik főhősnőnk útját.

Kit érdekel, hogy a történet egy az egyben az első rész koppintása vagy, hogy a tele van tisztelgéssel. A rendezők ugyanazt a koszos, fém ízű látványvilágot tárta elénk, amit 77’ óta vártunk. A sztori vonalvezetése néhol meg inog, de egy-két jó helyen eleresztett poén visszahúz a filmbe. A régiek nagyon jól hozzák a kultikus figurákat, az újak pedig pont olyan tiszták és sallang mentesek, hogy szerethessük őket.

Rangsor: 3

Star Wars: Episode VI - Return of the Jedi (1983)

A jedi visszatér

„I am Jedi” – Luke Skywalker

Nincs már min spórolni, gondolták az alkotók, amikor belevágtak a projekten. De ha hinni lehet a pletykáknak, Lucas csak akkor kapta meg a filmre a zsét, amikor biztosította a vezetőket, hogy lesz benne egy pár aranyos, új karakter, amit rögtön piacra lehet dobni.

Miután Han-t lefagyizták, jégkoporsója a hírhedt Jabához kerül. Ide sietnek szép sorjában a társai, hogy kiszabadítsák a csempész barátjukat. Az immár jedivé érett Luke is a segítségükre siet és elbánik egy-két hatalmas és nem annyira gonosz szörnyeteggel. De ennél nagyobb feladat is várat a frissen szabadult csapatra: a rohamos léptekben épülő halálcsillag elpusztítása. Miközben a főhőseink az Endor nevű bolygó különös lakóival szövetkezve harcolnak a gonosz birodalmiak ellen, addig Luke az tervet eszeli ki, hogy megpróbálja áttéríteni apját a jó oldalra.

A jedi visszatérrel a kör bezárult Luke Skywalker kalandjai itt véget ért. A nagy drámáké volt ebben filmben a főszerep, még a cinikus kalandor, Han Solo is beállt egykét percre a tragikák közé. Még nem tudni, hogy karácsonykor honnan fog folytatódni a történetük, de egy-két cameonál többre már tutira nem futja az egykori ácsnak. Talán az utolsó (első) három rész közül ennek a filmnek fut a cselekménye legtöbb szálon, és digitális felújításnak köszönhetően itt a leglátványosabb a csata is.

Van egy jó hírem már csak pár hónapig kell kibírnunk „cséhá” őrület nélkül, hiszen Abraham homályban burkolt folytatása nem sokára a mozikba kerül és végre lehull a lepel a féltve őrzött titkokról. (Bocs, már vetítik!)

Rangsor: No.2

Star Wars: Episode V - The Empire Strikes Back (1980)

A Birodalom visszavág

Eme mozi érkezése után megváltozott a véleménye mindenkinek a Sci-fi-tündérmeséről. Végre hangsúlyos lett a rossz oldal és csúnyán rádöbbentünk, hogy nem csak a happyend létezik. Nem kétséges, hogy a szakértők és rajongók is eme művet tartják a legtöbbre a frencsájzból.

Egy réges-régi messzi galaxisban, nem ér véget hőseink kálváriája. A feloszlani látszó társaság egy kietlen hó bolygón állomásozik, de a birodalom űrszondái elől nincs menekvés. Leila, Han és Luke sikeresen elmenekül mielőtt Vader és csapat elfoglalja a lázadok bázisát, de a barátok sorsa külön utakon folytatódik. Az ifjú Skywalker a Dagoba rendszerben keresi meg Yodát, a nagy Jedimester, a többiek pedig kénytelenek Han egyok régi cimborájához beugrani a Bespinre némi segítségért.

Az bizonyos mondat után minden egyes nézőben valami megváltozik. A szuper látványvilághoz, még hozzá vesszük azt a sötét atmoszférát, amely a dzsungelbolygón csúcsosodik ki, nem vitás az a kijelentés, hogy az egyetemes filmgyártás egyik legnagyobb mozijával van dolguk.
Megkel még említeni a film zenéjét jegyző John Williamst, aki lenyomta a Beethovent a telefoncsengőhangokért folytatott versenyben. :)
Mindent egybe véve: Galaktikus!

Rangsor: abszolút 1.

Star Wars Episode IV: A New Hope (1977)

Új remény

1977-es vetítése után egy újfajta őrület vette kezdetét, ennyien még soha nem rajongtak egyetlen filémért sem és ekkora marketing orientált kütyü mizéria sem volt még galaxisban. Sőt a későbbi részek megjelenése után még átkellet keresztelni a művet, hogy a Star Wars felirat globális legyen és ne csak egyetlen filmet jelentsen.

Akkor fussunk neki a történetnek, ami néhol (teljesen?) ismerős lehet.:

A film elején egy hatalmas birodalmi űrhajó cikázik az űrben, valakit követ. A fedélzetén egy bátor lázadó (Leila) elrejt valami titkosat egy csipogó kis doridban (R2D2) és szélnek ereszti, aki egy sivatagbolygón landol. A poros, koszos bolygón épp egy árván maradt, álmodozó tini (Luke Skywalker) ölébe pottyan az utolsó reményét magába hordozó centrifuga. Persze főhősünk meglátja benne a saját sorsának reményt, hogy az unalmas napi meló helyett egyszer ő is igazi pilóta lehet majd. Tehát jöjjön a nagy kaland, a várva-várt hatalmas lehetőségekkel teli űr. A titkos küldetésről csipogó droiddal és az idős mentorral (Obi Van Kenobi) egy rozzant teherűrhajón elmenekül a bolygóról a gonosz birodalmiak elől.

Miután a kalandvágyó tinink véletlenül belekeveredik az ellenállók harcának legvakmerőbb katonai akciójába, neki és a barátainak (Ben, Szőrös majom, Han) előbb ki kell szabadítani egy vagány leányzót a birodalom karmai közül, majd el kell pusztítania egy új, bolygópusztító szuperfegyvert. Közben hall mindenféle humbugot valamiféle misztikus erőről egy olyan öregembertő, akit a szeme láttára öl meg a piros fénykardos, maszkos gonosz. De végül az X-szárnyú vadászok elpusztítják az ördögi fémbolygót, aztán lehet örülni, fellélegezhet mindenki, akik végig a hitt a lázadók sikerében.

A kőkori űreposz mérföldkő volt a Sci-fi filmkészítés az idáig íródó történelmébe. Minden kis srác Jedi akart lenni, minden tini csajszi Leila hercegnő, a maradékok pedig űrhajót csináltak mindenféle kacatból Én is az utóbbi generációhoz tartoztam. Egyszeriben lett egy hátborzogató főgonosz és könnyen lehetett azonosulni a lázadók bármely karakterével. Varázsa sosem kopott, sőt újra meg elő került a sufniból egy-egy feljavítás vagy könyvadaptáció. Cselekményét nem egy nagy rendező felhasználta vagy csak megpróbálta másolni, ez idáig senkinek sem sikerült, még megálmodójának se.

Rangsor: 5.

Star Wars: Episode III - Revenge of the Sith (2005)

A Sith-ek bosszúja

Három évnyi hánykolódás és álmatlan éjszaka után után egy messzi-messzi galaxisban pont került a történet végére. A pontszámok és kritikát igazolták, hogy rejt még a meggyalázott régimódi űr-odüsszeia marketing és egyéb bevételeket is majd a következő évtizedekben.

Anakin Skywalker (Hayden Christensen) rohan a sötét oldal felé, Doku és Buckalakók teteme fekszik az út mellet. Hiába Obi Van (Ewan McGregor) intelmei: "a sötét oldal könnyebb és simább", mi tudjuk az ifjú padavan nem kerülheti el sorsát. Az apokalipszis küszöbön!

A harmadik részre Lucas barátunknak nem marad más lehetősége, mint mindent egy lapra feltenni. Na ez többé kevésbé sikerült, ebben az epizódban elő kellet, hogy kerüljön főszereplőnk gonosz énje és mi megkaptuk végre Vadert. Sok érdekes és régi lény kap teret ebben az epizódban, de mindenki súlytalan. Az utolsó negyedóra, ami már morzsájában emlékeztet a 77-es folytatására. Az ősz hajú rendezőknek mindent fel lehet róni, de azt nem, hogy milyen elrontotta volna a kikacsingatós sztori végét.

Teljesen nem lett logikai buktatóktól mentes a "spin off" sorozat, nézzünk is egy párat.

-        Obi Van a Birodalom visszavágban többször Yodát emlegeti tanítómestereként (elitta az agyát! J)
-        Az új reményben Leia megkérdezi Luktól, hogy már törpéket is bevesznek rohamosztagosnak (lehet önkéntesnek is jelentkezni, nem csak a klónoké a világ!).
-        Leia emlékszik az anyjára, holott az már meghalt születése után pár perccel (jó memória!).

Rangsor: 4.

Star Wars: Episode II - Attack of the Clones (2002)

A klónok támadása

Hajalj, jöjjön a pattanás Lucas hátán, ami egy éltre meggyötri majd, hiszen eme mozi óta a giccsből és gejj-ből már nincs visszaút. Mindenki nyugodjon le a … még van egy epizód az ősz mester ámokfutásából.

Obi Van (Ewan McGregor) és tanítványa Anakain (Hayden Christensen) a hírhedt Doku gróf (Christopher Lee) után kutat, miközben belebotlanak egy őket kereső árnyba. Eközben Amidala (Natalie Portman) saját csatáit kénytelen megvívni a galaxisok szenátusában. Minő véletlen, hogy az ifjú tanítványt és az egykori hercegnőt összehozza sors kifürkészhetetlen fintora. Silány előjáték után egy szappanoperát megszégyenítő romantika bolygón elkezdi Ani pufogtatni a közhelyeket a pillákat rebegtető topless képviselőnek. („Itt viszont minden puha és sima”- azóta szállóigévé nőtte ki magát) Kedvenc Obi Van-nunk pedig egy távoli bolygón olyan titokra bukkan, aminek köze van Jango Fetthez (Boba apucija) és klónozáshoz.

Karthágó együttes legnagyobb slágere első versszaka sokkal jobban össze tudja foglalni az aktuális rész tartalmát:

"Volt egy fiú és volt egy lány
A fiú elindult az álmok útján
Volt egy fiú és volt egy lány
A lány még most is várja talán
Elindult a fiú az álmok útján
Elhitte az álmok furcsa hangját
Csalóka színét"

A fantom románca cím jobban illet volna ehhez az enyelgős délutáni matinéhoz. A film csirájában már néhol kezdett felnőni a feladathoz, de így is nagy része még mindig csak egy csöpögős katyvasz. Sajnos a 70-es Lee is sótlan és Yoada mester pedig a pattogó zöld labda szerepe iszonyúan visszadobta karaktere eredetiségét. Még mindig McGregor játéka az egyetlen stabil pont az új szériában, bár a többi Jedi sem lóg ki nagyon a sorból nagyon. De kár, hiszen ebből az alapanyagból valami sokkal jobb is kisülhetett volna.

Rangsor: 7.

Star Wars: Episode I - The Phantom Menace (1999)

Baljó szárnyak (!)

Kezdjük bele az egyetemes történelem legnagyobb film mítoszába, hogy megállapítsuk melyik a legjobb és legszörnyűbb rész. Kronologikus sorrendben kezdtem és az i-re pontot az Ébredő erő mozikba kerülése tette fel a pontot.

A film elején egy hatalmas birodalmi (kereskedelmi) űrhajóban járunk, ahol két bátor jedi (Obi-Wan Kenobi, Qui-Gon Jinn ) rájön, hogy valami titkos összeesküvésre bukkantak az aktuális bolygón. De sikerül a hercegnőt (Amidala) és kíséretét kimenekíteni egy sivatagbolygóra (Tatooine), mielőtt a fogságába kerülnének. Ezen a bolygón belefutnak egy félárván maradt, álmodozó kisfiúba (Anakin), aki itt tengeti mindennapjait, abban reménykedve, hogy az unalmas napi meló helyett egyszer ő is igazi pilóta lehet. A nagy kaland nem is várat magára sokáig, miután megnyeri a helyi űrfogatversenyt egy teherűrhajóval kell elmenekülnie a sivatagbolygóról egy Sith elől (Darth Maul).

Ezután a kalandvágyó kisfiú barátságot köt az ősz öregemberrel (Qin-Gon) és belekeveredik élete legnagyobb kalandjába. Neki és a barátainak egy vakmerőbb katonai akcióba kell megküzdenie a birodalmi (kereskedelmiek) űrhajó és csillagromboló századdal Sajnos ebben a csatában egy (két) piros fénykardos, maszkos gonosz megöli mindenki által bálványozott, mentorukat, de ez sem gátolja meg őket, hogy elpusztítsák az ördögi bádogblokádot. Nagy az öröm, fellélegezhet a hercegnő, barátai és droidjai (CRPO, R2), az utóbbiak kitartóan segítkeztek, mentették meg számos bajtól a főhőseinket és a szívük mélyén végig hittek a sikerben.

A legjobb része a fimnek!

Egy kiherélt Disney-féle móka, egy igazán fölösleges karakterrel (Jar-Jar), egy túlbonyolított biológia tézissel (midiklorianok) és az eddigi legütősebb fő gonosszal (Darth Maul). Mese nagyoknak, de nem rajongóknak. Kevesebb több lett volna kedves Lucas mester! Ekkor még azt hittük a hibákat a hibák javításra kerülnek.

Rangsor: 6.

Jupiter Ascending (2015)

A kis orosz bevándorló, Jupiter Jones (Mila Kunis) budit takarít, anyával él egy lakásban, semmire nincs pénze és jaj de nagyon rossz neki. A messzi űrben meg az Ambrasax család megmaradt tagjai csatároznak egymással. És ez úgy jön ám ide, hogy a kis Jupiterről kiderül, hogy az Ambrasax mama inkarnációja, vagy valami ilyesmi. 

A megmentésére siet a hosszúfülű Caine (Channing Tatum) röpködő cipellőjével, de ennek ellenére a film minimum háromnegyedében a kozmosz Hamupipőkéjét össze-vissza rabolgatják és öltöztetik az Ambrasax családtagok.

Van itt tűzharc meg lézer, a bolygó megint egy nagy "farm" csak az idegenek kezében (persze, mert a Wachowski nővérek írták és rendezték) és majdnem megsemmisül, de az igaz szerelmesek jól megmentik és repülő cipellőjükön elszállnak a pics*ba.

Kell ennél többet mondanom? Kivételesen unalmas, amit még az akciójelenetek és Kunis kreatívnak tűnő, de valójában nevetséges ruhái sem dobnak fel. 

Egy normális jelenet, színész, vagy momentum sincs benne, amiért érdemes lenne megnézni. Erre kár az időt pazarolni.

Interstellar (2014)

Cooper (Matthew McConaughey) és kis családja valahun' délen délen éldegél a kukurica'rengeteg kellős közepén. Régen szuper pilóta volt, most pedig farmer, akinek mindig elromlik valamelyik kombájnja. 

Esténként, munka után vágyakozva néz fel a csillagokra és sajnálkozik az elszalasztott lehetőségek utána. 

Az ökológiai katasztrófa után neki és a fiának is az a sors jut, hogy a világot elborító porvihar és a növényeket elnyelő penész ellenére is termeljen, mert az emberiségnek az újrakezdéshez nem okoska mérnökökre, hanem kajára és az azt megtermelő dolgos kezekre van szüksége (mert "komoly ember környezetvédelemmel nem foglalkozik", ugye, törzsfőnök??)

Porosan telnek a napok, amikor véletlenül (oké, nem is annyira véletlen az) rátalálnak egy kutatóbázisra, ahol Brand professzor (Michael Caine) elmagyarázza Cooper-nek, biztos eljön a világvége, a por és a penész mindent felfal, az egyetlen lehetőség, ha Cooper és egy válogatott csapat űrbe megy, egy Einstein-Rosen híd (aka féreglyuk) segítségével egy másik galaxisba jutnak, ahol van pár élhetőnek kinéző bolygó. Az utolsó reménység, de nem mindenkinek. 

A faj túlélése az elsődleges szempont. 

Nolan monumentális űrmeséje az emberiség egy lehetséges jövőjéről és a megmentők próbálkozásairól. Óriási munka volt elkészíteni és ugyanolyan nagy munka megemészteni is a filmet. 

Látványban pazar, olyan, amilyennek lennie is kell. Mert ugye nem egy lézerharcos kalandfilmet nézünk, hanem egy lehetséges jövőt, vagyis inkább úgy fogalmaznék, egy technika szempontjából lehetséges jövőt. 

A filmen bábáskodott, mint szaktanácsadó, Kip Thorne, Stephen Hawking és a néhai Carl Sagan nagy cimborája, a fekete lyukak és féregjáratok nagy szakértője.

Ha már szóba hoztam, akkor kiemelném ismét a lehetséges szót. Sok kritika érte a filmet, mert "nem felel meg a valóságnak". Szóval egy elméleti fizikus munkáját ítéli meg egy legtöbbször az alkalmazott fizika tanszékről megkérdezett fizikus. Mint amikor egy építész megálmodik egy baromi nagy, újszerű és rendhagyó épületet, a kivitelező (kőműves) pedig köp egyet, hogy aszongya', "rogyna rá az ég arra, aki ezt kitalálta, mert az könnyű volt, de ezt a sz*rt kivitelezni a valóságban lehetetlen). Bocs, ha megsértettem valakit (kőművesek, fizika tanszék dolgozói, stb).

Én személy szerint hálás vagyok Thorne-nak, aki miatt szinte kézzelfogható a relativitás elmélet, a  fekete lyuk, a téridő és nem utolsó sorban az űrutazás megdöbbentően egyszerűnek látszó, mégis szinte megoldhatatlan problémái.

Aki meg azért fanyalog, mert nem lett teljesen kocka a film, az elfelejti, hogy hollywood-i produkcióról van szó, Nolan rendezte, a bumogós'zenét meg Zimmer. Van benne könny és kis nyál, fel kell dobni valamivel az unalmas elméleteket, különben senki nem venne rá jegyet. 

Ez az érzelmesség azonban nem bukik át a tűrőképességem határán, bár amikor Hathaway odahányta az űrhajó belsejébe, a tudósok fülének kellős közepébe, hogy a negyedik dimenzió az maga a szeretet, ami át tud lépni téren és időn, az egészen elképesztő volt. Hogy estél volna bele a fekete lyukba, teee. 

Damon beszari negatív figurája és Cooper felnőtt fiának csökönyös hülyesége pedig kellett a filmbe és bár tényleg nem kaptak sok időt a vásznon, szükséges karakterek voltak, hogy bemutassák az emberi gyarlóságot és kicsinyességet. Negatív figurák, aki miatt ökölbe szorul a kezünk. Így izgalmasabb. Pont.

A legjobb sci-fi az évtizedben, megelőzve a Sunshine-t, ami kicsit direktebb és jóval rövidebb.

2001: A Space Odyssey (1968)

2001: Űrodüsszeia

Stanley Kubrick Oscar-díjas kultfilmje minden Sci-fi ősatyja.

A rendezőnk filmjét három fiktív történtre bontja, hogy a Tér-idő-halál triumvirátusát bemutassa nekünk, egyszerű halandóknak. A háromszor 45 perc alatt a néző az ősembertől eljut az űrutazásig és e közben filmtörténelmi jelentőségű szcénákat lát a vásznon, amelyek nagy része más filmekből vissza-visszakacsint. Most nem mennék bele, hogy a film főszereplői, a fekete monolit vagy az utolsó szürreális álom minek lehet a metaforája, mert mindenkinek más-más az elképzelése ezekről a szimbólumokról.

A mű érdekessége, hogy forgatókönyvíró a neves Arthur C. Clarke a filmkészítése közben megírta a hasonló című regényét is, amely ugyebár a megint csak a műfaj alapkódexének számít.

Lassú és szívszorító végignézni, de csak annyit mondok: a Kék Duna keringő dallamára dokkoló űrhajó!

Guardians of the Galaxy (2014)

A galaxis őrzői

Néha lehet kispézből is nagyot alkotni, tökéletes példa erre a kevés hírverést kapó, de szintén Marvel elemekből építkező James Gunn film.

A történet főhőse a földről elrabolt Peter, aki az űrtársadalomba beépülve közönséges tolvajjá nőtte ki magát. Egyik megbízása során egy különös kő kerül a birtokába, amire több humanoidnak is fája az egyik érzékszerve. Pár bevezető kaland után a tolvaj társakat is kap maga mellé, Groot az „entember”, Rocket Raccoon a „Mekgájver ’” mosómedve és Gamora a takonyszínű amazon. A nem mindennapi szedett-vedett csapatra az univerzum megmentésének feladata hárul.

A galaxis őrzői tipikusan az a sci-fi, amely inkább a jól begyakorolt komédia elemeket próbálja meglovagolni. Mondhatnám tipikus példának az Ötödik elemet, de én inkább az Ürgólyhók-féle katasztrófa csapatot említeném meg. Sablonos panelekkel operál, de a szerethető karakterek és überkemény főgonosz olyan kis aranyossá varázsolja a filmet. Saldana pedig nem is olyan jó csaj, csak ha kékre vagy zöldre van mázolva.

Simán kultusz gyanús filmmel van dolgunk, szóval „Én vagyok Groot!”

Sunshine (2007)

Napfény

Hollywoodi gejltől mentes űrkalandozás egy brit rendező tollából.

Az Ikarosz II, fedélzetén egy 8 fős legénységgel robog a Nap felé, hogy a kihűlőfélben lévő égitestet egy atomtöltettel újra régi fényébe hozza. Véletlenül rábukkannak az egykori Ikarosz I űrhajóra, mely hét évvel korábban sikertelen küldetést hajtott végre. A két bomba több mint egy elvet választva elindulnak felkutatni az elveszett gépet és eközben nem várt fordulat következik be a hajó és a legénységének éltében. Megkezdődik a harc egy láthatatlan ellenféllel, aki mint ha azon munkálkodna, hogy az emberiség jövőjét tegye tönkre.

Ebben a filmbe benne van minden, ami egy remekbe szabott sci-fiben benne kell, hogy legyen. Alaptörténet se piskóta, de feszültség keltés is jól megy a rendezőknek, látszik nem ma kezdte az pályát.
A film előtt ülve igazi szorongatós űr-őrület lesz úrrá rajtunk, miközben zseniálisan megkomponált képet kapunk arról, ami talán már az isten(ek) világa.
Apró csavarok, mint mini nüánszok döntenek arról, hogy járt utat a járatlanért nem kéne feladnunk. Szerencsére Danny-boy nem teszi meg nekünk, hogy gyenge színészeket küld csatasorba, amikor a Föld megmentése a tét.

Azta', de jó!

Gravity (2013)

Gravitáció

Az álomgyári filmkészítés már eljutott arra szintre, amikor bármilyen absztrakt történetből tud grandiózus mozit varázsolni.

A történetből felesleges bármit elárulni, mert lényegtelen, hogy mi mozgatta a szkript írókat. Adott a két főszereplő (Sandra Bullock, George Clooney) különleges kapcsolata, a helyszín a gyönyörű űr. Ellenség a gravitáció, az egyedüllét és persze isten útjai kifürkészhetetlenek. A színészek szinte a mozi 80%-át szkafander alatt töltötték, tehát olyan nagy bravúrokról azért nem beszélhetünk. Sandra hozta a Féktelenül szériából a szokásos karakterét, a rendező meg közben azt ordibálta: „Riplisebben'!” A zseniális képeken már egy vállrándítással átmegyünk, hiszen alap dolog egy sci-finél. Talán az atomszféra, ami odaszegezi a tenyereket a szék karfájához és moziból kijőve ha volt is a fejünkben űrutazási kényszer, ezután biztos kitörüljük a bakancslistáról.

Látni kell az biztos, de szerintem jó darabig elég lesz egyszer.

Riddick (2013)

Riddick (Vin Diesel) ismét egy kietlen bolygón dekkol, ismét jönnek érte a fejvadászok, ismét elkezd sötétedni és ismét jönnek a szörnyek. 

Nincs új a Nap alatt, de ezek szerint a Hold alatt sem. 

Visszatértek az alapokhoz, csak a kraft maradt ki a filmből. Pedig az elején tetszik az a pár perc túlélő show, de a fejvadászok érkezésétől felvetette...nem, átvette az első rész forgatókönyvét. Egy kicsit azért megerőltethették volna magukat. 

Nézhető, de sokkal-sokkal többet vártam az egyik legjobb antihős karaktertől az univerzumban.

Elysium (2013)

Neill Blomkamp rendező a District 9-hez képest kevésbé agyamentebb sci-fi sci-fi mozija. 

2154-ben a Föld inkább valami munkatáborhoz hasonlít, aki gazdag és előkelő,  mind az orbitális pályán keringő szuperluxus űrállomás, az Elysium lakója. 

Míg lent a nyomor és a 24 órás munka a jellemző (már ha van), fent mindenkinek megvan mindene, az egészséget is beleértve, ugyanis szuper gyógyító gépeik vannak.

 

Max (Matt Damon) egy gyárban dolgozik, de robotgyártás közben baleset éri, halálos adag sugárzást kap. Csak öt napja maradt! Valahogy fel kellene jutnia az űrállomásra, hogy meggyógyítsa magát. A nagy tervbe hiba csúszik, amikor is olyan adat landol véletlenül az agyában, ami mindkét oldalnak nagyon kell, így Max üldözötté válik.

Nos, valamelyik kommentben olvastam, hogy "iszonyatosan látványos, de a karakterek és a sztori is hidegen hagyott". Ezzel egyetértek. Max nem lett olyan szimpatikus karakter a történetben, hogy érdekeljen, mennyire megváltozik jó irányba. Hogy egy önző kis szemétből, aki csak az irháját menti, a végén egy összetákolt megváltó lesz és és beteljesíti a végzetét.  

Jodie Foster elég unalmas a gonosz védelmi miniszter szerepében, őt aztán pláne nem lehet kedvelni. Az egyetlen érdekes karakter Kruger (Sharlto Copley) a félig robot, de teljesen szociopata zsoldos, aki Max fejét akarja.

Szóval jobb, mint egy átlagos sci-fi, de távolról sem tökéletes. Lekötött, szóval egyszer nézhető, de semmi extra.

The Last Days on Mars (2013)

Kis költségvetésű, fapados sci-fi, de lehet, pont ezért jött be. Sok az "átfedés" a Prometheus és az Alien filmek között, ez vitathatatlan. 

A Marson kutakodó kutatók készülnek hazafelé, amikor is az egyikük élő organizmusra bukkan. Nagy az izgalom, főleg akkor, amikor a szerencsés megtaláló visszasétál a bázisra, szakadt szkafanderben. Pedig az a klíma állítólag árt a bőrnek.

Adott az izgalom, érdekes a környezetben, sok ember kis helyen összezárva, aprítják őket rendesen, szóval... 

Tetszik, hogy nem válnak űrbéli Rambóvá, a veszély legapróbb jelére is futnak a szélrózsa minden irányába. Mégiscsak tudósokról van szó.

És vannak ám benne igazán borzongató részek is, uh. nem éppen egy délutáni matiné.

Egy szó, mint száz, egyszer gond nélkül nézhető.

After Earth (2013)

Kitai (a valahanyadik' Smith gyerek) és a faterja, aki tényleg az apja (Will Smith) igazából is (húú, de durva:)) kényszerzuhanást' hajt végre és ahol landolnak, az éppen a Föld, amit az emberiség vagy ezer éve elhagyott. Mert ott rossz volt nekik.

Apu megsérül, így a gyereknek kell elmennie az elhagyott bázisig, hogy leadja a mentőcsapatnak a jelet. Nyomában van egy B kategóriás alien, amit sosem mutatnak, csak apát és fiát, uh pár perc és unalomba fullad a film.

Rossz emlékek által leterhelt apa-fiú kapcsolat, megtoldva egy kis kergetőzéssel és futkározással.

Az első fél órában megijedtem, hogy véletlenül az Űrgammákat nézem, olyan béna volt a díszlet...tisztelt rendező és producer, a minimál stílus nem egyenlő az igénytelenséggel.

Shyalaman visszatérése az A kategóriába ezúttal is elmaradt. 
Ugyanaz a séma, mint a Faluban, de ott ez még működött...ebben már nem volt kraft, így a maradékot átemelték az Outlander-ből. Az sem bonyolult film, de nem is akar több lenni, szóval inkább azt nézzétek meg, ezzel ne húzzátok az időt. Mire ordíthatnál, hogy "ott van a szörnyeteg a ganyénál", már régen alszol, annyira de annyira nem történik benne semmi említésre méltó.

Predators (2010)

De nagyon vártam már a filmet. Megnéztem már 2010-ben is, de most újra, hogy írjak is róla pár sort. Gyerekkorom egyik meghatározó mozija volt a Predator, persze a Kommandó mellett, szigorúan csak a Svarci' filmek mellett maradva. Mit nekem Fanny és Alexander, vagy Rocco és fivérei...a Ragadozót kellett nézni a haverokkal még akkor is, ha tele volt a gatyánk.

Mellőzném a történet ismertetését, a kedves olvasó szinte biztos, hogy hallott már róla, akár jót, akár rosszat. Az Alien vs. Predator csapnivaló filmek után többek között Robert Rodriguez és bandája úgy döntött, lát fantáziát egy Predator folytatásban. Hála az égnek, hogy nem egy remake-t erőltettek.

Mindent kihoztak a filmből, amit lehet, azt kell, hogy mondjam. 

Jó ötlet a helyszín, logikusnak is mondhatnám, hogy a Predatotoknak van egy "játszóházuk". Miért menjenek el a Földre, ha ide is hozhatnak "vadakat". Ráadásul jól képzett vadakat, a keményebb, gyilkolászósabb fajtából. Van itt zsoldos, hazafi, törzsi harcos, yakuza, ami csak kell egy izgalmas történethez. 

Kicsit fájlalom, hogy a szereplők nem voltak elég karakteresek. Vagyis kellett volna még egy kis idő, hogy jobban megismerjük őket, hogy utána keményebben pofáncsapjon a "bakker, hogy kinyírták már" tudat.

Nagyon tetszik a zene, egy az egyben az első részt idézi. Sokszor használatos szó a kritikákban a "tiszteletadás", ami közhelyes, de helytálló megállapítás. Pl ott a "nagypapa", aki  feng shui módra rendezi a dzsungelt, hogy legyen elég hely, vagy a yakuza, aki most nem indián, de azért csak megmérkőzik az ellenféllel egy csupasz pengével. A sár, mint gyógyító hatású testfestés, ami megvéd a hirtelen és erőszakos haláltól és még sorolhatnám.

Nekem nagyon tetszett, persze lehetett volna még jobb, de ne legyünk telhetetlenek. Méltó folytatás.