Spider-Man: Homecoming (2017)

Nem is nekem kellene írni a filmről, Pávek úr lenne az illetékes a témában, de a két megmászott hegy és a közte lévő három Spartan miatt ez nem fér bele az idejébe.

Marvel már a spájzban van, ezt már kitárgyaltuk. A Sony meg visszaadta/átadta kölcsönbe a Pókembert a Disney-nek, hogy harmadjára is elinduljon a történet. Fárasztó még belegondolni is.

A Disney/Marvel meg biztos kézzel lezongorázott nekünk egy igazi vasárnap esti családi mozit, amiben mindenki megtalálja a számítását. 

A fiatalabbak tudnak azonosulni a hőssel, a középsuliban való megfelelés vágyával, a csajozási nehézségekkel. 

Az öregebbeknek ott van a Keselyű (Michael Keaton), a becsődölt építési vállalkozó, aki a családja miatt adta bűnözésre a fejét. Remek karakter, tuti low-level főgonosz, érthető, földhözragadt indítékokkal. 

Az már csak engem, a Spidey fant zavarja kissé, hogy itt Pókember, mint második vonalbeli szuperhős szerepel, ami azért namár', pont az mögött az Iron Man mögött van, aki a Marvel képregények hátsó max. tíz lapját kapta meg magamutogatásra. Na de mindegy, remélem ez csak a jövő alapozása és Spidey szépen lassan átveszi a stafétát a nagy öregektől.

Tom Holland is érdemel egy ötöst, igazán jó Pókember lett, abszolút jöhet a következő filmben is. A jelent a csaj apjával (a Keselyű) a kocsiban eszméletlen jól sikerült, az udvarló és a csaj apjának kínos beszélgetése, ami amúgy és k*rva kínos úgy általában, de ha azt még, mint Pókember és a Keselyű folytatjátok, hát na...a tipikus tinis/bálos/romkom parafrázisa. Ej, de nagy pacsi érte.

Veszettül tudják a Marvelnél mi kell a népnek és meg is adják. Noha ez nagyon hidegen kiszámolt és adagolt szórakozás, minden patikmérlegen előállítva. Durván tolják a látványt és a high-tech cuccokat, nekem az sok, de tudom, már rég nem én vagyok a film igazi célcsoportja.

Engem már May nénivel (Marisa Tomei) akarnak megnyerni a filmnek. Úristen, sosem hittem volna, hogy valaha leírom ezt a sort...de az is biztos, hogy sosem akartam még ennyire Spidey lenni...ahogy fél New York is.

Élmény mozi, sokkal jobb, mint az utolsó egy-kettő Bosszúállók. Merjünk kicsik lenni és szórakoztatni...szóval ezután nézzétek meg az Ant-Man-t is.

Birdman (2014)

A mellőzés meglepő ereje

Az idei Oscar-gála nagy nyertese Alejandro González Iñárritu bizarr vígjátéka. Michael Keaton végre átvehette az első oscárját, az elképesztően hosszú snittekkel készült Birdmanért pedig megőrültek a kritikusok.

A film főhőse (szó szerint), Riggan Thomson (Michael Keaton) egy egykori hollywoodi celeb, aki szuper képességei lévén évekig csak madáremberként domborított a filmvásznakon. De sajnos karrierje leáldozott és inkább egy saját rendezésű színdarabbal próbálja új oldalát megmutatni. Nincs szerencséje, hisz a kritikusok utaznak rá, a tehetséges ifjoncok (Edward Norton, Naomi Watts) pedig szinte kitúrják a darabjából és ennek tétjébe meg kell találnia hangot is szinte már felnőtt gyermekével (Emma Stone).

Kimondom: Nekem ez a film nagyon nem jött be! Élettelen, néhol igen vontatott párbeszédek. Keaton túl ripacs, Norton túl harsány, talán Stone volt az egyetlen, akinek elhittem, hogy igazi ebben a világban. Szerintem nagyon idegesítő lett ez a forgó pörgő kamera mozgás és nyaka is belefájdult, pedig azt hittem, hogy olyan ez mint egy rossz cipő, majd megszokom,  de most nem. Az alapötlet nem rossz gondolat, hogy egy  meg csömörlött szuper hős aki emberré (színésszé) akar válni, de jó lett volna néhány flashbackkel többet látni Birdman múltjából.

Need for Speed (2014)

Aaron 'bitch' Paul egy vidéki keménycsávó, aki legalább annyira van otthon a kormány mögött, mint a kocsi motorterében. 

Egy versenyen azonban a gazdag és nagyon-nagyon gonosz Dino felülteti és Bitch barátja meghal, amiért ráadásul Bitch megy börtönbe. 

Amikor leüli a büntetést, benevez a nagy versenyre, hogy bosszút álljon a barátjáért. 

Sokat gondolkodni nem kell rajta, ne tessenek aggódni. Hátha még a kocsikat se szereted, akkor ez tényleg nem a te filmed. Ha szereted a kocsikat, de kellene azért egy jó sztori és értékelhető színészek, ugyancsak ne nézd meg. Szóval elég szűk rétegnek készült ez a mozi. 

A karakterek sablonosak, a szomszédlány' kinézetű lány, aki csak ott van, mert kell bele, ahogy a vicces karakter is, meg a néger haver. 

Jesszusom', egyszerű mint a faék. Ehhez képest a Halálos iramban egy-egy...nem is tudom, nem ugrik be semmi monumentális, ami kocsikkal kapcsolatos.

És hogy apááááááááám, nem használtak benne CGI-t. Na bumm, ahogy színészeket, forgatókönyvírót és eredeti kocsikat sem.

Robocop (2014)

Alex Murphy (Joel Kinnaman) szolgálatteljesítés közben félig-meddig elhalálozik, testének maradékát pedig az OCP megavállalat felhasználja, hogy kifejlessze a tökéletes rendőrt. A tökéletes robot rendőrt. Ugyanis Amerika nem bízza magát csak robotokra, kell bele az emberi szövet is, hogy megnyugodjanak, vannak a pléhdoboznak érzelmei. 

A Verhoeven-féle 86-os Robocop feldolgozással állunk szemben, ha ez nem lenne nyilvánvaló.

Az eredetit vagy tucatszor láttam, nagy kedvenceim közé tartozott (az Amerikai Nindzsa mellett, természetesen). Véres volt, nagyon félelmetes is, a végső, gyártelepi leszámolás borzongató volt, tehát minden benne volt, ami kell egy fejlődésben lévő szervezetnek.

Az új részről hirtelen nem jutott eszembe semmi. Főként, hogy nézhető-e!? Olvasgattam a kritikákat is, ami általában negatív + megtudtam, hogy a rendező José Padilha (Tropa de Elite). Ami baromi jó, de még a rendező miatt sem tudtam eldönteni, jó-e a film.

Látom, hogy kicsit érzelmesebbé tették a Robit, sír is meg minden és szerintem a Killing-ből ismert Kinnaman nem rossz a szerepben, bárki bármit is mondjon. A főtetű, Keaton és hű társa a gonoszban, Gary Oldman (oké, nem is annyira szemét) szerintem a film legjobbjai, Keaton-t jó volt nézi az OCP vezér szerepben. 

Több akció kellett volna, ebben biztos vagyok. Dokumentum szerűen bemutatni, hogy Robi végzi a dolgát, kissé unalmas. A sok cctv bejátszás, amikor " nyomoz" illetve keres valakit, a huszadik alkalommal már ásításra késztet. 

De a régi borzongás csak bennem volt, amikor felcsendült a jellegzetes robotzsarus zene és nyírja a bűnözőket (elég korhatárosan, sajnos).

A katarzis hiányzik. Az izgalom hiányzik. Nem volt tétje a harcnak, hidegen hagyott és ez a legrosszabb. Középszerű lett, amit a nosztalgia tett nézhetővé, maximum egyszer.

The Merry Gentleman (2008)

Michael Keaton első rendezése. Alapjában véve szimpatikus arc. A főszereplő bérgyilkost ő maga alakítja, aki egy "akció" során kiszúr egy lányt, akit később nem tud kiverni a fejéből. Adódik ugye a zűrös múlt, ami Kate-nek (Kelly MacDonald) is kijutott, ő az erőszakos férje miatt költözött főszereplőnk városába. Kialakul egy kis románc, a lassú, inkább legyünk egymás közelében fajtából.

Hát mit mondjak, nem egy gyors film! Végigültem, mert kíváncsi voltam a végére, de nem nyújtott katartikus élményt. A film hangulata előrevetíti a szomorú befejezést, ami viszont nem történik meg. Talán ez egy rendezői fogás akart lenni, hogy a nézőből kihozzon egy "huh, erre nem számítottam" érzést, de helyette inkább a "ha már előkészítetted a nagyhalált, akkor mé' nem lett nagyhalál??" érzés fogott el. 

Szerettem volna szeretni ezt a filmet, már csak MacDonald miatt is (Diane a Trainspotting-ból).

Kihagyható.