The Grand Budapest Hotel (2014)

A Grand Budapest Hotel

Wes Anderson már idejekorán egyedi stílust teremtett a mozgóképes alkotások terén. Ez által évről-évre elég csak egy kicsit kimozdulni a biztonságot jelentő sablonok közül és máris garantált a siker.

Gustave (Ralph Fiennes) nem minden napi szállodaigazgató, piperkőc stílusával és tenyérbe mászó modorával elkápráztatja a Grand Budapest Hotel lakóit. De inkább az idősebb hölgyek körében arat nagy sikert és ez által biztosítja a szálloda számára visszatérő klienseket. Az aktuális cselekmény egy olyan korban játszódik, amikor a történelmet arisztokraták, vénkisasszonyok és műkincstolvajok írják. Ezek a szélhámosok között főhősünk ügyesen megy a lavírozás és közben van ideje még betanítani a jóravaló Zéro Musztafát tökéletes helyettesnek. 

A Grand Budapest Hotelnél azért egy kicsit más a helyzet, mint Anderson eddigi meséinél. De itt most ügyesen keverte a barokk képi világot az igazi kaland-dráma életúttal. Néhol eszembe jutott a Nagyhal meg sajnos a Pi élete, de ez az atmoszférateremtő alkotás azért jócskán túlmutat mindkettőn és varázsol egy nagyot.

Alig hanem a 2014-es év legszórakoztatóbb alkotásával van dolgunk.

The Monuments Men (2014)

Műkincsvadászok

Ebben a filmben George barátunk már ötödik alkalommal áll a kamera előtt, s mögött. Úgy tűnik, lassan kezd eastwoodi magasságokba emelkedni vagy legalábbis szorgos hangyaként követi a mestert. Talán most állt a legnagyobb büdzsé a rendelkezése és rögtön hívta is haverokat, akik eddig a kispadról figyelték a hollywoodi közmunkát. De sajnos ezzel lehet a legnagyobbat hasalni!

A második világháború sújtotta Európa műkincseinek megmentésére egy szedett-vetett csapat (Clooney, Damon, Goodman, Murray) verbuválódik a tengerentúlon. Viszont a frontvonalak mögött ragadt értékek megvédése, megtalálása és visszaszerzése nem igazán ígérkezik sétagaloppnak. Nemcsak a szorgos náci műértők állnak ellen, hanem megkezdődik a versenyfutás a vörös szakbarbárokkal is.

A Műkincsvadászok sajnos nem tudott felnőni a háborús-kincskeresős elődei (Kelly hősei, Sivatagi cápák) szintjére, megrekedt egy sima bohózatnál. Talán leginkább a 21. századi műkincs-misztikum (elmélet) Dan Brown hatás érződik a legjobban rajta. A színészek se tudják eldönteni, hogy most mennyire súlyozzák karaktereiket, a néző pedig nem igazán tud hinni Bill Murray-nek, hacsak nincs egy whisky-s pohár a kezében.
Szimpla, szórakoztató varieté egy jobbra érdemes közegben.

The Adventures of Tintin (2011)

Tintin kalandjai

Mr Spielberg, „Csodállak, ámde nem szeretlek…”

Ki ne ismerné Tintin, a nagy sikerű francia képregény hősét. Más nem a kacsacsőr szerű frizurájáról, mindenkinek beugrik. Két nagyágyú (Spielberg, Jakson) az gondolta micsoda filmet lehet készíteni ezekből izgalmas, kalandos történetekből. Nem tudom kinek volt az ötletet, hogy animációs technikával csinálják, de jó húzás volt. Hiszen csak így tudták legyőzni a fizikai törvényeit ennyiszer. Történet egyszerű, kibontakozik egy ősi titok amely Haddockok kincse körül forog. Ebbe csöppen bele Tintin, az újságíró (Ifjú Indiana Jones) és persze rögtön a story nyomába indul, hogy minden féle slamasztikába kerüljön, hajótörött lesz, romba dönt egy ősi várost satöbbi.

Mondhatni, hogy tetszett, a legjobb motion capture technikával (Bewulf, Polár Expressz) készült film, amit láttam eddig. Indi rajongók biztos nem csalódnak benne.