The Monuments Men (2014)

Műkincsvadászok

Ebben a filmben George barátunk már ötödik alkalommal áll a kamera előtt, s mögött. Úgy tűnik, lassan kezd eastwoodi magasságokba emelkedni vagy legalábbis szorgos hangyaként követi a mestert. Talán most állt a legnagyobb büdzsé a rendelkezése és rögtön hívta is haverokat, akik eddig a kispadról figyelték a hollywoodi közmunkát. De sajnos ezzel lehet a legnagyobbat hasalni!

A második világháború sújtotta Európa műkincseinek megmentésére egy szedett-vetett csapat (Clooney, Damon, Goodman, Murray) verbuválódik a tengerentúlon. Viszont a frontvonalak mögött ragadt értékek megvédése, megtalálása és visszaszerzése nem igazán ígérkezik sétagaloppnak. Nemcsak a szorgos náci műértők állnak ellen, hanem megkezdődik a versenyfutás a vörös szakbarbárokkal is.

A Műkincsvadászok sajnos nem tudott felnőni a háborús-kincskeresős elődei (Kelly hősei, Sivatagi cápák) szintjére, megrekedt egy sima bohózatnál. Talán leginkább a 21. századi műkincs-misztikum (elmélet) Dan Brown hatás érződik a legjobban rajta. A színészek se tudják eldönteni, hogy most mennyire súlyozzák karaktereiket, a néző pedig nem igazán tud hinni Bill Murray-nek, hacsak nincs egy whisky-s pohár a kezében.
Szimpla, szórakoztató varieté egy jobbra érdemes közegben.

Gravity (2013)

Gravitáció

Az álomgyári filmkészítés már eljutott arra szintre, amikor bármilyen absztrakt történetből tud grandiózus mozit varázsolni.

A történetből felesleges bármit elárulni, mert lényegtelen, hogy mi mozgatta a szkript írókat. Adott a két főszereplő (Sandra Bullock, George Clooney) különleges kapcsolata, a helyszín a gyönyörű űr. Ellenség a gravitáció, az egyedüllét és persze isten útjai kifürkészhetetlenek. A színészek szinte a mozi 80%-át szkafander alatt töltötték, tehát olyan nagy bravúrokról azért nem beszélhetünk. Sandra hozta a Féktelenül szériából a szokásos karakterét, a rendező meg közben azt ordibálta: „Riplisebben'!” A zseniális képeken már egy vállrándítással átmegyünk, hiszen alap dolog egy sci-finél. Talán az atomszféra, ami odaszegezi a tenyereket a szék karfájához és moziból kijőve ha volt is a fejünkben űrutazási kényszer, ezután biztos kitörüljük a bakancslistáról.

Látni kell az biztos, de szerintem jó darabig elég lesz egyszer.

The Descendants (2011)

Utódok (IMDB)
Úgy néz ki, tavaly minden második filmben George Clooney játszott. Itt Oscar jelölést érően.
Matt-nek (Clooney) a felesége hirtelen halála után nyakába szakad a két lánya nevelése. Nem olyan problémás kölykök csak azokkal szokásos gondokkal küzdenek, mint a cikizés vagy bulizás. Főhősünkre vár még egy nagy feladat is, hogy kinek adja el a nagy családi örökségnek számító földterületet. Ezt az egészet megfűszerezve, még egy titok is előbukkan a neje halálának körülményeit illetően . Egy tipikus életútkeresés mozi, melyben a bú és a bánat hangsúlyozzák a drámai részeket, a fiatalság és a coolság a filmünkben pedig a vígjátéki elem. A helyszín sem szokványos, a gyönyörű, romantikus Hawaii. Ezek az apró dolgok, amik élvezhetővé teszik a filmet.
Azoknak ajánlom, akik szeretik, hogy a főszereplők csak bámulnak a nagyvilágba és keresik a helyüket.

The Ides of March (2011)

A hatalom árnyékában

A rendező Clooney, a téma már megint a politika.

Mike Norris szenátor (Clooney) versenyben van az elnöki székért, csak egy pár körzet támogatására lenne szüksége. Segítője, az ifjú titán Stephen (az ügyeletes macsó Ryan Gosling), aki mindenre képes a siker érdekében.

A film atmoszférája nyomja a mellkasodat, mit egy infarktus. Sőt az élet nagy kérdéseire is igyekszik választ adni a mű. A hűség vagy pénz, szerelem vagy igazság. A szokásos jó fiú-rossz fiú séma, Gosling pedig tökéletesen hozza a „csendes amerikait”.

Hogy mégis miért érdemes megnézni? Talán a két főszereplő tökéletes játékáért, amit az ilyes fajta filmekben már megszokhattunk

JÁTÉÉÉÉÉÉK

Mivel mostanában nem érek rá blogolni, inkább ajánlok nektek egy olyan filmet, amit nem néztem meg, viszont annyira sz*r, hogy az már művészet.
A játék, itt a lényeg, figyelj, nézd meg (ha tudod) a filmet és számolj be róla itt, az Én Mozim blogon...
A szabályok, amik betartását úgysem tudom ellenőrizni, a következők:
1 - Egyedül kell megnézned, haverokkal nem ér, úgy még vicces is lehet:)
2 - Nem lehetsz semmilyen organikus, avagy szintetikus anyag hatása alatt!!
3 - Nem tekerhetsz bele a filmbe, az elejétől a végéig meg kell nézned!
ENNYI!
A nyeremény egy pizza, amit a szerkesztők állnak (majd értesítem őket, hogy készüljenek:))!
És most jöjjön az, aminek jönnie kell...

Return of the Killer Tomatoes (1988)
(A gyilkos paradicsomok)

Az emberek máig sem felejtették el a gyilkos paradicsomok invázióját, mely évekkel ezelőtt rengeteg áldozatot követelt. Az egész világon betiltották a paradicsom termesztését, ill. exportját. Már a "paradicsom" szó kiejtése is nagy félelmet kelt az emberekben. Még a pizzát is mustárral, majonézzel, vagy éppen lekvárral fogyasztják. Egy szép napon azonban a gonosz professzor, Gangreen (John Astin), újabb kísérletbe fog. Egy speciális kémiai folyamat során, zene hatására a paradicsomokat emberekké, az embereket pedig paradicsommá változtatja. Csak egy pizzafutár (George Clooney) mentheti meg a világot az újabb katasztrófától.

Durva, hogy ez már a második, vagy harmadik rész. Milyen lehet a többi?
Trailer itt.

The American (2010)

Hallottam már a filmről korábban is, de csak sok-sok más mozi között, mellékesen. Tegnap kedvet kaptam hozzá és megnéztük.

Mr Pillangó (George Clooney), profi bérgyilkos, miután 'megoldott' egy svédországi problémát, Olaszországba megy, hogy eltűnjön egy időre. Alapszabály, amit munkáltatója is a szájába rág, hogy ne barátkozz senkivel, ha menekülsz, lehet ki kell nyírnod őket. Mr. Pillangó természetesen nem fogadja meg a tanácsot, ahogyan azt sejthetjük is. 

A történet mindenki számára ismerős lehet, ráadásul faék egyszerűségű és kiszámítható.

Nem akciófilm, de nem is 'drámázó művészfilm'.  Az előbbihez túl lassú, az utóbbihoz túl gyors és nem megy rá a mély lélektanra, nem moralizál. 

Ami nagyon tetszik és itt ismétlem önmagam (már sokadjára), nincs eleje a sztorinak, nem magyarázza meg, mi elől menekül a főhős, csak belecsöppenünk a közepébe. Látjuk amit csinál (nem sokat és azt sem gyorsan), halljuk, amit mond (nem bőbeszédű:)). Kész, ennyi! Ismerek pár embert, akik nem bírják az ilyen típusú filmeket, megőrülnek, hogy nem tudják, miért ment oda, kinek dolgozik, akkor most ki is ez az ember igazából??? 

Amitől szerintem nagyon jó film, az előbbieken kívül, hogy iszonyat jó a képi világa. A rendező állítólag fényképész, szóval ez a minimum. A látvány és Clooney megdöbbentően jó színészi játéka emeli ki a filmet a 2010-es gyenge mozis kínálatból. Modern film-noir. Szinte tökéletes.