Child 44 (2015)

Hardy, Oldman, Rapace és Kinnaman. Igen jó szereposztás, azt sem tudom, melyikre figyeljek. Amikor néztem a filmet, akkor se tudtam, ez viszont már nekem nem volt oké. Hozzáteszem, tetszett, nem fogom lehurrogni, de tény, azért vannak negatívumok is bőven.
Az első és legnagyobb, hogy már az akárhanyadik filmként csak ebben az évben, nem tudom, mire akar fókuszálni a történet. Van benne egy történelmi szál, amerikai megközelítéshez képest szerintem aránylag hiteles korrajz, a szereplőkről pedig annyit, hogy Hardy a legkirályabb, Rapace-val már a The Drop óta működő párost alkotnak, Oldman és a rendező kedvence, Kinnaman viszont kicsit mellőzve volt, kár érte.
Szóval van egy titkosrendőrünk (Hardy), aki nagyon hű a rendszerhez, legalábbis nagyon dolgozik, a Sztálin érában rengeteg a "belső ellenség", mert "a forradalom felfelfalja saját gyermekeit"
Szokás szerint a véresre vert áldozat köpi a neveket és mennek tovább, amíg egy szép napon Raisa (Rapace), a felesége kerül a célkeresztbe. 
Tovább bonyolítja az eddig egyszerűnek kinéző történetet, hogy Moszkva utcáin egy őrült gyerekekre vadászik, Hardy barátjának (Fares Fares) fia is áldozatul esik a gyilkosnak. Mivel a "paradicsomban nincs gyilkosság', az eseteket különálló ügyként, ráadásul balesetként tálalják.
Hardy-t és asszonykáját áthelyezik (száműzik) egy isten háta mögötti bányavároskába, ahol is Nesterov rendőrparancsnokkal szövetkezve nyomozásba kezd.
Itt a mozi nem vált át egy nyomozós thrillerbe, a gyilkos-szál csak másodlagos, Hardy önmagával, a rendszerrel, a feleségével "harcol", az utolsó tíz percben megkapjuk a gyilkosunkat, kis hiányérzettel, hogy "ennyi volt?". Miközben nagyobb hangsúlyt kap a homoszexuális vasutas, aki a rendszer szerint csak azért gyilkos (pontosabban ő ölte meg a gyerekeket), mert nem nőket visz az ágyába. 
Értjük, már az első fél órában leesett, milyen a rendszer, nem kell ennyire sulykolni.
Mint mondtam, tetszett, nem is tekertem bele, szóval bátran ajánlom, hangulatos film.

Dawn of the Planet of the Apes (2014)

A majmok bolygója – Forradalom

Nekem az eredeti film egy olyan sci-fi volt, ami beleégett a tudatomba. A felejthető Burtonos próbálkozás után jól esett Rupert Wyatt filmjének újszerű állat-drámás kísérlete. Ezért kíváncsian vártam folytatást, mert általában a középső részekre szokott maradni a nagy csavarok és az igazi giga hirig'.

A vírus elszabadulását semmi nem tudja megakadályozni és a csúnya gonosz emberek megkapják a magukét, majd sokan kihallanak.
Az intelligensé váló majmok viszont igen jól átvészelik az erdőben az odakint tomboló influenzát.
A maroknyi túlélő társadalom, élükön Dreyfusszal (Gary Oldman) szemet vet az erdőben lévő erőműre, amely megoldaná a humanoid faj fennmaradását. Cézár törzsfőnök hajlandó segíteni, ha békén hagyják őket. De gyorsan kiderül, hogy az ember egy megbízhatatlan jószág.

Az ütős kezdésből sajnos kimaradt a dicső harc, viszont a közepe felé beindul, de addigra már késő. A túl sok érzelgősség és az idétlenül jelbeszéddel kommunikáló majmok meddő társadalmi harcai már annyira fárasztóak, hogy nem sok hiányzott, hogy befejezzem a mozi délutánt. Nagyon hiányoltam a filmből a high-tech technológiát, hiszen mégis csak egy sci-fi alaptörténet ugyebár.

Ha A majmok bolygója előtag nélkül került volna a mozikba, akkor szerintem biztos nem kapott volna ilyen jó pontokat. Inkább egy jócskán túlértékel fércművel van dolgunk, amelyből hiányzik az eredetiség apró szikrája is.

RoboCop (2014)

Egy húszas évei elején járó ismerősöm, úgy nyilatkozott, hogy kiba..ottul elrontották az új robotzsarut és hogy mennyivel cool-abb volt a 87'-es verzió. Példaértékű lehet a meglátás.

2028-ra Amerikán kívül mindenhol harci-drónok ügyelnek a biztonságra. Ezeket a robotokat gyártó OmniCorp a hazai piacra betörni vágyásból főtervezőjükkel (Gary Oldman) karöltve ember gép hibrid létrehozásán ügyködik. Alex Murphy, miután éveken át félredobta a magánéletét, csak hogy kisöpörje a szennyet és korrupciót a szeretett Detroit utcáiról, egy merénylet áldozata lesz. Innentől az olvasóra bíznám a kirakós játék összerakását.

Első ránézésre szembetűnő hogy az ifjabb korosztály megnyerése végett a számítógépes hentelős játékok mintájára készült a mű (mondjuk ezek a jelenetek száma is igen karcsú). A korosabb nézők szívére viszont a színészóriások csatasorba állításával próbáltak hatni. Bizony Samuel L. Jackson, mint médiamogul pár percével úgy elviszi „sót”a konzervdobozba zárt, kezdő kollégája elől, hogy az csak na.Ezzel nincs is semmi probléma, de ha az alkotók zászlóshajójuknak a mai (jövő?) lokális válság kivesézését választották, akkor ne csodálkozzanak, hogy filmjük egy nyúlós, ragadós társadalomkritikai masszává áll össze.

De kár érte! Sokkal több kraft lenne ebben a történetben.

Robocop (2014)

Alex Murphy (Joel Kinnaman) szolgálatteljesítés közben félig-meddig elhalálozik, testének maradékát pedig az OCP megavállalat felhasználja, hogy kifejlessze a tökéletes rendőrt. A tökéletes robot rendőrt. Ugyanis Amerika nem bízza magát csak robotokra, kell bele az emberi szövet is, hogy megnyugodjanak, vannak a pléhdoboznak érzelmei. 

A Verhoeven-féle 86-os Robocop feldolgozással állunk szemben, ha ez nem lenne nyilvánvaló.

Az eredetit vagy tucatszor láttam, nagy kedvenceim közé tartozott (az Amerikai Nindzsa mellett, természetesen). Véres volt, nagyon félelmetes is, a végső, gyártelepi leszámolás borzongató volt, tehát minden benne volt, ami kell egy fejlődésben lévő szervezetnek.

Az új részről hirtelen nem jutott eszembe semmi. Főként, hogy nézhető-e!? Olvasgattam a kritikákat is, ami általában negatív + megtudtam, hogy a rendező José Padilha (Tropa de Elite). Ami baromi jó, de még a rendező miatt sem tudtam eldönteni, jó-e a film.

Látom, hogy kicsit érzelmesebbé tették a Robit, sír is meg minden és szerintem a Killing-ből ismert Kinnaman nem rossz a szerepben, bárki bármit is mondjon. A főtetű, Keaton és hű társa a gonoszban, Gary Oldman (oké, nem is annyira szemét) szerintem a film legjobbjai, Keaton-t jó volt nézi az OCP vezér szerepben. 

Több akció kellett volna, ebben biztos vagyok. Dokumentum szerűen bemutatni, hogy Robi végzi a dolgát, kissé unalmas. A sok cctv bejátszás, amikor " nyomoz" illetve keres valakit, a huszadik alkalommal már ásításra késztet. 

De a régi borzongás csak bennem volt, amikor felcsendült a jellegzetes robotzsarus zene és nyírja a bűnözőket (elég korhatárosan, sajnos).

A katarzis hiányzik. Az izgalom hiányzik. Nem volt tétje a harcnak, hidegen hagyott és ez a legrosszabb. Középszerű lett, amit a nosztalgia tett nézhetővé, maximum egyszer.

Red Riding Hood (2011)

Lány és a farkas

„Az erdőközepén lakott egy aranyos kislány, mindenki szerette…” Találd ki melyik meséből idéztem?

Volt egyszer egy aranyos kislány, aki az erdő közepén lakott a családjával. Ezt a falut rettegésben tartotta egy gonosz farkas, akinek a szomját a békés polgárok áldozatokkal csillapították. Tíz évig ment minden a nyugodt kerékvágásban, amikor is egyszer csak a fenevad Piroska (Amanda Seyfried) nővérét ragadta el. A falu népe ezen felbőszülve, ide hozatja híres vadász: Solomon atyát (Gary Oldman), akinek többször sikerült már elejtenie egy ilyen démont. Direkt hagytam ki a romantikus nyáladzós részt, hiszen ha nem akartak volna az alkotók ennyire trendik lenni, akkor most egy igazi rémmesével lenne dolgunk. A film iszonyú látványos, jól hozza a gót mitikus-regék világát a zene pedig igazán magával ragadja a nézőt. Viszont a szerelmi szál kissé eltúlzott és látszik, hogy a mai kor fiataljait szerették volna maguk mellé állítani.

Kár érte, mert a történetben még lett volna elég kraft, hogy egy kiváló mozi legyen.

Paranoia (2013)

Hol vannak már azok az idők, amikor egy darab 3.5-ös floppy-ra pakolták világrengető vírusokat? Sandra Bullock már két számítógépen nyomta egyszerre és egy kislemezen lévő programmal picsázta el a hackereket. 

Itt pedig már minden annyira hipszer-modern, hogy már nem is értem. Már telefont lopkodnak, alkatrészeket, hozzá való programokat, amik már minden személyes adatodhoz hozzáférnek. A magánszféra nem létezik, már csak az a kérdés, a meglévő adatokat 10 perc, vagy 5 perc alatt fésülik össze.

Adam Cassidy a nagy áttörésre váró informatikus, akit aktuális főnöke, Wyatt (Gary Oldman) éppen lapátra tett. Nem tetszett neki a nagy ötlet. 
Sok-sok ármány és cselszövés után Adam Wyatt nagy ellenfelénél, Goddard-nál (Harrison Ford) találja magát, aki a szárnyai alá veszi a fiatal zsenit. Azonban a rózsaszín álmoknak hamar vége szakad, két nagymenő között állni a végső összecsapás pillanatában nem csak karrier szempontból lehet gyilkos helyzet.

Nagyon tuti a telefonos nyomkodás a filmben, kár, hogy a lényeget nem tudták így megfogni. Lehetett volna egy jó krimibe oltott kis társadalomkritika is, de megragadtak a telefonról a Tv képernyőre főtójjuk'  a képet és akkor mindenki látja majd nagyban, hogy milyen tuti sms-t írok, vagy a fészen' csevegek stílusnál. 
A karakterek végtelenül egysíkúak, a végzet asszonya egy biodíszlet, csak arra kell, hogy jól nézzen ki és hogy a főhős majdnem elveszítse, hogy aztán mégse. 
A történet tele van logikai buktatókkal és ennek észrevételétől még Ford és Oldman sem ment meg.

Ha baromira unatkozol...

The Book of Eli (2010)

Poszt-apokaliptikus mozi, amiben Eli (Denzel Washington) Nyugatnak tart egy nagyon fontos és értékes könyvvel a hóna alatt. Útjába akad egy kisváros, ahol feltölti a készletet és ahol akaratán kívül tengelyt akaszt a könyvet nagyon-nagyon kereső Carnegie-vel (Gary Oldman). Kiderül, hogy Eli attól, hogy kerüli a harcot, eléggé ért hozzá, szóval elindul a hajsza.

Western hangulat, egy kis Mad Max körítéssel (a kritikusok a Mad Max-en kívül több filmet is felsorolnak, ahonnan khöm...a film merítette az ötleteket:)). Szerintem egyszer simán nézhető film, a képi világ tetszik, még a sztoriban is van egy kis fantázia, csak a vallásos közhelyek zavaróak, de hát ez van, ha olyan filmet nézel, ahol világ utolsó bibliájáért (direkt írtam kis betűvel na) folyik a harc.

Gary Oldman és Denzel Washington volt már jobb is, de profik, csípőből tüzelnek és/vagy szórakoztatnak. 

Egyszer, világvége hangulatban, pár sörrel oké.

Tinker Tailor Soldier Spy (2011)

Suszter, szabó,baka, kém

Egy film a brit színjátszás hőseivel, megfűszerezve egy csipetnyi Magyarországgal.

A bevezető képeken már feltűnik az ódon Budapest, telis-tele ismerős arcokkal (Kálloy, Mucsi, Csuja). Itt egy akció közben valaki beleköp az angolok levesébe, talán a szovjetek (?). Ezek után rögtön a köröndön' (brit hírszerző központ) összeülnek a nagyok (Suszter, Szabó, Baka, Kém), hogy elemezzék az esetet. Smiley (Gary Oldman jutalomjátéka) ügynököt bízzák meg a lehetséges Vakond (kettős ügynök) felkutatásával. A feladat nem egyszerű, egykor hasonló feladatokat ellátó Control (John Hurt) valami különleges rejtvényekkel teli sakkjátszmát hagy halálával maga után.

Egy csipetnyi hidegháború, tele rejtélyes, kusza történetekkel és borús, komor hangulattal.

A korszak szerelmeseinek (mint én) ajánlott ez a nehezen emészthető mű.