Atomic Blonde (2017)

Lorraine Broughton (Charlize Theron) az MI6 legprofibb ügynöke következő küldetése egy kiszivárgott ügynöklista visszaszerzése Berlinben. Az időpont 89', a berlini fal már repedezik, mindenki zsezseg, a nép érzi a változást, ahogy a helyi és idegen ügynökök is. A lista kell a nyugatnak és persze az oroszoknak is. Ki tudja, mit hoz majd a fal leomlása, a szennyest akkor sem kell kiteregetni.

Érkezése után felveszi a kapcsolatot a helyi legénnyel, Percival ügynökkel (James McAvoy) hol együtt, hol külön-külön nyomoznak/verekednek a lista után.

Mondjuk inkább verekednek. A filmet a John Wick-nél is serénykedő, kaszkadőrből lett direktor, David Leitch rendezte. Tagadhatatlan a hasonlóság, nem csak a kézi tusáknál, de a történetvezetésnél is. Ugyanis míg a Wick-nél az elhanyagolható, mert elég vékonyka (kutya halott, ergó gonosz emberek is halottak, csak még nem tudják), itt a történet szerves része (vagy legalábbis kellene h az legyen, baszki a hidegháború végén járunk Berlinben, ha ez nem jó alapanyag, helyszín és időpont egy izgalmas kémsztorihoz, akkor semmi). És a hasonlóság, mert az előző mondatból még én sem jönnék rá, mi az, az az, hogy bár látszólag az Atomic-ban van sztori, végül is nincsen. 

Minden történés szinte azért van a filmben, hogy utána egy jót verekedjenek. Azért beszélek valakivel, hogy utána az eláruljon és utána egy jót verekedjünk. 

Bocs, ez azért nem így megy, legalábbis nem így kellene. 

Ez a mozi egy nagy parasztvakítás, de annak jó. A bunyók tényleg kidolgozottak, eszméletlenül hosszúak, sokszor vágás nélküliek. Theron kiváló bosszú angyala, főszereplőként egymaga elviszi az akciófilmet, ami valljuk be, nem gyakori Hollywoodban. Nem kellett odaírni a plakáton a neve mellé, hogy pl  Tom Hardy. Mert mégiscsak akciófilm. Oda meg férfi kell. Hát ide meg nem kellett.

Zene, látványvilág pazar, bunyókat már mondtam. Kár hogy a sztorit csak ezekhez találták ki.

Olvastak volna pár John le Carré regényt, már azzal beljebb lettek volna.

Amúgy megéri megnézni, főleg moziban.

The Man from U.N.C.L.E. (2015)

A világhírű tolvaj, később CIA ügynök, Napoleon Solo (Henry Cavill) küldetése, hogy egy ex-náci atomfizikus lányát menekítse ki Kelet-Berlinből. Gaby Teller (Alicia Vikander) talán közelebb juttatja a lány apjához. Az orosz fél is érdekelt az ügyben, a legjobb ügynökük üldözi őket fél Berlinen keresztül, de az amicsi és a lány átjut a falon. A két ügynök már másnap találkozik, a főnökeik azt akarják, együtt dolgozzanak a "nagy ügyön", vagyis buktassák meg azt a nemzetközi terrorszervezetet, akinek Gaby apja tervezi az atombombát. Elindul a kémesdi, országhatárokon át, az óra meg ketyeg.
Nincs új a nap alatt. Guy Ritchie-nek sem sikerült semmit hozzátenni a 60'-as években futó sorozathoz. Ahhoz nem volt szerencsém, a Mission: Impossible sorozathoz volt hasonló, elvileg. A főhőst, Solo karakterét maga Ian Fleming eszelte ki, amolyan amerikai James Bond-nak. Ehhez jött akkor (és most is) az orosz ügynök, Illya Kuryakin, az egyszerű recepthez hozzácsaptak egy jó csajt és mehetett is a széria vagy száz részen keresztül. Guy Ritchie pedig felrázva, de nem keverve szállítja nekünk a 2015. évi verziót.
Állítólag egy sorozat epizódot nyújtott el egy teljes estés mozivá. Ez meg is látszik a nem túl bonyolult történeten. Láttunk már ilyet elég sokszor. A mozi legnagyobb erőssége a korszak hangulatának megjelenítése. Annyira a hidegháborús 60'-as évek, hogy szinte már a szagát is érzem. Eszméletlenül korhűek a helyszínek, a ruhák, a szemüvegek, stb., a betétdalokról nem is beszélve. Erre még Calvill karaktere rátesz egy lapáttal, Solo szerepét egy úriszabó illesztette a széles vállaira. Annyira jól alakítja az nőcsábász/playboy ügynököt, hogy egynémelyik James Bond színész sírva könyörgött volna a receptért.
A nagy ellenpont meg olyan, amilyennek egy orosz ellenpontnak lennie kell (nagy, erős, kemény orosz akcentus, előbb üt és aztán kérdez személyiség).
A mindig aranyos Vikander sajnos nem látszik ki a két főszereplő mögött, sokszor a jelenete kimerül a pofavágásban és a fintorgásban.
És akkor jöhetne a helyzetkomikum, a két teljesen különböző karakter hogyan oldja meg a problémákat, hogy piszkálják egymást, kinek jobbak a kémes szerkentyűi? Na, itt már találunk hibákat, illetve mindenhol máshol sokszor látott közhelyeket. Ebből a szempontból semmi eredeti nincs benne, Ritchie saját stílusa meg pláne nem látszik.
Gyenge sztori és kiszámítható viccek vs. hangulat, stílus és látvány? Én döntöttem, magam is meglepődtem, de tetszett. Igazi egynyári akcióvígjáték. A berlini autós üldözés (trabant és wartburg csata) miatt már megéri megnézni.