The Man from U.N.C.L.E. (2015)

A világhírű tolvaj, később CIA ügynök, Napoleon Solo (Henry Cavill) küldetése, hogy egy ex-náci atomfizikus lányát menekítse ki Kelet-Berlinből. Gaby Teller (Alicia Vikander) talán közelebb juttatja a lány apjához. Az orosz fél is érdekelt az ügyben, a legjobb ügynökük üldözi őket fél Berlinen keresztül, de az amicsi és a lány átjut a falon. A két ügynök már másnap találkozik, a főnökeik azt akarják, együtt dolgozzanak a "nagy ügyön", vagyis buktassák meg azt a nemzetközi terrorszervezetet, akinek Gaby apja tervezi az atombombát. Elindul a kémesdi, országhatárokon át, az óra meg ketyeg.
Nincs új a nap alatt. Guy Ritchie-nek sem sikerült semmit hozzátenni a 60'-as években futó sorozathoz. Ahhoz nem volt szerencsém, a Mission: Impossible sorozathoz volt hasonló, elvileg. A főhőst, Solo karakterét maga Ian Fleming eszelte ki, amolyan amerikai James Bond-nak. Ehhez jött akkor (és most is) az orosz ügynök, Illya Kuryakin, az egyszerű recepthez hozzácsaptak egy jó csajt és mehetett is a széria vagy száz részen keresztül. Guy Ritchie pedig felrázva, de nem keverve szállítja nekünk a 2015. évi verziót.
Állítólag egy sorozat epizódot nyújtott el egy teljes estés mozivá. Ez meg is látszik a nem túl bonyolult történeten. Láttunk már ilyet elég sokszor. A mozi legnagyobb erőssége a korszak hangulatának megjelenítése. Annyira a hidegháborús 60'-as évek, hogy szinte már a szagát is érzem. Eszméletlenül korhűek a helyszínek, a ruhák, a szemüvegek, stb., a betétdalokról nem is beszélve. Erre még Calvill karaktere rátesz egy lapáttal, Solo szerepét egy úriszabó illesztette a széles vállaira. Annyira jól alakítja az nőcsábász/playboy ügynököt, hogy egynémelyik James Bond színész sírva könyörgött volna a receptért.
A nagy ellenpont meg olyan, amilyennek egy orosz ellenpontnak lennie kell (nagy, erős, kemény orosz akcentus, előbb üt és aztán kérdez személyiség).
A mindig aranyos Vikander sajnos nem látszik ki a két főszereplő mögött, sokszor a jelenete kimerül a pofavágásban és a fintorgásban.
És akkor jöhetne a helyzetkomikum, a két teljesen különböző karakter hogyan oldja meg a problémákat, hogy piszkálják egymást, kinek jobbak a kémes szerkentyűi? Na, itt már találunk hibákat, illetve mindenhol máshol sokszor látott közhelyeket. Ebből a szempontból semmi eredeti nincs benne, Ritchie saját stílusa meg pláne nem látszik.
Gyenge sztori és kiszámítható viccek vs. hangulat, stílus és látvány? Én döntöttem, magam is meglepődtem, de tetszett. Igazi egynyári akcióvígjáték. A berlini autós üldözés (trabant és wartburg csata) miatt már megéri megnézni.

Survivor (2015)

Kate Abbot (Milla Jovovich) az amerikai nagykövetségen dolgozik, Londonban, mint frissen kinevezett biztonsági főnök. Már az első pár nap feladja neki a leckét, a vízumkiadások beszigorítása miatt páran morcosak lesznek rá, így a komplett osztályt felrobbantják egy étteremben. 

Mi sem könnyebb ennél. 

Kate éppen ajándékot vett a szülinapi bulira, így ő csak pár repeszt kapott, viszont a gyanú így rá(is) terelődött. Rajta van a londoni rendőrség, a nagykövetség emberei és egy Nash (Pierce Brosnan) nevű szuper'sohaseláttasenkideiszonyatjó' bérgyilkos.

Baromi unalmasnak indult, de limonádé sztori eszembe juttatta, hogy nem mindenki James Bond/Jason Bourne, szóval egy 'civil' csetlés-botlása ilyen szempontból még érdekes is lehet és a végére (ami a közepe) még be is lendült a film. Nincs benne sok meglepetés, a zárás kicsit akciófilmes hollywood-i befejezés lett, de mit is várhatunk? Be kell csalni a nézőket a moziba.

Ha nagy melegben otthon a légkondis szobában unatkozol, talán megéri rápróbálni, de ezért moziba felesleges menni, ott azért jobbat is lehet találni.

A Most Wanted Man (2014)

Az üldözött

Úgy gondolom, hogy Németországba áthelyezni egy terroristákról szóló modernkori film alapcselekményét igazán bátor dolog és megér a figyelmet.

Egy elcsigázott, szakállas férfi bukkan fel Hamburg városában, akiről a film előrehaladtával megtudjuk, hogy ő Issa Karpov és félig csecsen, félig orosz származású. A helyi iszlám közösség ügyvédje (Rachel McAdams) veszi gondozásban a megkínzott férfit, hogy együtt felkutassák Issa fegyverkereskedő apjának a városban letétbe helyezett vagyonát. Természetesen ez az apropó nem kerüli el a német hírszerzők legkiválóbb ügynökének (Philip Seymour Hoffman) figyelmét sem, aki egy nagyszabású leleplezés –elmélethez akarja felhasználni az igen csak befolyásolható hazátlan férfiút.

Az ízig-vérig amerikai színészek megizzadnak alakításukkal a barnára szűrőzött városkép előtt. Hogy ez mire elég, nem tudtam eldönteni, hisz az ilyen típusú filmeknél szokták emlegetni a modern hadviselés történeti hűségét. De az biztos, hogy Seymour halála itt is megtette a reklám helyét. Talán titkon azt vártam a filmtől, hogy a film legnagyobb akció szcénája egy bárban elcsattanó pofonnál több legyen.

Kiválóan megszerkesztett drámai alkotás, amely csak felszínesen érinti a terrorizmust és mégis képes maradandó feszültséget teremteni.

Balckhat (2015)

Amúgy sem sok kedvem volt hozzáfogni és végül a halasztás engem igazolt.

Nick Hathaway (Chris Hemsworth) világklasszis hacker börtönben csücsül, mert csúnyálkodott valami számítógéppel. De Amerikának éppen rá van szüksége, csak ő állíthatja meg a gonosz hackert, aki éppen leolvasztott(felforralt?) egy kínai atomerőművet. Tiszta nyereség on-line hozzáférhetővé tenni az atomerőművek vezérlőrendszerét, nem?

Nick és kínai barátja, valamint kínai barátjának húga eszeveszetten nyomozni kezd, utazgatnak össze-vissza a világban és olyan "kemény" rejtvényeket fejtenek meg, amiket a rendőr szakközépiskola első osztályában már kiröhögnének a diákok (persze a hivatalos szervek ezt nem tudtál megcsinálni a filmben).

A végén meg van egy "ki nem sz*rja le főgonosz, aki senkit sem érdekel, a nézét legkevésbé. És ennyi!

Az már biztos, hogy nem egy 21. századi billentyűzet csápoló geek film, mert alig érnek benne számítógéphez, szerencsétlen Nick tudása arra kell, hogy free-wifit és bluetooth kapcsolatot keressen parkokban. 

Plusz rájöjjön a gonoszok közötti kapcsolatra, amire a sok három betűs szerv nem jött rá, vagyis ha az egyik gonosz észak-dél irányba mozog minden egyes nap ugyanazon az útvonalon, a másik meg kelet-nyugat irányba ugyanazon az útvonalon minden nap és a két útvonalnak van egy nexusa, akkor vajon hol lehet a találkozási pont? Na, ehhez Nick-nek kellett kijönni a börtönből, mert a többiek nem jöttek rá. 

De amúgy meg nem hacker, de nem izomfiú, szóval csak ott van és okoskodik.

Az egyetlen erős jelenet a filmben a rajtaütés a terroristákon. Kivételesen jó rész, ahol végre az ellen sem azért van benne, hogy agyaggalambot játszanak. 

És mihez hasonlítottam ezt a részt? Természetesen a Szemtől szemben puffogtatásához. És mit vettem észre a film végén? Hogy ezt is Michael Mann rendezte, mint a már említett mozit.

Ez az egyetlen használható momentum, a többi 125 perc pedig szégyen.

Semmiképpen se rabold vele az idődet, a pénzed pedig még kevésbé.

Shadow Dancer (2012)

Kettős játszma

Clive Owen azoknak a színészeknek a prototípusa, akik mindig egyenletes és megbízható teljesítmény nyújtanak a legrosszabb filmekben is.

Írország akkor persze, hogy az IRA a főszereplő. A forrongó Belfastban Mac (Owen) ügynök elfogja terrorszervezet egyik tagját és örült kettős játszmára kényszeríti a fiatal és törékeny Collettet (Andrea Riseborough). Aki viszont idejekorán rájön, hogy a saját bőrével játszik, ha információkat csepegtet a terror elhárításnak. Az ügynökünknek viszont egyetlen esélye a nő, hisz eléggé kicsúszott az utóbbi időben az egész ügyosztály lába alól a talaj.

Film alkotói az ír harcos mentalitást sikerült olyan okos és egyszerű megoldásokkal tenni a vászonra, mint a késleltetés vagy éppen a kihagyás (a gyilkosságokat szinte sosem látjuk). A két főszereplő játéka remekül kertezi a sok érzelemmel körített történetet és ezért a szájukból hangzó minden mondatot elhisz a néző. Talán a témaválasztás ami igazából nem fekszi a gyomromnak, mert ugye én nem igazán vagyok ír és polgárháborút se láttam még közelről.

Kémes, nyomozós filmnek nem elég feszes, egy drámának viszont sokkal karakter központúbbnak kellene lennie.

The East (2013)

Idén már nem elsőre futok bele globalizáció és a természet harcáról forgatott filmmel. Most már lehet, hogy el kellene gondolkodni róla?!

A Mega-környezetszennyezések után felüti a fejét egy mozgalom, ami méltó bosszút akar állni a dús gazdag gyártulajdonosokon. A szervezet neve: East és ide csöppen bele Sarah (Brit Marling), akit frissen szerzet munkaadója kötelez efféle munkára. Mert ki is a lázadó ökoterroristák ellenfele?  Egy olyan kémszervezet, aki a Kelet feketelistáján szereplőket védi. Az ügynökünőnk gyorsan megszokja az egyszerű életmódot és egy idő után másképp kezdi látni a világot.

A rendező korábbi munkáiból jól átmentette a melankóliát, a múzsája pedig még mindig tökéletes világfájdalmat sugárzó arccal tud a kamerába nézni.

Nem világrengető, de elgondolkodtató darab.

White House Down (2013)

A magyar címe nagyon ász, igazi ZS kategóriára gondolunk: Az elnök végveszélyben. Már ez rémisztő.

Nos, megnéztem, voltam olyan elvetemült. Nem is tudom, mi vitt rá, lehet, vágytam egy agyatlan akciófilmre, amit egyébként meg is kaptam. Iszonyatosan agyatlan és sokat lőnek benne.

A megalomán Emmerich rendezte, szóval hősiesség, becsület, sok amerikai zászló és a robbanás, ez kétségtelen.

Viszont mondok egy meglepő dolgot. Végignéztem és nem rossz. 

Először is a szereposztás elég erős. Ha jó színészeket pakolsz egy lövöldözős filmbe, annyira nem cseszheted el. Jamie Foxx aka. Mr President (vagy Obama?), Channing bandzsa' Tatum, Maggie Gyllenhaal, James Woods. 

Másodszor könnyen érthető eszközökkel operál, szétbombáznak klisékkel. Van egy nagyon gonoszkodó gonosz (ő a fekete...nem, nem Jamie Foxx), és van az amerikai középréteget megjelenítő, csóró, de jólelkű és igaz hazafi (ő a fehér).

Szóval összecsap a fekete és fehér, a jó és a rossz. 

Nincs bonyolítás, egyszerű, mint a faék, de egy pop-corn mozira pont elég. 

Az amerikai nézőknek pont elég. Nekünk is.

Amúgy meg a Die Hard 1 és a Sudden Death (Van Damme) összemixelése, felturbózása a film. Amikor Tatum leveszi a felsőt és fehér trikóban kezdi irtani a terroristákat, még annak is Bruce Willis jut az eszébe egyből, aki még csak nem is halott róla.

A maga nemében jó film (el sem hiszem, hogy ezt mondom:)), jobban tetszik, mint a The Expendables akárhány része. Komolyan. 

Mondjuk amikor a légicsapás ellen a kislány amerikai zászlóval rohan ki, hogy megvédje a túszokat, hát az nagyon epic. 

Nem is tudom, röhögtem, vagy vinnyogtam. Valamilyen hangot kiadtam, tuti.

Iron Man 3 (2013)

De szerettem volna szeretni, de nem akaródzik, a fene egye meg. Ez a film azért készült el, mert volt valakinek pár száz millió dollárja, Robert Downey Jr. még mindig szinte biztos befutó a bevételt tekintve, nemsokára jön a Bosszúállók 2, szal' üssük a vasat, amíg meleg.

Nem tekertem bele, amikor megnéztem, Downey-t még mindig élmény nézni és hallgatni (legalábbis nekem), de összességében a film gáz. 

Nincs benne feszültség, semmi meglepő fordulat, a viccek sem olyan viccesek, viszont a robbanások nagyobbat szólnak...hát ennyi. 

Amikor Stark a film közepénél "vereséget szenved" (kicsit rábontják a házat), akkor magába száll, valahol az éjszakában sétálgat a hóban, szenvedő képet vág és egy kalyibában összeeszkábál valami high-tech kütyűt, hogy jól visszatérjen. Vicc. 

Akár a Batman, csak annak jól áll a visszatérés a vesztes csata után. 

Ami miatt tényleg normál sebességgel néztem meg, az Ben Kingsley + a vége főcím betétdala és képi világa nagyon jó.

Ez a rész már nem lesz meg dvd verzióban. 

Nagy kár.

A Good Day to Die Hard (2013)

Drágább, mint az életed

A kopasz, morcos McClane most Oroszországban (hazánkban) rúgja szét a terroristák seggét.

A film elején megtudjuk, két valamikori barát, de mára rivális professzor valami sötét titkot őriz Csernobilról. Pont ekkor kerül a képbe fölösünk, aki elveszett pici fiát keresi a ruszkiknál. Ha már itt van, akkor kézbe veszi a dolgok irányítását és a besegít a CIA-sá lett tékozló gyermekének. Üldözés fél Moszkván keresztül, csapdába esés után egy hotel teljes leamortizálása, majd végül egy atomreaktor földdel egyenlővé tétele.

Bruce Willis híres karaktere most is pöpec mint mindig, a fiacskáját játszó karakter viszont mintha egy kicsit sznobra sikerült volna. Sebaj, atlétatrikós barátunk jöhet bármikor, bármilyen mennyiségben és könnyeket csal a szemünkben, mikor Ganxsta Zolee ellen küzd éppen. 

Igazi agyatlan tesztoszteron mozi, látványorgiával, csöppet sem rosszabb a 21. századi társainál.

G.I. Joe: Retalation (2013)

Khöm..khöm...egy egy vicc. Nem, nem a vicces értelemben, hanem mondjuk amikor "Adam Sandler egy elhagyott szigeten ragad és beleszeret egy kókuszdióba" - Eric Cartman. 

Akciófilm lenne, de legalább az agyatlan lövöldözés nehéz feltételeinek felelne meg. Az első jelenet már egy rajtaütés, a Joe-k intéznek valami ellenséges bázist. Látjuk, hogy lő egyet, majd rohan, mellette látjuk a már fekvő ellenséget, vér sehol, izzadságszag sehol, csak a sikeres akció öröme. A szokásos kérdésem ennél a típusú mozgó képnél, vagy valaminél, hogy kinek készült? Kb a tízéves gyerkőcöknek, de még ők őket sem köti lesz 30 perncél tovább.

Erre időt és pénzt pazarolni vétek. Az egyetlen értelmes dolog itt fent, a képen látható. Ha jól megnézted, láttál mindent.