Spy (2015)

Szét van pontozva a neten (IMDb). Illene megnézni, habár Melissa McCarthy eddigi munkássága eléggé távol áll tőlem, lásd Női szervek és egyéb, amit meg sem néztem:)). Rámfért egy igazi akciókomédia, legyen látványos, vicces és kapcsoljon ki másfél órára. Némileg be is jött.
Susan Cooper (McCarthy) elemző és aktatologató a CIA kötelékében. Ügynöke, Fine (Jude Law) akció közben elhalálozik, így Susan álruhát ölt és elindul megbosszulni titkos szerelmét és visszaszerezni egy ellopott atombombát...Budapestről (jobbára).

Vannak benne jó poénok és vicces karakterek. Egyik sem a főszereplőhöz tatozik, az marad egy büdösbunkó', amit a Női szervekben is alakított (ugyanaz a rendező is, uh. minden érthető). Vágom, hogy az már milyen ász, hogy a saját kinézetével poénkodik, de egy jelenetben ezt tizenkétszer csinálja és így már nem csak unalmas, de rohadtul idegesítő is.
A készítők viszont emelték a tétet, olyan mellékszereplőkkel pakolták tele a filmet, akik miatt majd tódulnak a mozikba az emberek. Itt van mindjárt 50 cent (mondjuk ennyit is ért a szerepe, de gondolom, simán bevállalta, mert mintha csődbe ment volna a lelkem...holnap már valami igazi felnőttfilmbe láthatjuk, de ott már változik a mértékegység 50 mm-re).
Aztán persze itt van maga a nagy ügynök, Law, aki kifejezetten jól állít görbe tükröt a nagyüzemben előállított ügynök karakterek elé, ugyanakkor néha tényleg komolyan is lehet venni. Nem rossz. De Statham az igazi király. Annyira jól parodizálja saját magát az előző, hitvány akciófilmjeiből, hogy élmény nézni ezt a kopasz kocsmaibunyóst. Amikor már úgy éreztem, nem bírom tovább nézni a filmet, jött Statham és benyögte, hogy "ő egyszer akkora király volt, hogy amikor meghalt, magának kellett magát újraéleszteni". Csak ezért néztem tovább. Talán ez nem hangzik most viccesen, de a filmben az, elhihetitek.
Ezen kívül maradnak nekünk a kakis/fingós/b*szós poénok, amire - látva, hogy mivel egyre több film erre épít - úgy látszik, igény van. Pedig milyen jól fel lehet építeni egy hasonló jellegű filmet altesti poénok nélkül is, pl. a Kingsman.
Konklúzió, hogy kizárólag Statham meg Budapest és a Balaton (na meg Morena Baccarin) miatt nézhető. A végén Statham egy "irány Róma" felkiáltással csónakba pattan, hogy lehajózzon olaszba...a Balatonon. Inkább lett volna ő a főszereplő.

The Man from U.N.C.L.E. (2015)

A világhírű tolvaj, később CIA ügynök, Napoleon Solo (Henry Cavill) küldetése, hogy egy ex-náci atomfizikus lányát menekítse ki Kelet-Berlinből. Gaby Teller (Alicia Vikander) talán közelebb juttatja a lány apjához. Az orosz fél is érdekelt az ügyben, a legjobb ügynökük üldözi őket fél Berlinen keresztül, de az amicsi és a lány átjut a falon. A két ügynök már másnap találkozik, a főnökeik azt akarják, együtt dolgozzanak a "nagy ügyön", vagyis buktassák meg azt a nemzetközi terrorszervezetet, akinek Gaby apja tervezi az atombombát. Elindul a kémesdi, országhatárokon át, az óra meg ketyeg.
Nincs új a nap alatt. Guy Ritchie-nek sem sikerült semmit hozzátenni a 60'-as években futó sorozathoz. Ahhoz nem volt szerencsém, a Mission: Impossible sorozathoz volt hasonló, elvileg. A főhőst, Solo karakterét maga Ian Fleming eszelte ki, amolyan amerikai James Bond-nak. Ehhez jött akkor (és most is) az orosz ügynök, Illya Kuryakin, az egyszerű recepthez hozzácsaptak egy jó csajt és mehetett is a széria vagy száz részen keresztül. Guy Ritchie pedig felrázva, de nem keverve szállítja nekünk a 2015. évi verziót.
Állítólag egy sorozat epizódot nyújtott el egy teljes estés mozivá. Ez meg is látszik a nem túl bonyolult történeten. Láttunk már ilyet elég sokszor. A mozi legnagyobb erőssége a korszak hangulatának megjelenítése. Annyira a hidegháborús 60'-as évek, hogy szinte már a szagát is érzem. Eszméletlenül korhűek a helyszínek, a ruhák, a szemüvegek, stb., a betétdalokról nem is beszélve. Erre még Calvill karaktere rátesz egy lapáttal, Solo szerepét egy úriszabó illesztette a széles vállaira. Annyira jól alakítja az nőcsábász/playboy ügynököt, hogy egynémelyik James Bond színész sírva könyörgött volna a receptért.
A nagy ellenpont meg olyan, amilyennek egy orosz ellenpontnak lennie kell (nagy, erős, kemény orosz akcentus, előbb üt és aztán kérdez személyiség).
A mindig aranyos Vikander sajnos nem látszik ki a két főszereplő mögött, sokszor a jelenete kimerül a pofavágásban és a fintorgásban.
És akkor jöhetne a helyzetkomikum, a két teljesen különböző karakter hogyan oldja meg a problémákat, hogy piszkálják egymást, kinek jobbak a kémes szerkentyűi? Na, itt már találunk hibákat, illetve mindenhol máshol sokszor látott közhelyeket. Ebből a szempontból semmi eredeti nincs benne, Ritchie saját stílusa meg pláne nem látszik.
Gyenge sztori és kiszámítható viccek vs. hangulat, stílus és látvány? Én döntöttem, magam is meglepődtem, de tetszett. Igazi egynyári akcióvígjáték. A berlini autós üldözés (trabant és wartburg csata) miatt már megéri megnézni.

Der Untergang (2004)

Hitler - A bukás

Hitler és közvetlen hozzátartozóinak részetekbe menő bemutatása nem egy hálás feladat. Pedig ez a mű nem kevesebbre hívatott, mint a Fürert az utolsó óraiban, bukásra kárhoztatva bemutatni.

   

1945-ben járunk a németek már elbukták a háborút. Hitler (Bruno Ganz), családja és közvetlen beosztottjai egy berlini vezetőségi bunkerbe ássák be magukat, mit sem törődve azzal a ténnyel, hogy a város lángokban áll. Közülük néhányan és a helyi Jugendek hisznek még a fordulatban, de a realitás nem ezt mutatja. Az oroszok már a „spájzban” vannak, egyre több német katonatiszt és diplomata adja meg magát az előre nyomuló szövetségesnek. Hitler viszont a precízen megtervezett öngyilkosság mellet dönt és hű társai Braun és Goebbels-ék is követik vezetőjüket a halálba és nem hajlandóak kapitulálni.

Hitler utolsó óráinak szimfóniáját az utódnép tökéletesen varázsolja vászonra. Apróságokban elveszés, pontos történelmi hűség, szigorú egyenes játék jellemezi a filmet. A forgatókönyv pedig a „Nem hal, nem lát és nem beszél” elvet követi.

Tökéletes és felkavaró képsorok szoros egymásutánja, németes barokk világgal.

The Hurt Locker (2008)

Sokára, de csak megnéztem. Óvakodni szoktam a háborús filmektől, éves átlagban jó, ha kettő beesik. Körülöttem viszont már annyian dicsérték, hogy adtam neki egy sanszot. Az első, ami eszembe jutott a filmről, Remarque: Nyugaton a helyzet változatlan, vagy az És azután c. könyve a háború embertelenségéről és az elveszett generáció megszületéséről. 

Számomra a filmnek ez a mondanivalója, az aktuálpolitikai utalások, Amerika és a Bush éra agresszív terjeszkedése csak hab a tortán. Nem mondott semmi újat, de a "régi mesét" legalább szépen és stílusosan közölte. Hangulatos és néha izgalmas is, noha a történet szempontjából nincs haladás, nem unatkoztam rajta (legalábbis nem emlékszem rá). Jó, hogy nő rendezte, nem akarok okoskodni, hogy látszik rajta és ha nem tudnám, akkor is tudnám, de tényleg látszik rajta:)! Sokan támadták is, hogy nem valósághű, nem is ilyenek a bombaszakértők (nem kommandósok és mesterlövészek egyszerre a bombák "szakértése" mellett), de az okoskodóknak ajánlom a Hacktion c. magyar sorozatot, majd rájönnek, a Bombák földjén ahhoz képest a kőkemény valóság. 

A film hangulatára visszatérve egy pillanatra, amikor Jeremy Renner (óriási színész, mellesleg) az elején hatástalanítja a bombát a kocsiban, miközben a csapat tagjai fedezik a hátsóját, az valami pazar jelenet. Így kell feszültséget teremteni.

A ködöd/füstös rész, amikor főszereplőnk nyugodtan álldogál az utca közepén, egy az egyben Ottlik: Iskola a határon...be is fejezem, sokat beszélek könyvekről, ez pedig egy filmes blog:)!

Ajánlom megnézésre, de én azért nem veszem meg dvd-n.

ignem

30:Minutes or Less (2011)

30 perc vagy annyi se

Jesse Eisenberg elindult lefelé a lejtőn. Sajnos!

Nick (Eisenberg) a pizza futár és indiai származású barátja, két igazi lúzer srác. Lövésük sincs, hogy mit akarnak az élettől, nincs komoly kapcsolatuk, állandóan csesztetik egymást elég durván (a story szerint ezért mentek szét Nick szülei! L). Náluk csak a mellékszerepben kreténkedő sexmániás gazdag palánta (Danny McBride) és a bombamániás igazi idióta haverja lúzerebbek. Kitervelik, hogy az ex katona papát hogyan tegyék el láb alól a lottó nyereményből maradt zséért'. Felbérelik a legbénább mexikói bérgyilkost (Michael Pena), akit valaha láttam. De ehhez kellene pénz is, mi lenne tehát, ha egy vadidegen emberre bombát erősítenének és bankrablásra kényszerítenék!? Rendelnek is rögtön egy pizzát. Ekkora barmok nem léteznek! Ilyen béna, röhejes és teljesen igénytelen filmmel rég nem találkoztam.

Ezt a filmet még Kovács Lehel hangja sem menti meg. Inkább rendelj egy pizzát, mit hogy megnézd ezt a borzalmat.

tás

Unthinkable (2010)

Először is rohadt jó film. Brody ügynök (Carrie-Anne Moss) feladata, hogy megtaláljon pár nukleáris bombát pár városban és azt, aki odarakta őket! Na, azt hihetnénk, hogy egy üldözős, időből majdnem kifutós akció film, de negyed óra múlva kibontakozik a vezér vonal, miszerint a bombagyáros már megvan és "csak" annyi a feladat, hogy ki kell szedni belőle, hol vannak a bombák!

Itt lép a képbe ' H ' (Samuel L. Jackson), aki mestere az információ "kiszedésének" élő organizmusból, esetünkben a szerencsétlen terroristából.
Nem gyenge idegzetűeknek ajánlom, H rendesen belelendül a munkájába, mivel a terrorista személyében igazi ellenfélre talál. A kínzások, a véres jelenetek viszont sosem öncélúak, nem azért látjuk, hogy ámuldozzunk H kreativitásán (furcsa lehet ezt olvasni, miközben a film felében szeletelik a srácot), hanem szorosan kapcsolódnak a történethez.
Féltem, hogy a sztorit átszövi majd a túlzott moralizálás, pellengére állítva az amerikai társadalmat, de ezt a csapdát ügyesen elkerülte a rendező. Van itt vér, izgalom, fordulatok, a két főszereplő, kínzó és áldozat eszméletlenül hitelesen alakítja a szerepét, a többi színészt leradírozzák a képernyőről.

Kétszer néztem meg eddig, de még kétszer bármikor megnézném...ha lenne még körmöm, de nincs, mert lerágtam...