2001: A Space Odyssey (1968)

2001: Űrodüsszeia

Stanley Kubrick Oscar-díjas kultfilmje minden Sci-fi ősatyja.

A rendezőnk filmjét három fiktív történtre bontja, hogy a Tér-idő-halál triumvirátusát bemutassa nekünk, egyszerű halandóknak. A háromszor 45 perc alatt a néző az ősembertől eljut az űrutazásig és e közben filmtörténelmi jelentőségű szcénákat lát a vásznon, amelyek nagy része más filmekből vissza-visszakacsint. Most nem mennék bele, hogy a film főszereplői, a fekete monolit vagy az utolsó szürreális álom minek lehet a metaforája, mert mindenkinek más-más az elképzelése ezekről a szimbólumokról.

A mű érdekessége, hogy forgatókönyvíró a neves Arthur C. Clarke a filmkészítése közben megírta a hasonló című regényét is, amely ugyebár a megint csak a műfaj alapkódexének számít.

Lassú és szívszorító végignézni, de csak annyit mondok: a Kék Duna keringő dallamára dokkoló űrhajó!

Gravity (2013)

Gravitáció

Az álomgyári filmkészítés már eljutott arra szintre, amikor bármilyen absztrakt történetből tud grandiózus mozit varázsolni.

A történetből felesleges bármit elárulni, mert lényegtelen, hogy mi mozgatta a szkript írókat. Adott a két főszereplő (Sandra Bullock, George Clooney) különleges kapcsolata, a helyszín a gyönyörű űr. Ellenség a gravitáció, az egyedüllét és persze isten útjai kifürkészhetetlenek. A színészek szinte a mozi 80%-át szkafander alatt töltötték, tehát olyan nagy bravúrokról azért nem beszélhetünk. Sandra hozta a Féktelenül szériából a szokásos karakterét, a rendező meg közben azt ordibálta: „Riplisebben'!” A zseniális képeken már egy vállrándítással átmegyünk, hiszen alap dolog egy sci-finél. Talán az atomszféra, ami odaszegezi a tenyereket a szék karfájához és moziból kijőve ha volt is a fejünkben űrutazási kényszer, ezután biztos kitörüljük a bakancslistáról.

Látni kell az biztos, de szerintem jó darabig elég lesz egyszer.