Heaven & Earth (1993)

Ég és föld

Hogy miért éppen a Stone-féle Vietnami háborús „hangos könyv” utolsó fejezetével kezdem a sort?

Mert szerintem ez a trilógia leggyengébb darabja, a mozi szinte már tényleg a kor nézői és Oscar igényeknek készült.

A film főszereplője Le Ly (Hiep Thi Le), aki egy kis vietnami faluban él rizstermesztő családjával. A háború előszelével a lány családján belül egy olyan vihar indul el, ami szinte sosem csillapodik. Főszereplőnk élete során megismerkedik a kirekesztés, megalázás és nyomorúság érzésével a béke szigetének hitt hazájában. Majd egy jólelkű, de a háborútól megcsömörlött katonatiszt (Tommy Lee Jones) oldalán új életet kezd a lehetőségek hazájában.

Ebben a filmben kapja a legkevesebb képkockát a keleti konfliktus, inkább az emberi kapcsolatokon van a hangsúly. Lili karakterén keresztül érezhetjük át a szenvedő nép minden fájdalmát és ritkábban boldogságát.
Sok komédiai elem is bekerült a repertoárba, ilyen pl. a hűtős jelenet, ami akár az amerikai lét karikatúrája is lehetne.
A film vége felé egy kicsit soknak éreztem a kötelező nyújtást, szinte felesleges az Ázsiába visszatérő szál. Így viszont csúnyán áthajlik a színesebb keleti romantikus-háborús eposz egy nyugati családi drámába.

Csak ha van Könnycsatorna próbáló 140 perced!

The Raid 2: Berandal

Rama (Iko Uwais), még fel sem eszmélt az előző rajtaütés okozta sokkból, máris egy titkos rendőri alakulat tagjaként kell beépülnie a maffiába. Először börtönbe megy, hogy elnyerje a vezér fiának kegyét, majd szabadulás után irány a meló.

Se család, se barátok, csak egymásnak feszülő maffia családok. Hamarosan háború lesz és Rama a ott álldogál középen, egy szál, ill egy pár ököllel.

A sztori az Infernal Affairs és a New World keresztezése, vulgáris és kicsit közönséges dél-ázsiai stílusban. Ám ez jól áll neki, mert nincsenek benne olyan jó színészek, mint az előbb felsorolt két filmben, uh. valamire fektetni kell a hangsúlyt. 

Az előző rész történetietlensége itt átcsap egy vad és sokszor dagályos drámázásba és mindezt teszi 2 óra és 30 percen át. 

A közhelyes, zsarubeépülős' családhiányzós', nem tudom, kiben bízhatok sablonok lehet, hogy sokszor unalmasak, de annyira nem tolakszik az arcunkba, hogy idegesítsen. 

A gond, hogy a történet és a karakterek szempontjából totál érdektelen részek is be lettek mutatva. Mi a fenéért? 

A rendező lógott egy szívességgel ezeknek a színészeknek? Kimaradtatok az első részből, itt kaptok fejenként öt percet?

Lövésem sincs, de ha háromnegyed órát kivágnék a filmből, észre sem vennéd, ha először látnád. Sőőőőt! Még jobban tetszene.

Mert ezzel együtt is az év eddigi legjobb akciófilmje, a kategóriájában talán az évtizedé is. 

Kidolgozott és nem hétköznapi verekedős jelenetek, vér, verejték és könnyek mindenhol. Igen naturálisan mutatják a sebesüléseket, szóval aki ezt nem bírja, az ne nézze.

Szinkron nélkül is tökéletesen érthető, hiszen az erőszak nyelve nemzetközi (és ezt a karakterek anyanyelvi szinten beszéli is...főleg a kalapácsos lány).
Mindenképpen élmény.

Hong Wending san po bai lian jiao (1980)

A fehér lótusz klánja

Gyermekkorom kedvenc filmjei közé tartoztak a karatés és nindzsás filmek és úgy hallottam Tarantino is rajong értük.

Van a fehér lótusz klánja, na, ők a gonoszak a jók pedig az egyszerű falusiak, akiket nem kell azért félteni, mert remekül Kung fuznak. Össze is akasztják sűrűn a bajuszt (vagy szemöldököt). Ki áll éppen kin bosszút, azt már követni lehetetlen. A belső udvarba hatalmas csetepaté alakul ki a két fél között, amibe végül a védtelen nők is beszállnak és kiosztanak jó néhány pofont. De a főhősüknek mégis menekülni kell egy idegen faluba, ahol a helyi papírgyáros rokon veszi oltalma alá. Ő tanítja meg neki a daru és a tigris technikát együtt használni. De sajnos ezzel sem sikerül legyőzni a klán urát. Ezért újra kell gondolni, hogyan is tudna győzedelmeskedni…

Pazar Kung fu és biológia óra egyben, sok ismerős arc, már ezért meg éri megnézni.

tás

Ssaibogeujiman gwaenchanha (2006)

Cyborg vagyok, amúgy minden oké

Nekem az Achilles-inam az ázsiai filmek. Talán a címe tetszett, amiatt vágtam bele.

Főhősünk egy tipikus nagy szemű lány, mint ha csak egy Manga képregényből lépett volna ki. Érthetetlen, hogy miért, de egy nap felvágja csuklóját és becsatlakozik a kettőhúszba'. Annak rendje-módja szerint elmegyógyintézetbe kerül, ahol gépekkel társalog egész nap. Aztán jön a nagy ő, a történet végét gondolom már kitalálták.

Én rá is hagytam, a nagy lamúr’ előtt, mert tele volt idegesítő maszlaggal, ami már jó ízlést súrolja.(Pl. A Mama testvérei patkányok voltak) Nézhetetlen kategória számomra!!!

Egy valamiért azért tanulságos volt, hogy az ázsiai filmek még mindig nem nekem valók. Rajongók nyugodtan vágjanak bele.

tás