Southbound (2015)

Öt lazán egymáshoz kapcsolódó történet egy világ végi kisvárosban és a nagy büdös pusztában. Két csuromvér férfi menekül "valami" elől. Betérnek egy út menti pihenőbe, de számukra az lesz a végállomás.
Ebből a pihenőből indul egy egy lánybanda, három csini csaj, akik lerobbannak a hippi WV kisbuszukkal a sivatag közepén. Egy idősebb házaspár felveszi őket és szállást ad a csajoknak. Kicsit zűrös a családi életük, ez már az éjszaka ki is derül. A hajnal az egyik lányt már az út közepén találja, akin sikeresen áthajt egy csóka. Mivel lövése sincs, hol van éppen, felmarja a lányt és irány a legközelebbi kórház. Arra viszont nem számított, hogy egy lélek sincs ott (biztos ott is jobban teljesít az ország) és bizony neki kell lebonyolítania a műtétet.
Majd nem messze a kórháztól egy, a húgát kereső férfi fenyegetőzik egy bárban a puskájával. El is vezetik hozzá, de nem lesz benne sok köszönet.
Egy kis család (apa, anya, nem is olyan kislány) éppen vacsizna és borozgatna, amikor három férfi tör be hozzájuk, akik valamiért nagyon mérgesek.
Egy kis horror-csokrot kap a néző, mindenből egy kicsit. Vannak itt démonok, sátánisták, vámpírok, bosszúálló gyilkosok. Némelyikből túl sok, némelyikből indokolatlanul kevés. Nem a fent felsoroltakra értettem, hanem a sztorikra. Egynémely unalmasra sikeredett. A lánybandát elnéztem volna még, noha elég közhelyes sztoriba csöppentek. Mondjuk, amikor megláttam az asztaltársaságot a vacsoránál, én már szúrtam is volna a késsel...vagy bármivel...bárhová, csak fájjon.
A kiscsalád a végén egész izgalmasra sikeredett, szeretem a nem cicózó csajokat...apa és anya székhez kötve szűköl, a kiscsaj meg odacsap egyet-kettőt. Nincs az a néző, aki ilyenkor nem rándul össze örömében. Vagy ez csak nekem tetszik? Amikor visszanyal a fagyi és megszívja az ellen? Kezdjek el aggódni?
Sokszor mondtam már, az nem baj, ha csak "belecsöppenünk" a filmbe és később, a történet folyamán derülnek ki a dolgok. Itt átestünk a ló túloldalára, a borzongáson kívül a nézőnek nincs dolga, mert rohadtul nem ért semmit. Persze ez a film szerkezetéből eleve adódik, de annyira vakon vagyunk és annyira idegen némelyik karakter, hogy ez bizony elvesz a mozi hangulatából, nem is keveset. Kevésbé érdekel valaki halála, ha nem ismered. Persze ettől még szomorú, de így működik az ember.
Ennek ellenére tudom ajánlani, lehet rajta izgulni. Lelkes vidéki versenyzőnek nevezném.

Star Wars: Episode VII - The Force Awakens (2015)

Ébredő erő

A karácsony előtti forgatagban az ifjak és idősebbek mind átvehették régóta várt ajándékukat, hiszen a moziba kerül kedvenc űrmesén újabb epizódja. Kíváncsian vártuk jó néhány millió, rajongó társammal együtt, hogy vajon J. J. Abrams meg ugorja-e az előzmény trilógia színvonalat.

Na szóval a történet, meg próbálom spoiler mentesen:

Réges-rég egy messzi-messzi galaxisban, egy poros koszos kisbolygón él egy árva fiú lány, aki arról álmodik, hogy egyszer nagy pilóta lehessen. Minő véletlen, hogy pont az ölébe pottyan egy csipogó droid, a belerejtett fontos információkkal, amelyre a maréknyi ellenálló kívül a gonosz birodalmiaknak elsőrendnek is fáj a foga. Persze nem egyedül vág neki a kalandnak, hogy eljuttassa a robotot és tartalmát az avatott kezeknek, ha nem rég is új cimborák is mellé csapodnak. Persze egy csomó misztikumról is fény derül, lézerkardok és jedi-energiák szegélyezik főhősnőnk útját.

Kit érdekel, hogy a történet egy az egyben az első rész koppintása vagy, hogy a tele van tisztelgéssel. A rendezők ugyanazt a koszos, fém ízű látványvilágot tárta elénk, amit 77’ óta vártunk. A sztori vonalvezetése néhol meg inog, de egy-két jó helyen eleresztett poén visszahúz a filmbe. A régiek nagyon jól hozzák a kultikus figurákat, az újak pedig pont olyan tiszták és sallang mentesek, hogy szerethessük őket.

Rangsor: 3

Star Wars Episode IV: A New Hope (1977)

Új remény

1977-es vetítése után egy újfajta őrület vette kezdetét, ennyien még soha nem rajongtak egyetlen filémért sem és ekkora marketing orientált kütyü mizéria sem volt még galaxisban. Sőt a későbbi részek megjelenése után még átkellet keresztelni a művet, hogy a Star Wars felirat globális legyen és ne csak egyetlen filmet jelentsen.

Akkor fussunk neki a történetnek, ami néhol (teljesen?) ismerős lehet.:

A film elején egy hatalmas birodalmi űrhajó cikázik az űrben, valakit követ. A fedélzetén egy bátor lázadó (Leila) elrejt valami titkosat egy csipogó kis doridban (R2D2) és szélnek ereszti, aki egy sivatagbolygón landol. A poros, koszos bolygón épp egy árván maradt, álmodozó tini (Luke Skywalker) ölébe pottyan az utolsó reményét magába hordozó centrifuga. Persze főhősünk meglátja benne a saját sorsának reményt, hogy az unalmas napi meló helyett egyszer ő is igazi pilóta lehet majd. Tehát jöjjön a nagy kaland, a várva-várt hatalmas lehetőségekkel teli űr. A titkos küldetésről csipogó droiddal és az idős mentorral (Obi Van Kenobi) egy rozzant teherűrhajón elmenekül a bolygóról a gonosz birodalmiak elől.

Miután a kalandvágyó tinink véletlenül belekeveredik az ellenállók harcának legvakmerőbb katonai akciójába, neki és a barátainak (Ben, Szőrös majom, Han) előbb ki kell szabadítani egy vagány leányzót a birodalom karmai közül, majd el kell pusztítania egy új, bolygópusztító szuperfegyvert. Közben hall mindenféle humbugot valamiféle misztikus erőről egy olyan öregembertő, akit a szeme láttára öl meg a piros fénykardos, maszkos gonosz. De végül az X-szárnyú vadászok elpusztítják az ördögi fémbolygót, aztán lehet örülni, fellélegezhet mindenki, akik végig a hitt a lázadók sikerében.

A kőkori űreposz mérföldkő volt a Sci-fi filmkészítés az idáig íródó történelmébe. Minden kis srác Jedi akart lenni, minden tini csajszi Leila hercegnő, a maradékok pedig űrhajót csináltak mindenféle kacatból Én is az utóbbi generációhoz tartoztam. Egyszeriben lett egy hátborzogató főgonosz és könnyen lehetett azonosulni a lázadók bármely karakterével. Varázsa sosem kopott, sőt újra meg elő került a sufniból egy-egy feljavítás vagy könyvadaptáció. Cselekményét nem egy nagy rendező felhasználta vagy csak megpróbálta másolni, ez idáig senkinek sem sikerült, még megálmodójának se.

Rangsor: 5.

Star Wars: Episode I - The Phantom Menace (1999)

Baljó szárnyak (!)

Kezdjük bele az egyetemes történelem legnagyobb film mítoszába, hogy megállapítsuk melyik a legjobb és legszörnyűbb rész. Kronologikus sorrendben kezdtem és az i-re pontot az Ébredő erő mozikba kerülése tette fel a pontot.

A film elején egy hatalmas birodalmi (kereskedelmi) űrhajóban járunk, ahol két bátor jedi (Obi-Wan Kenobi, Qui-Gon Jinn ) rájön, hogy valami titkos összeesküvésre bukkantak az aktuális bolygón. De sikerül a hercegnőt (Amidala) és kíséretét kimenekíteni egy sivatagbolygóra (Tatooine), mielőtt a fogságába kerülnének. Ezen a bolygón belefutnak egy félárván maradt, álmodozó kisfiúba (Anakin), aki itt tengeti mindennapjait, abban reménykedve, hogy az unalmas napi meló helyett egyszer ő is igazi pilóta lehet. A nagy kaland nem is várat magára sokáig, miután megnyeri a helyi űrfogatversenyt egy teherűrhajóval kell elmenekülnie a sivatagbolygóról egy Sith elől (Darth Maul).

Ezután a kalandvágyó kisfiú barátságot köt az ősz öregemberrel (Qin-Gon) és belekeveredik élete legnagyobb kalandjába. Neki és a barátainak egy vakmerőbb katonai akcióba kell megküzdenie a birodalmi (kereskedelmiek) űrhajó és csillagromboló századdal Sajnos ebben a csatában egy (két) piros fénykardos, maszkos gonosz megöli mindenki által bálványozott, mentorukat, de ez sem gátolja meg őket, hogy elpusztítsák az ördögi bádogblokádot. Nagy az öröm, fellélegezhet a hercegnő, barátai és droidjai (CRPO, R2), az utóbbiak kitartóan segítkeztek, mentették meg számos bajtól a főhőseinket és a szívük mélyén végig hittek a sikerben.

A legjobb része a fimnek!

Egy kiherélt Disney-féle móka, egy igazán fölösleges karakterrel (Jar-Jar), egy túlbonyolított biológia tézissel (midiklorianok) és az eddigi legütősebb fő gonosszal (Darth Maul). Mese nagyoknak, de nem rajongóknak. Kevesebb több lett volna kedves Lucas mester! Ekkor még azt hittük a hibákat a hibák javításra kerülnek.

Rangsor: 6.

Párizs, Texas (1984)

Párizs, Texas

A lassan oldód titkok nagymesterének mozija igazi szürrealista belső utazást rejt.

A Texasi sivatagban kivert kutyaként bolyong az elgyötört arcú Travis (Harry Dean Stanton). Öccse, Walt indul megmentésére, aki elviszi Los Angelesi modern városi életébe, ahol újra találkozhat szépen cseperedő fiával. Apa és fia gyorsan egymásra talál, majd együtt indulnak útnak, hogy felkutassák a hiányzó családtagjukat.

Az aktuális DeNiro helyettes Stanton iskola munkát mutat, ahogyan életre kelti a rászabott egyszerű (együgyű) karakterét. A rendezőt nagyság viszont a film utolsó félórában rejlik, addig az ember csak egyszerű kertvárosi családot lát a vásznon némi roadmovie-feelinggel. Viszont a film utolsó harmadában, aztán meg kapja a néző a velős igazságot, egy igazán ütős kamaradarab formájában kellemes színészi és operatőri játékkal fűszerezve.

A film arcon köp a valóság hideg tényével és egyes percei még sokáig motoszkálnak elmédben.

Identity (2003)

Valahol a nevadai sivatagban, egy lerobbant motelben "véletlenül" összejön pár ember. Egy sofőr, egy volt híresség, apa és pici fia (közben anyu autóbaleset miatt haldoklik), fegyenc és egy rendőrtiszt, fiatal szerelmespár és még páran. Éjszaka van, az idő szar, a hely elhagyatott, az emberek meg elkezdenek hullani...

A történtet egyszerűnek tűnik, de bizony tartogat meglepetéseket a kedves nézőknek. Olyanokat is, amikor úgy érzed, az ütő megáll benned. Tuti jó film, a Tíz kicsi indián 21. századi változata. Szinte.

Nyugodtan nézd meg, ha mered.