The Judge (2014)

A bíró

Mondhatnák akár azt is, hogy ha két nagyszerű színész játszik együtt, akkor szinte mindegy a körítés. De hát buktak ebbe már bele Pachinóék is …

Hank (Robert Downey Jr.)a városi sztár ügyvéd egy temetésre siet a "szülőfalujába", ahol mint az lenni szokott, megállt az idő. Apja a tiszteletre méltó Joseph Palmer bíró (Robert Duvall) még mindig kis takonynak nézi, egykori szerelme pedig még mindig sír utána.
Ilyen helyre ugyebár mindig jó visszatérni, csakhogy főhősünk nem létező lelkiismeretébe nem fér bele, hogy apját lecsukják egy olyan bűntettért, amit lehet, hogy nem is ő követett el. Hank úgy látszik, most annyira elveszett a kisvárosba, mint Alice csodaországban.

A bugris ügyvédek között igazi profinak számító nagyágyú életútjának megható periódusával kezdődik a film. Anyuci meghal, a feleség válik, harmat gyenge kapcsolat a gyerekkel és hasonlók. Nem azt mondom, hogy nem szívfacsaró, ha egy elkóborolt bárány visszatér a nyájhoz, de annyira blamás már filmtörténeti szempontból, hogy az már csuda.
Remek színészek asszisztálnak, a tucat forgatókönyvhöz, amely olyan szájbarágós lett, hogy szinte minden varázsát elveszítette. Családi dráma van itt kérem, a régi sérelmek igazi adok-kapokja, Pakulát másoló tárgyalótermi csomagolásban.

Kramer vs. Kramer (1979)

A Kramer kontra Kamer annak a sokszor idézett filmkorszaknak a gyermeke, amely a tárgyalótermekben való szívszorongatást használta a dráma kibontására és nem alkudott meg könnyfakasztás nélkül. És köztudott tény, hogy a családok széthullása sohasem szokott „heppyenddel” végződni.

Kamerné (Meryl Streep) egyszer csak úgy dönt, hogy kilép az egyhangú, unatkozó háziasszony szerepkörből és faképnél hagyja munka mániás férjét és hat éves kisfiát. A férj, Ted (Dustin Hoffman) kénytelen újra értelmezni az életét, és ha nem is zökkenő mentessen, de összecsiszolódik egyszem gyermekével. Mire a két megtört családtag egymásra talál, addigra újból megjelenik az életükben Joanna, az egykori hűtlen feleség. Ezután pedig a következő lépés a bíróság, ahol elkel dönteni ki alkalmasabb a szülői szerepkörre, és a türelmes néző megkapja végre a nagybetűs drámát.

A zseniális alakításokról szerintem nem kell megemlékeznem, hisz a filmtörténeti szerepekben mind két fél kiválóan domborít. Én egy kicsit erősebbnek érzem Hoffman, de mind kettőnek jutott az Oszkár esőből. Aktualitásából egy szemete sem vesztett mű, erőssége persze a korszakra jellemző egyszerűségében rejlik. Az alkotók meg próbáltak meg minden szálat megmagyarázni, nem tolták túl a nagy közeliket és jó sok teret hagytak a főszereplőiknek.

Ha nem is láttad még, tutira veszem, hogy hallottál már róla.

Hervadó virágok (2005)

Hervadó Virágok

Bill Murray mostanában azzal hívja fel magára a figyelmet, hogy nem rest saját maga paródiájává válni. Nem tudom mikor kezdődött el ez a folyamat és meddig tart még, de én nagyon „csipázom” az öreg játékát az utóbbi időkben.

A mi „jóöreg” Donunk (Murray) miután lapátra tette a legutóbbi csaja (Julie Delpy) naphosszat heverészik a kanapéján, így áldozik a vezeklés oltárán. Csendes magányba vonulásának egy rózsaszín levél szakít véget, amelyben az áll, hogy Donnak van egy 19 éves fia, aki valószínűleg hamarosan felkeresi őt. Persze ő először tudomást sem akar venni róla, de a szomszéd-barátja addig nyaggatja főhősünket, amíg ő bele nem vág egy különös utazása. A megrögzött agglegény miközben nyomozni próbál a fia után, felkeresi a régmúlt szerelemeit és a találkozásokból régi titkokra derül fény és muris kalandok születnek.

Nem túlzás azt állítani, hogy a Hervadó Virágok direkt Bill Murray-re íródott. Jarmusch megteszi nekünk azt a szívességet, hogy direkt lassítja filmjét azért, hogy a néző tudjon azonosulni a főszereplőjének szenvedésével. Van itt kérem fanyar humor, áttetsző romantika és kiváló színész hölgyek is.

Stuck in Love (2012)

Bízz a szerelemben!

Mi az? Elméleti síkon kiválóan elboldogul a modernkori társadalomban, de a magán és családi élete egy globális katasztrófa?!?

A Borgens famíliában mindenki író vagy legalábbis akként szeretne boldogulni. A családfőt (Greg Kinnear) magán és alkotói válságba szenved, ekképp volt feleségét zaklatja folyton. Lánya úgy látszik jól boldogul a híres íróvá vallással, de a magánélete egy katasztrófa. Fia pedig éppen meghódítja a suli álomnőjét, amelyet aztán annak rendje és módja szerint el is veszít. De fantasy regénye viszont felkelti a nagy Stephen King érdeklődését. Két karácsonyi vacsora közötti időszakon keresztül követhetjük főhőseink zűrzavaros életét.

A Bízz a szerelemben jól követi a számomra etalonnak mondott Woody Alleni hagyományokat, az alkotó okosan bánik a dialógusokkal és nem bagatellizálja el a dolgokat. Persze a közhelyek itt is pufognak, mint mindig. (Naná hogy a szerelem mindet legyőz, a család meg csak azért is család!) De a nagy finálé előtt még jól megszenvednek a szereplőink, hogy aztán mindenki a másik nyakába borulhasson.  

Jagten (2012)

A vadászat

Sokszor az élénk képzeletű gyerekek képesek arra, hogy szeretethiányuk miatt kitaláljanak olyan dolgokat, amivel a szüleik vagy környezetük figyelmét magukra vonják. Thomas Vinterberg pszichológiai drámájának főhőse is egy ilyen feltűnési viszketegség áldozatává válik.

Óvóbácsik nem csak nálunk, hanem Dániában is léteznek. Lucas (Mads Mikkelsen) is egy gyermek szerető flótás, aki tönkrement házassága ellenére igyekszik a jó apa látszatát kelteni, még ha fia éppen elhagyni készül is az exét. A szülők által kicsit elhanyagolt Klara-t is szárnyai alá veszi főhősünk, mert mégiscsak a legjobb barátjának lánya. Ő viszont egy nagyon valótlan dolgot kezd el terjeszteni az óvodában és a gyermeki hazugság visszafordíthatatlan károkat okozva forgatja fel a kisváros életét. De Lucas hisz még a „jó tett helyébe jót várj” ősi életszemléletben.

A skandi klasszikusokhoz hasonló, lassan hömpölygő néhol már túlságosan is fagyos mű. A film alaptörténete elrettentő, meghökkentő mégis egy nagy ősi tulajdonságot állít középpontba: a barátságot. A film zsenialitása a második etapban lezajló, a megaláztatás kálváriájának bemutatásában rejlik, avagy hogyan szabaduljunk meg a skarlát betűtől.

Párizs, Texas (1984)

Párizs, Texas

A lassan oldód titkok nagymesterének mozija igazi szürrealista belső utazást rejt.

A Texasi sivatagban kivert kutyaként bolyong az elgyötört arcú Travis (Harry Dean Stanton). Öccse, Walt indul megmentésére, aki elviszi Los Angelesi modern városi életébe, ahol újra találkozhat szépen cseperedő fiával. Apa és fia gyorsan egymásra talál, majd együtt indulnak útnak, hogy felkutassák a hiányzó családtagjukat.

Az aktuális DeNiro helyettes Stanton iskola munkát mutat, ahogyan életre kelti a rászabott egyszerű (együgyű) karakterét. A rendezőt nagyság viszont a film utolsó félórában rejlik, addig az ember csak egyszerű kertvárosi családot lát a vásznon némi roadmovie-feelinggel. Viszont a film utolsó harmadában, aztán meg kapja a néző a velős igazságot, egy igazán ütős kamaradarab formájában kellemes színészi és operatőri játékkal fűszerezve.

A film arcon köp a valóság hideg tényével és egyes percei még sokáig motoszkálnak elmédben.

17 Again (2009)

Megint 17

Nem tudom melyik idegesít jobban Chandler modorossága vagy Justin izé Zac tehetségtelensége.

Mike O’Donnell (Matthew Perry) úgy érzi a középsulis boldog évek után a korai gyerek áldás miatt 40 éves korára az élete dugába dőlt. De az élettől kap egy lehetőséget és megint 17 lehet és vissza térhet szerettet gimnáziumába. Az eddig semmi be se néző gyerekeit gyorsan sikerül magam mellé állítania, de kölyökkén visszahódítani az exét már nem könnyű feladatnak ígérkezik.

Ismerős alapszituációt a kétezres évek végén megint meglovagolta valaki. Néhány feszengős poén ellenére az élvezhető a mű. Hab könnyű romantika, egy kevés életérzés és több kínos mozibuzi montázs is belekerült a történet forgatagába.

Tipikusan olyan alkotás amelyet ha látod a tévében, akkor előtte ragadsz. De film végén elátkozod magad, hogy ennyi időt elpazaroltál az életedből.

The Place Beyond the Pines (2012)

Túl a fenyvesen

A „kib***ott kúl” Ryan Gosling összeakad a „ügyeletes közeg” Bradley Cooperrel és még csak negyed óra telt el filmből.

Luke (Gosling) a motoros Forrest Gump megtér az ő Rominájához (Eva Mendes) és titkolt közös gyermekükhöz. Hogy eltartsa a csonka családot, ahhoz a pénzt bankrablásból szerzi a sebesség megszállott főhősünk. Sajnos az ilyen miliőben felnövő gyermeknek nem sok reménye van a tisztességes életre. Bezzeg a pisztoly túloldalán álló államügyész apuka által pátyolgatott minta rendőr (Cooper) a tökéletes pályafutás előtt áll. Szinte kapóra jönnek a korrupt társak stikliei, amit nem rest felhasználni az előmenetelés érdekében. Egy ilyen apával megáldott fiúnak csak megszületni volt nehéz, ellentétben a nehéz sorsú Jasonnal.

A négy központi karakter körül elhomályosodik a világ és csak a velőig hatoló dráma marad. Nem az ártatlanság mintaképei, de a maguk módján szerethetőek ezek a szomorú emberek. Derek Cianfrance pedig remek kézügyességgel keveri a két generáció életútját. Ilyen rezsicsökkentős időszakba igazán kifizetődő film, hisz egy áráért rögtön hármat kapunk!

A Good Day to Die Hard (2013)

Drágább, mint az életed

A kopasz, morcos McClane most Oroszországban (hazánkban) rúgja szét a terroristák seggét.

A film elején megtudjuk, két valamikori barát, de mára rivális professzor valami sötét titkot őriz Csernobilról. Pont ekkor kerül a képbe fölösünk, aki elveszett pici fiát keresi a ruszkiknál. Ha már itt van, akkor kézbe veszi a dolgok irányítását és a besegít a CIA-sá lett tékozló gyermekének. Üldözés fél Moszkván keresztül, csapdába esés után egy hotel teljes leamortizálása, majd végül egy atomreaktor földdel egyenlővé tétele.

Bruce Willis híres karaktere most is pöpec mint mindig, a fiacskáját játszó karakter viszont mintha egy kicsit sznobra sikerült volna. Sebaj, atlétatrikós barátunk jöhet bármikor, bármilyen mennyiségben és könnyeket csal a szemünkben, mikor Ganxsta Zolee ellen küzd éppen. 

Igazi agyatlan tesztoszteron mozi, látványorgiával, csöppet sem rosszabb a 21. századi társainál.

In the Name of the Father (1993)

Apám nevében

Kár, hogy keveset forgat mostanában Daniel Day-Lewis (ha meg igen akkor rögtön Oscart érően), pedig korosztály legnagyobb egyénisége.

Megtörtént eseményeken alapuló igaz történet.

Gerry (Lewis) a forrongó Belfastban tengeti mindenapjait. Hol az IRA-nak, hol a megszálló angol hadseregnek tesz keresztbe piti lopásaival. Édesapja, Giuseppe (Pete Postlethwaite kiváló alakítása) aggódik fiáért, mielőtt még nagyobb hülyeséget csinálna, elküldi őt Londonba. Főhősünk itt sem a becsületes megélhetést választja, előbb a hippiknél talál menedéket, később viszont egy kis könnyűpénzre bukkan és nagy menőkén tér vissza hazájában. Angliai kiruccanása alatt, merényletet követnek el az Ír terroristák egy London melletti kis faluban, Gerry lesz az ügy első számú áldozata, bajba keverve ezzel barátait és családját. Koncepciós perek és koholt vádak után lecsukják a fél Conlon családot és csak 15 évnyi fogság után csillan fel a remény az igazságszolgáltatásra. Lewisra írt szerep egyik minta példája, arcára van írva minden düh, amit Gerry a felnőttévállása során érzet. Börtönös rész kiválóan komponált (önmagába is megállná a helyét), viszont a csúcspont a tárgyalási atomszférák zseniális levezénylése. A példa értékű az ír szívósság és kitartás kontra ravaszsággal ami, az angolokat naggyá tette.

Könnyfakasztó dráma, amely két oldalról támad, egyszer vág pofon és hasít bele a gyomrodba.

tás

Warrior (2011)

A végső menet

Miért van olyan sok jó film a bokszról? Talán a show, vagy a dráma???

Igazi tündérmesébe illő sztorival indít a mozi. Az apjához visszatérő, egykoron birkózó fenomén, ma már háborús veterán Tommy (Tom Hardy) gyorsan hírnevet szerez magának, amikor porrá zúzza az aktuális bajnokot. Valahol talán nem is oly messze él egy fizika tanár Brendan (Joel Edgerton), aki szűkös anyagi helyzete miatt kénytelen ketrecharcost játszani esténként. Lehet hogy csak véletlen, de egy ugyanazon a versenyen indulnak el mindketten, a Spártain (MMA középsúlyú szint). Na, most kinek szurkoljon a néző? A "csak" fizika tanárak, aki családját szeretné segíteni vagy a túl oldalon lévő tökéletes katonának és bajtársnak, aki sosem adja fel harcot.

Két főszereplő mindent megtesz, hogy igazi bokszot láthasson a közönség és még a drámai elemek is működnek. A zseniális Nick Nolte (az apa szerepében) arcára rá van írva egy csonka család története, megérdemelt Oscar jelölés.

Egy nagyon jó film, tele küszködéssel, szenvedéssel és nagyszerű alakításokkal.

Top 5 bokszról szóló film:

• -           Raging Bull
• -           Cinderella Man
• -           Rocky
• -           Warrior
• -           Millon Dollar Baby

Hugo (2011)

Leleményes Hugó

Martin Scorsese tisztelgése egy nagy rendező előtt, családi filmnek álcázva. A fogaskerék lehet, hogy még működik?!

Hugo egy kisfiú, aki Párizs legnagyobb állomásán tengeti mindennapjait. Fontos feladta van, ő vigyázz arra, hogy az órák rendesen működjenek. Sajnos magára maradt és egy titok is nyomja a vállát, amit édesapja (Jude Law) hagyott rá. Senki nem tud a létezéséről, csak az állomás felügyelő (Sacha Baron Cohen) szaglászik utána, miközben árvákra vadászik. Egy baleset után kénytelen egy helyi bazárossal (Sir Ben Kingsley) szövetkezni és eközben a lányával is összebarátkozik, aki oda van a kalandokért és naná, hogy kíváncsi rá, mi az a ronggyal letakart misztikum az asztal mögött. A film technikai része és a színészi játék is aprólékos, mint egy óramű. A cselekményben az utolsó alkatrész is helyére kerül a néző szeme láttán. Talán, ha több lenne a csavar, vagy ha kilépne a történet a saját árnyékból, akkor jobban működne a varázslat.

Vasárnapi könnyfakasztó szórakozás a család mindenen tagja számára. Egyszer volt, hol nem…

tás

We Bought a Zoo (2011)

Az igazi kaland

Első hallásra tele van közhelyekkel. Anyuci halála után új élet, apa-fiú közti ellenségeskedés, egy állatkert. Úgy voltam vele, talán a főszereplők elviszik "a balhét".

A történet röviden: Benjamin (Matt Damon), felesége elvesztése után megpróbál jó apa lenni, és új otthon keres csimotáinak. Persze hogy az 5 év körüli kislánya beleszeret a kastélyba, aminek a szomszédságába egy egész állatkert van. Főhősünk ezután úgy dönt, belevág a nagy kalandba, és felvirágoztatja a vállalkozást. Persze üzleti tapasztalat egyenlő a nullával, de van egy csinos gondozónő (Scarlett Johansson), akivel felfedezi az élet örömeit. Talán még a tini fiával is rendeződik a viszonya az útkeresés közben, akire szintén rátalál szerelem. Kicsit vontatott, kicsit „mint ha már láttam volna” érzés, de hát az állatokat mindenki szereti, nem? Néhol nagyon unatkoztam, de volt olyan rész is amikor, azt vettem észre, hogy szorítok a szerelmeseknek.

Ez egy tipikusan olyan film, amire elviheted a csajodat. Van benne romantika, cuki gyerekek és egy egész állatkert, és nem unod halára magad a moziban.

tás

Real Steel (2011)

...vasököl, oda csap ahova kől’… lehetne ez a film jelmondata.
Egy olyan világba csöppenünk ahol az emberi test, a test elleni küzdelem már a múlt homályába veszett. Helyettük harci robotok csinálják a látványos showkat. Persze itt is vannak vér profik, mint Zeusz (Világbajnok), aki mögött kelet-európai pénz és ázsiai technika áll. Na meg a pancser próbálkozók, mint Charlie (Hugh Jackman) aki annyit ért az üzlethez, mint tyúk ahhoz a bizonyoshoz. De mi azért szeretjük, mert ő legalább szívből csinálja. Pedig nem egy angyal, még a fiát (eddig le se…) is képes megárvulása után némi pénzért átpasszolni a gazdag nagynéninek. Viszont együtt neki vágnak a nagy kalandnak, hogy bevegyék pénztől, intrikától csillogó várat. Eszméletlen látvány orgia, dübörögnek a pofonok és folyik a gépzsír. A történet eléggé harmatos, mint ha Stallone írta volna forgatókönyvet.
A túl a csúcson és a Rocky fattya. Konzolosok, biztos élvezni fogják. De én nem!
tás

Sanctum (2011)

Úgy nézem nagyon divatosak most ezek hegymászós, barlangos, klausztrofóbiát kihasználó filmek. Kapásból vagy öt az eszembe is jutott mozizás közben és rájöttem, ezek mind jobbak ennél a műnél.

Tömören kellene mondanom róla valamit akkor olyan mint a barlang, viszont itt nincsenek zombik, csak a kiszámíthatatlan természet. Kapunk egy apa-fia motívumot vezérszálnak és már a film elején tudjuk az apa fog meg halni utoljára, hogy valami jó tanáccsal lássa el fiát mielőtt, távozik az élők sorából, mert hát erről szólnak az ilyen filmek. Talán egy jó színész és egy nagy csavar hiányzik legjobban belőle.

Sajnos ennyit tudok a filmről írni. Nem nézném meg semmi pénzért újra. Esetleg a törött lábú sziklamászók elnosztalgiázhatnak rajta.