Dawn of the Planet of the Apes (2014)

A majmok bolygója – Forradalom

Nekem az eredeti film egy olyan sci-fi volt, ami beleégett a tudatomba. A felejthető Burtonos próbálkozás után jól esett Rupert Wyatt filmjének újszerű állat-drámás kísérlete. Ezért kíváncsian vártam folytatást, mert általában a középső részekre szokott maradni a nagy csavarok és az igazi giga hirig'.

A vírus elszabadulását semmi nem tudja megakadályozni és a csúnya gonosz emberek megkapják a magukét, majd sokan kihallanak.
Az intelligensé váló majmok viszont igen jól átvészelik az erdőben az odakint tomboló influenzát.
A maroknyi túlélő társadalom, élükön Dreyfusszal (Gary Oldman) szemet vet az erdőben lévő erőműre, amely megoldaná a humanoid faj fennmaradását. Cézár törzsfőnök hajlandó segíteni, ha békén hagyják őket. De gyorsan kiderül, hogy az ember egy megbízhatatlan jószág.

Az ütős kezdésből sajnos kimaradt a dicső harc, viszont a közepe felé beindul, de addigra már késő. A túl sok érzelgősség és az idétlenül jelbeszéddel kommunikáló majmok meddő társadalmi harcai már annyira fárasztóak, hogy nem sok hiányzott, hogy befejezzem a mozi délutánt. Nagyon hiányoltam a filmből a high-tech technológiát, hiszen mégis csak egy sci-fi alaptörténet ugyebár.

Ha A majmok bolygója előtag nélkül került volna a mozikba, akkor szerintem biztos nem kapott volna ilyen jó pontokat. Inkább egy jócskán túlértékel fércművel van dolgunk, amelyből hiányzik az eredetiség apró szikrája is.

Life of Pi (2012)

Pí élete

Mi a különbség a fantasy film és a fantázia film között? Én már régóta tudom a választ rá, de most példát is tudok mondani. Az Avatar az fantasy, az Pí élete viszont csak…

Pisuar Patel a varázslatos Indiában cseperedik fel, nem mindennapi körülmények között. Különleges emberek (Mamaji) és állatok (Richard Parker) veszik körül, miközben ő küzd az iskolával (3,14), szerelemmel (Anandi) és több istennel (Hindu, Jézus, Allah). Viszont megélhetési gondok után kénytelen a család útra kelni állataikkal együtt, hogy új hazában próbáljanak szerencsét. Sajnos hajótörést szenved a díszes família és csak főhősünk éli túl a katasztrófát. Egy mentőcsónakban kénytelen hánykolódni a Csendes-óceánon, nem éppen fele barátja társaságában. Megrendítő giccs parádé a köbön, egy csomó vonalvezetési bakival (már az elején ismerjük a főhős sorsát!) Ahelyett, hogy hátra dőlnénk és élveznénk a tényleg szép képeket, az alkotók pofánkba tolják a felnőtté (felelősség, stb) válás minden nyűgét.
Mézes-mázos, túl édes, könnyen olvadó, tucat ízű nyalóka, India bazárjaiból.

Annyira unalmas, hogy nem a történet végkifejletét várod, hanem a szenvedésed végét.

Jumanji (1995)

Robin Willams rengeteg közhelyes vígjátékkal próbálkozott fennmaradni a 90-es években, ez talán az egyik legjobban sikerült film a tarsolyából.

A nyápic Alant (még nem Williams) mindenki utálja a suliban, mart apucinak cipőgyára van. Iskolatársai mindennap jól helybenhagyják, persze ha nem bújik el előlük. Az egyik ilyen bújócska során akad rá egy régi társasjátékra, ami felkelti főhősünk érdeklődését. Alan egyetlen barátjával, Sarahval kezd neki a játéknak, a tábla kinyitása után beszippantja a játék a fiút. Csak 30 évvel később kerül elő a már felnőtt Allan (már Williams), amikor Peter és Judy (még nem kalácsképű Kristen Dunst) újra elkezdi a játékot. A társaság kiegészülve a felnőtt Sarahval egy igazi fergeteges kaland lavinát indít el játékukkal, amire kisvárosuk nem igazán van felkészülve. Ötletes történet, szédületes kivitelezés, főleg az, ahogy rászabadul a dzsungel a városra. Viszont egy idő után unalmassá válik a gyengére sikerült animáció dömping (Mondjuk a film majd húsz évvel ezelőtti) és a néző már nagyon várja mi is lesz a film vége. A mozi többször egy abszurd vicc határán egyensúlyoz, ezért a néző sokszor felteszi magában kérdést, hogy: "most mi van?"

Gyerekmesének túl fantasztikus, fantasztikusnak meg túl gyerekes.

Tás

The Hunter (2011)

Az orvvadász

Úgy látom, visszajöttek a divatba letűnt sztárok és a vadon típusú filmek. (pl. A fehér pokol)

Martint (Williem Dafoe, ritkán látni főszerepben) egy különös cég bízza meg valami kihaltnak hitt faj felkutatására a tasmán vadonban. A helyi csodabogár családnál kap szállást, ahol anyuci delíriumban van, apuci eltűnt, a kisebbik gyerek pedig néma. Különös barátság szövődik zárkózott vadászunk és a gyerekek között, valamiféle abszurd romantikát rakva a történetbe. A helyiek persze nem csípik az idegeneket, főleg hogy Martint aktivistának hiszik, a falubeli favágók. Egyetlen normális ember talán ebben a kavalkádban Jack (Sam Neil), aki mindenesként segíti a családot. Kezdetét veszi a főhősünk harca a természettel és legfőképp önmagával. A film képi világa igazán elragadó, de más pozitívum nincs benne. A forgatókönyvből sugárzik a tanácstalanság, hogy dráma legyen vagy inkább thriller. Mintha direkt a nyugtalanítás végett rámentek volna, hogy ne derüljön, ki mi lehet a háttérben.

Összecsapott, sablonos mozi, amit Dafoe se tudott megmenni.

tás

The Lucky One (2012)

Szerencsecsillag

Na mondom, nézek egy jó kis tengerészgyalogosos filmet …

Logan (Zac Efron) valahol a Közel-Keleten, a fronton keresi létének értelmét. A porban talál el fényképet, ami megmenti az életét. Robbantások és tűzharc után végre sikerül leszerelnie, de otthon sem találja a helyét. Ezért úgy dönt, megkeresi a fotón lévő lányt. A továbbiakban megfeledkezünk a háború borzalmairól és egy kutyás romantikus film veszi kezdetét, elcsépelt közhelyekkel.

Unalom, unalom, unalom…

tás

Mirror Mirror (2012)

Tükröm, tükröm

Ha egy klasszikus mesét megpróbáltak élőszereplőkkel vászonra vinni Hollywoodban, abból még nem sült ki soha semmi jó!

Hófehérke (Audrey Hepburn hasonmás) elnyomottan él egy kastélyban, apja eltűnése után a gonosz mostoha (a ripacs Julia Roberts) nyomorgatja az udvart és a népet. Feltűnik aztán a gazdag spanyol herceg és mindketten rástartolnak. Féltékenységből főhősnőnket kihajítja a palotából mostohája. A zord rémségekkel teli erdő elnyeli a kislányt. Disney-szerű, unásig elcsépelt, gagyi poénokkal teletűzdelt vígjáték. Csak kínomban röhögtem rajta.

Végén a szokásos dalra fakadás, ami odavonzza az állatokat (jelen esetben az én vagyok, hogy leültem elé) Annyira gej' és édes, hogy tutkóra megfekszi a gyomrod!

tás

We Bought a Zoo (2011)

Az igazi kaland

Első hallásra tele van közhelyekkel. Anyuci halála után új élet, apa-fiú közti ellenségeskedés, egy állatkert. Úgy voltam vele, talán a főszereplők elviszik "a balhét".

A történet röviden: Benjamin (Matt Damon), felesége elvesztése után megpróbál jó apa lenni, és új otthon keres csimotáinak. Persze hogy az 5 év körüli kislánya beleszeret a kastélyba, aminek a szomszédságába egy egész állatkert van. Főhősünk ezután úgy dönt, belevág a nagy kalandba, és felvirágoztatja a vállalkozást. Persze üzleti tapasztalat egyenlő a nullával, de van egy csinos gondozónő (Scarlett Johansson), akivel felfedezi az élet örömeit. Talán még a tini fiával is rendeződik a viszonya az útkeresés közben, akire szintén rátalál szerelem. Kicsit vontatott, kicsit „mint ha már láttam volna” érzés, de hát az állatokat mindenki szereti, nem? Néhol nagyon unatkoztam, de volt olyan rész is amikor, azt vettem észre, hogy szorítok a szerelmeseknek.

Ez egy tipikusan olyan film, amire elviheted a csajodat. Van benne romantika, cuki gyerekek és egy egész állatkert, és nem unod halára magad a moziban.

tás