Platoon (1986)

A Szakasz

Ezzel a művel Oliver Stone bebizonyította, hogy piszkos jó rendező és elindult a halhatatlanok felé vezető úton. Ezzel a művel Charlie Sheen-ből kihozták a színészt, aki ezek után még megmászott egy hegycsúcsot és elindul lefelé a lejtőn.

Egy csomó perifériára szorult önkéntes katona a vietnami borzalmak között találja magát. Ezek közül a megélhetési hazafiak közül erősen kilóg az ifjú Chris Taylor (Sheen) akiről rögtön lerí, hogy másfajta miliőből jön, mint szegényebb társai. A különc értelmiség srác nagyfokú bizonyítási kényszerrel küzd és a nagymamájának dokumentálja a vele történt eseményeket. Az ők kis háborújukban amúgy két teljesen más személyiségű felettese játssza főszerepet. Elias (Willem Dafoe) egy nyugodtabb típusú realista tiszt, aki nem rest betartani az előírásokat. Barnes (Tom Berenger) viszont egy tipikus tökéletes katona, aki szereti piszkosan játszani talpnyalóval a saját háborúját.

A mű gyönyörűsége az emberi borzalmak hatásit túlélő (viselő) katonák megfestésében rejlik. Mindegyik karakter remekül ki van dolgozva és a sok jó színész pedig remekül passzol a Stone-féle atmoszférához.
A dzsungel mögötti borzalom életre keltése igazi mestermű és így az egymásba olvadó két faktor(alakítás és hangulat) fim történelmi pillanatokat tár elénk.
Sheen az egész alkotás meglepetés embere, hiszen ahogy elmeséli a háború borzalmait és belső vívódásait amolyan „balladásan” az valami zseniális.

Aki még nem látta annak mindenképpen érdemes megnéznie, mert az újkori háborús filmek között alapalkotásnak számít, hatásos dráma és szépen megkomponált akció tökéletes elegye.

Born on the Fourth of July (1989)

Született július 4-én

Sok helyen olvastam, hogy micsoda kultusz lett ebből a filmből, még is nekünk európai nézőknek inkább csak egy másodvonalbeli önéletrajzi dráma maradt.

Poros amerikai államban is születnek hősök, még ha ahhoz hosszú és nehéz utat kell is bejárni. Ron Kovic (Tom Cruise) már kiskorában sikeres akart lenni, de sem a baseball, sem a birkózás nem hozta meg a várva várt sikert. Ezért inkább a tengerészgyalogság felé fordult. Vietnamban aztán szembesült a semmi értelmes dologról nem szóló háborúval. Csak, hogy főhősünk bénán tér haza és nem igazán akaródzik megbirkózni a tolókocsis léttel. Ron viszont kiáll az ő háborújáért és mindazok védelmére kell akik oda vesztek fölöslegesen a vérengzés oltárán, így lesz Amerika egyik legismertebb háborúellenes aktivistája.

Bár nem érzem, hogy a film erőssége Tom játékának köszönhető, inkább az akkor még aktuális Vietnam láz tudatos és hatásos megkomponálásában rejlik. Az első negyedórába kifejti a rendező mogul, hogy miért is volt a szörnyű a háború és ez után magára hagyja az eseményt. Minden pillant arra a momentumra van kihegyezve amit anyuci megálmodott, hogy fia még egyszer sok ember előtt fog beszédet mondani. Viszont amire most döbbentem rá, hogy ha ez a mozi nincs akkor nem születik meg a mái napig is dúló Forrest Gump kultusz.

Reális ábrázolásmód egy sokat vitatott háborúról, de kétségkívül Stone is azt akarja lenyomni az amerikai honpolgárok torkán, hogy ez megnyert diadalittas csatasorozata volt.

Heaven & Earth (1993)

Ég és föld

Hogy miért éppen a Stone-féle Vietnami háborús „hangos könyv” utolsó fejezetével kezdem a sort?

Mert szerintem ez a trilógia leggyengébb darabja, a mozi szinte már tényleg a kor nézői és Oscar igényeknek készült.

A film főszereplője Le Ly (Hiep Thi Le), aki egy kis vietnami faluban él rizstermesztő családjával. A háború előszelével a lány családján belül egy olyan vihar indul el, ami szinte sosem csillapodik. Főszereplőnk élete során megismerkedik a kirekesztés, megalázás és nyomorúság érzésével a béke szigetének hitt hazájában. Majd egy jólelkű, de a háborútól megcsömörlött katonatiszt (Tommy Lee Jones) oldalán új életet kezd a lehetőségek hazájában.

Ebben a filmben kapja a legkevesebb képkockát a keleti konfliktus, inkább az emberi kapcsolatokon van a hangsúly. Lili karakterén keresztül érezhetjük át a szenvedő nép minden fájdalmát és ritkábban boldogságát.
Sok komédiai elem is bekerült a repertoárba, ilyen pl. a hűtős jelenet, ami akár az amerikai lét karikatúrája is lehetne.
A film vége felé egy kicsit soknak éreztem a kötelező nyújtást, szinte felesleges az Ázsiába visszatérő szál. Így viszont csúnyán áthajlik a színesebb keleti romantikus-háborús eposz egy nyugati családi drámába.

Csak ha van Könnycsatorna próbáló 140 perced!

Full Metal Jacket (1987)

Acéllövedék

"Aki szalad az vietkong, aki helyben marad, az fegyelmezett vietkong"

Érdekes emberek ezek az amcsik, ugyan sokszor kimondták már Vietnámról, hogy elkúrtuk, mégis szinte minden erről témáról készült filmben egy nemzeti dicsőségként aposztrofálják

Stanley Kubrick 1987-es filmje egyből belecsap a lecsóba, még az is érzi a kiképző tiszt nyáltó fröcsögő leheletét, aki messziről elkerülte eddig a katonaságot. Bizony elég kemény képkockákon keresztül mutatkoznak be a jenki hangsereg mindennapjai. És amikor már a díszes társaság edzett gyilkológépekké vált, jöhet a háború. Joker (Matthew Mondie) honvéd viszont nem úgy gondol a frontra, mint egy átlag baka. Inkább megpróbál tűz közelben maradni és a dolgok mélyére ásni, mint újságíró vagy inkább haditudósító. Ezzel az érdeklődéssel viszont olyan üszkös sebet vakargat, amely túlmutat a hazafiasságon vagy a normális emberi magatartáson.

A filmet több szögből meglehet közelíteni, mert lehet róla beszélni drámaként és lehet háborús eposzként méltatni. De az viszont tény és való, hogy a film első fele annyira erős, hogy a második felén átsiklik a néző. Engem speciel szüntelenül Popey honvéd gyilkos vigyora kísértett a film nézése alatt. Annyira két ellenpólust jár be a mozi, hogy méltán emlegetik a legjobb háborús művek között.

Egy megnemértett' zseni nem  legbriliánsabb alkotása, de mégis helye van a sokat beszéljünk róla filmek között.

The Company You Keep (2012)

A hallgatás szabálya

Robert Redford Mr. Eastwoodhoz képest csak egy korrekt iparos, legalábbis szerintem.

A hetvenes évek mozgalmai a vietnami konfliktus ürügyén robbantak ki, némelyek még bankokat is raboltak. 30 évvel az egyik balul sikerült akció után Sharon (Susan Sarandon) nem bírja tovább és feladja magát. Ezzel a tettével nem kis riadalmat vált ki a régi társakból. Az ügyvédeskedő Jim (Redford) is úgy dönt, felfedi magát, hogy borzolja a kedélyeket. Egy helyi kis lap riportere (Shia LaBouf) érdekes dolgokra bukkan a régi anyagok között és utána ered főhősünknek. Jimnek be kell bizonyítani ártatlanságát, mielőtt utoléri az FBI és felelősségre vonják tetteiért. Sorra veszi a régi társakat, akik talán segítségére lehetnek.

Lassan csordogáló film, aminek a története talán csak a leghazafiasabb USA lakót hozza lázba. Redford karakterének a motivációját csak az utolsó öt percben érti meg a néző, de ekkora már elfecsérelt két órát az életéből. A főszereplőkön kívül se az idősebb generáció (Nolte), se az ifjú titánok (Kendrick) nem tudnak fodrokat kelteni az állóvízben.
Sajnos nekem nagy csalódás volt, pedig az Ifjú Indy mindent beleadott.