Gravity (2013)

Gravitáció

Az álomgyári filmkészítés már eljutott arra szintre, amikor bármilyen absztrakt történetből tud grandiózus mozit varázsolni.

A történetből felesleges bármit elárulni, mert lényegtelen, hogy mi mozgatta a szkript írókat. Adott a két főszereplő (Sandra Bullock, George Clooney) különleges kapcsolata, a helyszín a gyönyörű űr. Ellenség a gravitáció, az egyedüllét és persze isten útjai kifürkészhetetlenek. A színészek szinte a mozi 80%-át szkafander alatt töltötték, tehát olyan nagy bravúrokról azért nem beszélhetünk. Sandra hozta a Féktelenül szériából a szokásos karakterét, a rendező meg közben azt ordibálta: „Riplisebben'!” A zseniális képeken már egy vállrándítással átmegyünk, hiszen alap dolog egy sci-finél. Talán az atomszféra, ami odaszegezi a tenyereket a szék karfájához és moziból kijőve ha volt is a fejünkben űrutazási kényszer, ezután biztos kitörüljük a bakancslistáról.

Látni kell az biztos, de szerintem jó darabig elég lesz egyszer.

Elysium (2013)

Neill Blomkamp rendező a District 9-hez képest kevésbé agyamentebb sci-fi sci-fi mozija. 

2154-ben a Föld inkább valami munkatáborhoz hasonlít, aki gazdag és előkelő,  mind az orbitális pályán keringő szuperluxus űrállomás, az Elysium lakója. 

Míg lent a nyomor és a 24 órás munka a jellemző (már ha van), fent mindenkinek megvan mindene, az egészséget is beleértve, ugyanis szuper gyógyító gépeik vannak.

 

Max (Matt Damon) egy gyárban dolgozik, de robotgyártás közben baleset éri, halálos adag sugárzást kap. Csak öt napja maradt! Valahogy fel kellene jutnia az űrállomásra, hogy meggyógyítsa magát. A nagy tervbe hiba csúszik, amikor is olyan adat landol véletlenül az agyában, ami mindkét oldalnak nagyon kell, így Max üldözötté válik.

Nos, valamelyik kommentben olvastam, hogy "iszonyatosan látványos, de a karakterek és a sztori is hidegen hagyott". Ezzel egyetértek. Max nem lett olyan szimpatikus karakter a történetben, hogy érdekeljen, mennyire megváltozik jó irányba. Hogy egy önző kis szemétből, aki csak az irháját menti, a végén egy összetákolt megváltó lesz és és beteljesíti a végzetét.  

Jodie Foster elég unalmas a gonosz védelmi miniszter szerepében, őt aztán pláne nem lehet kedvelni. Az egyetlen érdekes karakter Kruger (Sharlto Copley) a félig robot, de teljesen szociopata zsoldos, aki Max fejét akarja.

Szóval jobb, mint egy átlagos sci-fi, de távolról sem tökéletes. Lekötött, szóval egyszer nézhető, de semmi extra.

Lockout (2012)

A nem is távoli jövőben a veszélyes bűnözőket már egy űrállomásra zárják be, hogy távol legyenek az emberiség kevésbé erőszakos részétől. Az elnök lánya (Maggie Grace) az emberi jogokat hangoztatva éppen ott okoskodik, amikor a rabok kiszabadulnak és átveszik az irányítást a börtön felett. 

Az amerikai kormány Snow (Guy Pearce) szuper zsarut küldi a csaj kiszabadítására, addig nem akarják jó távolról szétlőni, amíg a a főnök lánya is ott van.

Így visszaolvasva a sztorit nekem is mosolyt csal az arcomra. Kissé közhelyes, régimódi akció. A látvány lehetne jobb is, látszik a kis költségvetés. 

A színészek viszont egészen jók, Pearce vicces benyögései élvezhetővé teszik a döcögős történetet, Maggie Grace pedig hozza az áldozat szerepét, amit a Taken -ben már rendesen betanult (ezt a lányt szerintem a filmes pályafutása során még sokszor elrabolják, túszul ejtik, stb.). 

A gonoszok is rendben vannak, üdítő, hogy a film Európában jött a világra.

Nem nagy szám, de ha nincs más, meg lehet nézni.

ignem