Get Out (2017)

Chris pakol és a Rose-val, párjával indulnak vidékre, a lány szüleihez. Hónapok óta együtt vannak, ideje bemutatni a vejkót' az örömszülőknek. Már az első öt percben megfeszül a szerencsés fiatalember, a helyzet még alaphelyzetben is kellően szar...köhöm...szóval kínos, mivel hősünk fekete, mint az éjszaka, a csaj meg a család pedig felső-középosztálybeli, vidéki értelmiségiek, nem mellesleg fehérek, mint a hó.
És meglepi lesz, Rose csak azért sem árulta el a szülőknek, nem számít, elvileg ez már a 21. század.

A nagy találkozás után persze annak rendje és módja szerint Chris elkezdhetne felengedni, de ez nagyon nem megy neki.
Persze a szülők jó fejek, az após még Obamára is szavazott, a fekete cselédek sem azért vannak, mert szolgák...hát nem aranyembör'?! 

Mindenki kedves, megértő, túl tökéletes. Nem csak a néző, Chris is vakarja a fejét, hogy itt valami nagyon nem stimmel.

Vagy csak paranoiás? Az érkező vendégsereg, ez a vidéki, ostoba szalonnáci réteg zavarja a bunkó megszólalásaival (ha fekete akkor biztos jó a sportban, nagy a szerszáma, stb.)? Egy biztos, valami nincs rendben, ezeknél a fehéreknél sosem tudhatja az ember.

Kivételes hangulatú film, tűkön ültem végig, a feszültség egyre elviselhetetlenebb lesz, csak néha pihenhetünk meg, amikor Chris barátja egy kis színt, vagyis humort visz az amúgy para jelenetekbe. Mármint Chris-nek para, a többiek egész jól érzik magukat.

Olyan, mintha már mindenki ismerné a poén csattanóját, csak ő nem. Kellemetlen érzés. 

Persze, társadalomkritika is van benne, mindenki megkapja a magáét, nem kell ahhoz fehérnek lenni, de ez a nagy mondanivaló nem megy az élvezhetőség kárára. Nem oktat, inkább kacsint egyet. Mindenki hülye, látod, inkább érzed jól magad.

Valamiért a Butter jutott eszembe a fekete-fehér ütközetről, noha műfajában kicsit más, ott a késekkel inkább vajszobrot faragnak;).

Nem sok film áll a Tomatoes-on 99%-on, de ez ott van. Ráadásul 4,5 millió dollárból készült és már messze 100 felett jár. Kis költségvetés, nagy élvezet.

The Autopsy of Jane Doe (2016)

2016 jó év volt a horror műfajban. A korábban kissé elhanyagolt és inkább a hentelős-véres stílust megjelenítő horror kezd visszatérni a rémisztgetés kellemesen fosatós világába. Ráadásul örömmel értesítek mindenkit, nem csak hollywood-i filmek vívják ki mostanában a nézők elismerését (ezekről egy későbbi bejegyzésben).

Apa és fia (Brian Cox és Emile Hirsch) a helyi temetkezési vállalkozók, halottkémek és kórboncnokok is egyben. Kis város, itt mindenkinek mindenhez kell érteni. Az öreg ráadásul elég jó, a helyi rendőrség nagyban támaszkodik a véleményére.

A fiú már nagyban menne bulizni a csajával, amikor betolnak egy hullát, egy "azonnal eredmény kell, de tegnapra" felkiáltással. A fiatal nő holttestét félig eltemetve találták egy többszörös gyilkosság színhelyén. Külsérelmi nyom nuku.

A gyerek kíváncsi, tehát marad a papával, hogy kiderítsék, mi a fene történt. A furcsaságok fokozódnak, amikor kiderül, a lány belső szerveit összevagdosták és összeégették...de ennek semmi külső nyoma.

Nem kellett ide nagy csoda, csak egy szűk tér, két jó színész és egy jó kis misztikum. Az elején különösen tetszik a nyomozós rész, mint a patológia Dr. House-át látnám, bontanak, mérnek, vizsgálnak, agyalnak...aztán meg futnak.

Így megy ez. 

Ajánlom, ha tetszik a műfaj.

The Accountant (2016)

Ütős alcímen agyaltam, hogy pl. Bourne krav maga mellett megtanult bánni a kata-val is (kisadózó vállakozások tételes adója), de majd' minden idevágó oldalon már úgy szerepel a film, mint a "Bourne számológéppel", "az esőember kalasnyikovval", stb. Szóval ennyiben hagytam.
Ha mindenképpen kategorizálni szeretnénk, akkor a citált két vicceskedő elnevezés tökéletesen illik is a mozira.
Wolff (Ben Affleck) félig-meddig autista (legalábbis hasonló jegyeket mutat) könyvelő. Mivel remekül ért a szakmájához, dolgozik is mindeninek, aki megfizeti. A maffiának, a dél-amerikai kartelleknek, néha még legális szervezeteknek is, ritkán még adót is fizet. Munkájából adódóan sokat költözik, de így meg ez, ha az alvilággal cimborálsz.
A legújabb megbízása egy robotokat gyártó cég teljes pénzügyi átvilágítása. A helyi kolléganő, Dana (Anna Kendrick) segítségével egy nap alatt megtalálja a hibát, illetve a hiányt, jópár'millió dolcsit, ami valahogy eltűnt a könyvelésből. Wolff gyorsan lapátra kerül, pedig még be sem fejezte a munkát. A hiányt valaki nagyon el akarja titkolni, így fizetség gyanánt Wolff és munkatársa bérgyilkosokat kap a nyakába.
Csakhogy hősünk nem a várt módon reagál, nemhogy nem akar meghalni, még be is akarja fejezni a munkát. Van jó nagy puskája is, nemcsak számológépe.
És kihagytam a sztoriból még min. két szálat, de kedvcsinálónak talán ez is elég lesz. Ha már itt tartunk, a több szál miatt nekem kicsit katyvasz az egész.
Nem, neeem, nem akarom és nem fogom lehúzni a filmet, érdemes megnézni, JÓ film. Igényes - még ha kicsit középszerű - akciófilm. És mint akciófilm, a színész miatt, a nem túl eredeti, de aránylag tűrhető történet miatt, az akciójelenetek miatt jó.
A visszaemlékezések nekem erőltetettek voltak, aztán ott van még Kedrick karaktere, plusz a hely NAV-os arcok és a nagy nyomozásuk. Ez így már sok, ebből kettő kasza, egyet meg ki kellett volna bontani és akkor kiváló lett volna.
Szóval megéri a mozijegyet.

In the Valley of Violence (2016)

Minimál western mozi jó színészekkel és remek hangulattal. Téli hideg estékre kifejezetten ajánlott.
Paul (Ethan Hawke) a mexikói határ felé tart, a készletei kifogytak, kénytelen megállni az éppen útba eső koszos kisvárosban. Szinte érzi, hogy baj lesz, de nincs más választása.
Az ivóban egyből találkozik a város helyi nagylegényével, ugyan hol is lenne máshol, mint a kocsmában. Az idegen nem akarja felvenni a kesztyűt, de amikor a kutyájára irányul a fegyver, eldurrant egy nyaklevest, amitől Gilly (James Ransone) eldől, mint a rohadt nád.
A kemény gyerek apukája, a helyi seriff (John Travolta), a várakozásokkal ellentétben nem veri majd'halálra az idegent, helyette inkább megbeszélik, mindenkinek az lesz a legjobb, ha az idegen gyorsan távozik a városból. A fiának szigorúan kiköti, nem mehet az idegen után, a bosszú elmarad.
A megszégyenített gyerek azonban egyenlíteni akar és utánamegy pár emberrel...azután pedig az idegen jön vissza...rendkívül mérgesen...
Hollywoodban ráálltak a kutyákra, ha valakinek a csaját, apját, anyját, szomszédját, Iphone telóját nyírják ki, az már nem éri el az ingerküszöböt. A kutya az új csaj, ezt John Wick is megmondhatja, ott is jön a második rész, ott majd két kutyát intéznek el.
Hawke meglepően jó, sőt ász a múltja elől menekülő, szótlan, a világ terheit a vállán cipelő, vadnyugaton kóborló hős/antihős szerepében, mint ahogy Travolta is várakozáson felüli az alsótőgyes falvi sheriff szerepében, aki csak nem akar balhét a városban.
Kötelező elemként előkerül a város kis tüneménye (Taissa Farmiga), aki alig várja, hogy valaki/bárki megmentse és könnyes szemmel néz az idegenre, hogy ő nem őt megmenteni jött, mert magát se nagyon tudja.
Majd elfelejtettem, ez a Ransone (Harry Bosch-season 2) gyerek mostanában egyre többször van képernyőn és nagyon nem bánom, az új generációban is vannak/lesznek jó színészek. Itt majdnem ellopja a show-t a két öreg elől.
Minden megvan benne, ami egy igazán jó westernbe kell, manapság olyan kevés a jó film a műfajban, uh. ezt mindenképpen meg kell becsülni. És nézni.
 

Southbound (2015)

Öt lazán egymáshoz kapcsolódó történet egy világ végi kisvárosban és a nagy büdös pusztában. Két csuromvér férfi menekül "valami" elől. Betérnek egy út menti pihenőbe, de számukra az lesz a végállomás.
Ebből a pihenőből indul egy egy lánybanda, három csini csaj, akik lerobbannak a hippi WV kisbuszukkal a sivatag közepén. Egy idősebb házaspár felveszi őket és szállást ad a csajoknak. Kicsit zűrös a családi életük, ez már az éjszaka ki is derül. A hajnal az egyik lányt már az út közepén találja, akin sikeresen áthajt egy csóka. Mivel lövése sincs, hol van éppen, felmarja a lányt és irány a legközelebbi kórház. Arra viszont nem számított, hogy egy lélek sincs ott (biztos ott is jobban teljesít az ország) és bizony neki kell lebonyolítania a műtétet.
Majd nem messze a kórháztól egy, a húgát kereső férfi fenyegetőzik egy bárban a puskájával. El is vezetik hozzá, de nem lesz benne sok köszönet.
Egy kis család (apa, anya, nem is olyan kislány) éppen vacsizna és borozgatna, amikor három férfi tör be hozzájuk, akik valamiért nagyon mérgesek.
Egy kis horror-csokrot kap a néző, mindenből egy kicsit. Vannak itt démonok, sátánisták, vámpírok, bosszúálló gyilkosok. Némelyikből túl sok, némelyikből indokolatlanul kevés. Nem a fent felsoroltakra értettem, hanem a sztorikra. Egynémely unalmasra sikeredett. A lánybandát elnéztem volna még, noha elég közhelyes sztoriba csöppentek. Mondjuk, amikor megláttam az asztaltársaságot a vacsoránál, én már szúrtam is volna a késsel...vagy bármivel...bárhová, csak fájjon.
A kiscsalád a végén egész izgalmasra sikeredett, szeretem a nem cicózó csajokat...apa és anya székhez kötve szűköl, a kiscsaj meg odacsap egyet-kettőt. Nincs az a néző, aki ilyenkor nem rándul össze örömében. Vagy ez csak nekem tetszik? Amikor visszanyal a fagyi és megszívja az ellen? Kezdjek el aggódni?
Sokszor mondtam már, az nem baj, ha csak "belecsöppenünk" a filmbe és később, a történet folyamán derülnek ki a dolgok. Itt átestünk a ló túloldalára, a borzongáson kívül a nézőnek nincs dolga, mert rohadtul nem ért semmit. Persze ez a film szerkezetéből eleve adódik, de annyira vakon vagyunk és annyira idegen némelyik karakter, hogy ez bizony elvesz a mozi hangulatából, nem is keveset. Kevésbé érdekel valaki halála, ha nem ismered. Persze ettől még szomorú, de így működik az ember.
Ennek ellenére tudom ajánlani, lehet rajta izgulni. Lelkes vidéki versenyzőnek nevezném.

Maze Runner: The Scorch Trials (2015)

A mai napon tanult rövidítés a filmvilágból: YA, vagyis Young Adult (movie).

Fémjelzi az összes rémes mozit, amit el tudsz képzelni, kezdve a Kalácsképű Katniss lánnyal, vagy a másik agyament Beavatottal, aki az unalmas ostobák rendjébe tartozik, ha jól emlékszem. És persze a kezdet kezdetén ott van a zsebkendőket nedvesítő Alkonyat-széria. Nem is kellene többet mondanom. 

És mégis vannak olyan stúdiók, producerek és rendezők, akik látnak ebben a műfajban valamit. Pénzt, jobbára, szakmai elismerést aligha. De ha erre van igény, akkor most ki az idióta? Ha ezzel beéred, ő meg hülyére keresi magát, akkor Hölgyek/Urak, én/te/mi vagyunk az idióták. Erről ennyit.

Egy év után már meg is érkezett a Maze Runner folytatása. A labirintusból szabadult tiniket sebtiben megmentik és elviszik egy szuper helyre, ahol több labirintusból szabadult tini várja már őket. Innen minden nap párat kiválasztanak és elviszik őket egy "boldogabb helyre". 

Thomasnak nem tetszik ez a hirtelen jött boldogság, nyomozgatni kezd és rájön, ugyanaz a gonoszcég' (WICKED) működteti az a helyet is, aki bezárta őket a labirintusba. 

Megszöknek ugyan, de a kinti világ sem móka és kacagás, vannak kint vírussal megfertőzött zombik, különböző bandák, bazi nagy sivatagok, mert ugye a világ, mint olyan, már nem létezik, csak nagy, elhagyott városok, félig betemetve homokkal. 

Elfutnak az egyik bandához, ott hallanak valamit, elfutnak egy másikhoz, utána egy harmadikhoz. Hát nagyjából ennyi. 

A történet, mint olyan, nem létezik. Ahogy a Sziámi mondja: "sodródni kell, sohase tudni a célt..."! Itt ezt szó szerint értik, mennek az orruk után, a néző meg vakarja a fejét, hogy most mi is van. A végére leesik, hogy van a gonosz gyógyszergyár, meg vannak a többiek. 

És Thomas meg különleges, nem tudjuk miért, de nagyon az, mert mindenki úgy néz rá és kész.

Millió hibája van és kevés a pozitívum. Először is annyira nem volt maradandó az első rész, hogy egyből felvegyem a fonalat, mi is történik kezdetben. 

Talán az tetszik benne a legjobban, korhatáros mozi ellenére meglepően ijesztő is tud lenni, valamint nem spórolták ki az akciót sem. Sőt, igazából a majd két órás műsoridő csupa akció, amikor meg nem az, akkor tartalmatlan párbeszédek és jellegtelen karakterek untatják csak a nézőt. 

Ettől jobb film ez, mint az Éhezők viadala. Ott nézhettük a Kalácsképűt órákon át szenvelegni, közben fekete szerkóban lenyilazott egy repülőt. Akció vége. Ez a mozi legalább bevállalja, agyatlan, de próbálja fenntartani a figyelmet. Többé-kevésbé sikerül is. 

Egyszer még majdnem fel is nevettem, amikor a főgonoszt és a főhőst egy vastag, zárt ajtó választja el és akkor Thomas (a főhős) olyan jóízűen és lazán befakkol' a gonosz felnőttnek, hogy ihajj! Abban benne volt a YA mozik minden mondanivalója.

Nagy jóindulattal nézhető kategória, esetleg ha láttad az előző részt, vagy csak tetszik a poszt-apokaliptikus háttér.

Jurassic World (2015)

A nagyobb, látványosabb és extrább dínópark csak a nagyobb, látványosabb etc. forgatókönyv nem jött össze. Az első rész után megint kapunk menekülő gyerekeket, akik egyből a probléma kellős közepébe kerülnek, kiszabadult szuperdínókat (mert a régiek már unalmasak?WTF?!), egy raptorokkal suttogót, meg pár feláldozható mellékszereplőt.

Annak ellenére, hogy biztonsági játékot játszottak a készítők, igazi családi mozit csináltak, minden korosztály talál benne valami nézhetőt. Mivel hullanak az emberek, mint a legyek, de vér elvétve akad bennük, a gyerkőcök is megnézhetik, főleg, hogy moziban a parasztvakító 3D-ben nyomták. 

Nekem nagyon hiányzik belőle a Jeff Goldblum és Sam Neill-szerű, jól kidolgozott karakter, aminek ez a rész azért jócskán híján van. 

A tudósok persze itt is megalomán idióták, mindent kereszteznek mindennel aztán lássátok'he, mi lesz a vége...a'zegész az ő hibájuk, meg a karvalytőke, aaaz, az meg mindig a profitra hajt.

Baromi látványos, néha még izgulni is lehet rajta, ha bírod a dínókat, nem fogsz csalódni, de ennek ellenére szódával elmegy kategória.

The Lazarus Effect (2015)

Egyből a Bakterház piócása jutott eszembe és a film után is inkább az fog majd beugrani, nem Olivia Wilde és a csoszogó halottak. 

A tudálékos tudóscsapat felfedezett egy tuti szérumot, ami akkor is ad még egy kis kakaót az agynak, amikor a test már igencsak hullamerev. 

Kutyákon egész bejött. 

Amikor a támogató kizárja őket a laborból, visszaszöknek az eredményekért, de baleset történik és Tizenhármast agyoncsapja az áram. Élete párja telepumpálja a csodaszerrel, így a csajszi fel is kel, de úgy, hogy utána nem is akar egykönnyen lefeküdni. Ilyenek ezek a halottak, csak mászkálnak össze-vissza, meg ijesztgetnek.

Ennek a mozinak a B kategóriába tartozni baromi nagy megtiszteltetés lenne. Olcsó ijesztgetés, amikor történik valami, gyorsan lekacsolják a villanyt, kis villódzás, majd a fekete szemű killer (valahogy mutatni kell, hogy gonosz), már ott áll mögötted és jól besz*rsz! Értem én, hogy nem volt sok pénz, de ötlet sem, az tuti. 

Csak attól ijedtem meg, hogy másfél órát elvett az életemből.

Wyrmwood (2014)

Talán ez lehetett a Mad Max "előzménye". Legalábbis egy magyarázat, miért halt ki majdnem az egész emberi faj, a maradék meg miért rallizik' az utakon, benzint hajkurászva. Ok, ez durva csúsztatás volt, annyiban Max, hogy ausztrál...itt is keresnek üzemanyagot, a fél emberiség kihalt, van hokimaszkos csóka, nitrós kocsi és nagy hentelés.

Kitört a zombi apokalipszis, Barry kénytelen menekülni a városból, először a családjával, utána már nélkülük. Egyetlen célja van, eljutni a tesójához, Brooke-hoz, az egyetlen emberhez, aki megmaradt neki. Alkalmi útitársakon és felspécizett járgányokon át vezet az út a tesóhoz, akit közben katonák használnak fel zombikísérletekhez. Mármint beoltják ezzel-azzal és várják a hatást. 

Kellemes csalódás, bejön az egyszerűsége és a hangulata. Friss hús a zombipiacon, érdemes rápróbálni.

Grizzly (2014)

Buli egy jó kis nature horror, nagy erődben sok fával, esetleg valami gyilkos vadállattal és rossz helyen rossz időben táborozó fiatalokkal. 

Hálás téma, nehéz elrontani. De megtették. 

Pedig első pillantásra nem rossz a színész gárda, James Mardsen (az X-Menből Küklopsz), Thomas Jane és Billy Bob Thornton. Ok, kicsit B szagúak Thornton-t kivéve, de az ilyen filmek szoktak legalább bátrak lenni, ha már nem nagy a költségvetés. Gyilkolás rengeteg van benne. A néző agysejtjeit és rengeteg faágat, levelet, bokrokat. A greenpeace nyilatkozatban határolódott el a filmtől, mert gyilkolják az őshonos flórát... az ostoba menekülők + a profik, pl a vadász és a sheriff egyszerűen képtelenek eltalálni egy fél tonnás medvét tíz méterről. Ehelyett ágakra lődöznek. Az ártatlan erdőre.

Egyetlen esetben tudom ajánlani ezt a "valamit", ha összeültök a haverokkal, jó sok sör van a közelben és nincs új Jackass, vagy Family Guy rész. Jó társaságban a könnyes röhögés garantált. Vagy meg akarjátok nézni, hogyan ne csináljatok filmet soha de soha.

Laggies (2014)

Megan (Keira Knightley) a már nem is annyira fiatal csajszi a szokásos problémákkal küszködik, vagyis gőze nincs mit akar az élettől. Még mindig a papa cége előtt forgatja a marketing nyilat, mint diákkorában, miközben a barátnői házasodnak, babát potyogtatnak és körülötte minden happy. A legidegesítőbb számára mégis az, hogy flott környezetbe kissé gyerekes viselkedésével már nem nagyon illik bele, sőt, a barátok/barátnők ilyenkor jó szokás szerint mindenben segíteni akarnak neki.

A hab a tortán, amikor az életképtelen barátja egy esküvőn megkéri a kezét. Persze, hogy igent mond, de nemsokkal ezután megpattan, hogy elgondolkodjon az életén. Közben találkozik Annika-val (Chloe Grace Moretz) és apukájával (Sam Rockwell) és az amúgy sem egyszerű helyzet bonyolultabb lesz.

Sam Rockwell belecsöppent a rom-kom világába, a Better Living Trough Chemistry után ez már hirtelenjében a második hasonló tipusú film. Be is kajoltam megint, bár nem ő a főszereplő, nagyon lazán hozza a gyerkőcöt egyedül nevelő ügyvéd fatert, aki egész jól tűri, hogy a lánya barinője' kicsit húsz évvel idősebb, mint maga a kiscsaj.

Nem jött be Knightley indokolatlanül hülye viselkedése, kicsit túlpörögte a rendező utasításait. Finomabban is lehetett volna utalni rá, mennyire gyerekesnek számít a viselkedése az őt körülvevő "felnőttes" környezetben, de ezekkel a nagy kilengésekkel már nem tudtam azonosulni. Attól, hogy nem tudom, mit akarok, még nem kell "fullba nyomni a kretént"!

Amikor alapjáraton szomorkodik, akkor viszont jó a szerepben, kellően kétségbeesett és kicsit hunyorítva egész jó párost alkotna Rockwell komával.

Semmi meglepetés nincs benne, de kellemes film, talán holnap is emlékezni fogok rá.

Heaven & Earth (1993)

Ég és föld

Hogy miért éppen a Stone-féle Vietnami háborús „hangos könyv” utolsó fejezetével kezdem a sort?

Mert szerintem ez a trilógia leggyengébb darabja, a mozi szinte már tényleg a kor nézői és Oscar igényeknek készült.

A film főszereplője Le Ly (Hiep Thi Le), aki egy kis vietnami faluban él rizstermesztő családjával. A háború előszelével a lány családján belül egy olyan vihar indul el, ami szinte sosem csillapodik. Főszereplőnk élete során megismerkedik a kirekesztés, megalázás és nyomorúság érzésével a béke szigetének hitt hazájában. Majd egy jólelkű, de a háborútól megcsömörlött katonatiszt (Tommy Lee Jones) oldalán új életet kezd a lehetőségek hazájában.

Ebben a filmben kapja a legkevesebb képkockát a keleti konfliktus, inkább az emberi kapcsolatokon van a hangsúly. Lili karakterén keresztül érezhetjük át a szenvedő nép minden fájdalmát és ritkábban boldogságát.
Sok komédiai elem is bekerült a repertoárba, ilyen pl. a hűtős jelenet, ami akár az amerikai lét karikatúrája is lehetne.
A film vége felé egy kicsit soknak éreztem a kötelező nyújtást, szinte felesleges az Ázsiába visszatérő szál. Így viszont csúnyán áthajlik a színesebb keleti romantikus-háborús eposz egy nyugati családi drámába.

Csak ha van Könnycsatorna próbáló 140 perced!

Autómata (2014)

Jacq Vaucan (Antonio Banderas) biztosítási ügynök, de a robotok a szakterülete. 

Mert 2044-et írunk, a fél emberiség kihalt, a másik fele meg robotokkal dolgoztat, amiket egy jó nagy cég gyárt. Egyszerű, mint a pofon. Nyomozgatása során nagyon furcsa dolgokra jön rá a robotokkal kapcsolatban. 

A két törvényt - amit a masináknak miden helyzetben be kell tartani, vagyis a robot nem okozhat kárt emberi lénynek, vagy tűrnie, hogy emberi lénynek baja essék - pár robi nagyon lazán kezeli, hogy még finoman mondjam. 

Vagy az előbb említett törvény az első és van még egy? 

Áá, zavaros, a lényeg, hogy embernek nem árthat és pont...és magának sem. Vaucan jelenti a főnökeinek az általa látott anomáliát, de először nem törődnek vele, amikor pedig rájönnek, hogy igaza van, lőnek mindenre, ami mozog. Vaucan-ra is, természetesen.

Mondom a jót. Banderas remekel a filmben. Bírom a búráját és jó volt látni egy normális moziban, ennyi év után. A film egyébként spanyol, 15 misiből hozták össze és ezért le a kalappal az alkotók előtt. 

A hangulatról és a képi világról egyből a Blade Runner jutott eszembe, de nem negatív értelemben, hogy aszongya: "jaaaa, ez is olyan, mint a...". Rohadt jól megcsinálták a város, a mérgező esőt, a neonreklámokat, a sivatagot. Tuti.

Ami béna, az viszont a sztori...annak ellenére, hogy hálás alapanyag, nem elég csak a külcsín és a jó színész, kell egy jó történet is. 

Hogy ez ne lenne ötletes? Az lenne, ha nem láttam volna szinte ugyanezt az I, Robot -ban, vagy még húsz másik robotos filmben. Valami ráadás kellett volna még (nem, nem elég bele Banderas gumiarcú felesége, Melanie Griffith), mert ezt már ismerjük máshonnan. És ezért többször ásítottam közben. Olyan kár, benne volt a nagyság ígérte. De csak ígérget a céda. 

Összességében ajánlom, valamint drukkolok, hogy megfelelő bevételt érjen el és pozitív fogadtatásban részesüljön. Az irány jó, kellenek ezek a nem túlhájpolt' alkotások.

The Purge: Anarchy (2014)

Te mit tennél, ha egy éjszakára mindent szabad? Ha nincs törvény, pár órára "szabad" vagy, bármit csinálsz is ez idő alatt, soha nem fogják rajtad számon kérni...
El lehet rajta gondolkodni,  ki áll az utadban és azt, hogy meg mernéd-e tenni a végső lépést. 

A bezárt, kis helyen játszódó, ismert színészekkel operáló első rész után a rendező kihozta a sztorit a szabadba, nézzük meg kívülről is, milyen az, amikor Amerika egy éjszakára bekattan. 
Van egy összeverődött kis csapat, akik közül a legnagyobb rész csak túl akar élni, akadályozva ezzel az alfahímet és megmentőjüket (Frank Grillo), hogy lekaszabolja azt, aki ártott a családjának. 

Tetszik, hogy a városban grasszálnak fel-alá, jók az akciójelenetek, Grillo kellően tökös és lehet izgulni a főszereplőkért, valamint kellően utáni az ellenséget. 
Vannak benne hibák és a vége kicsit amerikais' lett, de ezzel együtt, amire a film vállalkozott, azt hozza is. Másfél órás szórakozást.

Lone Survivor (2013)

Az Operation Red Wings célja, hogy Ahmad Shah talibán vezért elfogják illetve likvidálják. A Navy Seal különleges egység négy tagját dobják le ellenséges területre, hogy lecsekkoljanak egy falut, ahol Shah feltűnhet. 

Az akció azonban gallyra megy, megfigyelés közben pár afgán pásztorba botlanak. 

Mivel elengedik őket, visszavonuláskor kapnak is vagy félszáz tálib fegyverest a nyakukba.

Hiba az van tömkelegével, tagadni meddő próbálkozás lenne. A kritikák viszont - az ajnározók és a köpködők egyaránt - szerintem elvesznek a részletek között. 

Szar, mert milyen már a történet (ami persze megtörtént esemény, hát hogyne) és a karakterek is egysíkúak. Szar, mert bűzlik a Pentagon propagandájától és amúgy Marky Mark Wahlberg van benne. 

Jó, mert annyira érzékeny és naturális. Jók a színészek (Hirsch, Bana, Foster). És hősies. Stb.

Mint film, összességében szerintem oké. Ha tényleg így történt akár a fele is, hogy elengedték a kecskepásztorokat, akkor Darwin elmélete továbbra is helytálló, aki hülye....és meg is halnak. Nem mindenki, de nyugi, a túlélőt már az első 2 percben megmutatják. Erről ennyit, én hagytam volna a levegőben a végéig, izgalmasabb lett volna.

Kissé PR szagú, de annyira azért nem volt zavaró. 

Az afgánok persze agyaggalambként funkcionáltak az egész film alatt, a vége 15 percben pedig két mondatot (képet) odavágtak, hogy nem is minden afgán terrorista, naaa. 

És rendezőnk büszkén kihúzta magát a székében, "basszus, de rohadtul mélyrétegű és árnyalt ez a film".

A katonák hülyeségén kívül sok zavaró tényezőt én nem találtam, az akciójelenet baromi jó, a film legnagyobb és talán egyetlen erőssége. 

Egyszer simán nézhető, akinek meg nem tetszik az hősiesen harcolunk és szép, lassított képeken meghalunk stílus, ne nézze meg. Amúgy látva a rendező eddigi filmjeit, mégis mi mást várhattunk volna?

World War Z (2013)

Egy poszt-apokaliptikus film, Brad Pityuval a főszerepben, amelynek pár jelenetét (a kivágottakat) Magyarországon forgatták.

Gerry Lane (Pitt), egy igazi ász valamilyennyomozó', olyan NCIS és Monk egyben, de már nem nyomoz, csak a családjának él. 

Reggel munkába/iskolába tartanak, amikor a nyílt utcán elszabadul a pokol, jönnek a szuper gyors, mindent fejjel megoldó (de nem elmélkedő) zombik. Pityu és családja menekülőre fogja a dolgot, pörögnek az események, kiderül, hogy magasan vannak barátai, persze, mert már mondtam, hogy egy ász és amikor már mindent ellep a zombitenger, egy hajóra menekítik őket, pereputtyostul. 

Itt viszont megzsarolják, kihajítják őket Noé bárkájából, ha nem megy el és nem keresi meg az ellenszert. Mert az csak úgy megy ám. 

Mindegy, elindul, mint a népmesében a szegény legény, tengeren és levegőben, tűzön-vízen át Észak-Koreától Izraelig, hogy megtalálja a válaszokat. 

Meglepően jó film, meglepő, de tetszik. Pitt világjárása cseppet sem unalmas, a két órás filmnek olyan lendülete és látványvilága van, hogy ihaj!

Úgy tűnik, mintha sok részből állna a mozi. Van, amikor kitör a káosz, ott családdal a zombik elől menekülős, közhelyesen supermaketbe készlet összeszedős, magas panelbe bújós üldözős stílusú (itt egy kicsit 28 Days Later). 

Utána, hogy a család aránylag biztonságban van, jöhet a világ megmentése, de csak visszafogottan. 

Nem egy Stallone, vagy Svarci, csak okosan, ésszel, sok katona között lavírozik (akik hullanak, mint a legyek).

Az izraeli szín egyszerűen remek, mind a színészek, mind a látvány pazar + mindenki nagyon logikusan (vagy pont nem), tehát emberi módon cselekszik, szóval, tudom, fura egy ilyen témájú filmnél ezt mondani, de amennyire csak lehet, realisztikus. 

Ja és tényleg nem folyik benne vér, elég családbarát mozi. 

Nem alkottak óriásit, de jó film és ez már fél siker.

The Descent (2005)

Hat csini csaj elindul az Appalache-hegységbe egy barlang túrára. Minden évben elmennek valahová, most először viszont azóta, hogy Sarah elvesztette a családját egy autóbalesetben. 

Juno, a túravezető, hogy kicsit dobja a hangulatot, egy olyan barlangba viszi őket, amit még nem is térképeztek fel. És TÁDÁÁÁÁM', lesz nagy sziklaomlás, már csak előre visz az út. Közben kiderül pár dolog a csapattagokról, ki-kinek a férjével, hányszor a másik háta mögött, stb. 

Fogy a türelem, ahogy a felszerelés is, majd a húr (esetünkben kötél) egyszer csak elpattan és az ölelő baráti kéz egy idő után már nem csatlakozik szorosan a vállizülethez.

Szerintem az évtized legjobb horror filmje és ennyi! Nem mondok róla többet, itt fontos a meglepi. Ha szeretsz borzongani, ezt a filmet nem szabad kihagyni, de gyenge idegzetűek kerüljék.

U Turn (1997)

Tás, Joe és én, borozgatás és klip nézés közben megállapítottuk, hogy Jennifer Lopez elég gáz, mind kinézetileg, mind színészileg, de voltak, vagy volt egy jó pillanata. Oliver Stone rendezésében az U Turn.

Majdnem vízválasztó, mivel Stone-nak  sem ment ezután olyan királyul, 99-ben még kijött a Minden héten háború, ami egy remek film attól függetlenül, hogy a sport filmeket messziről kerülöm.  Dzséló'-nak meg jött a sok trágya romkom...

Szóval megállapítottuk, hogy Lopez jó a filmben (Sean Penn és Nick Nolte mellett), sőőt, jól is néz ki és hogy ez egy ász kis mozi!

Hétvégén meg is néztem újból, igazán élvezetes, egyedi film.

Deadfall (2012)

Egy testvérpár, Addison (Eric Bana) és Lisa (Olivia Wilde) a nagy rablás után egy kis gikszer miatt kénytelen gyalogosan menekülni az erdőben, irány Kanada! Jay ex-bunyós most szabadult a sittről, mielőtt elindulna a szüleihez, még lekever egyet a volt menedzserének, aki nem kel fel a földről, uh. "futva" teszi meg a távot hazáig.

Jay apja nem nagyon akarja látni a fiát, inkább a helyi seriff lányát látná szívesen a Hálaadás napi vacsorán...aki ugyancsak nem jön ki az apjával és állandóan belebotlik a menekülő Addisonba.

A végén pedig mind együtt ülnek majd az ünnepi vacsoránál, de az egyikük kezében egy nagy-nagy puska lesz.

Nem egy rossz film, Olivia Wilde meglepett, itt már nem az a helyes kis eye-candy, hanem meg is villant egy keveset a tehetségéből, már amennyi van neki. Eric Bana remek a rosszfiú szerepben, Jay (Charlie Hunnam) pedig egyből szimpi lett, olyan mint Tom Hardy depis kisöccse.

Kellemes csalódás.

A Lonely Place to Die (2011)

Most egy natural-horror, avagy hogyan menekülnek a helymászók a gonoszok elől...hát gyorsan. Nagyjából ennyi a film. Nem is lehet horrornak nevezni, inkább thriller. Gyanítom, azért néztem meg, mert nem volt jobb dolgom. pozitívum, hogy a skót táj eszméletlenül szép, ott még menekülni is valami élmény lehet. 

Ez mellett néha izgalmas, egyébként tucat menekülős, össze-vissza balfaszkodós, kicsit Eden Lake stílusú film.

Csak ha nincs más.