The Imitation Game (2014)

Kódjátszma

Az egyetemes világtörténelemnek mindig is lesznek vakfoltjai, de évről-évre kiderül valami meg döbbentő dolog, ami felforgatja eddigi teóriánkat. Alan Turning II világháborúban betöltött szerepét a brit kormány 50 évig titkolta. De ez már maga történelem!

Anglia egyik tragikus hőséről szól eme történet, aki megváltoztatta második világháború állását. Alan Turing amellett, hogy kiváló matematikus, megfejtette a németek megfejthetetlen kódját, az enigmát. Viszont eme tettét sosem hozhatták nyilvánosságra, ezért nem is kiáltották ki hőssé, inkább mássága miatt kínozták évekig. Ugyan is ezen időszakban királyságilag támogatott volt a homofóbia.

Ez a film után Benedict Cumberbatch csuklóból eljátssza majd azokat a csodabogarakat amelyeket Selymour már sajnos nem játszhat el. Felettébb érdekes maga a történet, amellett, hogy egy rögeszmés, különc és egysíkú matematikus életéről szól a játékidő nagy része. Sajnos a mellékszereplőkre ez nem igaz, talán túlságosan is nagy teret hagynak a jutalomjátékot összehozó főszereplőnek. De ez persze nem vesz el a film nagyszerűségéből semmit.

The Taking of Deborah Logan (2014)

Egy doktorandusz hallgató és kis forgatócsapata megtalálja a tökéletes beteget, hogy a nyomon kövessék az időskori demencia, vagyis az Alzheimer-kór lefolyását. Beköltöznek a házba, ahol a beteg hölgy a lányával él. 

A forgatás elkezdődik, ám tartogat meglepetéseket a mamika, itt-ott megjelenik a házban késsel, baltával, kalapáccsal, ráadásul elég agresszíven. És ez csak a kezdet.

Érdekes, ha nem is újszerű megoldás a kézikamerás nézőpont dokumentarista jelleggel, plusz vannak még a házban elhelyezett kamerák is, szóval mindent láthatunk.

Anyja-lánya kapcsolat szuper, jól ki lett dolgozva, a mama egyre jobban elhatalmasodó kattanása és a lánya növekvő kétségbeesése.

Jó kis film, néha meg is lehet ijedni rajta, tehát kellemes kis horror csemege, egy nézésre mindenképpen ajánlom.

Born on the Fourth of July (1989)

Született július 4-én

Sok helyen olvastam, hogy micsoda kultusz lett ebből a filmből, még is nekünk európai nézőknek inkább csak egy másodvonalbeli önéletrajzi dráma maradt.

Poros amerikai államban is születnek hősök, még ha ahhoz hosszú és nehéz utat kell is bejárni. Ron Kovic (Tom Cruise) már kiskorában sikeres akart lenni, de sem a baseball, sem a birkózás nem hozta meg a várva várt sikert. Ezért inkább a tengerészgyalogság felé fordult. Vietnamban aztán szembesült a semmi értelmes dologról nem szóló háborúval. Csak, hogy főhősünk bénán tér haza és nem igazán akaródzik megbirkózni a tolókocsis léttel. Ron viszont kiáll az ő háborújáért és mindazok védelmére kell akik oda vesztek fölöslegesen a vérengzés oltárán, így lesz Amerika egyik legismertebb háborúellenes aktivistája.

Bár nem érzem, hogy a film erőssége Tom játékának köszönhető, inkább az akkor még aktuális Vietnam láz tudatos és hatásos megkomponálásában rejlik. Az első negyedórába kifejti a rendező mogul, hogy miért is volt a szörnyű a háború és ez után magára hagyja az eseményt. Minden pillant arra a momentumra van kihegyezve amit anyuci megálmodott, hogy fia még egyszer sok ember előtt fog beszédet mondani. Viszont amire most döbbentem rá, hogy ha ez a mozi nincs akkor nem születik meg a mái napig is dúló Forrest Gump kultusz.

Reális ábrázolásmód egy sokat vitatott háborúról, de kétségkívül Stone is azt akarja lenyomni az amerikai honpolgárok torkán, hogy ez megnyert diadalittas csatasorozata volt.

The Fault in Our Stars (2014)

Csillagainkban a hiba

Egy fiatalokról szóló, de nem tucat szerelemes filmnél mi lehet könnyfakasztóbb?

Ha a főszereplők gyógyíthatatlan betegségben szenvednek, és még is szomjazzák a valódi érzelmeket.

Miért ne lehetne boldog egy tizenhét éves, rákban szenvedő kamasz lány? Teszi fel a kérdést a kissé különc Hazel Grace (Shailene Woodley), aki a hátizsákjában egy méretes oxigénpalackkal éli a tinik szokásos életét. Az unalmas mindennapok után, mint egy villámcsapás, úgy csap le rá Gus, az életvidám, helyes srác.
A két szerelmes először csak kóstolgatja egymást, majd egy kalandos amszterdami utazás után beteljesül a két fiatal románca.
Csakhát betegségük réven életük nem oly egyszerű, mint az átlag kortársaiknak.

Az alkotók jól lovagolták meg és gondolták át a Now Is Good vagy 50/50 című filmek sikereit, de figyeltek arra is, hogy ne legyen főszereplő maga a betegség. De azt mondom, mégis filmjük fő erényét, Shailene Woodley-t teszi le elénk. Ahogyan az esendő karakterét éltre kelleti, szinte hátborzogató látni az egyszerű játékát. A forgatókönyv íróknak apró csetléseket-botlásokat fel lehetne hozni, még ha egy régi vágású romantikus mozit akartak is írni.

Amit viszont nem lehet elvenni tőle, hogy az év legjobb melodrámáját látjuk, hiszen senki nem fogta meg és ültette ennyire egyszerűen a szerelem fogalmát ilyen jól a vászonra.

Dallas Buyers Club (2013)

Mielőtt meghaltam

Az elmúlt évek során egy fikarcnyi hitet sem vetettem volna abba, hogy M.C.. képes kilábalni a bárgyú romantikus vígjátékok ingoványából.

Ron Woodroof (Matthew McConaughey) egy öntörvényű, vérbeli texasi cowboy, aki nem igazán veszi komolyan az életet. Szereti rodeókat, a könnyűvérű csajokat és piti balhékat. Egy napon azonban szembesül vele hogy, hív fertőzött egy olyan korban ahol a meleg privilégiuma volt eddig ez a betegség. Az orvosok harminc napnál nem jósolnak többet neki, hiszen ekkor még nem sok csodaszer létezett fertőzés legyőzésére. De Ron nem veszi tudomásul a dátumot és elkezd kutakodni a szakterületén, azaz az illegális szerek piacán. A kezdeti ellenszenv után igazi barátság alakul ki az AIDS-es transzi Rayonnal (Jared Leto), akivel létrehozzák a vásárlói klubot a hasonló betegségbe szenvedők megsegítésére. Csak hát azért ebben az időben se volt könnyű veszélyes szerek legális árusítása.

A Dallas Buyers Club az élni akarás vágyáról szóló csontig hatoló alkotás, amely túlmutat a hasonló témájú hollywoodi katyvaszokon. Ugyanis a nyers erő megformálásában egyedül McConaughey jár az élen, a többi karakter elhalványul mellette (Vagy csak ennyivel tehetségtelenebbek?), a kacsaszájú Afflekné azon kívül, hogy szétver, egy falat nem sok mindent csinál. Matthew hazavitte a szobrocskát munkájáért ez nem kérdés, de ezt leszámítva van-e annyira erős ez a naturális film, hogy megállja a helyét a múlt zivatarában, ahol hasonló témájú szegényből királyfi szirupokkal kell harcba szállni. (pl. Wall Street farkasa)

Borzasztóan hatásos egy szereplős dráma, amelyből mindenki meríthet egy kis pozitív erőt.

Blue Jasmine (2013)

Woody Allenről mindenkinek egy neurotikus lecsúszott pacák jut az eszében, akinek még ráadásul állandó szófosása is van. Na most tegyük át ezt személyiséget Cate Blanchett-be és padam .. . meg is született a Blue Jasmine.

Jasmine (Blanchett) egy tipikus elkényeztetett gazdag feleség a New York-i újgazdagok csoportjából. Kifinomult ízléssel válasz magának divatos ruhákat vagy rendez színvonalas partikat. De élete egyszer csak darabokra hull, amikor a férjecskéről kiderül néhány apró turpisság. Ezek után főszereplőnk úgy dönt San Franciscóba költözik testvéréhez Gingerhez. Itt viszont megtapasztalja az alsó-középosztály rút és kiábrándító világát, ahol sehogy nem találja saját helyét.

Jasmine karaktere épp oly idegbeteg, mint sok középszerű Allen film főszereplő, csak itt Blanchet kivalló játéka elviszi a filmet, az ő one man show-ját öröm látni. A mozi a felső tízezer és a szolgalét közötti szakadék bemutatása helyezi a hangsúlyt, de valahogy ez az alkotás nem lett olyan muris, mint a rendező többi munkája.

Kőkemény dráma imádóknak ajánlanám, mint a rendező zseniálisabb filmjeiért rajongóknak.

3 Days to Kill (2014)

Ethan Renner (Kevin Costner) szuperügynök, sikertelen bevetése és halálos betegsége miatt otthagyja a CIA-t. Párizsba utazik, hogy volt feleségével és lányával töltse utolsó napjait.

A meló azonban közben szól, Vivi Delay (Amber Heard) ugyancsak szuperügynök munkát ajánl, cserébe Renner kipróbálhat egy kísérleti gyógyszert, amivel kicsit tovább szenvedhet a földön. 

Nagyon kemény történet, annyi szent. Luc Besson és a forgatókönyvíró sokat agyalt rajta, de hogy bírták ki röhögés nélkül, gőzöm sincs.

Besson elvárása mostanában a családi vonal (pl The Family), biztosan azért, mert öregszik és kezd kissé szentimentális lenni. De azért rakjunk bele ügynököket, robbanást és sok verekedés autósüldözéssel, ez lesz ám a meglepetés. Olyan Besson-féle.

Annyira fájdalmasan közhelyparádé, hogy az már fogalom. Apa szuperkém, de a család (mondjuk a lánya) nem tudja. Bringázni tanítja a kiscsajt, előtte-utána lever pár fegyvercsempészt és közben azon kesereg, miért nem lehetett eleget a családjával.

Ezt már sokszor láttuk, jobb kivételben.

Heard nevetséges kellék, amikor nem volt mit mondania, kitette valamelyik testrészét. De ennyi nem elég a boldogsághoz.

Costner miatt - és tényleg csak miatta - egyszer nézhető, ha szereted a apa-lánya-kém-terrorista konfliktusokat agyatlan kivitelben.

Ádám almái (2005)

A helyszín egy vidéki plébánia, a szereplők pedig Adam, a 12 hét közmunkára ítélt neonáci, Khalid, a multigyűlölő iszlám bevándorló, Gunnar, a piás-kleptomán ex-teniszező, Sarah, a szexmániás, a cinikus helyi orvos és nem utolsó sorban, Ivan, egy másik valóságban élő plébános. 

Amikor Adam megérkezik, még kissé tanácstalanul szemléli az ugyancsak deviáns viselkedésük miatt odakerült csapattagokat, ám hamar rájön, mi is az ő küldetése. Minden erejével igyekszik megtörni Ivan (Mads Mikkelsen) hitét. 

Be akarja bizonyítani, ha valóban a Sátán műve a sok rossz, ami a világgal történik - ahogy azt Ivan hiszi - akkor is Isten hibája az egész, mert ő szolgáltatja ki a gonosznak (a világot...és persze Ivánt). A világ beteg és az egész Isten miatt van, Ivan pedig hazudik önmagának, ha ezt nem látja be. 

Ezt igyekszik Adam (Ulrich Thomsen) beleverni - sokszor szó-szerint - a pap fejébe. 

Ám mint a Bibliában Jób, Iván sem törik meg, a "gonosz" minden próbálkozása ellenére kitart Adam mellett és ösztönzi az általa ráruházott küldetés befejezésére. 

Adam feladata, hogy süssön egy pitét abból az almából, ami a kertben lévő fán terem. 

Persze a fát férgek lepik el, villám és betegség sújtja, de Ivan ennek ellenére rendíthetetlen. Adamnek sütnie kell, Adam pedig nem akar sütni...

Abszurd helyzetek és sötét humor-féleség jellemzi a filmet. Néha vicces, de mire felnevetnél, már inkább sírnál. 

Ha egy percig komoly is, utána hirtelen vált és történik valami olyan, amire nem számítasz, például elpoénkodik egy véres jelenetet, vagy meglepetéssel csavar egyet a sztorin. 

Vitathatatlanul az egyik legjobb film, amit az elmúlt pár évben láttam, óriási alakításokkal, de ugyanakkor annyira szívfacsaró, hogy még nem bírtam rászánni magam a rendező (Anders Thomas Jensen) többi, (általunk is ajánlott, pl. Zöld hentesek) filmjére, pedig itt sorakoznak a polcon. Állítólag azok nem ennyire "könnyedek". Hát kösz.

Ettől függetlenül nagyon ajánlom!

Open Grave (2013)

Kicsit B kategória-szagú, kicsit kicsi költségvetésű és kicsit a miénk...legalábbis Magyarországon forgatták és magyarok is szerepelnek benne. 

Jonah (Sharlto Copley) egy hullákkal teli gödörben ébred. Semmire nem emlékszik, arra sem, hogy ő Jonah. Kezdetnek nem rossz! Botorkálása közben eljut egy házba (természetesen egy erdő közepén), ahol pár ugyancsak hirtelen amnéziás embert talál. Nem igazán vannak kisegítve egymással, de mindenki gyanakszik mindenkikre és ez már ad egy jófajta feszültséget a filmnek. 

Hol vannak egyátalán? Mi az a sok hulla a ház környékén? Valami történni fog 18-án, de nem tudják mi. Csak azt, hogy nem sok idejük maradt addig.

Kellemesen adagolja a film a feszültséget, a kis adagokban visszatérő emlékek és a talált információ morzsák miatt odaragadsz a képernyőre. A véres jelenetekből keveset kapunk, de az legalább jól kivitelezett és megrázó, tehát pipa. 

Én pl Copley miatt néztem meg, illetve találtam rá a filmre, de aki nem ismeri, annak is jó szórakozás lesz. Friss vér a sokszor önismétlő horror palettán.

Összességében egy tisztes iparosmunka, de semmi extra.

Now Is Good (2012)

Most jó

Egy nagyszerű "izé" szemű lány felnőtté válása a kamerák előtt.

Történetünk elején megismerkedünk Tessával (DakotaFanning), aki első ránézésre átlagos tinédzser. Bulizik, iszik és ismerkedik a szexszel (vagy a gondolatával). Viszont rögtön az elején kiderül a 16 éves lányról, hogy rákos és nem sok ideje maradt hátra. Rövid listát ír, hogy mit szeretne még kipróbálni, de nem elég a betegséggel küzdeni, a felnőtté válással is kell. Egyedülálló apja, a ritkásan betoppanó anyuka és a kisöcsi is nehezíti főhősnőnk dolgát. De szerencsére a szomszédba pont akkor költözik be egy helyes srác.

Hát mit mondjak, durva dolog egy haldokló lányról filmet írni és fullból beletolni a néző arcába. Mégis valahogy lekötött és észvesztő hibát nem találtam benne.

Ha végig bírod, tutkóra telesírod a párnát.

The Rainmaker (1997)

Esőcsináló

Volt egyszer egy rendező, aki szeretett sötét tónusú, komor hangulatú öltönyös színészekkel tűzdelt filmeket készíteni.

Az ifjú ügyvédbojtár, Ruby (Matt Damon) megélhetési problémai miatt kénytelen a „szemese áll jó” Csonttörőnek (Micky Rourke) melózni. Mentora a bohókás kullancs Deck (Danny DeVito) lesz, aki bevezeti a kliens szerzés nem éppen törvényes bugyrába. Közben azért főszereplőnk élete kezd jobbra fordulni, mert a leukémiás Ray ügyében rögtön nagy pert akaszthat egy biztosítási cég nyakában. Az ellenfele a nagy pályások közt is a legjobb Drummond (John Voight), vele és farkasaival akaszt bajszot fekete bárányunk.

A mozi DeVito a kilencvenes évek zsenialitására épül, itt is legszerethetőbb karakterét, a simlis ügynököt veszi elő, aki dumájával kompenzálja alacsonyságát (csúnyaságát). Damonnak jól állnak a tárgyalótermi csetlések-botlások, amit a konkurencia kíméletlenül kigúnyol. Ezzel momentummal és „beteggyerek” szállal rendezőnk jól megszorongatja a néző szívét. Egy pont után már két fronton is szurkolhatunk a főszereplőnek, mert lamur is beúszik az igazán aranyos Kelly (Claire Danes) képében, aki viszont nem az egyszerű eset. Igazi retro élményt nyújt a mű barnás színvilága és Coppola védjegye: az élire vasalt svihák.

Legjobb ügyvédes film, bár ekkor tájt még a csapból is a Ne bántsátok a feketerigót másolatok kötöttek ki a tékák polcain.

Perfect Sense (2011)

Ez a film aztán feladta a leckét! Nem tudom eldönteni, hogy egy rakás szar, vagy egy nagyon jó film. Nem tudom ajánlani, hogy megnézd, ha önfeledt szórakozásra vágysz, viszont örülök, hogy megnéztem. A fene tudja.

Nyakunkon egy "világvége szerűség", az emberek egymás után vesztik el az érzékszerveiket, pontosabban nem tudják használni őket. 

Michael (Ewan McGregor) és Susan (Eva Green) egymásba habarodik, hogy aztán a csúnya világ ellenére kitartsanak egymás mellett, szagtalanul, hallatlanul. Romantikus filmre számítottunk, de ahhoz nem sok köze van, legalábbis nekem nem az jött le.
A két színész profi, de ha csak Eva Green lett volna a vásznon, hát azt sem bántam volna...de hogy még egyszer megnézzem?
Nincs az a pénz.

50/50 (2011)

Fifti-fifti

Joseph Gordon-Levitt, most nagyon felkapott színész lett. 7.9 áll az IMDB-n a film, ez már figyelemre méltó.

Adam (Gordon-Levitt) újságíró/riporter egy kislapnál dolgozik, művész barátnőjével szeretné elmélyíteni (összeköltözés, gyerek) a kapcsolatukat. Egy szép napon kiderül, főhősünknek gerincrákja van, puff neki. Élete párja inkább egy másik férfi karjaiba menekül, édesanya pedig túlaggódja a dolgot. Csak a barátja, Kyle (Seth Rogen-t meglátva már tudom, hogy lesz egy gusztustalan szál is) egyetlen támasza, aki bulizással, füvezéssel akarja átsegíteni Adamot ezen a nehéz időszakon. Jöhet a kemoterápia és mellé még egy csinos pszichiátert (Anna Kedrick) is kap betegünk.

A filmben a mélabús részek és vad parti hangulat követi egymást. Elég durva mondjuk, hogy a rákkal lehet csajozni is. Sokszor volt a filmnézése közben rám tört Az utolsó óra hangulat.
Igazi romantikus-komédiás-dráma, érdemes mindenképpen megnézni, ritkán készülnek ilyen intelligens mozik mostanában.