Birdman (2014)

A mellőzés meglepő ereje

Az idei Oscar-gála nagy nyertese Alejandro González Iñárritu bizarr vígjátéka. Michael Keaton végre átvehette az első oscárját, az elképesztően hosszú snittekkel készült Birdmanért pedig megőrültek a kritikusok.

A film főhőse (szó szerint), Riggan Thomson (Michael Keaton) egy egykori hollywoodi celeb, aki szuper képességei lévén évekig csak madáremberként domborított a filmvásznakon. De sajnos karrierje leáldozott és inkább egy saját rendezésű színdarabbal próbálja új oldalát megmutatni. Nincs szerencséje, hisz a kritikusok utaznak rá, a tehetséges ifjoncok (Edward Norton, Naomi Watts) pedig szinte kitúrják a darabjából és ennek tétjébe meg kell találnia hangot is szinte már felnőtt gyermekével (Emma Stone).

Kimondom: Nekem ez a film nagyon nem jött be! Élettelen, néhol igen vontatott párbeszédek. Keaton túl ripacs, Norton túl harsány, talán Stone volt az egyetlen, akinek elhittem, hogy igazi ebben a világban. Szerintem nagyon idegesítő lett ez a forgó pörgő kamera mozgás és nyaka is belefájdult, pedig azt hittem, hogy olyan ez mint egy rossz cipő, majd megszokom,  de most nem. Az alapötlet nem rossz gondolat, hogy egy  meg csömörlött szuper hős aki emberré (színésszé) akar válni, de jó lett volna néhány flashbackkel többet látni Birdman múltjából.

The Grand Budapest Hotel (2014)

A Grand Budapest Hotel

Wes Anderson már idejekorán egyedi stílust teremtett a mozgóképes alkotások terén. Ez által évről-évre elég csak egy kicsit kimozdulni a biztonságot jelentő sablonok közül és máris garantált a siker.

Gustave (Ralph Fiennes) nem minden napi szállodaigazgató, piperkőc stílusával és tenyérbe mászó modorával elkápráztatja a Grand Budapest Hotel lakóit. De inkább az idősebb hölgyek körében arat nagy sikert és ez által biztosítja a szálloda számára visszatérő klienseket. Az aktuális cselekmény egy olyan korban játszódik, amikor a történelmet arisztokraták, vénkisasszonyok és műkincstolvajok írják. Ezek a szélhámosok között főhősünk ügyesen megy a lavírozás és közben van ideje még betanítani a jóravaló Zéro Musztafát tökéletes helyettesnek. 

A Grand Budapest Hotelnél azért egy kicsit más a helyzet, mint Anderson eddigi meséinél. De itt most ügyesen keverte a barokk képi világot az igazi kaland-dráma életúttal. Néhol eszembe jutott a Nagyhal meg sajnos a Pi élete, de ez az atmoszférateremtő alkotás azért jócskán túlmutat mindkettőn és varázsol egy nagyot.

Alig hanem a 2014-es év legszórakoztatóbb alkotásával van dolgunk.

"25th Hour" (2002)

Montgomery Brogan (Edward Norton) az utolsó napját tölti szabadon, másnap reggel börtönbe kell vonulnia 7 évre, drogkereskedelem miatt. Hát gyakorlatilag ennyi a sztori.
Sorra veszi a haverokat, a csaját, a fatert, bepillanthatunk a múltjába, tippelhetünk is, vajon ki dobta fel? A gyönyörű barátnő, a két legjobb cimbora közül az egyik? Jó film, de nem az, amit szívesen megnézel egy éven belül kétszer.
Norton és Spike Lee (rendező) azért húzó nevek, hogy rápróbálj + a nagymonológ' (katt a videóra) a klotyóban már-már legenda, ezért már érdemes rápróbálni.

Moonrise Kingdom (2012)

Holdfény királyság

Rendezőnk sokadszor próbálkozik független filmjeivel, hogy fantáziaszüleményeit lassan adagolva befurakodjon agytekervényeinkbe. 2012-as munkája az év filmje volt, legalábbis a szakírók szerint.

Valahol New England közelében egy szigeten a 70-es években él egy család. Meglehetőse egyhangúan tengődő família, ügyvéd szülőkkel és sznob gyerekekkel. Pár mérfölddel arrébb állomásozik a kiváló csapatvezető Ward (Edward Norton) kis cserkészeivel. Hogy a két kommunában mi a közös? Hát a találékony okostojás és kiváló cserkész, Sam és család feketebáránya Suzy, aki távcsövével különös varázslatra képes. A két fiatal egymásra találása után együtt tervelik ki, hogy hagyják maguk mögött a múltat és szökjenek meg az ősi indián földre. Keresésük közben kitör káosz az egész szigeten, de hál'istenek kéznél van a megkeseredett, de kiváló rendőr (Bruce Willis), aki a kezébe veszi a dolgok irányítását.

Az apát alakító Bill Murray és család központi szerepet kapnak a műben, stílusosan Wes Anderson módra. A mű velejét mégis a koravén tinipár adja, akik a saját drámájukkal egy idő után igazán szerethetőek lesznek a néző számára. A csetlő-botló cserkészcsapat, élükön a zseniálisat rittyentő Nortonnal, amolyan burleszkbe hajlik, így szolgáltatva film fő humorforrását.

Sokban hasonlít a Tenebaumra, de még is inkább egy remek családi kalanddal van dolgunk, kis fekete humorral fűszerezve. Én megnézetném Jucival.