Kingsman: The Golden Circle (2017)

Töki immáron teljen jogú Kingsman ügynökként védi a hazát és a királynőt, valamint készül a nagy találkozásra az apóssal/anyóssal (a svéd királyi család). Minden kalppol, amíg a Kimgsman szabóságra rá nem robbantják az épületet. Csak Töki és Merlin (Mark Strong) éli túl a támadást. 

Minden odalett, így a végítélet protokoll lép életbe, miszerint fel kell venni a kapcsolatot az amerikai testvér szervezettel, a Statesman-nel. A megmaradt Kingsman ügynökök az amerikai szervezettel együtt veszik fel a harcot a világuralomra törő drogbáróval, Poppy-val (Julianne Moore) és embereivel, robotkutyáival, stb.

Pörgősebb, színesebb, ugyanakkor jóval egyszerűbb folytatást kaptunk. A titkosügynök klisék már unalmasak, dobjuk fel egy sokkal színesebb főgonosszal, aki a dzsungelmélyi hamburgerezőjében emberekből csinálja a húspogácsát. 

Még mindig vannak benne jó poénok, új arcok is, elég fajsúlyos nevek (Jeff Bridges, Halle Berry, Channing Tatum), ennek ellenére az amcsi tesók nem sok vizet zavarnak a sztoriban. Egyoldalú, whiskey piáló, fegyverbuzi, lasszót hajigáló vidéki bunkók, akik szerintem egy baromi nagy kihagyott ziccer. 

Mivel az angol rokont már ismerjük, Vaughn itt ismét kiélhette volna a beteg képzelgéseit, mint az első részeben, kaptunk volna valami újat erre a 2 óra 21 perce...apám, leírni is rossz, rohadt hosszú a film és ez bizony feltűnik a nézőnek is.

A vicces/lövöldözős kategóriában még mindig király, színes/szagos popcorn mozi, megéri megnézni, noha nem olyan emlékezetes, mint az első rész. Sebaj, majd talán a következő. 

Ja és Strong még mindig nagyon nagy ász, Elton John meg szorosan mögötte a második.

Atomic Blonde (2017)

Lorraine Broughton (Charlize Theron) az MI6 legprofibb ügynöke következő küldetése egy kiszivárgott ügynöklista visszaszerzése Berlinben. Az időpont 89', a berlini fal már repedezik, mindenki zsezseg, a nép érzi a változást, ahogy a helyi és idegen ügynökök is. A lista kell a nyugatnak és persze az oroszoknak is. Ki tudja, mit hoz majd a fal leomlása, a szennyest akkor sem kell kiteregetni.

Érkezése után felveszi a kapcsolatot a helyi legénnyel, Percival ügynökkel (James McAvoy) hol együtt, hol külön-külön nyomoznak/verekednek a lista után.

Mondjuk inkább verekednek. A filmet a John Wick-nél is serénykedő, kaszkadőrből lett direktor, David Leitch rendezte. Tagadhatatlan a hasonlóság, nem csak a kézi tusáknál, de a történetvezetésnél is. Ugyanis míg a Wick-nél az elhanyagolható, mert elég vékonyka (kutya halott, ergó gonosz emberek is halottak, csak még nem tudják), itt a történet szerves része (vagy legalábbis kellene h az legyen, baszki a hidegháború végén járunk Berlinben, ha ez nem jó alapanyag, helyszín és időpont egy izgalmas kémsztorihoz, akkor semmi). És a hasonlóság, mert az előző mondatból még én sem jönnék rá, mi az, az az, hogy bár látszólag az Atomic-ban van sztori, végül is nincsen. 

Minden történés szinte azért van a filmben, hogy utána egy jót verekedjenek. Azért beszélek valakivel, hogy utána az eláruljon és utána egy jót verekedjünk. 

Bocs, ez azért nem így megy, legalábbis nem így kellene. 

Ez a mozi egy nagy parasztvakítás, de annak jó. A bunyók tényleg kidolgozottak, eszméletlenül hosszúak, sokszor vágás nélküliek. Theron kiváló bosszú angyala, főszereplőként egymaga elviszi az akciófilmet, ami valljuk be, nem gyakori Hollywoodban. Nem kellett odaírni a plakáton a neve mellé, hogy pl  Tom Hardy. Mert mégiscsak akciófilm. Oda meg férfi kell. Hát ide meg nem kellett.

Zene, látványvilág pazar, bunyókat már mondtam. Kár hogy a sztorit csak ezekhez találták ki.

Olvastak volna pár John le Carré regényt, már azzal beljebb lettek volna.

Amúgy megéri megnézni, főleg moziban.

The Imitation Game (2014)

Kódjátszma

Az egyetemes világtörténelemnek mindig is lesznek vakfoltjai, de évről-évre kiderül valami meg döbbentő dolog, ami felforgatja eddigi teóriánkat. Alan Turning II világháborúban betöltött szerepét a brit kormány 50 évig titkolta. De ez már maga történelem!

Anglia egyik tragikus hőséről szól eme történet, aki megváltoztatta második világháború állását. Alan Turing amellett, hogy kiváló matematikus, megfejtette a németek megfejthetetlen kódját, az enigmát. Viszont eme tettét sosem hozhatták nyilvánosságra, ezért nem is kiáltották ki hőssé, inkább mássága miatt kínozták évekig. Ugyan is ezen időszakban királyságilag támogatott volt a homofóbia.

Ez a film után Benedict Cumberbatch csuklóból eljátssza majd azokat a csodabogarakat amelyeket Selymour már sajnos nem játszhat el. Felettébb érdekes maga a történet, amellett, hogy egy rögeszmés, különc és egysíkú matematikus életéről szól a játékidő nagy része. Sajnos a mellékszereplőkre ez nem igaz, talán túlságosan is nagy teret hagynak a jutalomjátékot összehozó főszereplőnek. De ez persze nem vesz el a film nagyszerűségéből semmit.

The Man from U.N.C.L.E. (2015)

A világhírű tolvaj, később CIA ügynök, Napoleon Solo (Henry Cavill) küldetése, hogy egy ex-náci atomfizikus lányát menekítse ki Kelet-Berlinből. Gaby Teller (Alicia Vikander) talán közelebb juttatja a lány apjához. Az orosz fél is érdekelt az ügyben, a legjobb ügynökük üldözi őket fél Berlinen keresztül, de az amicsi és a lány átjut a falon. A két ügynök már másnap találkozik, a főnökeik azt akarják, együtt dolgozzanak a "nagy ügyön", vagyis buktassák meg azt a nemzetközi terrorszervezetet, akinek Gaby apja tervezi az atombombát. Elindul a kémesdi, országhatárokon át, az óra meg ketyeg.
Nincs új a nap alatt. Guy Ritchie-nek sem sikerült semmit hozzátenni a 60'-as években futó sorozathoz. Ahhoz nem volt szerencsém, a Mission: Impossible sorozathoz volt hasonló, elvileg. A főhőst, Solo karakterét maga Ian Fleming eszelte ki, amolyan amerikai James Bond-nak. Ehhez jött akkor (és most is) az orosz ügynök, Illya Kuryakin, az egyszerű recepthez hozzácsaptak egy jó csajt és mehetett is a széria vagy száz részen keresztül. Guy Ritchie pedig felrázva, de nem keverve szállítja nekünk a 2015. évi verziót.
Állítólag egy sorozat epizódot nyújtott el egy teljes estés mozivá. Ez meg is látszik a nem túl bonyolult történeten. Láttunk már ilyet elég sokszor. A mozi legnagyobb erőssége a korszak hangulatának megjelenítése. Annyira a hidegháborús 60'-as évek, hogy szinte már a szagát is érzem. Eszméletlenül korhűek a helyszínek, a ruhák, a szemüvegek, stb., a betétdalokról nem is beszélve. Erre még Calvill karaktere rátesz egy lapáttal, Solo szerepét egy úriszabó illesztette a széles vállaira. Annyira jól alakítja az nőcsábász/playboy ügynököt, hogy egynémelyik James Bond színész sírva könyörgött volna a receptért.
A nagy ellenpont meg olyan, amilyennek egy orosz ellenpontnak lennie kell (nagy, erős, kemény orosz akcentus, előbb üt és aztán kérdez személyiség).
A mindig aranyos Vikander sajnos nem látszik ki a két főszereplő mögött, sokszor a jelenete kimerül a pofavágásban és a fintorgásban.
És akkor jöhetne a helyzetkomikum, a két teljesen különböző karakter hogyan oldja meg a problémákat, hogy piszkálják egymást, kinek jobbak a kémes szerkentyűi? Na, itt már találunk hibákat, illetve mindenhol máshol sokszor látott közhelyeket. Ebből a szempontból semmi eredeti nincs benne, Ritchie saját stílusa meg pláne nem látszik.
Gyenge sztori és kiszámítható viccek vs. hangulat, stílus és látvány? Én döntöttem, magam is meglepődtem, de tetszett. Igazi egynyári akcióvígjáték. A berlini autós üldözés (trabant és wartburg csata) miatt már megéri megnézni.

Kingsman: The Secret Service (2014)

Jól öltözött angol kémek megmentik a világot a pusztulástól. Menő öltönyben, csak stílusosan. Nem a régi Bond vonal, aki a sok extra kütyü és fantasztikus kaland ellenére is "próbál" a realitás talaján maradni, ám mégiscsak mese marad), nem is az új, Jason Bourne-féle új-Bond vonal, ahol szinte érezzük az izzadságszagot, az angol úriember már eltűnt, maradt a hatékony, ugyanakkor esendő ember, aki bizony néha hibázik (mondjuk nem Bourne, ő tévedhetetlen robot).

A Kingsman visszatér az alapokhoz, de olyan szépen használja fel a kémes közhelyeket, hogy az "ezt is láttam, meg ezt is láttam már" eszembe sem jutott, helyette maradt a színtiszta szórakozás. 

Matthew Vaughn (Kick/Ass, The Layer Cake) minőségi mozija egy percig sem veszi magát komolyan, ezért eddig ez az év legjobb akció-vígjátéka. Colin Firth egy betonkemény ügynök? Karakteridegen szerep, ha pl a Brigitte Jones-ra gondolok. Ennek ellenére úgy áll rajta az öltöny, mintha ráöntötték volna, úgy verekszik, mint Jet Lee és lehengerlő, mint...mint Colin Firth. Ha már itt tartunk, le a kalappal a harcjelenetek előtt, minden látható, nem adták a kamerát egy epilepsziás operatőr kezébe.

A történet szerint Eggsy (magyarul Töki, sztem a Tojci jobb név), a dél-londoni nagypofájú proli, apja bajtársának köszönhetően bekerül a legszupertitkosabb kém előképzőbe, ahol bizonyíthatja rátermettségét. 

Miközben küzd a feladatokkal és a magasabb oszályba tartozó vetélytársakkal, egy multimilliomos őrült (Samuel L. Jackson) ki akarja irtani az emberiség nagyobb részét. Kell a hely. 

Természetesen a jó erői vesztésre állnak, Tojcinak is be kell segítenie, ha meg akarják menteni a világot. Fiatalok és öregek együtt, hogy aztán a fiatal, magáévá tegye a Kingsman stílust és átvegye a stafétát jelentő esernyőt. 

Remek választás, másfél óra szórakozás.

A Most Wanted Man (2014)

Az üldözött

Úgy gondolom, hogy Németországba áthelyezni egy terroristákról szóló modernkori film alapcselekményét igazán bátor dolog és megér a figyelmet.

Egy elcsigázott, szakállas férfi bukkan fel Hamburg városában, akiről a film előrehaladtával megtudjuk, hogy ő Issa Karpov és félig csecsen, félig orosz származású. A helyi iszlám közösség ügyvédje (Rachel McAdams) veszi gondozásban a megkínzott férfit, hogy együtt felkutassák Issa fegyverkereskedő apjának a városban letétbe helyezett vagyonát. Természetesen ez az apropó nem kerüli el a német hírszerzők legkiválóbb ügynökének (Philip Seymour Hoffman) figyelmét sem, aki egy nagyszabású leleplezés –elmélethez akarja felhasználni az igen csak befolyásolható hazátlan férfiút.

Az ízig-vérig amerikai színészek megizzadnak alakításukkal a barnára szűrőzött városkép előtt. Hogy ez mire elég, nem tudtam eldönteni, hisz az ilyen típusú filmeknél szokták emlegetni a modern hadviselés történeti hűségét. De az biztos, hogy Seymour halála itt is megtette a reklám helyét. Talán titkon azt vártam a filmtől, hogy a film legnagyobb akció szcénája egy bárban elcsattanó pofonnál több legyen.

Kiválóan megszerkesztett drámai alkotás, amely csak felszínesen érinti a terrorizmust és mégis képes maradandó feszültséget teremteni.

Jack Ryan: Shadow Recruit (2014)

A híres krimiíró, Tom Clancy pengeagyú ügynöke, Jack Ryan visszatér egy új, tisztázó sztoriban. Ryan (Chris Pine) a történet szerint még csak link egyetemista, amikor a repülők berobbannak a tornyokba szeptember 11-én. 

Egyből katona lesz belőle, hogy védje az igazat, de egy támadás következtében megsérül és rehabon megkísérti a CIA Kevin Costner képében. Pár év múlva már a Wall Street-en nyomja, mint a Cég elemzője, a nagyvállalatokat tartja szemmel. Amikor anomáliát észlel pár excel táblában, hirtelen operatív ügynökké léptetik elő és irány Moszkva,  egy helyi oligarchát helyre kell rakni.

Vissza a hidegháborúhoz, de az oroszok most gazdaságilag akarják romba dönteni Amerikát. És nincs más, aki ezt kiszúrja, csak Jack Ryan! Nincs is ezzel gond, egy porbafingó megmenti a világot (Amerikát). 

Minden hibája ellenére tetszett. Kenneth Branagh jó kis akciófilmet rendezett, attól függetlenül, hogy a legtöbb akció a filmben pár diagram komoly képel való bámulása. Kicsit felületes, jó pár sablont belepakoltak, szóval egyedinek nem nevezném, de egy működőképes mozit csináltak. 

A csajos-munkámateltiltkolós'-drámázás nem feküdte megy a gyomrom, Pine becsülettel megállta a helyét, ehhez jött Costner, aki itt is tuti, Branagh meg külön kedvencem, szóval elfogult vagyok. 

Szeretem az olyan kémes' filmeket is, amikben nem szuperügynökök ugrálnak háztetőről-háztetőre. Ez, az utolsó 15 perc kivételével ilyen - itt mintha feleszméltek volna, hogy kevés az akció -  uh. nem bántam meg, hogy megnéztem. 

Nem a legjobb, de a készítők biztonsági játéka - mindenből kicsit - nagy átlagban bejött a kasszáknál és a nézőknél. Jöhet a második rész.

RED 2 (2013)

Annyira, de annyira nem szeretem ezt a filmet. Csináljunk egy folytatást, mert az első résszel nagyot szakítottunk alapon ismét a nyugger szuperügynökök mentik meg a világot és hozzák el a Világbékét.

Bruce Willis állatira unja a szerepet, szerintem azt sem tudta, most éppen melyik filmet forgatják. Expendables, Die Hard sokadik része, bármi jöhet, ő lenyomja azt is.

Rohadtul unalmas, a viccek inkább szánalmasak, a szerelemes civódás (Willis, Parker és Zeta-Jones között) pedig idegesítő.

Bele-bele tekertem, a végére már így sem voltam kíváncsi. Kíméld magad.

The Bourne Legacy (2012)

Egy újabb Bourne, Matt Damon és Greengass (rendező) nélkül. Minden fenntartás nélkül vártam a filmet, mivel az első három rész annyira egy akció etalon nálam, elcseszni úgysem tudják. És szerintem nem csak nálam rakta magasra a mércét, az utána jövő filmek is próbáltak - látványban legalábbis - hasonulni hozzá.
Gondolok itt pl az "új" James Bondra, aki az Casino Royale-ban már egyátalán nem a 'kütyüs' menőcsávó a láthatatlan kocsival, hanem egy nagyon is gyakorlatias katona, aki józan paraszti ésszel oldja meg a gondokat (megvan, amikor a yamakasi terrorista átugrik egy ici-pici lyukon az építkezésen üldözős jelenetben, Bond meg egész egyszerűen áttöri a falat, kütyü, trükk és...khöm...ész nélkül??). Kicsit durva példa, de valami ilyesmire gondolok. Egyszerű és hatékony. 

Láthatjuk, a léc magas és miután megnéztem a filmet, nem tudom eldönteni, csak remeg, vagy le is esett...mármint a léc.

Jeremy Renner egyszerűen akkora ász, nehéz rá rosszat mondanom! Jó az ügynök szerepében, kicsit esendőbb, nem olyan terminátor jellegű, mint Damon. Sokat pofázik, például.
Az előző részekhez képest itt kapott a főszereplő maga mellé egy egészen jó csajt (színészi és küllemi értelemben is). Rachel Weisz-t ahogy utáltam eddig, annyira kellemes csalódás volt most. A kémia is működött köztük, uh. ez pipa. 

A történetet már annyira megerőszakolták, hogy az már gyalázat. Annyira újat akartak mondani, hogy közben nem vették észre, visszakanyarodtak az elejére. Sok az üresjárat, a Bourne filmeket sem az erős dialógok és a drámai szempilla rebegtetések miatt szeretjük.

Nem sajnáltam az időt rá, hogy megnéztem. Jó akciófilm? Igen. Méltó folytatás? Az túlzás lenne. Megnézném-e dvd-n? Talán, egy jó év múlva...vagy kettő.

Tinker Tailor Soldier Spy (2011)

Suszter, szabó,baka, kém

Egy film a brit színjátszás hőseivel, megfűszerezve egy csipetnyi Magyarországgal.

A bevezető képeken már feltűnik az ódon Budapest, telis-tele ismerős arcokkal (Kálloy, Mucsi, Csuja). Itt egy akció közben valaki beleköp az angolok levesébe, talán a szovjetek (?). Ezek után rögtön a köröndön' (brit hírszerző központ) összeülnek a nagyok (Suszter, Szabó, Baka, Kém), hogy elemezzék az esetet. Smiley (Gary Oldman jutalomjátéka) ügynököt bízzák meg a lehetséges Vakond (kettős ügynök) felkutatásával. A feladat nem egyszerű, egykor hasonló feladatokat ellátó Control (John Hurt) valami különleges rejtvényekkel teli sakkjátszmát hagy halálával maga után.

Egy csipetnyi hidegháború, tele rejtélyes, kusza történetekkel és borús, komor hangulattal.

A korszak szerelmeseinek (mint én) ajánlott ez a nehezen emészthető mű.

The Informant! (2009)

Matt Damon „oneman-show”, na mondom, hogy lesz ebből film? 

Mark (Damon) egy agráripari multinacionális cégnél dolgozik. Mindene megvan, jó állás, szép ház, nyugodt családi háttér. Semmi oka nem lenne, hogy kitaláljon egy olyan történetet, ami árbefagyasztásról, japánokról, sikkasztásról szól. De főhősünk mégis megteszi és persze erre aztán az FBI rögtön ráharap és tökéletes kémet faragnak egykori aktakukacból. 

A film eléggé hullámzó! Néhol olyan érzésünk van, mintha egy burleszket látnánk. Máskor meg olyan, mint amikor főhősünknek több személyisége van, de ezeket a szerepeket kitűnően hozza az ezerarcú színész. Nem csalódtam benne!

Nem olyan zseniális, mint amit már megszoktunk a rendezőnktől (Soderbergh), de lehet, hogy még egyszer azért megnézném.